Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-08 / 6. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1988. január 8., péntek Sajtóháború Sajtóháború tört ki az Egyesült Államokban, a híres iparmágnás, Rupert Murdoch és Edward Kennedy szenátor között: egy — Kennedy által kivívott — törvény- módosítás értelmében Mur- dochnak meg kellene válnia két amerikai lapjától, a New York Post és a Boston Herald című lapoktól. Az indoklás az, hogy Murdochnak mind New Yorkban, mind Bostonban televíziós műsorszóró állomás is birtokában van s elvben az amerikai törvények megtiltják ezt. A háttérben azonban Murdoch szerint Kennedy „bosszúhadjárata” áll: a szenátor állítólag „meg akarja büntetni” a sajtómágnást, akinek lapjai rendszeresen támadják. A Boston Herald rendszeresen „az a kövér fickó” címen emlegeti a szenátort és azt írta róla, hogy Edward Kennedy „a legidősebb fiatalkorú bűnöző” az Egyesült Államokban. Murdoch New York-i lapja pedig nyolc évvel ezelőtt, amikcr Edward Kennedy egy ideig megpályázta a demokrata párti elnökjelöltséget, cikksorozatot szentelt a szenátor állítólag botrányos magánéletének. KILENC ESZTENDŐ ALATT NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS Visszafordíthatatlan a kambodzsai fejlődés Kambodzsa folytatja erőfeszítéseit a nemzeti megbékélésért, újjászületése vívmányainak megvédéséért — jelentette ki Heng Samrin az ország nemzeti ünnepe alkalmából rendezett phnompeni nagygyűlésen. A Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke ösz- szegezte a népirtó Pol Pot- rezsim megdöntése óla élteit kilenc esztendőt. Heng Samrin megállapította: — a kambodzsai nép olyan eredményeket ért el a nemzeti újjászületésben, amelyek visszafordíthatatlanná teszik a társadalmi átalakulások folyamatát. Mindebben — csakúgy, mint a délkelet-ázsiai politikai párbeszéd tendenciájának erősödésében — jelentős szerepe van a Vietnamtól, La- osztól, a Szovjetuniótól, a szocialista közösség többi országától, Indiától, és más baráti államoktól kapott támogatásnak. Köszönetét mondva ezért, a kambodzsai vezető hangsúlyozta országa különleges harci szövetségét Vietnammal és Laosszal, bariáti együttműködését a szocialista államokkal. Heng Samrin . elmondta: a négy kiemelt gazdasági program (élelmiszer-, kau- csuk-, fakitermelés és a halászat) sikeresen teljesül. Kambodzsa a körülményeket tekintve jól fejlődik. Mindez, illetve a kambodzsai népi fegyveres erők gyarapodása — mondotta Heng Samrin — visszafordíthatatlanná teszik a kambodzsai fejlődés alakulását. Phnompen továbbra is mindent megtesz azért, hogy igazságos, tárgyalások útján kidolgozott politikai rendezés tegye lehetővé a a nemzeti megbékélést. Ehhez jelenleg kedvezőek a belső és a külső feltételek egyaránt. Felszólította a ma még ellenzéki aktivistákat és fegyvereseket, hogy járuljanak hozzá a megbékéléshez, térjenek haza. Felhívta az ellenzék frakcióit, hogy Hun Sen miniszterelnök és Norodom Szihanuk herceg tavaly decemberi közös közleménye alapján csatlakozzanak a kambodzsai felek párbeszédéhez. Üdvözölte az indonéz közvetítési erőfeszítéseket és kijelentette: Kambodzsa kész részt venni az indokínai országok és az ASEAN-tag- államok megbeszélésein. Utalt arra, hogy az indonéz és a vietnami külügyminiszter múlt nyári megállapodása elősegítette a kambodzsai probléma zsákutcából való kimozdítását. Kambodzsa üdvözli minden állam bármiféle olyan kezdeményezését, amely a vitás kérdések politikai megoldását célozza. A nemzeti ünnep alkalmából a kambodzsai pártállami és tömegszervezeti ve" zetők megkoszorúzták a népirtás áldozatainak, illetve a honvédelmi harcokhoz segítséget nyújtó vietnami önkéntesek hősi halottjainak emlékművét. Schwarzer