Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-27 / 22. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 27., szerda ÖNKÉNT JELENTKEZŐ: CHEMOLIMPEX Emberként élhetnek a Pető-gyerekek Mind többet foglalkozik a hazai tömegkommu­nikáció a budapesti Pető Intézettel. Méltán, hi­szen olyan gyerekek százait tanították meg be­szélni, rajzolni, járni, írni, vagyis teljes értékű emberként élni, akikről az egészségügyi szakem­berek már lemondtak, akiket javíthatatlan álla­potúnak ítéltek. Szülők, hozzátartozók csodákról beszélnek, pedig „csupán” egy igen egyszerű, de annál nagyszerűbb pedagógiai rendszerrel magya­rázható ez. Aki a világon elsőként megvalósítot­ta: Pető András. Évtizedekkel ezelőtt látott, munkához ez a nagyszerű pedagógus. Hitvallása sze­rint. minden gyereket. ha egészséges, ha nem gyerek­nek kell nézni, s akként kell kezelni. Támogatni, irányí­tani. erőt. biztonságot adni neki. Szerinte a pedagógus­nak mindössze” annyi a teendőle. hogy .teljes figye­lemmel elősegítse az alkotó­képesség kiteljesedését, hogy rávezesse a gyermeket a tennivalók, a feladatok meg­valósítására. Ugye. milyen egyszerűen hangzik? A módszert maouk a Pe- tő-averekek minősítik. Ök. akiket voltaképpen ..leírtak", mert azt mondták róluk szakemberek: feileszthetet- lenek. Ök. most beszélnek, járnak írnak, olvasnak. Sőt: közülük nem eav aktív dol- nozóként többet keres, mint a konduktora. Van. aki pe­dagógus művészettörténész, vagy éppen kitűnő szak­munkás lett. A Pető-peda- gógia először csendben arat­ta nagyszerűbbnél nagysze­rűbb sikereit, ma már se szeri, se száma az érdeklő­dőknek. Pető András már nem él­hette mea munkája ilyen jellegű elismerését, népsze­rűsítését. Utódai, a mai Pe- tő-pedagógusok pedig egy­re nehezebben tudnak meg­felelni az elvárásoknak. Fo­gadniuk kell az újságírók — a napokban például an­gol és amerikai televíziós stáb érkezik —. és egyre na­gyobb számban, voltaképpen a világ minden tájáról je­lentkező szakemberek ro­hamát. Ugyanakkor az inté­zeti ellátást kérő gyerekek száma nem csökken. sőt. gyakorlatilag nő. mert mind több külföldi szülő könyö­rög reménytelenségre ítélt gyermeke taníttatásáért. Nyilván mondani sem kell. az intézetben továbbra is magas szinten kívánják al­kalmazni a mind ez ideig példa nélkül álló Pető-mód- szert. Ám a korlátok szapo­rodni látszanak, és eavre szorítóbbak. Az egyik gond. hogy mind­össze 130 szakképzett kon­duktor (rávezető pedagógus) van hazánkban. Többre vol­na szükség! A megoldás lát­szólag igen egyszerű. Hogy tudniillik több jelentkezőt kell beiskolázni. Csakhogy! Szűkre szabott kerethez kell a felvételiztetőknek igazod­niuk. Miért? Erre a kérdés­re aligha lehet elfogadható választ adni. Remélhetően a Művelődésügyi Minisztéri­um mielőbb rászánja magát la végső lépésre: a keret fel­oldására. Ezt a döntést sür­geti az a tény is. hogy kül­földön egyre többen ..ma­szekban árusítják” a Pető- módszert. Eredményeikről nincs pontos információ, mindenesetre az eredeti pe­dagógiai gyakorlatot ideha­za kellene kiszélesíteni, ta­nítani. átadni úiabb és úiabb konduktorjelölteknek. A felvételt nyertek négy éven át tanulnak pszichológiát, pedagógiát, logopédiát, és sok minden mást. hogy a diploma átvétele után sok­oldalúan képzett kondukto­rokként próbálják meg oly­kor a lehetetlennek tűnőt is. A magam részéről meg­kockáztatom: ez a módszer az úgynevezett határesetek­nek is széles távlatot nvit- hatna. hiszen már igen ko­rai időszaktól kezdődően