Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 27., szerda Helmuth Kohl Prágában Prágába látogatott az NSZK kancellárja. A képen: Helmut Kohl és Lubomir Strougal csehszlovák kormányfő (jobbról) a repülőtéren (Népújság-telefotó: CTK — MTI — KS) Üdvözlő távirat Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly. az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Nicolae Ceausescut 70. születésnapja alkalmából. Nicolae Ceausescu kitüntetése Lenin-renddel tüntetne ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Nicolae Ceausescut 70. születésnapja alkalmából. Ceausescut a születésnap alkalmából táviratban köszöntötte az SZKP Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. Helmut Kohl. nyugatnémet szövetségi kancellár kedden. a csehszlovák kormány meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Prágába érkezett. A ruzvnei repülőtéren Lubomir Strougal miniszterelnök fogadta a vendéget. Willi/ Brandt után Kohl a második nvugatnémof kancellár, aki Csehszlovákiába látogat. Brandt 1973- ban. a két ország viszonyát normalizáló szerződés aláírása alkalmából járt a csehszlovák fővárosban. Az NSZK szövetségi kancellária tegnap a politikai. gazdasági. kulturális, tudományos és idegenforgalmi kérdések széles köréről folytatott tárgyalásokat vendéglátójával. Lubomir Strou- gallal megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, találkozott Prága polgármesterével és ellátogatott a Károly Egyetemre. Este a csehszlovák kormányfő vacsorát adott a nyugatnémet vendég tiszteletére. Ortega Madridban Fischer M ősz kvá ban Daniel Ortega nicaraguai elnök kedd délelőtt Madridba érkezett. Látogatásának célia. hogy a spanyol politikai vezetők közreműködésével további támogatást szerezzen a közév-amerikai konfliktus volitikai rendezéséhez. Madridi hivatalos körök hangsúlyozottan utalnak arra.. hogy Daniel Ortega megbeszélései nem irányulnak a nicaraguai belső erők közötti politikai közvetítés kieszközlésére. Ortega az Esauipulasban létrejött rendezési megállapodás szellemében nemzetközi támogatást kér. Mindenekelőtt abban vár segítséget Madridtól. hogv közös piaci és NATO-beli szövetségeseit a hatékonyabb politikai fellépésre ösztönözze a washingtoni kormányzat beavatkozási politikáiéval szemben. Ortega a nap folyamán tárgyalt Felipe González spanyol miniszterelnökkel. és ma fogadja őt I. János Károly uralkodó. A szoviet kormány vendégeként kedden Moszkvába érkezett Oskar Fischer. a Német Szocialista Egységűért KB tagja, az NDK külügyminisztere. A vendéget a szoviet főváros repülőterén Eduard Sevardnadze. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagia. a Szov- ietunió külügyminisztere fogadta. Fischer látogatását' január első felére tervezték, de — mint arra keddi sajtótájékoztatóién Gennagyij Gera- szimoi’ külügyi szóvivő is emlékeztetett — azt Sevardnadze betegsége miatt el kellett halasztani. Az NDK külügyminisztere január 28-ig tartózkodik a Szovjetunióban, s látogatása alatt a szoviet diploma cia irányítóival folytatott megbeszélések mellett fogadják őt felső szinten is. rC Külpolitikai kommentárunk )—i Az Unió helyzete IITOLJÁRA MONDTA EL Ronald Reagan a hagyományos januári elnöki üzenetét az Egyesült Államok. az Unió helyzetéről. Nyolc év, .két kitöltött elnöki mandátum tudatában adhatja majd át utódjának a legmagasabb állami tisztséget jövő januárban. Az utód személye viszont már november 8-án, a választásokon dől el. Reagan nem kívülállóiként, hanem a republikánusok képviselőjeként szemléli majd végig az elnökválasztási csatát. Ebből következik, hogy a most hétfőn — magyar idő szerint — kedd hajnalban elhangzott beszédnek egyszerre kellett méltatnia az eddig megtett utat és kijelölni a teendőket az idei évre, oly módon, hogy abból a republikánusok leendő jelöltjének esélyei erősödjenek. Aligha meglepő, hogy az Unió helyzete rózsásabb- nak tűnt a valódinál, s az idei célok megvalósításuk esetén, még rózsásabb jövőt vetítenek előre. Reagan ígérte az amerikai gazdaság erősödését, nemzetközi tekintélyének szilárdulását. REAGAN A LEGNAGYOBB TAPSOT a beszéde közben akkor kapta, amikor felszólította a törvényhozókat, hogy mielőbb ratifikálják a Szovjetunióval a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták leszereléséről kidolgozott szerződést. (A ratifikációs eljárás Washingtonban és Moszkvában