Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1988. január 25., hétfő ígéretes jelek Az új esztendő eddig el­telt időszakában mintha a szellemi kibontakozás hal­vány, de mindenképpen ígé­retes tüneteivel örvendeztet­nének meg bennünket a té­vések. Ez a szint persze messze még a rádiósok rend­szeresen értékes produkciói­nak nívójától, mégis re­ménykeltő. Az elmúlt hét viszonylag változatos terméséből két alkotás ajándékozott meg sokakat maradandó élnjé- nyekkel. A pálma kétségkívül A tönk meg a széle című mun­káé. Akkor is, ha ismétlés­ként láthattuk kedden este a kettes csatornán. Az ilyen programokat szívesen néz­zük meg nemcsak másod­szorra. hanem harmadszor is. hiszen minden vetítés tartogat számunkra kelle­mes meglepetéseket. Iladványi Ervin — s ez aligha vitatható — jeleske­dett forgatókönyvírói sze­repkörében. Elsősorban köz­életi hangoltságát, s abból „ fakadó nyíltságát, bátorsá­gát dicsérhetjük, mivel tár­sadalmunk valós gondjaira világított rá. karikírozva egy „nem létező kisváros és megye” vezetőinek nagyon is ismerős hibáit, ostorozva a döntések esetlegességét, bántó, s egyben megmoso­lyogtató szubjektivitását, egyszóval azt a szemléletet és gyakorlatot, amellyel már réges-rég szakítani kellett volna mindenütt, amelynek egyes elemei azonban még­is kísértenek néhány he­lyütt. No nem a könnyen módosítható szavakban, ha­nem az igen kézzel fogható tettekben. Mondandója sajnos ezért aktuális: Azt ne kérdezze senki, hogy hol, járjon nyi­tott szemmel, s adja meg a választ maga! Ilyen és ehhez hasonló vállalkozásokra lenne szük­ség ahhoz, hogy összméretű gondjaink enyhüljenek, hogy a gombamódra születő mű- vecskék ne csak a locsogás, a fecsegés dús füvű mezején sziesztázzanak. Ha az úttö­rőknek követőik akadnak, akkor a formai kelléktár is gazdagszik, vagyis méltat­hatjuk a mostaninál is mes­teribb köntöst. Szombaton este a magyar származású, világhírű humo­ristával, Kishont Ferenccel, illetve képernyőre vitt szer­zeményeivel találkozhattunk. Helyeseljük — ez köteles­ségünk. csak megfeledkez­tünk róla — az adósságtör­lesztést, hiszen illik megbe­csülni országhatáron túli kincseinket is. Mégis: kár lenne tagadni, hogy csalódtunk, mivel a műfaj ihazai képviselői — a futtatottak és a kevésbé me­nedzseltek egyaránt — is el­érték ezeket a magaslato­kat, de hát az itteni „kilö­vőpályákról” nem röpítik azokat a jelképes rakétákat egészen a csillagos égig. Ez azonban mit sem változtat azon. hogy közülük többen ,is lekörözték külhoni kollé­gájukat. Vagy a válogatók téved­tek. Kiderül majd a máso­dik részből. Persze csak akkor, ha is­mét türelmesen bekapcsol­juk készülékünket. A tapasztalatokra szomjú- hozóknak mindenképpen ja- vallom ... Az indításként említett kedvező jelek miatt is. Pécsi 'István Történelmi közelképek XXXV. országos amatőrfilm- és videofesztivál A Művelődési Minisztéri­um. a Csongrád Megyei Ta­nács. a Magyar Amatőrfilm- és Videoszövetség. valamint más szervek az idén április 7—10. között Szegeden. a Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központjában megrendezik a XXXV. or­szágos amatőrfilm- és videó- fesztivált. A fesztiválra' nevezhető minden olvan nem anyagi haszonszerzés céljából ké­szült amatőrfilm és video- alkotás. amely országos fesz­tiválon (vagv annak előzsű- rije előtt) még nem szere­pelt. A beküldött pályaművek közül előzsűri válogatta ki a fesztiválon bemutatásra kerülő munkákat. Előzsűi i nélkül csak