al­kalmazni lehetne náluk a Pető-gyakorlatot. s iskola- kezdéskor nem az a bi­zonytalanság venné körül őket. mint ma. hanem min­den bizonnyal egyenlőbb esélyekkel indulhatnának. Ennek megvalósításához, vagyis a Pető-pedagógia szé­lesebb körű alkalmazásához kétségtelenül több konduk­torra. naavobb intézetre, és a módszer védettségére vol­na szükség. A napokban a Chemolim- vex Külkereskedelmi Válla­lat elsőként jelentkezett tá­mogatóként. Rendkívül fon­tosnak tartják, hogv a Pe­tő Intézet nemzetközi mód­szertani központtá válton. Ennek megvalósítását egy alapítvány is segíthetné, melynek kezdeményező­je. egyebek mellett elindí­tója a Chemolimpex Külke­reskedelmi Vállalat szeret­ne lenni. Egv esétleges ala­pítványra befolyó összegből pedig bővíthető lenne maga az intézet is. hiszen már szűk. A megszűnő korlátok pedig további lendületet ad­hatnának a pedagógiai mun­kának. A Chemolimpex Külkeres­kedelmi Vállalat kezdemé­nyezése minden bizonnyal insoirálólag hat más nagy­vállalatokra. gazdálkodó szer­vezetekre. s megindulhat egv olyan egészséges erje­dés. amelynek eredménye­ként még több lesz az em­berré váló Pető-gverek itt­hon és külföldön. Végére maradt a kérdés: ki az a Pető András. aki valószínűleg minden idők legnagyszerűbb pedagógiai módszerét megalkotta és el­sőként alkalmazta. Keve­set tudnak róla a nem szak­mabeliek. Ezért ió. hogy a Pető Intézet névadójának életútiáról. pedagógiai mód­szeréről. mindennapjairól könyvet szeretne megjelen­tetni. Javában tart már az anyaggyűjtés, de az intézet szívesen venne minden. Pe­tő Andráshoz kötődő írásos emléket, különösen Szom­bathelyről. hiszen ott szüle­tett a mára méltán világ­hírűvé vált pedagógus. H. T. Csellengő „öregek” M indennapos látvány az utcán csel­lengő idős ember. Sok közöttük, akivel ismeretlenül is ismerősként találkozunk már ugyanazon, vagy éppen­séggel a legkülönbözőbb helyeken. Lát­hatóan nem tudnak mit kezdeni az ide­jükkel, a lakás, ház körüli tennivaló, a szokáalfc bevásárlás kevés számukra reg­geltől estig. Sok választási lehetőségük nincs: a gyermekeik dolgoznak, mű­szakjaikat töltik, az unokák bölcsődében, óvodában, iskolában vannak — velük nem lehetnek. Otthon maradói unalmas vagy — többüknek — költséges is. Ol­vasni, kézimunkázni, barkácsolni télidő­ben csak melegen lehet. A fűtés pedig meglehetősen költséges. Ha kimozdul­nak „takarékra” lehet állítani a konvek­tort, kevesebb szén, fa kell a tűzre, el­húzhatják vagy akár el is hagyhatják a begyújtást. Lefekvés után a takaró, pap­lan, dunyha alatt nincs különösebben hideg. Számosán járják céltalanul a falut, a várost, mert az elérhető rokont, barátot, szomszédot a világért sem szeretnék mindig zavarni, s kínosnak érzik egyko­ri munkahelyeik sűrűbb látogatását is. Mert a volt kollégák, kolleginák — ész­revenni rajtuk legbarátságosabb moso­lyuk mögött is — jobbára valamennyi­en elfoglalt dolgozók, nemigen érnek rá a bővebb szóváltásra, beszélgetésre. In­kább csak futó üdvözlésre, néhány kö­telező érdeklődésre futja idejükből. Vagy legalábbis így mutatják. Így képzelték, erről álmodoztak valaha, még „aktív” korukban? — Aligha. Pusz­tán így alakult a sorsuk. így alakították, s így alakítottuk. Beletörődhetnek, s belenyugodhatunk ebbe? Aligha, hiszen ki örülhet az ilyen­nek, kit tölthet el megelégedéssel, remény­nyel a bizony igencsak elszomorító ta­pasztalat? Jó-e tudni, hogy mi vár reánk, ha egyszer majd megöregszünik? S nem csupán belépünk az idősebb korba, ha­nem