Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. január 8., péntek Sajtóháború Sajtóháború tört ki az Egyesült Államokban, a hí­res iparmágnás, Rupert Mur­doch és Edward Kennedy sze­nátor között: egy — Kenne­dy által kivívott — törvény- módosítás értelmében Mur- dochnak meg kellene válnia két amerikai lapjától, a New York Post és a Boston Herald című lapoktól. Az indoklás az, hogy Murdochnak mind New Yorkban, mind Boston­ban televíziós műsorszóró állomás is birtokában van s elvben az amerikai törvé­nyek megtiltják ezt. A hát­térben azonban Murdoch szerint Kennedy „bosszúhad­járata” áll: a szenátor állí­tólag „meg akarja büntet­ni” a sajtómágnást, akinek lapjai rendszeresen támad­ják. A Boston Herald rendsze­resen „az a kövér fickó” cí­men emlegeti a szenátort és azt írta róla, hogy Edward Kennedy „a legidősebb fia­talkorú bűnöző” az Egyesült Államokban. Murdoch New York-i lapja pedig nyolc évvel ezelőtt, amikcr Edward Kennedy egy ideig megpályáz­ta a demokrata párti elnökje­löltséget, cikksorozatot szen­telt a szenátor állítólag bot­rányos magánéletének. KILENC ESZTENDŐ ALATT NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS Visszafordíthatatlan a kambodzsai fejlődés Kambodzsa folytatja erő­feszítéseit a nemzeti meg­békélésért, újjászületése vívmányainak megvédé­séért — jelentette ki Heng Samrin az ország nemzeti ünnepe alkalmából rende­zett phnompeni nagygyű­lésen. A Kambodzsai Népi For­radalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke ösz- szegezte a népirtó Pol Pot- rezsim megdöntése óla él­teit kilenc esztendőt. Heng Samrin megállapította: — a kambodzsai nép olyan eredményeket ért el a nem­zeti újjászületésben, ame­lyek visszafordíthatatlanná teszik a társadalmi átala­kulások folyamatát. Mind­ebben — csakúgy, mint a délkelet-ázsiai politikai pár­beszéd tendenciájának erő­södésében — jelentős sze­repe van a Vietnamtól, La- osztól, a Szovjetuniótól, a szocialista közösség többi országától, Indiától, és más baráti államoktól kapott támogatásnak. Köszönetét mondva ezért, a kambodzsai vezető hangsúlyozta orszá­ga különleges harci szövet­ségét Vietnammal és La­osszal, bariáti együttmű­ködését a szocialista álla­mokkal. Heng Samrin . elmondta: a négy kiemelt gazdasági program (élelmiszer-, kau- csuk-, fakitermelés és a halászat) sikeresen teljesül. Kambodzsa a körülménye­ket tekintve jól fejlődik. Mindez, illetve a kam­bodzsai népi fegyveres erők gyarapodása — mondotta Heng Samrin — visszafor­díthatatlanná teszik a kam­bodzsai fejlődés alakulá­sát. Phnompen továbbra is mindent megtesz azért, hogy igazságos, tárgyalások út­ján kidolgozott politikai rendezés tegye lehetővé a a nemzeti megbékélést. Eh­hez jelenleg kedvezőek a belső és a külső feltételek egyaránt. Felszólította a ma még ellenzéki aktivistákat és fegyvereseket, hogy já­ruljanak hozzá a megbéké­léshez, térjenek haza. Fel­hívta az ellenzék frakcióit, hogy Hun Sen miniszterel­nök és Norodom Szihanuk herceg tavaly decemberi közös közleménye alapján csatlakozzanak a kambodzsai felek párbeszédéhez. Üd­vözölte az indonéz közvetí­tési erőfeszítéseket és ki­jelentette: Kambodzsa kész részt venni az indokínai or­szágok és az ASEAN-tag- államok megbeszélésein. Utalt arra, hogy az indonéz és a vietnami külügyminisz­ter múlt nyári megállapodá­sa elősegítette a kambodzsai probléma zsákutcából való kimozdítását. Kambodzsa üdvözli minden állam bár­miféle olyan kezdeménye­zését, amely a vitás kérdések politikai megoldását célozza. A nemzeti ünnep alkal­mából a kambodzsai párt­állami és tömegszervezeti ve" zetők megkoszorúzták a nép­irtás áldozatainak, illetve a honvédelmi harcokhoz se­gítséget nyújtó vietnami ön­kéntesek hősi halottjainak emlékművét. Schwarzer asszony a pornográfia