egyszerre, hétfőn kezdődött meg.) Az elnök kijelentette, hogy a kél ország egy még jelentősebb egyezmény — a hadászati fegyvertáraik ötvenszázalékos csökkentése — közelségébe került. Ugyanakkor az elnöki üzenet nem hagyott kétséget a tekintetben, hogy Reagan nem mond le űrfegyiverkezési programjáról, amely viszont Moszkva szerint megakadályozhatja az új megállapodást. MÁRPEDIG AZ IDŐ SÜRGET, hiszen a tavasz végén, a nyár elején esedékes Moszkvában Gorbacsov és Reagan immár negyedik Csúcstalálkozója, amely alkalmat kínálhatna az előrelépéshez a nukleáris fegyveréktől mentes világ felé. Az elnöki üzenet nem volt egyértelmű e tekintetben, pediig az újabb szovjet—amerikai megállapodás betetőzhetné Reagan nyolcévi mandátumát. Ortutay L. Gyula Afganisztán - tisztuló kép Nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok Bulgária és Albánia nagyköveti szintre emeli diplomáciai kapcsolatait — jelentette a BT A bolgár hírügynökség. Erről a két ország k ül ügy m in isZter- hely ettese állapodott meg kedden Tiranában. Az albán fővárosban Ivan Ganev bolgár és Sokrait Piaka albán külügyminiszter-helyettes eszmecserét folytatott a két ország közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, valamint a balkáni országok Belgrádban megrendezendő külügyminiszteri tanácskozásával összefüggő kérdésekről. Ivan Ganevet fogadta Reisz Malile albán külügyminiszter is. Meggyilkolták a kolumbiai főügyészt Columbiában a kábítószer-maffiák bérgyilkosai elrabolták, majd megölték a dél-amerikai ország főállamügyészét. A képen: a főállamügyész gépkocsija, előtérben az egyik meggyilkolt testőr Medellin város közelében (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) „Szeretnénk, ha 1988 lenne az utolsó év, amikor szovjet csapatok tartózkodnak Afganisztánban” — jelentette ki az év elején, kabuli tárgyalásait követően Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Alighanem ez volt eddig a legszenzációsabb nyilatkozat idén. A nyomában úgy tűnik, jó esély nyílt rá, hogy a leszerelési tárgyalásokon 1987- ben bekövetkezett áttörés után idén a regionális konfliktusok talán legneuralgikusabb pontján következhet látványos megoldás, sort kerítve a szovjet csapatok kivonására. A moszkvai Pravda már a kezdés időpontját is megjelölte: május. Elrablói, a kolumbiai ká- bítóizer-maffia tagjai megölték Carlos Mauro Hoyost, az ország főügyészét. A 42 eres (őüevészt hétfőn rabolták el. amikor Medellin város repülőtere felé tartott autó. u. n . *i-.cs«k rá- uiffw'.t" aeokocsiiára. két ^jiorét megölték, őt pedig elhurcolták. A rendőrség nagy erőkkel kezdte meg az elrabolt ügyész felkutatását, s nyolc óra múltán egv Medellíntől 24 kilométerre lévő farmon megtalálta Carlos Mauro Hoyos szitává lőtt tetemét. A hatóságok szerint az akciót a kábítószer-maffia hajtotta végre, amelyet sért az Eavesült Államok és Kolumbia közötti kiadatási egyezmény. „De egyáltalán miért kellett bevonulni?” — teszik fel a kérdést sokan, és a szovjet lapokban megjelent cikkek tanulsága szerint egyre inkább nem csupán Nyugaton, hanem a Szovjetunióban is. Ami azért is lényeges, mert a mind szókimondóbb tömegtájékoztatás sokat segít egy eddig talán még nem kellően átlátott kép. s a bekövetkezett átértékelés fokozatos tisztázásában. Gorbacsov az „Átalakítás és új gondolkodás” című könyvében azt irja, hogy az afgán vezetők összesen 11 alkalommal fordultak a szovjet kormányhoz fegyveres segítségért, míg végül megszületett az egyetértő döntés. Aminek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy számos megfigyelő már jó ideje utalt rá: ez a konfliktus Moszkvának sokkal súlyosabb tehertétel (gazdaságilag és politikailag egyaránt) semhogy komolyan lehetne venni azt a vádat, miszerint a „forradalom szításával vagy exportjával” ő kezdeményezte az egészet. Könnyű belátni, hogy tisztán hatalmi szempontból kedvezőbb szomszéd egy semleges. önmagát fenntartó, szilárd „ütköző állam”, mint egy állandó katonai, pénzügyi pátyolgatásra szoruló szövetséges, hogy a rubelmilliókat és ember áldozatok ezreit követelő háborút (annak világpolitikai tekintély- vesztéségével együtt) ne is említsük. Aligha véletlen tehát, hogy a korábbi afgán kérésekre tízszer „nem” volt a válasz. S nyilván súlyos okok indokolhatták, hogy tizenegyedszerre mégis „igen” kerekedett belőle. Mielőtt azonban ezen okok lehetséges körét felmérnénk. célszerű röviden utalni a szovjet—afgán kapcsolatok történelmi előzményeire. A térség mindig is stratégiai jelentőséggel bírt (már a korai századokban is, mint „selyemút”). Nem véletlen, hogy az angol korona igen hamar saját érdekszférájának tekintette, ami számos konfliktus forrása lett a cári Oroszország és Anglia között. Kabul az angol nyomás ellensúlyozására többnyire Pétervárhoz fordult, és ez a kapcsolat a szovjet állam megszületése után is megmaradt. 