Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 28., csütörtök 3. Miért fűtünk többet? A NEB VIZSGÁLTA 'V Magánkereskedelem — . a pult két oldaláról Sok törzsvásárlója van a házikenyeret árusító mozgóboltnak (Fotó: Koncz János) Miközben a termelő üzemek energiafelhasználása lassan csökken (az iparé például 1980 ék 1985 között összesen 4 százalékkal), a lakosságé folyamatosan növekszik. Az évi átlagos növekedés 4,3 százalék, s igy a lakosság energiafogyasztása 1970 és 1987 között megkétszereződött. Pedig az átlagos fogyasztói árindexet meghaladó módon drágult az energia, ez azonban csak mérsékelte, de nem szüntette meg a növekedést. Természetes — és megállíthatatlan — az igényszint emelkedése például a háztartási villamos készülékek gyarapodása miatt. Igaz, az integrált áramkörök, berendezések kevesebbet fogyasztanak, de számuk gyarapszik, választékuk pedig bővül. És az újEajta háztartási berendezések, készülékek között vannak kifejezetten nagy fogyasztók is, például az automata mosógép és a hűtőláda. Komfortosabb új lakások A lakossági fogyasztás növekedésében mégsem a háztartások villamosítása a meghatározó, hanem a fűtés, amelyre az energiafelhasználás kétharmad része jut. Nem kis tétel: az ország összes energiafelhasználásának 20 százalékát veszi igénybe a . lakóházak fűtése, (További tíz százalék a közintézmények energiafogyasztása.) De miért fűtünk évről évre egyre többet, amikor a köz- és magánérdek egyaránt a takarékosságot indokolná? Itt is kialakult valamiféle automatizmus. Évente hatvan-hetvenezerrel nő az új lakások száma, s ezek többnyire nagyobbak, komfortosabbak, mint a régiek. A meglevő lakások komfortfokozata is fokozatosan emelkedik: nő a fürdőszobák, a gázbojlerek, a központilag is jobban fűtött lakások száma. Egyre több családi házba jut el a földgáz, s a növekvő energiafelhasználás folyamata visszafordíthatatlanná válik. Megváltoznak a fűtési ‘ szokások. Az ország jelenlegi, nem könnyű körülmények között is reálisan számol a lakosság növekvő igényeivel, a fejlesztési, a termelési, az importfeladatok kialakításánál. A lakosság energia- ellátása megelőz minden más termelési és sokféle közösségi szükségletkielé- gitést. A lakosságnál nincs korlátozás Üzemzavarok vagy tartósan szigorú tél esetén előfordul, hogy a termelő üzemék energiafelhasználását korlátozzák a lakosság zavartalan ellátása végett. Mindennek következtében a tüzelő- és energiahelyzet — a némelykor tapasztalt kisebb átmeneti szérrhiányt leszámítva — tartósan biztonságos és kiegyensúlyozott. Nem várható a lakossági energiapolitikában 1988-tól sem lényegi változás. Jelzi ezt egyebek közt, hogy az energiahordozók változatlanul hatósági árasak, nem terheli azokat forgalmi adó, s a jövőben is — a tejhez, a városi tömegközlekedéshez, a kommunális szolgáltatásokhoz hasonlóan — állami támogatást élveznek. Nagyon fontos marad továbbra is a lakosság ésszerű, takarékos energiafelhasználása. Ezt azonban nem adminisztratív jellegű intézkedésekkel, a felhasználható kilowattórák, köbméterek stb. korlátozásával, vagy igen magas büntető árak almazásával kívánják kikényszeríteni, hanem a mindenkor legcélszerűbb választási mód és lehetőség felkínálásával. Jelenleg — a tüzelés hatásfokát is figyelembe véve — a hazai szénnel történő fűtés egyértelműen a legolcsóbb, ami