asszony a pornográfia ellen A lavina októberben indult az Emma című nagy példányszámú nyugatnémet női lap egyik cikkével, amelyben egy amerikai szociológusnő, Andrea Dwor- kin fejtette ki nézeteit a szexről és a pornográfiáról. „Puszta élvhajhászásból betömik a szánkat, megkötöznek, élettelen húsdarabként, hentesáruként bánnak velünk. Megerőszakolnak és megerőszakoltainak bennünket, közben -filmre veszik és levetítik a mozikban az egészet, kinyomtatják a képeslapokban. Az állítólag normális férfiak pedig fizetnek, hogy láthassák mindezt” — írja az amerikai feminista, aki otthon már több könyvet írt a témáról, felhívja a figyelmet az erőszak és a pornográfia társadalmi veszélyeire. Az Emma pedig, hogy a cikk állításait alátámasz- sza, a műfaj remekeiből is közölt jó néhányat. Ezzel indult a harc és a kampány a pornográfia ellen az NSZK- ban. Alice Schwarzer asszony, a nyugatnémet nőmozgalom egyik vezéralakja állt a kampány élére: fogadjon el a nyugatnémet törvényhozás pornográfiát sújtó törvényt. A tervezetet kidolgozta és elküldte a Budestag minden képviselőjének. Ha elfogadják, a törvény — amelyet Rita Süssmuth egészségügyi miniszterasszony „igen ravasznak” minősített — lehetőséget nyújtana minden nőnek, hogy polgári bíróság előtt panaszt emeljen bármilyen pornográf fénykép vagy film nyilvánosságra kerülése miatt, és arra is, hogy kártalanítást kérjen emberi méltóságán esett sérelemért. „Mindazok, akik fizikailag vagy emberileg méltóságukban bántják a nőket pronográf irodalom termelésével és terjesztésével, feleljenek bíróság előtt ezért" — hangoztatja Schwarzer asszony. A nyugatnémet büntető- törvénykönyv jelenleg is tiltja és sújtja a pornográfiát. de csak az úgynevezett „hard-pornót”. A „könnyű” pornográfia csak a fiatalkorúak számára tilos, felnőtt állampolgárok „élvezhetik”. Az üzletág pedig virágzik: legalább 1000 sex-shop csábítja az érdeklődőket, további 4500 por- nográffilm-kölcsönző működik. A pornó árbevétele eléri az évi 850 millió márkát. És a kiegészítő üzletág bevételeit ekkor még nem is említettük. A piac jelentős részét Beate Ushe asszony tartja kezében, aki a múlt évben egymaga 100 millió márkát forgalmazott. Havonta félmillió pornókazettát kölcsönöznek ki a videotékából, és ennek jelentős része a különösen erőszakos kategóriába tartozik. Beate Ushe, az üzletasz- szony sajátos érveléssel válaszolt Alice Schwarzer kampányára, mondván, hogy „a kukacot nem a horgásznak, hanem a halaknak kell szeretniük”. JUGOSZLÁVIA: ERKÖLCSI CINIZMUS? Hivatali gépkocsivásárlási lavina A legismertebb belgrádi hetilap, a NIN szerkesztősége nyílt levélben szólította fel Milojko Drulo- vicsot, a szocialista szövetség (népfront) országos választmányának elnökét és Zvonomir Hrabart, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának elnökét, hogy az illetékes fórumokon kezdeményezzék a szolgálati gépkocsik számának csökkentését. A szerkesztőség levélben kiemelte, hogy az elmúlt esztendőben Jugoszláviában 150 ezerről 176 ezerre növekedett a szolgálati gépkocsik száma. „Mindez olyan időszakban történt — hangoztatta a levél — amikor az ország dolgozóinak élet- színvonala csökkent, a veszteséges vállalatok száma pedig gyarapodott. Véleményünk szerint a szolgálati gépkocsik egyre fokozódó használata messzemenően meghaladja az ország anyagi lehetőségeit. A szolgálati kocsihasználat kérdését a vállalatoktól kezdve egészen a föderáció szintjéig mindenütt fel kell vetni. A hivatali gépkocsivásárlási lavina a gazdasági gondok ismeretében nemcsak anyagilag elképesztő, hanem egyben erkölcsi cinizmus is”. Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter (balról) több perzsa(arab)-öbölmenti országban tesz körutazást. A képen: Bahrein koronahercegével, aki egyben hadügyminiszter is (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) rC Külpolitikai kommentárunk )— Az afgán csomó kibogozása Afganisztán immár nyolc esztendeje világpolitikai téma. Kivételes fontosságú nemzetközi fejleménynek tekintik hát a világban a szovjet külügyminiszter minapi bejelentését, amely szerint jó esély van arra. hogy még ezen a tavaszon megkezdődjék a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. A legillstékesebb mondta ezt. a legiiletékesebb helyen. Kabulban konzultált az afgán vezetőkkel Sevardnadze, s ezután jelentette ki: gyakorlatilag kész az az afgán—pakisztáni szerződés, amelynek alapján létrejöhet a nagyhatalmi megállapodás, tehát a végleges rendezés fő feltétele. Azaz: még februárban megegyezhetnek Genf ben a pakisztáni és az afgán kormány képviselői abban, hogy eztán nem kapnak segítséget Pakisztánból a kabuli vezetés ellen harcoló csoportok, ugyanakkor Afganisztánban megkezdődik a koalíciós hatalom megszervezése. Mindehhez nagyhatalmi garanciaként az Egyesük Államok kötelezi magát, hogy nem támogatja tölbbet sem pénzzel, sem fegyverrel az afgán lázadóikat minthogy azoknak békés út nyílik az ország politikájában való részvételre. Ennek ellentételeként pedig a Szovjetunió kötelezettséget vállal csapatai sürgős kivonására, amely még 1988-ban befejeződhet, ha az afgán—pakisztáni megállapodás után két hónappal megkezdenék az első kontingensek kivonását. Kétségkívül ilyen jó esélyek nem voltak még az afgán csomó kibogozására. Ehhez persze az kellett, hogy a kabuli kormányzat — megbékélési kampányának sikerével — politikailag megerősödjön, s ezzel párhuzamosan katonailag is hatékony erővé váljon. De szükséges volt ehhez szemléletváltás Moszkvában és Washingtonban egyaránt. Az viszont bizonyos, hogy a szovjet kormányzat az elmúlt két évben eltökélten törekszik arra, hogy véget vessen az afganisztáni problémának. Természetesen úgy, hogy Kabulban ne vehesse át a hatalmat egy merőben ellenséges kormány. A mai vezetés ereje elegendőnék látszik ahhoz, hogy (amennyiben kívülről nem kapnak támogatást az ellenfelei) korrekt koalíciós viszonyokat teremthessen, és persze abban változatlanul hatalmi tényező lehessen. Mindahhoz kellett az amerikai nézetváltás: a lemondás a külső segítségnyújtásról. A jelek -szerint immár mindkét nagyhatalom kész a rá eső részt teljesíteni, s így megnyílt az út a szovjet kivonulás és a megnyugtató afgán rendezés előtt. Most már „csak” végig kell menni ezen az úton. Avar Károly CSAK A MÚZEUMOKNAK MARAD Rakétaleszerelési menetrend A közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról aláírt szovjet—amerikai szerződés, valamint a rakétaeszközök felszámolását szabályozó eljárásokról készült jegyzőkönyv pontosan meghatározza a felszámolási folyamat időbeni kereteit, annak rendjét, a rakéták és inditóberendezések, valamint a hozzájuk tartozó kiegészítő felszerelések megsemmisítésének módját. A megállapodás konkrétan megszabja a rakéták telepítési körleteinek, a rakétakilövö bázisok és kiegészítő objektumok megsemmisítésének módját, meghatározza a megsemmisítésre kijelölt rakétaeszközök elemeit. A szerződés értelmében meg kell semmisíteni mind á’ 826 közepes hatótávolságú szovjet, rendszerbe állított és rendszerbe nem állított szovjet rakétát, beleértve a 470 rendszerbe állított egységet is, továbbá mind a 689 rendszerbe állított és rendszerbe nem állított, közepes hatótávolságú amerikai rakétát. beleértve a 429. rendszerbe állított rakétát is. Ami a rövidebb hatótávolságú rakétákat illeti, a Szovjetunió e rakétaosztály 926, az Egyesült Államok pedig 170 rakétáját semmisíti meg. A közepes hatótávolságú