Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 23., szombat 5. A BEILLESZKEDÉS ÚTJÁN A cigányokról-a tények tükrében A cigányokról kevesen beszélnek elfogulatlanul. Ugyanis szinte mindenkinek akadnak rossz tapasztalatai: a lakótelepi zajos szomszédságból, a kéregetökkel, az üzletelőkkel való találkozásokból. a Kék fény riportjaiból, a még mindig meglevő nyomorúságos életforma külső jegyeiből könnyen általánosítunk. A többségben még az a tévhit él, hogy nincs változás fejlődési körükben. Pedig ez ellentmond a tényeknek, sok minden más, mint az elmúlt évtizedekben. Igaz. közben a cigányságot megitélök helyzete sem azonos a régivel, így az előítéletek könnyen megmaradnak, sőt erősödnek, különösen, hu olyan nehezebb időszak elé nézünk, mint a következő esztendőkben. „A munkaképes korú férfiak K3 százaléka „Teljes a beiskolázásuk" — kerecsendi kis- már állandó munkavállaló..." — felvételün- iskolások kön Suha Béla, a Mátravidéki Fémművek (Fotó: Koncz János) Füzesabonyi Gyárának dolgozója Fontos a minél körültekintőbb vizsgálódás, az elemzés, amely segítségével megtalálhatjuk a valóban járható utat. Ehhez segítséget adhat az MSZMP Heves Megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága elé került jelentés, amely számot vetett megyénk cigány lakosságának helyzetével, Az itt leírt megállapítások olyan támpontul szolgálhatnak, amelyek segítenek eloszlatni a félreértéseket, káros beidegződéseket. A dokumentum egy folyamatba illeszkedik: a Politikai Bizottság 1979. április 18-i határozatából indul ki, s az azóta eltelt időt. a végrehajtást értékeli. Megyénk 87 településén 19 ezer 50 cigány él. A lakosság 5,4 százalékát teszik ki. Az arányuk lassan nő, bár gyarapodásuk kisebb, mint az előző évtizedben. Legnagyobb számban Egerben, legjelentősebb arányban Heves körzetében élnek. Tizenegy' településünkön haladja meg számuk az 500 főt, s ötön magasabb 25 százaléknál az arányuk. Több mint egyötödük városlakó. A hatvanas-hetvenes években sokan költöztek a nagyobb helyekre. Mára ez az áramlás megszűnt, mivel az urbanizáció előnyei is kisebbek. Két korosztálynál tér el nagymértékben kormegoszlásuk a megyei átlagtól: 40 százalékuk 14 éven aluli, s csupán 7 százalékuk a nyugdíjkoro,n túli. Az utóbbi években viszont a családszerkezet jelentősen módosul: csökken az ötnél több gyermeket nevelők aránya. Azokon a településeken gyakoribbak, ahol kedvezőtlenebbek a nők munkavállalási lehetőségei, így Hevesen és körzetében, illetve az átlagosnál alacsonyabb iskolai végzettségük, mint például Gyöngyösön. A foglalkoztatásuk döntő változáson ment át az elmúlt évtizedekben. A mun' kaképes korú férfiak 85 százaléka már állandó munkavállaló, 11 százalékuk alkalmi munkát vállal, csupán 3—4 százalékuk nem dolgozik. összehasonlításul: 1975-ben csupán 75 százalékuk volt kereső. A nőik is mindinkább ikenyérkeresővé válnak. Tizenöt évivel ezelőtt száz aktív dolgozóra még 300 eltartott jutott, most mgr 216. Az alkalmi foglalkoztatottakat. valamint az önálló nyugdíjjal rendelkezőket is figyelembe véve ez a szám 141-re csökkent, de így is nagy a különbség a megye teljes lakosságára jellemző ’69-es évekhez viszonyítva. Ez a tényező, s az alacsony keresetek eredményezik, hogy az egy főre jutó jövedelem a cigány lakosság körében 1500 forint alatt van, s ez döntően meghatározza életlehetőségeiket, áttételesen életmódjukat is. Ezért sok segélyre volt szükség: 1986-ban 150 család 458 gyermeke kapott rendszeresen nevelési segélyt, rendkívüli támogatásban pedig 1690 cigánycsalád részesült, 2 millió 803 ezer 95 forint erejéig. Egy főre 688 forint jutott. Jellemző, hogy milyen munkát vállalnak: kétharmaduk az iparban és az építőipariban dolgozik, az állandó foglalkoztatottak 63 százaléka segédmunkás, csak 35 százalékuk szak- és betanított munkás. Munkafegyelmük sokat változott. Egyre több közöttük a 10— 15 éves törzsgárdatag. Mégis, a betölthető tisztségeket kevésbé kapják meg: ennek elsősorban alacsony kép' zettségük az