adott esetben ellensúlyozhatja, hogy nem velejárója a legnagyobb kényelem, higiénia, komfort- érzet. Hasonló lakáshcmér- séklet elérése földgázzal 80, tűzifával 140, NDK brikettel 110, tüzelőolajjal 500, villamos energiával 250 százalékkal többe kerül, mint a hazai szénfűtéssel. Érdekünk a takarékosság Ezeket a fűtési költség- arányokat tudatos árpolitikai gyakorlat alakítja ki. A szén ára például nem fedezi a termelési költségeket, s a szilárd tüzelőanyag az egyetlen áru, amelynek szállítása a teherfuvarozásban mentesül a 15 százalékos forgalmi adó fizetése alól. Csak így tartható fenn a szülárd tüzelőanyagok felhasználásának vezető szerepe, az energiahordozók leihasználásának jelenlegi megoszlása. Bár a szénfűtés viszonylag olcsó, mégsem mindig a legcélszerűbb a kényelmet, a komfortot, a hosszabb távú megtérülést és a környezetvédelmet is mérlegelve. A földgáz felhasználási részaránya fokozatosan növekszik, az olajtüzelésé egyre csökken. Ezek a szerkezeti változások egyéni kezdeményezésen alapulnak, és egyben közérdeket szolgálnak. Visszatérve az alapkérdésre — miért fűtünk többet? — azzal zárhatjuk a fejtegetésünket, hogy akármivel tüzelünk, mi fizetjük a számlát. Ezért saját érdekünk az ésszerű takarékosság. K. J. Az 1982-ben életbe, lépett rendelkezések a magánkereskedői tevékenységet állampolgári joggá tették, tehát bárki, aki rendelkezik a szükséges feltételekkel, kaphat engedélyt. Megyénkben tavaly december végéig közel 1500-an éltek ezzel a lehetőséggel, és bár a megszűnt vállalkozások száma igen magas (több mint 700), a növekedés így is dinamikus. Napjainkban a kisegítő családtagokkal és alkalmazottakkal együtt legalább 1600-an dolgoznak ebben a szférában. A Heves Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a városi NEB-ek bevonásával a közelmúltban vizsgálta e területnek az áruellátásban betöltött szerepét, valamint a jogszabályok betartását. A szemle tapasztalatai szerint a magánkereskedelem fontos és növekvő szerepet tölt be. elsősorban a választék bővítésében. Főleg a városokban, ezen belül is a megyeszékhelyen, az állami és szövetkezeti üzletek közelében, a piacokon, a tömegközlekedési megállóhelyek közelében, idegenforgalmi gócpontokban munkálkodnak, elsősorban a jövedelmezőbb ágazatokban, így a zöldség-gyümölcs forgalmazásban, a vendéglátásban. büfék és falatozók, ruházati boltok működtetésében. Sajnos, az élelmiszerkereskedők száma kicsi, alighanem az érdekeltség hiánya, vagyis az elérhető alacsony haszon miatt. Az ellenőrök hiányosnak találták a bizonylati fegyelmet, főleg azokban a szakmákban, ahol a beszerzések nagy része a kisiparosoktól történik, akik pem. vagy csak a szállított árumeny- nyiség egy részéről hajlandók számlát adni, nyilván abból a célból, hogy ezáltal az állami költségvetés rovására illetéktelen jövedelemhez jussanak. A magánkereskedők jelentős része önbizonylatot használ, ezt azonban gyakran pontatlanul töltik ki. Sok esetben nincs hitelesítve, az eladó neve és címe hiányzik, egyes tételeket nem lehet azonosítani. Többször tapasztalták a szakemberek a pénztárkönyvek hanyag vezetését is. Nem megfelelő a vevők tájékoztatása és a minőségtanúsítás. Kedvező kép alakult ki viszont a kiszolgálás színvonaláról, a vásárlási körülményekről és az üzletek kulturáltságáról. Az áruk többsége