történetesen — előbb vagy utóbb — ráadásul „egyedül” is maradunk, hiány­zik párunk a „kandallótól”? Mit tehetnénk? Nos. sok mindent. Mindenekelőtt szo­rosabbá, jóval szorosabbá fűzhetnénk a meglazult családi, rokoni, baráti szálakat. Ha korábban nem, hát legalább akkor, amikor a nyugdíjast „magára” hagyja az élet. A lehető leggyorsabban próbáljunk mellé állni. Tegyünk a legjobb kívánsága szerint mindenben, amiben csak lehet. Törődjünk vele figyelmesebben, mint eddig. Ha a szülő nem is kerül gyerme­ke mellé, feltétlenül érezze elárvult, de megszokott otthonában leánya, fia kö­zelségét. Legyenek rendszeresek — ha csak műszak után, s nem mindennap is — a látogatások, a barátságos meghívá­sok. Iparkodjék az unoka — vagy ha megéri az „öreg szüle” — a dédunoka is az idős ember társaságában időzni. Pró­báljuk kedve, hite szerint fontossá, hasznossá tenni a nyugdíjas családtagot. Aztán a munkahelyek se elégedjenek meg az évi egyszeri „hivatalos” találko­zókká:'/. Legjcfob szándékukkal, buzgal­mukkal mérlegeljék, hogy valamikori dolgozóikat miként foglalkoztathatnák kölcsönösen gyümölcsözően. Keresgéljék a nyugdíjasok számára „legtestreszabot- tabb” feladatokat, s bízzák bizony meg az egyiküket s másikukat is ezekkel a tennivalókkal. Ha pedig végképp nem akad részükre munkalehetőség, hát leg­alább az elhagyott üzem, intézmény, hi­vatal ajtaját hagyják előttük sértő, bán­tó sóhajtozások, megjegyzések nélkül nyitva. Akadjon akár csupán egy te­nyérnyi hely is az ismerős falak között, ahol a régi közvetlenséggel, barátsággal kínálják székkel ezt is, azt is. S ne kell­jen keresgélni, aki meghallgatja a láto­gatót, elmondja neki mindazt, ami a szűkebb vagy tágabb kollektíváról érdek­li, netalán tanácsot, segítséget is ad a kopogtatónak. Ahol csak futja rá, megszervezhetnék például a munkahelyi nyugdíjaüklubo- kat is az ilyenféle rendszeresebb, leg­alább havi találkozásokra, foglalkozások­ra — mivel az esetleg már meglevő te­lepülési, szakmai hasonló intézmények az említetteket korántsem pótolják igazán. Bizonyos, hogy többet érnének igy azok az „egészségügyi” séták is, amelyek valójában csak kis hányadukban válnak az utcákon gyakorta csellengőknek lá­tott emberek hasznára. Mert mit sem ér a legtisztább levegő, a legjobban eső mozgás is, ha a fejben szomorkás, keser­nyés, pusztító gondolatok, érzések kava­rognak. Könnyebb, sokkal könnyebb úgy róni akár csupán a ház közelében vagy éppenséggel távolabb a métereket, kilo­métereket, ha nagyobb tartalma, több célja is van még életünknek. Ezt a tartalmat, célt kutassuk külön- külön ás együtt. S örvendeztessük velük úgy a nyugdíjasainkat, mint ahogyan mi is ezt várjuk majd, ha korukba lé­pünk — a mi utódainktól. Gyóni Gyula VENDÉGLÁTÓK BEL- ÉS KÜLFÖLDÖN Fogadni és utaztatni — kedvezőtlenebb feltételek mellett Kellemes kikapcsolódást nyújt nyaranta az idelátogató kül­földi és hazai vendégeknek az egri kemping (Népújság archív-fotó — Szántó György) Közismert tény. tájegysé­günk számára meghatározó jelentőséggel bír az idegen- forgalom. Bevételei, illetve kiadásai mérhetők a gazda­sági, társadalmi életünkben, infrastruktúránk fejlődésé­ben. A turisztikai sport, a kul­turális látnivalók bemutatá­sán túl, a Heves Megyei Ide­genforgalmi Hivatal elsősor­ban piaci tevékenységet foly­tat. Az elmúlt hét év alatt nettó árbevételeik az orszá­gos átlagnál kedvezőbbek. Ám a belföldi és nemzetkö­zi idegenforgalom alakulá­sát döntően befolyásoló né­hány hazai és államközi