ellen A lavina októberben in­dult az Emma című nagy példányszámú nyugatnémet női lap egyik cikkével, amelyben egy amerikai szo­ciológusnő, Andrea Dwor- kin fejtette ki nézeteit a szexről és a pornográfiáról. „Puszta élvhajhászásból betömik a szánkat, megkö­töznek, élettelen húsdarab­ként, hentesáruként bán­nak velünk. Megerőszakol­nak és megerőszakoltainak bennünket, közben -filmre veszik és levetítik a mo­zikban az egészet, kinyom­tatják a képeslapokban. Az állítólag normális férfiak pedig fizetnek, hogy láthas­sák mindezt” — írja az amerikai feminista, aki ott­hon már több könyvet írt a témáról, felhívja a figyel­met az erőszak és a pornog­ráfia társadalmi veszélyei­re. Az Emma pedig, hogy a cikk állításait alátámasz- sza, a műfaj remekeiből is közölt jó néhányat. Ezzel indult a harc és a kampány a pornográfia ellen az NSZK- ban. Alice Schwarzer asszony, a nyugatnémet nőmozgalom egyik vezéralakja állt a kampány élére: fogadjon el a nyugatnémet törvényhozás pornográfiát sújtó törvényt. A tervezetet kidolgozta és elküldte a Budestag min­den képviselőjének. Ha el­fogadják, a törvény — ame­lyet Rita Süssmuth egész­ségügyi miniszterasszony „igen ravasznak” minősített — lehetőséget nyújtana min­den nőnek, hogy polgári bí­róság előtt panaszt emeljen bármilyen pornográf fény­kép vagy film nyilvános­ságra kerülése miatt, és arra is, hogy kártalanítást kérjen emberi méltóságán esett sérelemért. „Mindazok, akik fizikailag vagy embe­rileg méltóságukban bánt­ják a nőket pronográf iro­dalom termelésével és ter­jesztésével, feleljenek bí­róság előtt ezért" — hangoz­tatja Schwarzer asszony. A nyugatnémet büntető- törvénykönyv jelenleg is tiltja és sújtja a pornog­ráfiát. de csak az úgyne­vezett „hard-pornót”. A „könnyű” pornográfia csak a fiatalkorúak számára ti­los, felnőtt állampolgárok „élvezhetik”. Az üzletág pe­dig virágzik: legalább 1000 sex-shop csábítja az érdek­lődőket, további 4500 por- nográffilm-kölcsönző mű­ködik. A pornó árbevéte­le eléri az évi 850 millió márkát. És a kiegészítő üz­letág bevételeit ekkor még nem is említettük. A piac jelentős részét Beate Ushe asszony tartja kezében, aki a múlt évben egymaga 100 millió márkát forgalmazott. Havonta félmillió pornóka­zettát kölcsönöznek ki a videotékából, és ennek je­lentős része a különösen erőszakos kategóriába tar­tozik. Beate Ushe, az üzletasz- szony sajátos érveléssel vá­laszolt Alice Schwarzer kampányára, mondván, hogy „a kukacot nem a horgász­nak, hanem a halaknak kell szeretniük”. JUGOSZLÁVIA: ERKÖLCSI CINIZMUS? Hivatali gépkocsivásárlási lavina A legismertebb belgrádi hetilap, a NIN szerkesztő­sége nyílt levélben szólí­totta fel Milojko Drulo- vicsot, a szocialista szövet­ség (népfront) országos vá­lasztmányának elnökét és Zvonomir Hrabart, a Jugo­szláv Szakszervezeti Szö­vetség Központi Tanácsának elnökét, hogy az illetékes fó­rumokon kezdeményezzék a szolgálati gépkocsik számá­nak csökkentését. A szerkesztőség levélben kiemelte, hogy az elmúlt esz­tendőben Jugoszláviában 150 ezerről 176 ezerre növe­kedett a szolgálati gépko­csik száma. „Mindez olyan időszakban történt — han­goztatta a levél — amikor az ország dolgozóinak élet- színvonala csökkent, a vesz­teséges vállalatok száma pedig gyarapodott. Véle­ményünk szerint a szolgá­lati gépkocsik egyre foko­zódó használata messzeme­nően meghaladja az ország anyagi lehetőségeit. A szol­gálati kocsihasználat kér­dését a vállalatoktól kezd­ve egészen a föderáció szint­jéig mindenütt fel kell vet­ni. A hivatali gépkocsi­vásárlási lavina a gazdasá­gi gondok ismeretében nem­csak anyagilag elképesztő, hanem egyben erkölcsi ci­nizmus is”. Frank Carlucci amerikai hadügyminiszter (balról) több perzsa(arab)-öbölmenti országban tesz körutazást. A képen: Bahrein koronahercegével, aki egyben hadügyminiszter is (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) rC Külpolitikai kommentárunk )— Az afgán csomó kibogozása Afganisztán immár nyolc esztendeje világpolitikai téma. Kivételes fontosságú nemzetközi fejleménynek tekintik hát a világban a szovjet külügyminiszter minapi bejelentését, amely szerint jó esély van arra. hogy még ezen a tavaszon megkezdődjék a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. A legillstékesebb mondta ezt. a legiiletékesebb helyen. Kabulban kon­zultált az afgán vezetőkkel Sevardnadze, s ezután jelentette ki: gyakorlatilag kész az az afgán—pakisz­táni szerződés, amelynek alapján létrejöhet a nagy­hatalmi megállapodás, tehát a végleges rendezés fő feltétele. Azaz: még februárban megegyezhetnek Genf ben a pakisztáni és az afgán kormány képviselői abban, hogy eztán nem kapnak segítséget Pakisztánból a kabuli vezetés ellen harcoló csoportok, ugyanakkor Afganisztánban megkezdődik a koalíciós hatalom megszervezése. Mindehhez nagyhatalmi garancia­ként az Egyesük Államok kötelezi magát, hogy nem támogatja tölbbet sem pénzzel, sem fegyverrel az af­gán lázadóikat minthogy azoknak békés út nyílik az ország politikájában való részvételre. Ennek el­lentételeként pedig a Szovjetunió kötelezettséget vál­lal csapatai sürgős kivonására, amely még 1988-ban befejeződhet, ha az afgán—pakisztáni megállapodás után két hónappal megkezdenék az első kontingen­sek kivonását. Kétségkívül ilyen jó esélyek nem voltak még az afgán csomó kibogozására. Ehhez persze az kellett, hogy a kabuli kormányzat — megbékélési kampá­nyának sikerével — politikailag megerősödjön, s ezzel párhuzamosan katonailag is hatékony erővé váljon. De szükséges volt ehhez szemléletváltás Moszkvában és Washingtonban egyaránt. Az viszont bizonyos, hogy a szovjet kormányzat az elmúlt két évben eltökélten törekszik arra, hogy vé­get vessen az afganisztáni problémának. Természe­tesen úgy, hogy Kabulban ne vehesse át a hatalmat egy merőben ellenséges kormány. A mai vezetés ere­je elegendőnék látszik ahhoz, hogy (amennyiben kí­vülről nem kapnak támogatást az ellenfelei) korrekt koalíciós viszonyokat teremthessen, és persze abban változatlanul hatalmi tényező lehessen. Mindahhoz kellett az amerikai nézetváltás: a lemondás a külső segítségnyújtásról. A jelek -szerint immár mindkét nagyhatalom kész a rá eső részt teljesíteni, s így megnyílt az út a szovjet kivonulás és a megnyugta­tó afgán rendezés előtt. Most már „csak” végig kell menni ezen az úton. Avar Károly CSAK A MÚZEUMOKNAK MARAD Rakétaleszerelési menetrend A közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról aláírt szovjet—ame­rikai szerződés, valamint a rakétaeszközök felszámolását szabályozó eljárásokról készült jegyzőkönyv pontosan meghatározza a felszámolási folyamat időbeni kereteit, annak rendjét, a rakéták és inditóberendezések, valamint a hozzájuk tartozó kiegé­szítő felszerelések megsemmisítésének módját. A megállapodás konkrétan megszabja a rakéták telepítési körleteinek, a rakétakilövö bázisok és kiegészítő objektumok megsemmisítésének módját, meghatározza a megsemmisítésre kijelölt rakétaeszközök elemeit. A szerződés értelmében meg kell semmisíteni mind á’ 826 közepes hatótávolságú szovjet, rendszerbe állított és rendszerbe nem állított szovjet rakétát, beleértve a 470 rendszerbe állított egy­séget is, továbbá mind a 689 rendszerbe állított és rend­szerbe nem állított, közepes hatótávolságú amerikai ra­kétát. beleértve a 429. rend­szerbe állított rakétát is. Ami a rövidebb hatótávol­ságú rakétákat illeti, a Szov­jetunió e rakétaosztály 926, az Egyesült Államok pedig 170 rakétáját semmisíti meg. A közepes hatótávolságú rakétákat, vagyis, amelyek