Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1988. január 23., szombat EGY ELMARADT RIPORT HELYETT ... A benzinügyről — indulatok nélkül Az utóbbi hetekben megyeszékhelyünkön tok szó esett az .egri Shell-kútnál történtekről. Egyesek több ezer liter elfolyt benzinről, mások áthelyezett kútkezelőkről suttogták. Az (igazságot egy riportban szerettem volna feltárni, ám ez — rajtam kívülálló okok következtében — meghiúsult. így csupán az általam megtudott tények (?) egy részével ismertethetem meg az olvasókat. Ahogyan a kútkezelők látják Az érintettek közül csak három dolgozóval nyílt alkalmam a beszélgetésre. Nevüket a saját kérésükre hagyom el. hiszen továbbra is a szóban forgó cég alkalmazottai, s nem akarnak újabb konfliktusokat. Vegyük sorba az eseményeket úgy. ahogyan azt ők előadták. A múlt évben, egészen pontosan december 10-én kötelező hatósági nyomáspróbát végeztek el a Lakisz szakemberei az egri Shell- kútnál. (Ez egyébként ötévenként esedékes, s célja, hogy a tartályok esetleges meghibásodását felfedje.) Minthogy problémát nem észleltek, így már aznap délután 14 és 14.30 körül megkezdődhetett az üzemanyag kiadása. Ez négy napon át tartott folyamatosan, s ezen idő alatt több ezer liter ben" zin folyt el a föld alá. (A kútkezelő megítélése szerint hozzávetőlegesen 11 ezer liter.) December 14-én újabb nyomáspróbára került sor, majd rövidesen még egyre. Ennek folyamán még ötezer liternyi üzemanyag jutott a földbe. Az összes kár több százezer forintra tehető. Azonban mielőtt még kiderült volna, hol is a hiba, már olyan vádak is elhangzottak, miszerint a kútkezelők ellopták a hiányzó benzint, illetőleg összejátszottak az azt szállító tartálykocsi vezetőjével. A tartály kiemelése után világossá vált: szó sincs erről, csupán a tartály volt lyukas. („Megnéztem — mondja az egyik kútkezelő —, amikor kivették . .. Egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy az egyik kazánlemez hengerléshibás volt, így a korrózió kikezdte. Máskülönben ennek évekig bírnia kellene.”) Rövidesen megrendelték az újat, s december 30-án már ismét megindulhatott itt a munka. Miben voltak vétkesek a benzinkutasok? Egyöntetű véleményük, hogy egy dologban : munkaköri kötelességük lett volna a benzinszintet mérő léc adatát a kalibrációs táblázattal összevetni, s így hamarabb rájö~ hettek volna, hogy kevesebb üzemanyag van a tartályban, mint amennyinek — az eladott mennyiséget követően — lennie kellene. Ezt valóban elmulasztották. (Az már más lapra tartozik, hogy — elmondásuk alapján — ezt ezelőtt sem követelték meg tőlük.) Az ügyben vizsgálatot is tartottak, mégpedig az In- terág szakembereinek bevonásával. Egyenként meghallgatták az érintetteket, a megállapításokat pedig jegyzőkönyvbe foglalták. (Hogy ez pontosan mit tartalmaz, azt a kútkezelők nem ismerik.) Decerriber 31-én kapta meg az első kútkezelő az áthelyezéséről szóló határozatot, majd később még öt társa. Ketten pedig beadták a felmondásukat, nem utolsósorban arra hivatkozva, hogy ami a kútnál történik, azt képtelenek megérteni, elfogadni, s olyan idegállapotba kerültek, hogy azon a helyen nem tudnak tovább dolgozni. Az áthelyezéseket követően néhányan a munkaügyi döntőbizottsághoz fordultak jogorvoslat reményében, ám a válasz elutasító volt, ugyanis valamennyiüket változó munkakörben alkalmazták, így az áthelyezést nem szükséges megindokolni. Ezen túlmenően ellenük kártérítési eljárás is indult, amelynek eredményeképpen őket az egyhavi bruttó fize* tásüfc ötven százalékának befizetésére kötelezték. (Bár e határozat ellen lehetőséget kaptak a fellebbezésre, ezt