a tájegységi szemlék I—II—III. díias al­kotásai vehetnek részt a fesz­tiválon. Az. előzsűri döntésé­ről a pályázókat a rendezők értesítik. A filmek lehetnek S ti és 16 mm-esek. a videók bár­mely technikával készülhet­nek. de beküldeni VHS- vagy U-Matic LB-rendszeren kell. A filmek hangosítása történ­het szélcsíkkal, fényhanggal vagv külön magnóhanggal (orsón vagv kazettán). Min­den filmen (videót külön sza­lagon). kazettán vetítésre kész állapotban kell bekül­deni amelyen fel kell tün­tetni a szerző nevét, a mű címét és a lejátszási frek­venciát. Különleges technikai .igénv esetén (kétszalagos ve­títő VHS-C adapter stb.) arról a szerzőnek kell gon­doskodni. Nevezési díi művenként 100.— Ft (MAFSZ-tagoknak díjtalan). A versenyben be­mutatására kerülő filmek, vi­deók egv-egv alkotóját — akinek a neve elsőként sze­repel a nevezési lapon — a rendezők vendégül látnak (szállás, étkezés) a fesztivá­lon. A versenybe be nem jutott filmek alkotói és az érdeklődők önköltségi ala­pon vehetnek részt a feszti­válon. A legjobb munkák díja­zásban részesülnek. A díj­nyertes művekről az Ama­tőrfilm Arohívum részére kü- löndíjazás nélkül másolat készíthető. 1988-ban a KISZ és az MTV (más szervekkel együttmű­ködve) ismét meghirdeti a Ki mit tud? vetélkedőt. Ez­úttal először lehet 3—5 perc időtartamú filmmel (S 8. 16 mm) és videóval (VHS) is pályázni 14—30 év közötti fiataloknak. A Ki mit tud? válogatója egybeesik az Or­szágos Amatőrfilm- és Video­fesztivál előzsűriiével. illet­ve versenyprogramjával. ezért a Ki mit tud?-on in­dulni szándékozók is az or­szágos fesztivál előzsűrijére küldjék be pályamunkáju­kat. a nevezési lapon feltün­tetve. hogy a Ki mit tud?- on is indulni szándékoznak. Nevezési határidő: 1988. március 1. Cim: Csongrád Megyei Ta­nács Művelődési Központja. Szeged. Közép fasor 1—3. 6726. A filmek beküldési határ­ideje: 1988. március 7. Az előzsűri időpontja: 1988 március 9—11. A személyes részvétel be­jelentése: 1988. március 25. A fesztivállal kapcsolato­san felvilágosítást ad és ne­vezési lap igényelhető a Csongrád Megyei Tanács Művelődési Központja. Bog­dán Lajos főmunkatárs. Sze­ged. pf. 519. 6701 címen, vagv 62 53-144-es telefonon. Reneszánsz esküvő Szirákon Kizárólag külföldi vendé­gek számára reneszánsz esküvőt rendeznek a szi- ráki Kastélyszállóban. Az így egybekelni óhajtó pá­rok korhű reneszánsz öl­tözékben, reneszánsz zene­szó kíséretében mondhat­ják ki a boldogító igent. A szertartást a balassa­gyarmati családi rendez­vényeket szervező iroda munkatársai állították össze. (MTI-fotó: Kulcsár Jó­zsef — KS) Változatosabb, egyben hí- vogatóbb is egy hét termése, s akad olyan műsor is, amely napok távlatából is beszédtémának számít. Nagy visszhangot keltett például a Tv-híradó különműsoraként sugárzott Szigorúan titkos! című adás. Nem krimi volt, a fordulatokat mégis köröm- rágva figyelte a nézők több­sége. Jó lenne, ha gondjain­kat hasonló éleslátással, ap­rólékos munkával tárnák fel: a közvélemény felnőtt, mél­tó a meglett emberhez szóló tájékoztatáshoz. Az elmúlt héten ugyan nem volt ilyen kirívó érde­kesség, de számos program megérdemelte az időt. Érde­mes volt tallózni, mindenki megtalálhatta a számára ked­ves adást. Ki minél állapo­dott meg, jómagam a Szá­zadunk képsorainál kötöttem ki. Alapvetően rokonszenves vállalkozás, mivel históriai múltunk és félmúltunk mély rétegeit tárja fel. Pótolha­tatlan tekercsek gyűlnek ösz- sze a stáb