1922-ben az afgán uralkodó olyan megállapodást kötött a Szovjetunióval. amely a katonai segítség lehetőségét is magában foglalta. Az a forradalmi változás, amely Afganisztánban 1978- ban Zohir sah trónfosztását eredményezte, sok szempontból új helyzetet teremtett. Az új vezetés, amelyben újabb fordulat következtében hamarosan túlsúlyba kerültek a szocialista átalakítás szorgalmazói, Moszkvára most már — a történelmi kapcsolatokon túl is — mint „természetes szövetségesre” tekintettek. Táboruk azonban nem volt egységes: soraikban a törzsi alapokon szerveződött két csoport — a Hark és a Parcsam —sok szempontból eltérően ítélte meg a helyzetet. A harkok mindig is a radikális változás hívei voltak, a Parcsam- csoport inkább az afgán helyzet realitásaiból igyekezett kiindulni. Véres belvillongások után az Amin-vezette, túlnyomó- részt harkokból álló csoport 1979-ben az összeomlás szélére vezette az országot. Erőszakolt politikájuk, „forradalmi türelmetlenségük” nem volt tekintettel a társadalmi adottságokra: a mélyen mohamedán államban üldözték az iszlámot, bebörtönözték a papokat, valósággal maguk ellen bőszí tették a tömegek mind jelentősebb részét. Decemberben lényegében már csupán Kabulban és környékén volt bázisuk. Végül a kiélezett helyzetben a Parcsam-csoport vette át a kezdeményezést, s többek között a vezetőségen belül többségi határozatra emelték a szovjet csapatok ismételt behívását. Ilyen körülmények között, érvényben lévő államközi szerződés alapján segítséget nyújtani legalábbis nem indokolatlan. Emellett azonban a forradalom bukása egy nem akármilyen stratégiai helyzetben lévő országban következett volna be. A szomszédos Iránban alig néhány hónapja történt Khomeini forradalma, s az országban azóta is teljes volt a ' felfordulás, a kiebrudalt amerikaiak pedig éppen újabb bázisállamot kerestek. A másik szomszéd. az atomfegvverek birtoklására törekvő Pakisztán régen szovjetellenes politikát folytatott és az ellenforradalmi erőket nyíltan támogatta. Ezekben az években még igen feszült volt a szovjet—kínai viszony is. és Afganisztán kis darabon határos Kínával. Ilyen környezetben, s ilyen országban állt fenn tehát a lehetősége egy várhatóan élesen szovjetellenes rezsim uralomra kerülésének, s az ország 1800 kilométeres szakaszon határos a Szovjetunióval. És még valami. Számos megfigyelő véli. hogy ezekben a feszültséggel teli hetekben még egy stratégiai jelentőségű döntés határozta meg a világpolitikai közérzetet: decemberben a NATO eldöntötte az eurorakéták telepítését, olyan fegyverekét, amelyekkel 8—12 percen belül atomcsapás mérhető Moszkvára vagy Bakura. S bár utóbb nem igazolód-, tak be az ilyen feltételezések, sokan nem tartják kizártnak, hogy átmenetileg az is szempont lehetett ezek után: Afganisztán nyugati határa és a Nyugat számára létfontosságú olajútvonal, a Hormuzsi-szoros között a stratégiai távolság — elméletileg — ugyancsak 8—12 percre csökkenthető. Az említett tényezők persze nyilván eltérő arányban jelentettek szempontot a bevonulás elhatározásakor, de hegy együttes jelenlétük dönthetett végül, az aligha vitatható. Annál inkább lényeges, hogy tavaly, a washingtoni csúcs alkalmával Mihail Gorbacsov immár azt közölhette az amerikai vezetőkkel: megszületett a politikai döntés a csapatok kivonásáról. Ez arra vall: bármi is indokolta a nyolc évvel ezelőtti elhatározást, a mai vezetés immár felülvizsgálta azt. s átértékelte a helyzetet. Nem csak az afganisztánit. Az eurorakéták ellensúlyozása helyett például ma teljes felszámolásuk van napirenden, a szovjet katonai doktrínát a maximális biztonság helyett az elégséges biztonság alapjára helyezték, az együttműködésre törekvés hatja át a szovjet politikát minden téren. Éppen ezért tekinthet bizakodva a világ Diego Cordovez ENSZ-főtit- kárhelyettes kabuli és iszla- mabadi megbeszéléseire e héten. Fóris György