jelen cikk megszületéséig egyikük sem tette meg.) Igazságuk keresése során felhívták a televízió Ablak című műsorának szerkesztőit is, ahonnan azt kérték tőlük, hogy egy ajánlott levélben küldjék el a történtek leírását. Ezt meg is tették, s most várják, miikor keresi fel őket az Ablak stábja. Ahogyan a másik fél látja Hallani szerettem volna az áthelyezést elrendelő vezető véleményét is, a találkozásra azonban nem került sor. A telefoniban csupán annyit mondott, ha arról akarok írni, hogy a kútkeze' lök mennyi láthatatlan jövedelmet tesznek zsebre, vagy, hogy jelen ügyben is csupán ezt féltik, akkor szó lehet a beszélgetésről, ha azonban az ő érdekeiket akarom megvédeni, akkor nem. (Megjegyzésem, hogy az újságíró nem az egyik vagy másik fél érdekeit védi. hanem az igazságot keresi.) Mindezek mellett azt is ki- jelentette, hogy munkajogi vitája ezekkel a dolgozókkal nincs, s az intézkedései az utóbbiak rendre, fegyelemre szoktatása érdekében váltak szükségessé. Ahogyan az újságíró látja Nem vitatom, hogy a kútkezelők féltik ,a „láthatatlan jövedelmeiket”. Azt sem vitatom, hogy munkajogi vitáról szó sincs, hiszen az adott esetben — s hasonlónkban sem — tényleg nem kell megindokolnia egy vezetőnek az áthelyezéssel kapcsolatos döntését. A benzin elfolyása és az áthelyezések között összefüggést nem lehet bizonyítani, jóllehet, furcsa, hogy a rendteremtés éppen a tartály ki- lyukadtlsát követő napokban vette kezdetét, s nem korábban. Le kell szögeznem: magam is mélységesen egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a munkahelyeken végre va- lahára megszüntessük a lazaságokat. De tegyük ezt úgy, hogy az emberség követelményei sohase szenvedjenek csorbát. ★ E cikk elolvasását követően, joggal felmerülhet az olvasókban a kérdés: e sajnálatos „baleset” következtében mennyire szennyeződött környezetünk? A szakemberék nyilvánvalóan vizsgálták és vizsgálják ezt is. Ám, ez ügy szálainak felgombo- lyításakor csupán az emberi oldalt próbáltam megvilágítani. Sárhegyi István VÉDELMET VARNAK A VADON ÉLŐ ÁLLATOK Fészek a sasnak A rétisas szívesen költ az emberrakta fé- A kárpáti hiúz jól bírja a telet székben is (Fotók: MTI — Jászai Csaba és Manek Attila — KS) Hazánk gazdag állatvilágában 42 ezer fajt számláltak össze eddig a szakemberek. E tekintélyes számmal azonban csak akkor lehetnénk elégedettek, ha az egyes fajokon belüli egyedi „népszámlálás” adatai is megnyugtató „demográfiai” helyzetet jeleznének. Sajnos, 369 állatfajt országosan védetté, ezen belül 34 fajt fokozottan védetté kellett nyilvánítani, mert aggasztó mértékben csökkent „népességük”. A háborítatlan nyugalomra főként a védett területeken (nemzeti pánkokban, tájvédelmi körzetekben) van kilátásuk az állatoknak. Hazánkban jelenleg 530 ezer hektár van a természetvédelem hatáskörében, és minden évben nagy összegeket fordítanak újább területek vásárlására. A hazai állatvilág fajgazdagságának, változatosságának megőrzéséhez az ország egész területén kímélni kell a természetet, a ■gazdasági tevékenység során figyelemmel lenni az állatvilág jelenlétére, érdekeire. Magyarországról az elmúlt 150 év során több mint öt- Ven vadon élő állatfaj tűnt el. elsősorban olyan fajok, amelyeknek élőhelyei áldozatául estek az ember táj - átalakító tevékenységének. Bármennyire a figyelem középpontjában van ma már á környezetvédelem, nem sikerült megállítani 'a negatív folyamatokat, például a fekete gólya napjainkban is rohamosan veszíti el élőhelyét az öreg erdők kivágásával. De eredményekről is szólhatunk: az erősen lecsökkent állományú fajok megmentésének egyik jó példája