rakétákat, vagyis, amelyek hatótávolsága 1000 és 5500 kilométer között van, három év alatt, két szakaszban kell megsemmisíteni, az első szakasz 29 hónap, a második 7 hónap, E folyamat mindkét fél részére egy időben kezdődik és fejeződik be, melynek során az Egyesült Államok rakétáinak valamennyi típusát csökkenti, mégpedig a Pershing—2 ballisztikus rakétáikat és a földi indítású, BGM—109 G típusú, irányított robotrepülőgépeket, oly módon arányosan, hogy azok a folyamat egész ideje alatt a két, megsemmisítésre ítélt rakétarendszer eredeti, kölcsönös arányát megtartva csökkenjenek. A megállapodás szerint, a közepes ható- távolságú rakétákat, azok indító-, kisegítőberendezéseit, teljes szervezeti egységként kell a megsemmisítés helyére szállítani. A Szovjetunió esetében ez 10 darab, egyenként 2 vagy 3, SS 20- as rakétaosztályból álló ezredet, az Egyesült Államok esetében Pershing—2-es ütegeket és automata robotre- pülőgép-osztályokat jelent, A rövidebb hatótávolságú rakétákat, vagyis, amelyek repülési távolsága 500—1000 kilométer, másfél év alatt semmisitik meg. Ennek során a felek valamennyi, rendszerbe állított, rövidebb hatótávolságú rakétáját és azok indítóberendezéseit, valamint a rendszerbe nem állított ilyen rakéták indítóberendezéseit is a szerződés aláírása után számított 3 hónapon belül a megsemmisítés helyére kell szállítani. A szerződés megkötése után 3 éven belül, ugyancsak a megsemmisítés helyére kel.1 szállítani a rendszerbe nem állított, rövidebb hatótávolságú rakétákat is. A szerződés értelmében a rakétákat és indítóberendezéseket nem szabad azonos helyen megsemmisíteni, és a megsemmisítés helyszíneinek több mint 1000 kilométer távolságra kell egymástól lenniük. A közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákkal együtt meg kell semmisíteni azok nukleáris robbanófejeit is, beleértve az amerikaiaknak a nyugatnémet Pershing— 1/A rakétákon levő 72 nukleáris robbanófejét is. A rakétaeszközökkel együtt számolják fel a rakéták telepítési körleteit, kisegítő felszereléseit és berendezéseit. A közepes vagy rövidebb hatótávolságú rakéták bázisai átalakíthatok a jelen szerződésben nem érintett, más rakétaosztályok fogadására, ám a feleknek e tevékenységüket időben a másik fél tudomására kell hozniuk, meg kell határozniuk az átalakítás időpontját és azokat a célokat, amelyek érdekében a rakétabázist átalakítják. A rakétaeszközök felszámolását szabályozó eljárásról aláírt jegyzőkönyv a rakéták megsemmisítési módjának azok fel- robbantását vagy elégetését jelöli meg. A közepes ható- távolságú rakéták megállapított mennyisége (100 egység) megsemmisítési módjának a rakéta fellövését tekinti. A rakéták robbanófejeit leszerelik, nukleáris tölteteiket eltávolítják, a robbanófejet pedig présgépek segítségével használhatatlanná teszik. Az indítóberendezéseket és kisegítő berendezéseket oly módon számolják fel. hogy azokat katonai felhaszmálás- ra alkalmatlanná teszik. Így például az indítóberendezés állványainak erősítő illesz-_ tését átvágják, eltávolítják' az indítóállvány egy részét, stb. Ehhez hasonló módon szerelik le a rakétaszállító eszközöket is. A mozgó rakétaindító berendezések és rakétavontatók népgazdasági felhasználása megengedett. A rakétaeszközök megsemmisítésére kölcsönös megállapodás alapján, külön helyeket jelölnek ki. A Szovjetunióban 8, az Egyesült Államokban 2 ilyen hely lesz. A rakéták fizikai megsemmisítésén kívül, ezekből néhányat múzeumi célra is átadhatnak. A felek 15 közepes, illetve rövidebb ható- távolságú rakétát őrizhetnek meg, múzeumi bemutatásra. Mindenekelőtt persze, az a legfontosabb, hogy mindkét ország törvényhozása mielőbb ratifikálja a szerződést ... V. Alekszejevszkij