kezében, mivel megszólaltatják a még élő szemtanúkat. S közben ki­derül. milyen gazdag is a múlt: akárhány ember me­sél egy epizódról, annyiféle megközelítés lehetséges, mert érvényesítik sajátos szem­pontjaikat. Feltétlenül képernyőre kí­vánkozik ez a sorozat, de az összes rokonszenves vonása mellett ellentmondások is tarkítják. A felmérések azt bizonyítják, hogy általános műveltségünkből a történe­lem meglehetősen hiányzik. Ennek több oka van. Egy­részt élnek még az idősebb nemzedék tagjaiban a fel- szabadulás előtt beléjük sulykolt jelszavak, másrészt a következő nemzedékek is sok mindent sematikusan kaptak meg. Ebből egy fele­más kép bontakozik ki, an­nál is inkább, mert éveken át a tanügy abszurd módon eltekintett az érettséginél a történelemtől. Pedig volta­képpen igazából „éretté” a múlt ismerete teheti az em­bert, az örökség átvétele, megfelelő kritikus szemmel való vizsgálata nélkül nem érthetünk sok mindent. Ezekből azután egyértel­műen Következett, hogy so­kan még azzal sem voltak tisztában a felmérések sze­rint, hogy hazánk kinek az oldalán harcolt a II. világ­háborúban, milyen társadal­mi rendszer volt Magyaror­szágon, vagy hogy élnek ma­gyarok határainkon kívül is. ‘Ebben a közegben merész­ség az ilyen sorozatot mű­sorra tűzni, hiszen a Száza­dunk olyan részletekkel fog­lalkozik, melyek az egész is­merete nélkül szinte .hiába­valónak tűnnek. Érdektelen­né válik a közönség számá­ra az a hős, akinek még a nevét, vagy az általa képvi­selt csoportosulás hírét sem hallotta. Ilyen okok miatt válik a többség számára di­daktikussá. s unalmassá az összeállítás, mert lényegesen többet kellene magyarázni ahhoz, hogy a többség értse a körülményeket. Persze hozzá kell tenni, hogy azok számára, akik tá­jékozottabbak, nagy hatást gyakorol ez a műsor. Test­közelbe hozza a korabeli po­litikát, eltekint a sematiz­mustól, igazságai életteliek. Kár, hogy nincsenek többen az ilyen nézők. Addig is későbbi, vagy korábbi idő­pontban lenne jó vetíteni, mi­vel kitűnő rétegprogram. Gábor László KÖZÖSEN A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁÉRT Ifjúsági parlament után Gyöngyösön Az iskolai demokratizmus igen jelentős fórumai az ifjúsági parlamentek. Ilyenkor lehetőség adódik a nyílt, őszinte párbeszéd­re, a problémák feltárá­sára. Azaz arra, hogy hallgatók és tanárok a mindannyiukat érintő kérdésekről beszélhesse­nek. Közösen keresve a legjobb megoldásokat. Ennek a legjobb útja, ha időben felszínre kerülnek a vélemények és a té­nyek, s ezeknek ismere­tében láthatnak munká­hoz. Arra voltunk kíváncsiak, hogy így történt-e mindez Gyöngyösön, az Agrártudo­mányi Egyetem Társadalom- tudományi Karának és a Vál­lalatgazdasági Üzemmérnöki Intézetének ifjúsági parla­mentjén. Erről kérdeztük dr. Wachtler István oktatási igazgatóhelyettest és Szabó Zsuzsa KISZ-titkárt. — A csopaki KISZ felké­szítő táborban rengeteg kér­dést megbeszéltünk, a par­lamentünk előtt — mondja Szabó Zsuzsa. — Számos té­mában már ott dűlőre jutot­tunk. Így például a közmű­velődés és a tömegsport tá­mogatási összegének elosztá­sáról, vagy a kollégiumi jut­tatások ésszerűbb felhaszná­lásáról konzultáltunk. Ennek eredményeként fórumunkon már megoldott problémák­ról szólhattunk, vagy konk­rét megvalósítási javaslatok­kal állhattunk elő. — Sokszor hallani, hogy a fiatalok közömbösek az ilyen alkalmakkor. Kevesen vesznek részt a parlamente­ken. Mi volt a helyzet önök­nél, milyen kérdések