a nyári lúd, amelynek „pozíciói” az elmúlt két évtizedben az élőhely védelem és a vadászati tilalom következtében megerősödtek. A hazánkban kipusztult állatok közül egyes fajok a környező országokban — a •hatékony védelemnek köszönhetően — elszaporodtak, és lassan visszatelepülnek hozzánk —, ha hagyjuk. A hiúz, a farkas, a medve, a medve élőhelyet keresve átlépi határunkat, és a ter- imészet védelmét nem azonnali kiirtásuk szolgálja. Megjelenésük gazdagítja az élővilágot, hozzájárul a vadállomány természetes „selejtezéséhez”, illetve a sok kárt okozó kóbor kutyák megfékezéséhez. Szó sincs arról természetesen, hogy egész farkasfalkák kóboroljanak az erdőkben, állományukat szabályozni tudja a vadg azdálkodás. Egyes állatfajok megmentése érdekében külön védelmi programot dolgoztak ki, közéjük tartozik például a kerecsensólyom, az uhu, a fekete gólya, a vidra, és a parlagi vipera, meg a rétisas is. amelyből az NSZK-ban például csak 5 pár él. Nálunk néhány éve 10 pár fészkelt. Hogy szaporodásu. kát segítsék, 30 műfészket telepítettek olyan helyre is, ahol húsz éve nem volt már rétisas. Az eredmények azt mutatják, hogy e büszke madarak örömmel fogadták e „-lakásépítési” akciót, benépesítik emberrakta fészküket. Visszaesés tapasztalható viszont a jellegzetes magyar madár, a túzokszaporulat- ban. Bővíteni kell a déva- bányai telepet, emelni a szakmai munka színvonalát, a természetvédelem számára megszerezni a dürgőhelyek tulajdonjogát, és kedvező körülményeket teremteni ott. Veszélyeztetett a denevér is, mert táplálékbázisa lecsökkent, s búvóhelyül faodút alig talál. Hazánkban a Madártani Intézet szervezi, irányítja és hangolja össze az állatok védelmét. Nemzetközileg elismert ez a tevékenység, különösen a madárvédelem világszínvonalú. Vívmány az is, hogy legalább a fokozottan védett állatok elsőbbséget élveznek a gazdálkodás érdekeivel szemben, Euró.pa- szerte irigyilik tőlünk ezt a t érmés zetvédők. A magyar szakemberek részt vesznek a Nemzetközi Természetvédelmi Unió szakbizottságainak munkájában és alapító tagjai vagyunk az 1922-foen létre hívott Nemzetközi Madárvédelmi Tanács, nak. Az utóbbi években a szocialista országok közül elsőként sikerült együttműködni a Világ Vadvédelmi Alapítvánnyal is, amely a kerecsensólyomvédelmi programot konkrétan is támogatja. Gyarapodott is ezeknek az értékes madaraknak népessége nálunk. Elmondhatjuk, hogy Magyarországon van mit védeni; a természet védelmét — erejéhez mérten — támogat, ja az állam, és a társadalom megértése, segítőkészsége sem hiányzik. I. E. Ember é$ környezete Az itt következő gondolatokat Arthur Herzog „Rajzás" című könyvének elolvasása juttatta az eszembe. A „Rajzás” — mint ahogyan már biztosan az is kitalálta, aki nem olvasta —, méhekről szól. Nem is akármilyen mé- hekről! Az európai és amerikai méheknél agresszívabb, bár a mézgyűjtésben eredményesebb afrikai méhek a szereplői ennek a regénynek, melynek bizonyos vonatkozásai valósak — egyáltalán ezen „jószágok” létezése — másrészt pedig az írói fantázia szüleményei. Anélkül, hogy az izgalmas történet olvasásának élményét elvenném azoktól, akik ezután veszik kézbe a könyvet, annyit elárulhatok, hogy a történet az afrikai méhek ember elleni támadásáról szól. Az ember, a homo sapiens, a tudatos lény, a csúcstechnika birtokában hatalmas tudományos erőket mozgósít a méhek elleni védekezésre, illetve viszonttámadásra. Ember és méh küzdelme! Milyen furcsa, szinte hihetetlen, ugye? Mit árthat a méh, a „méhecske” az embernek, aki több atomfegyvert tárol a földön, mint amennyi bolygónk elpusztításához szükséges. Kell