oka. Százalékosan alig mutathatók ki közülük, akik nem fizikai munkakörben dolgoznak. A valóságosnál kedvezőtlenebb a kép a közvéleményben a munkájukról. Lényegesen javult pedig táppénzes fegyelmük is. Például 1985-ben a megyei átlag egy főre 16,6 táppénzes nap volt, a cigányoknál pedig 19,5 nap. 1978-ban még 6 nap volt a különbség. Már ébböl is kitűnik a munkahelyi közösségek jellem- és magatartás" formáló szerepe, amire a jövőben még inkább kell támaszkodni. Egyik legnehezebb probléma számukra a lakáskérdés. Minden erőfeszítés ellenére sem változott a helyzet a kívánt mértékben. Megyénkben száz lakásra — a teljes lakosságot figyelem' be véve — 282-en jutnak, a cigányoknál viszont már 502-en. Jelentősen csökkent a telepek száma: 104-ről 23- ra. Az ott élők száma pedig 11 ezer 985-ről 3 ezer 717-re fogyott. A lakásaik azonban máshol is többnyire rossz minőségűek, elavultak, alacsony komfortfokozatúnk. Évente kedvezményesen mintegy 120 lakás találhatna gazdára, ha legalább tíz százalékát a vételárnak saját zsebből tudnák állni. Azonban csak 70—90 kerül értékesítésre, mert a cigány- családok nem rendelkeznek a szükséges saját anyagi erővel. Megfelelő házat sem könnyű találni, amelyet meg lehet vásárolni a kapható kölcsönből. Magasak az árak, s a „beugrót" a már említett alacsony jövedelemből összekuporgatni nagyon-na- gyon nehéz. A cigányok beilleszkedésének kulcskérdése az iskola. Áttörés következett be a cigány gyermekek óvodai ellátásában: 1974-ben csupán 20 százalékuk járt közösségbe, most már 89 százalékuk. Teljes a beiskolázásuk is. Az 1986—87-es tanévben 4201 cigány gyermek tanult megyénk általános iskoláiban. Egyre többen jutnak el magasabb évfolyamokig. Eredmények és gondok egyaránt tarkítják a képet. 1970 —78. között 31 százalékuk ért el a nyolcadik osztályig 1974—82. között már 38 százalékuk. Csökkent a túlkorosok száma is. Mégis a bukottak, évismétlők, osztályo- zatianok és a felmentettek többsége közülük kerül ki. Az átlagosnál többen részesülnek közülük napközis ellátásban. Egyre nagyobb gondot okoz számukra a növekvő térítési díjak befizetése. Lassan, végül is növekszik a nyolcadikat befejező cigány gyermekek száma. A végzősök főleg szakmunkás- képzőbe jelentkeznek. Ez a választás — a megfelelő alapok hiánya miatt — indokolt. Az 1986—87-es tanévben a megye szakmunkás- képző intézeteiben 181-en, érettségit adó középiskoláinkban 18-an tanultak közülük. A felnőtt cigány lakosság kis része vesz részt az iskolarendszerű oktatásban, bár jelentős a részvételük az alsófokú képzésben, mivel közülük nem rendelkeznek legtöbben a nyolc osztály- lyal. A közművelődésbe sem igen kapcsolódnak be, gátolja ezt alacsony végzettségük, a nehéz fizikai munka és az ingázás Otthoni művelődésüknek kedvezőtlen lakáskörülményeik szabnak határt. Néhány településen működik cigányklub, de többnyire ingadozó színvonalúak. Legkedveltebb közöttük a mozi- látogatás. ígéretes a Megyei Művelődési Központ cigány gyermekek számára tartott közművelődési tábora, amely tízéves múltra tekinthet vissza, a HNF pedig cigányok számára szülők iskoláját szervezett. Egészségügyi ellátásuk is „Jelentősen csökkent a telepek száma” (Fotó: Perl Márton) javult az elmúlt években, bár rossz szociális körülményeik következménye, egészségtelen életmódjuk sok gondot okoz. A cigányok átlagéletkora még mindig tíz évvel alacsonyabb, mint a megye lakosságáé. A ci- aány csecsemők halandósága kétszerese a megyei átlagnak. Az egészségügyi kulturáltságuk kialakításában a megyei Vöröskereszt, a Hazafias Népfront és a Köjál igyekszik segíteni őket. Egyre szélesebb körben működik a cigány anyák iskolája, ahol a családtervezés, a gyermeknevelés és az alapvető higiénia követelményeit oktatják. A már felsorolt hátrányos helyzet okozza jórészt a cigányság részéről tapasztalható társadalmi beilleszkedési zavarokat. Alig tíz százalékuk viselkedése következményeként bűnözésük kétszerese a megyei átlagnak. E szűk réteg viselkedése — a mély előítéletek révén — a