merül­tek fel? — Könnyű felidézni az ak­kori eseményeket, hiszen mindannyiunkat érintő gon­dokról volt szó — kapcsoló­dik a beszélgetésbe dr. Wachtler István, — Jellem­ző, hogy a 220 hallgatónk­ból több mint 160-an képvi­seltették magukat. Az akti­vitás, s a magas részvételi arány azt bizonyította, hogy a fiatalok nem közömbösek saját dolgaik iránt. Nálunk is felszínre kerültek orszá­gos jellegű gondok, ilyen volt a jegyzetellátás. Főleg az el­ső évfolyamosoknál mutat­kozott hiány. Az azóta el­telt időben enyhültek a fe­szültségek, de a mai napig nincs agrártörténet- és mate­matikakönyv. Marad a könyvtár vagy a csere a fel­sőbbévesekkel. Az oktatás színvonalának emelése ér­dekében többen szóltak ezek mellett a tanári véleménye­zésről is. Ennek lényege az, hogy a hallgatók kérdőíves felmérésekkel vagy szóbeli, írásbeli jelzéseikkel értéke­lik az itt tanítókat. Szakmai, tudományos és közéleti kri­tériumok egyaránt számíta­nak. Ez igen fontos, mert komoly kontrollá válhat mindez, és segíti, ösztönzi, önvizsgálatra késztetheti kol­légáinkat. — A cseregyakorlatokon, amelyeken évente körülbelül ötvenen vesznek részt diák­jaink. nem minden eset­ben kellő a szakmai elmé­lyülés lehetősége. De így is érdekes színfoltja a diák­életnek a Brnóban, Weimár- ban és Vorosiiovgrádban el­töltött három hét. — Az iskola szervezeti át­alakításából adódtak-e ne­hézségek? — Jelenleg kétlépcsős, el- ágazásos képzés van nálunk. Ez azt jelenti, hogy az ala­pozó másfél év után a ki­emelkedők Gödöllőre kerül­nek át^s mérnökké válhat­nak. Elsőseink kérték a fel­tételek pontos meghatározá­sát, azaz miként tanulhatnak majd a magasabb követelmé­nyeket kívánó egyetemen. Ma már kész a tervezet, amely elsősorban a tudást helyezi előtérbe, de fontos az alkalmasság, rátermettség is. Hogy végül ki lesz az a kö­rülbelül 30 ember, aki má­sodéven Gödöllőn gyarapít­hatja ismereteit, azt a ta­nulmányi bizottság és a dé­káni tanács javaslatára az oktatási dékánhelyettes dön­ti el, megfelelő konzultáció után. — A tanulás mellett a kulturálódási, szórakozási le­hetőségek színvonala sem el­hanyagolható. A sokszor em­legetett egyetemi évek et­től válhatnak színessé. Mi­lyen eredményekről tudnak beszámolni? — A parlament óta a nyil­vánosság szerepe jóval na gyobb, mint azelőtt volt — válaszol a KISZ-titkár. — Az ifjúsági klub felújítására 50 ezer forintot kaptunk a he­lyi Állami Biztosítótól. A felhasználásról már közö­sen döntünk, s iskolánk tech­nikai dolgozóival együtt mi is részt vállalunk a beren­dezés átalakításában, a fes­tés. világítás jobbá tételé­ben. így az egyre népsze­rűbb klubunk hamarosan megszépülve fogadhatja a szórakozni vágyókat. Most költöztetjük át a kondicio­nálótermünket egy tágasabb, a célnak jobban megfelelő helyiségbe. A sportszerek szállításában, felszerelésében aktívan segítünk, hogy mi­nél előbb hódolhassanak ked­venc időtöltésüknek a test­kultúra szerelmesei. Beszélgetésünk zárszavául dr. Wachtler István meg­jegyzi: megnyugtató a meg­talált összhang, amely a diákság, az oktatók és a ve­zetés között létrejött. Ennek a nyíltság az alapja, s az a felelős gondolkodás, amely jellemezte az év végi par­lamentet. Érzésem szerint azóta még közelebb kerül­tünk egymáshoz. A tavaszi összegyetemi diákparlamen­ten, mely Gödöllőn lesz, mi már megvalósult eredménye­inkről tudunk beszámolni. (b. szabó) Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT

Next

/
Thumbnails
Contents