in­tézkedés kedvezőtlen hatást fejtett ki. Mindezt az elmúlt évig sikerült ellensúlyozni. Az idei szabályozások nem kedveznek sem a bel-, sem pedig a külföldi relációban az idegenforgalom fejlődésé­nek. A Heves megyeieknek eddig is komoly kiadást je­lentett a nyugati országok­ból jövő turisták megnyeré­sére kifejtett erőfeszítés. Ez részben területi elhelyezke­désünkből, részben az or­szágos propaganda túlfoko­zott Bxidapest- és Balaton- centrikussá gából adódik. A kedvezőtlen körülmények el­lensúlyozására eddig is rek­lám- és információs munkát végeztek. Az anyagi forrá­sok apadása ezt is kérdéses­sé teszi. A nem éppen reménytel­jes bizakodásra okot adó ten­denciák ellen eddig úgy vé­dekeztek, hogy figyelembe vették — s a jövőben is így szeretnék — a legszélesebb körű igényeket. Megnyerték a bel- és külföldi látogatók tetszését is. a városnéző kör­sétákat befejező orgonabe­mutatók, a makiári‘lakodal­mas és a természetbeni sé­tákat kedvelők között a „szállj ki és gyalogolj” túra. A hivatal Heves megye ak­tív idegenforgalmában ját­szott szerepét reprezentálja: 1986-ban a megye összes ke­reskedelmi szálláshelyén el­töltött közel egymillió ven­dégéjszakából 48 százalék­ban részesültek. Működési területükön 26 iroda közül a legnagyobb szállásbázissal rendelkeznek, és a bővítés ér­dekében lehetőségükhöz ké­pest beruháztak is. Ennek szép példája egyebek mel­lett a Hotel Síkfőkút. amely felújítva áll a vendégek ren­delkezésére tavaly szeptem­bertől. Ez az Eger Tourist legelső ilyen létesítménye, amelyet remélhetőleg több is követ. Vendéglátói és vendégvi­vői gazda szerepüket nehe­zíti az ott dolgozók átlag­bérének alacsony színvona­la. Emiatt még napjainkban is kénytelenek megfelelő gyakorlattal nem rendelkező dolgozókat alkalmazni. A nehezebb körülmények ellenére elképzeléseik sze­rint a VII. ötéves tervben szeretnék megvalósítani a btikkszéki kemping, a sástói sátorosok területének re­konstrukcióját, valamint az egri kemping bővítésének második ütemét. A hivatal, életében legna­gyobb bevételét 1986-ban ér­te el, ennek okai az árbevé­tel növekedésében, valamint a költségek csökkentésében keresendők. Elsősorban a be­utazó forgalmuk (lengyel) növekedett dinamikusan Kedvező 'hatással volt ered­ményükre az is, hogy ug­rásszerűen javult a csúcs­szezonon túl is saját szál­láshelyeladásuk. Viszont a tavalyi nyereség elsősorban a lengyel csoportok elmara­dása miatt mérséklődik. Az elmúlt években jelen-, tős kedvezményeket biztosí­tottak a bakancsos ifjúsági turizmus számára. Egyet azonban meg kell jegyez­nünk: az olcsó kategóriájú szálláshelyek kizárólag a költségvetési intézményi gaz­dálkodás vívmányai. A vál­lalati formával együttjáró szabályozás azonban automa­tikusan kiiktatná a helyen­ként csak ráfizetéssel üze­meltethető szálláshelyeket idegenforgalmi kapacitá­sukból. A megváltozott körülmé­nyek között a hivatal törek­vése az, hogy a beutazó tu­rizmusban eredményesen tölt­se be a házigazda szerepét. Ennek fontos eszköze a több­oldalú nemzetközi kapcsolat­bővítés, a szolgáltatási szín­vonal megőrzése, tájegysé­günkre jellemző speciális, piacképes idegenforgalmi árualap megteremtése, kihasz­nálva a termál-gyógyturiz- mus, kulturális és gasztro­nómiai adottságait — ezek­ről számolt be Heves Megye Tanácsa Végrehajtó Bizott­sága előtt Csallány Géza, a Heves Megyei Idegonforgal- mi Hivatal vezetője. Jelentős kedvezményeket biztosítanak az ifjúsági turizmus számára

Next

/
Thumbnails
Contents