a tudományos apparátus biztosítása ahhoz, hogy megóvja magát ezen „apróságoktól”? Bizony kell! Főleg, ha valamilyen okból — például a biológiai egyensúly felbomlása következtében — elszaporodnak, esetleg megváltozik a viselkedésük. Sok kellemetlenséget, problémát okozhatnak, amelyeket ki kell védenünk. De úgy, hogy csak a kártékony egyedeket tegyük ártalmatlanná, és ne okozzunk újabb, esetleg még nagyobb gondot a biológiai egyensúlyban. A könyv példájánál maradva elgondolni is borzasztó, hogy mi lenne, ha kipusztítanánk a méheket! Mj lenne számos rovarporozta növénykultúrával! A beavatkozás szükséges tehát, de megfontoltan tehetjük csak. Annál is inkább fontos ez, mert környezetünk igen sérülékeny! Vigyázni, óvni kötelességünk. Nem szabad többet ártani neki, mint amennyi elengedhetetlen, mint amit az emberi élet szükségessé tesz. Mert biztos, hogy a civilizáció, egyáltalán az emberi tevékenység a legnagyobb vigyázat mellett is sebet ejt a természet épségén. Gondoljunk csak arra, hogy mit tartanak a finnek saját országukról: Finnország egy szép zöld szőnyeg, amelyben helyenként kárt tett az ember, tönkretéve az eredeti állapotokat. A természet meghódítása bizony sok problémát okozott, főleg azért, mert nem vigyáztunk rá kellőképpen. Elbíztuk magunkat a természet feletti uralkodásunk tudatában, és bizony ez megbosszulja magát Ügy is, hogy maga a természet is újabb és újabb reakciókat produkál, pl. a gyógyszerekkel, vegyszerekkel szembeni rezisztens fajok kialakulásával, de úgy is, hogy megszokott, szeretett növényeink, állataink pusztulnak el, és esetleg helyükre olyan fajok lépnek, amelyek már kevésbé „emberbarát” tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a regénybeli afrikai méhek is. Elgondolkodtam rajta, hogy hogyan állíthatjuk meg a további környezetpusztítást! Ügy, ahogy Kínában, ahol a nagy testű panda-mackó „merénylőit” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, vagy úgy, hogy mindannyian, belső meggyőződésből, szakembereink pedig saját tudásuk felhasználásával, a termelést is környezetkímélővé tesszük. Azt hiszem, ez utóbbi a helyes út! Egyáltalán, egész életünknek környezetkímélővé kell válnia! Szükségünk van a természetre, a mézre is! Csak a gyilkos ,mé- hekre nincs szükség, melynek kialakulása emberi hibás magatartásra vezethető vissza — a regény szerint. (Becsempészték az USA-ba őket, ahol a kellemes klíma hatására elszaporodtak.) Tudom, sokan azt gondolják, hogy furcsa, ha nekem a környezetvédelem most a legnagyobb problémám, amikor a kibontakozás nehézségei, az új adórendszer, a ke rábbiaknál erőteljesebb áremelések és még sok minden más feszíti az embereket, mindannyiunkat. Engem és családomat is. De meggyőződésem, hogy a legnehezebb körülmények között is embernek kell maradni, minden tekintetben. A környezetünkkel szemben is. Azért is, hogy ne csináljunk magunknak még több bajt, még több problémát. Az előrelátás, a körültekintés a nehezebb időkben pedig különösen fontos követelmény. Ha szerényebben élünk is, vegyük észre környezetünk szépségeit, óvjuk, védjük, sőt gyarapítsuk azt, és talán ez is segít abban, hogy úrrá legyünk nehézségeinken, hogy eredményesen dolgozhassunk, hogy derűsebben egészségesebben élhessünk Miskolczi Margit Divatbemutató a Gellért Szállóban Divatbemutatót tartott a Magyar Divat Intézet Budapesten, a Gellert Szállodában. A nagyszámú érdeklődő azokat a modelleket láthatta, amelyek » szocialista országok öltözködési kultúrájával foglalkozó ruházati szakértőinek decemberi, moszkvai tanácskozásán a magyar divattervezést reprezentálták (MTI-fotó — KS)