kifogástalan, bár a ruházati termékeknél előfordul, hogy gyengébb anyagból készítik az éppen divatos modelleket. A felmérés során arra is választ kerestek/ hogyan vélekednék helyzetükről az érintettek. A számlagondokat szinte valamennyien felvetették. Emiatt állandó bizonytalanságban élnek és az ellenőrzés lehetősége szinte Damoklész kardjaként függ fölöttük. A nagykereskedelemmel kapcsolatban arra panaszkodtak, hogy a beszerzés lassú, kis tételekkel nem szolgálják ki őket, és gyakran kapnak éppenhogy szavatos cikkeket. A másik fél viszont azt teszi szóvá, hogy a magánosok jelentős része csak a kurrens termékeket rendeli meg. A kiskereskedők felvetették. hogy szeretnék ha érdekképviseleti szervük, a Kisosz több tanfolyamot és továbbképzést tartana számukra, hogy jobban megismerjék a rájuk vonatkozó jogszabályokat és rendeleteket, mert gyakran még az árak változását sem tudják követni. ' A NEB összegző jelentése végezetül megállapítja, hogy — mint pártunk kibontakozási programja is megfogalmazta — a magánvállalkozáson alapuló kereskedelem a szocialista gazdaság szerves része. Ezért a gyakorlati munkában sem' szabad téves szemlélettel megváltoztatni a dolgok valóságos állását. Elsősorban a tanácsi szervek feladata, hogy az állami, szövetkezeti és magánkereskedelem fejlesztését optimálisan összehangolják. TÜKÖRKÉP EGY SZÁNDÉKOLT HALÁLESET UTÁN (11/1.) ü tettesek uallanak... Ébenfekete tüskés haj a fejkoronája. Szemgolyói csak addig járnak izgatottan és félénken fel s alá, amíg helyet nem foglal a kényelmes pamlagon. Pillanatokon belül „otthonosan" érzi magát — tizenhét éves korával magyarázható is — az ügyészi szobában. Megigazítja a csuklója ra tapadó bilincset, amelyet vékony bőrszíj kőt a fegyór- höz. A terem végén, a fogas mellett zavartan ereszkedik a székre a törékeny alkatú fiatal nő. Nem könnyű teher: immár olyan fiú anyukája, akit a köznyelv gyilkosnak nevez. Pedig Balogh Anti lehet, hogy azt. ami történt, nem tartja egyébnek, mint valami furcsát, szokatlant, érdekeset unalomba fulladó hétköznapjai sorában. Szavai a múlt október 11-i hevesi esetről legaláhbis erről árulkodnak. Olv higgadtan ecseteli a bűntényt, mintha csak arról beszélne, egy békát ütött agyon — játszásiból. — Az igaz. sokat ittunk a strandi kocsmában. Aztán elfogyott a pénzem. Hidegnek se volt. neki egyébként is rendszerint én fizettem. Kért hát még bort hitelbe, jó haverja a kocsmáros .. . Kijöttünk és elindultunk a város felé ... Jött egvszer- csak szentbe az az ember. Hideg lemaradt néhány lépéssel mögöttem. A férfi közöttünk haladt el. -. § — Ki volt az ötlet gazdája? — Dr. Szabó Katalin ügyész kérdése nem éri váratlanul az ifjút. — ö mondta, hogy menjünk utána — így a válasz. — Még azt is hozzátette. biztos van nála valami ... Követtük. Egv sö- tétebb helyen (a Kilián utcában) közrefogtuk. Sajnos, én ütöttem először. De nem túl nagv erővel. Ettől nem is esett el. Utána a Jani is odasuhintott, aztán még egyszer lesújtott... Tetszik tudni, ö valamikor öklözött ... Az ember hanyatt vágódott. Az ügvésznő semmit sem bíz csupán a szavakra. Papírlapot. ceruzát tol a fiú elé. Rajzolja le — kéri —, hogyan nézett ki emlékezete szerint a helyszín, ki hol állt. vagy feküdt pontosan. A kissé durva kéz csak lassan engedelmeskedik, a vonalak nehézkesen jönnek elő a