hatótávolsága 1000 és 5500 kilométer között van, három év alatt, két szakaszban kell megsemmisíteni, az első sza­kasz 29 hónap, a második 7 hónap, E folyamat mindkét fél részére egy időben kez­dődik és fejeződik be, mely­nek során az Egyesült Ál­lamok rakétáinak valamennyi típusát csökkenti, mégpedig a Pershing—2 ballisztikus rakétáikat és a földi indítá­sú, BGM—109 G típusú, irá­nyított robotrepülőgépeket, oly módon arányosan, hogy azok a folyamat egész ideje alatt a két, megsemmisítésre ítélt rakétarendszer eredeti, kölcsönös arányát megtartva csökkenjenek. A megállapo­dás szerint, a közepes ható- távolságú rakétákat, azok in­dító-, kisegítőberendezéseit, teljes szervezeti egységként kell a megsemmisítés he­lyére szállítani. A Szovjet­unió esetében ez 10 darab, egyenként 2 vagy 3, SS 20- as rakétaosztályból álló ez­redet, az Egyesült Államok esetében Pershing—2-es üte­geket és automata robotre- pülőgép-osztályokat jelent, A rövidebb hatótávolságú rakétákat, vagyis, amelyek repülési távolsága 500—1000 kilométer, másfél év alatt semmisitik meg. Ennek so­rán a felek valamennyi, rendszerbe állított, rövidebb hatótávolságú rakétáját és azok indítóberendezéseit, va­lamint a rendszerbe nem ál­lított ilyen rakéták indítóbe­rendezéseit is a szerződés aláírása után számított 3 hónapon belül a megsemmi­sítés helyére kell szállítani. A szerződés megkötése után 3 éven belül, ugyancsak a megsemmisítés helyére kel.1 szállítani a rendszerbe nem állított, rövidebb hatótávol­ságú rakétákat is. A szerző­dés értelmében a rakétá­kat és indítóberendezéseket nem szabad azonos helyen megsemmisíteni, és a meg­semmisítés helyszíneinek több mint 1000 kilométer tá­volságra kell egymástól len­niük. A közepes és rövidebb ha­tótávolságú rakétákkal együtt meg kell semmisíteni azok nukleáris robbanófejeit is, beleértve az amerikaiaknak a nyugatnémet Pershing— 1/A rakétákon levő 72 nuk­leáris robbanófejét is. A rakétaeszközökkel együtt számolják fel a rakéták te­lepítési körleteit, kisegítő felszereléseit és berendezé­seit. A közepes vagy rövi­debb hatótávolságú rakéták bázisai átalakíthatok a je­len szerződésben nem érin­tett, más rakétaosztályok fo­gadására, ám a feleknek e tevékenységüket időben a másik fél tudomására kell hozniuk, meg kell határoz­niuk az átalakítás időpont­ját és azokat a célokat, ame­lyek érdekében a rakétabá­zist átalakítják. A rakétaesz­közök felszámolását szabá­lyozó eljárásról aláírt jegy­zőkönyv a rakéták megsem­misítési módjának azok fel- robbantását vagy elégetését jelöli meg. A közepes ható- távolságú rakéták megálla­pított mennyisége (100 egy­ség) megsemmisítési módjá­nak a rakéta fellövését te­kinti. A rakéták robbanófe­jeit leszerelik, nukleáris töl­teteiket eltávolítják, a rob­banófejet pedig présgépek se­gítségével használhatatlanná teszik. Az indítóberendezéseket és kisegítő berendezéseket oly módon számolják fel. hogy azokat katonai felhaszmálás- ra alkalmatlanná teszik. Így például az indítóberendezés állványainak erősítő illesz-_ tését átvágják, eltávolítják' az indítóállvány egy részét, stb. Ehhez hasonló módon szerelik le a rakétaszállító eszközöket is. A mozgó raké­taindító berendezések és ra­kétavontatók népgazdasági felhasználása megengedett. A rakétaeszközök megsem­misítésére kölcsönös megál­lapodás alapján, külön he­lyeket jelölnek ki. A Szov­jetunióban 8, az Egyesült Államokban 2 ilyen hely lesz. A rakéták fizikai meg­semmisítésén kívül, ezekből néhányat múzeumi célra is átadhatnak. A felek 15 kö­zepes, illetve rövidebb ható- távolságú rakétát őrizhetnek meg, múzeumi bemutatás­ra. Mindenekelőtt persze, az a legfontosabb, hogy mind­két ország törvényhozása mielőbb ratifikálja a szer­ződést ... V. Alekszejevszkij

Next

/
Thumbnails
Contents