teljes cigányságra kive- títődik. Ez pedig megnehezíti a tisztességes, beilleszkedni akaró cigányok helyzetét. Emberi kapcsolataik sokszínűek. nemritkán ellentmondásosak. A nem cigányokkal való viszonyukban néhány jelenség közeledésre, befogadásra utal, viszont előfordul a merev elzárkózás vagy a közömbösség is. Egymás közötti kapcsolatuk sem zavartalan: a már kiemelkedett és jól dolgozó cigányok jobban elítélik társaikat, mint a nem cigány környezet. összességében társadalmi beilleszkedésük javulásával sajnos, nem csökkentek az előítéletek, esetenként cigányellenesség is tapasztalható. A tények pedig ezeknek a véleményeknek az ellenkezőjét igazolják: a tudati változások lassabbak, mint világunk átalakulásai. Csak az alapján a lenini gondolat alapján segíthetjük további előrehaladásukat, hogy a többségnek önzetlenül kell viselkednie a kisebbségekkel szemben. A Dárt-. társadalmi és tömegszervezetek erőfeszítései mellett kinek-kinek önmagával is számot kell vetnie, hogy legyőzze saját fenntartásait. hogy azt ítélje el csak, ami valóban káros jelenség, s támogassa az előremutató kezdeményezéseket. Egyelőre a cigány lakosság közéletben való részvétele elmarad az átlagostól. De nem rosszabb, mint az azonos iskolai végzettségű és hasonló munkakörben dolgozó nem cigányoké. Pozitív tendencia, hogv növekedett részvételük a saját helyzetük megváltoztatására irányuló erőfeszítésekben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a munkahelyek jellem- és maiga- tartásfcrmáló szerepét a munkaképes korú férfiak 85 százaléka már állandó alkalmazásban ált. Nehezebb körülmények között, szigorodó feltételek mellett is a munka' és szocialista brigádok, a helyi párt- és tömegszervezetek különös figyelemmel forduljanak a cigánycsaládok sorsa felé. Mindenképpen biztosítani kell a foglalkoztatás már elért szintjének megőrzését. A munkahelyek a szakképzetlen munkaerő.......akik vállalkoznak arra, hogy sorsukat saját kezükbe veszik, családjuk, gyermekeik életét már jobbá kívánják tenni.” — özv. Varga Károlyné és családja. Besenyőtelek, Honvéd utca a bukottak, évismétlők, osztályozatlanok és a leimen tettek többsége közülük kerül ki.” tői — ezért a cigányoktól is — szívesebben megszabadulnak. Szükséges a szociális körülmények javítása: a telepeken élők. valamint az azokon kívül, rossz lakásviszonyok között lakók megfelelő otthonhoz juttatása. Ehhez át kell gondolni, hogy az emelkedő árak mellett miként juthatnak reális módon hajlékhoz. A községekben üresednek meg elfogadható házak, amelyek megfelelőek volnának. Nem szerencsés, ha panelrengetegben 15—20 nem cigány- család közé ékelődik egy cigányfamília: ez sok konfliktus forrása lehet. Az átmenetek megtalálása nélkül nem lehet előre jutni. Továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kell fordulni feléjük, hogy az óvodától kezdve az alsófokú iskolán át a közép- és felső fokig mind többen szerezzenek műveltséget. A megfelelő táplálkozás, egészséges életmód és a családtervezés ismereteivel felvértezve is lehet változtatni körülményeiken. összetett, bonyolult kérdéskör ez. A most vázolt helyzetből nyilvánvaló, hogy mennyire nehéz kiemelkedni ebből a világból. A rossz lakáskörülmények, az alacsony fizetés, a műveletlen- ség, s más hátráltató tényezők gyűrűjéből kiszakadni nem egyszerű dolog. Sokszor nem is csak elszánás, akarat kérdése, pedig a köznapokban sokszor a cigányok szemére hányják: gyengék a a felemelkedéshez. Inkább azokat kellene megerősíteni, akik vállalkoznak arra, hogy sorsukat saját kezükbe veszik, családjuk, gyermekük életét már jobbá kívánják tenni. A következő évek szigorú feltételei között még nehezebb lesz a dolguk. Támogassuk hát együtt és kü- lön-külon a lehetőségek szerint beilleszkedésüket, fel- emelkedésüket! A többség az adatok szerint — a közvélemény megítélésével Flierl tétben — már erre az útra lépett. Gábor í'-aszló „Egyik legnehezebb probléma számukra a lakáskérdés” — jó például szolgálhat a Honvéd utca Besenyőtelekről