grafitból. Anti túl van a nyolc osztályon, ám a szavak. szótagok gyakran elhatárolódnak számára olvasás közben. — Mit találtak az áldozatnál? — hangzik az újabb kérdés. — Semmit. A kabátja belső zsebéből egy zsebkendő került elő. Azt visszatettük. — S utána? _ ??; — De hát az orvosi szak- véleményben az áll. hoav az idős férfit megrugdosták, a fejét a földhöz verték! — Én nem nyúltam már többet hozzá! A Hideg vette kezelésbe. Akkor én már pár lépéssel odébb álltam, s mondtam a társamnak, hogy gverünk innét. — A rendőrségi vallomásában viszont az áll. hony maga is belerúgott a sértettbe! S ez meg is felel egyes sérüléseinek. — Én csak egyszer ütö‘- tem meg ... — Akkor miért mondott mást a korábbi kihallgatásokon? — Mert féltem a Hidegtől... Nagyon indulatos tud lenni. — És most már nem tart tőle? — Nem! Nekem az az elvem. hogy mindenki viselje a magáét, amit tett... § A bűncselekményre talán még emlékeznek Olvasóink. Tavalv október 11-én az 58 éves Pataki Sándor az esti miséről tartott hazafelé Hevesen, amikor két fiatalember megtámadta. Mindösszé egv fehér zsebkendőt. találtak nála. ezért dühükben összerugdosták. a fejét a hajánál fogva ütötték a földbe. A szerencsétlen ember — miután magához tért — véresen ha- zabotorkált. Még aznap beszállították a kórházba. Tizenkét napig feküdt kómában. Agysérülései azonban olyan súlyosaknak bizonyultak. hogy már nem tudták megmenteni az életét. Október 23-án hunyt el. Az elkövetők csak pár óráig tudhatták biztonságban magukat. Tettük után ugvan még megúsztak e^v igazoltatást, nem sokkal később azonban lakásában már a bilincset csattintották Hideg János kezére. Hamarosan előkerült a bűntárs is: a fiatalkorú Balogh Antal. § — Miért hívják magát Döaésznek? A 19 esztendős, jó svádá- iú kisoortolt izomzatú, nvú- lánk ifjú kényszeredetten mosolyog. — Egv ideig abból éltem, hogy a dögkútra vitt tetemekből válogattam. — Mikulás a barátja volt? — Igen. sokszor jártunk együtt szórakozni. Az utóbbi két évben azonban nemigen találkoztunk. Amióta megházasodott... Pontosabban együtt él azzal a nővel ... Az eset előtt békül- tünk ki. Az ügyész érdeklődésére ő is elmondja, miként történt annak az embernek a megtámadása. Érdemes megfigyelni. szinte mindenben az ellenkezőiét meséli annak. amit a barátja. — Amikor elhaladt mellettünk a férfi. Balogh kérdezte: megverjem? — Minek? — kérdeztem vissza. Azután ő megfordult. utánaeredt. Én meg sajnos. mentem utánuk. — Ki ütött először? — A Balogh. Kétszer is. mert az első nem sikerült. — S maga? — Hát igen.... sajnos, én is odavágtam. — Maga ugye, öklözött valamikor? — Oroszlányban. Megszakításokkal három évié — Mi történt azután, hogy maaa ütött? — Az ember lerogvott. elájult. A Balogh megrúgta a fejét. Én akkor már több méterre álltaim tőlük, s egyre hajtogattam a Balogh- nak. hogy hagyja már. — Tehát maga nem verte a sértett fejét a főidbe? — Nem. nem! Mondom, én akkor már odébb voltam ió néhány méterrel... Hidegnek is ki kell állnia a ..rajzpróbát”. A helyszínre alig eltérően emlékszik vissza mint Balogh. A személveket jelölő pontok viszont mások. Amíg akkurátusán húzogatja a vonalakat. nem állhatjuk meg a kérdés nélkül: — Mondja kérem. nem villant az agyába, hoav az az ember meg is halhat? — Nem gondoltam, hogy ilyen nagy baja lehet.. (Folytatjuk) Szalay Zoltán
