Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-21 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 21., csütörtök 3« SZOCIALIZMUSRÓL - GONDOLKODVA Érdekösszeiitközések jelen és jövő között A SZÉNBÁNYÁSZAT IDEI TERVEI fl fűtőanyag fele brikett lesz A múlt évihez képest az idén valamivel jobb feltételek között kezdődött a munka a hazai szénbányászatban. Egyrészt azért, mert mind ez ideig enyhe volt a tél, másrészt pedig, mert a bányászok jó teljesítménynyel zárták az 198T-es évet, s így most elegendő meny- nyiségü szénkészlettel rendelkeznek a Tüzép-telepek, és a bányászat legnagyobb fogyasztója, a Magyar Villamos Művek Tröszt is. Van-e a politikának „fontosabb dolga, mint megteremteni a társadalmi érdekérvényesülések feltételeit a jelenben, és bővíteni ezeket a feltételeket, lehetőségeket a jövő számára? És van-e nehezebb dolog, mint a jelen és a jövő érdekeit egyeztetni, az ütközéseket levezetni? A jövőbeni érdekeknek az a bajuk, hogy áldozatokat követelnek a jelenben. A jelen érdekeinek az a bajuk, hogy gyakran erőket vonnak el a jövőépítés elől. Látom én ezt a magam családjában. Igyekeztünk a gyerekeket rendesen felnevelni, sínre rakni, jó feltételekkel útra bocsátani. A legnehezebb „jövőépítő feladat” a lakáskérdés megoldása volt. De azért sok áldozatot kellett hoznunk nekünk is, a ' gyerekeknek is, sőt még az unokáknak is. Hányszor volt, hogy fájó szívvel mentek el a kirakatok elől, ahol szép ruhácskák, vagy gyönyörű játékok voltak. Nem vehetjük meg, nem jutott rá .pénz. De látom a jelen és a jövő konfliktusát a vállalatoknál. Milyen jó lenne olyan mértékben emelni a kereseteket, mint ahogyan a fogyasztói árszínvonal emelkedik! Legalább a reálkereset ne csökkenjen. De a jelen helyzetben ezt nem lehet. Sok pénzt kell fordítani a beruházásokra, a műszaki fejlesztésre, törlesztésre, adóra — és pillanatnyilag erre sincs elég. A vállalati tanácsokban véget nem érő viták folynak arról, hogyan lehet fennmaradni, és hogyan lehetne a vállalat jövőjét stabil alapokra építeni. Az ország sincs különb helyzetben. Hiszen most kell segíteni a létminimum határán lévő családokon, a versenyképesség alsó határán lévő vállalatokon; most kell legalább megtartani azt a színvonalat, amelyet nyugdíj rendszerben, szociálpolitikában. oktatásban és egészségügyben már elértünk. Legalább szinten kell tartani a tömegközlekedést, a lakossági ellátást, a szolgáltatásokat. Sokszor erre is kevés a pénz, nemhogy a jövő építésére. Szép dolog az élénkülés, a gazdaság dinamizálása, a kibontakozás, de azért nem árt tudni, ez a jelenben milyen áldozatokkal jár, és a jövőre mit ígér. Van-e egyáltalán kidolgozott elképzelés, szocialista és magyar jövőkép? Tudjuk-e, merre megyünk? Olyan eszmerendszerre, ideológiára volna szükségünk, amely a nehéz helyzetben a cselekvéshez támpontot ad, és eszmeileg is irányt mutat, áldozatra lelkesít. Ennek kimunkálásában mintha egy kicsit el lennénk maradva. Sok olyan intézkedés, szabályozómódosítás történt az elmúlt tíz évben, amely nem mutatott egyértelmű, jól érzékelhető szocialista jövőképet. Napi kérdésekre napi válaszokat adtunk, holott jövőt is építő . válaszokat kellett volna adnunk. Ha nincs egységes, jól felépített és megfogalmazott eszmerendszer — ideológia —, akkor nem lehet valódi koncepció sem, amely a tennivalók fő irányait és tartalmát megjelölné. Koncepció és jövőkép nélkül nehéz átfogó országos programot csinálni. és a tömegeket emellé állítani. Nehéz megmagyarázni és elfogadtatni, hogy most éppen a jövő miatt kell áldozatokat hozni. Gyakran elhangzó kérdés: hol a biztosíték arra, hogy nem válik hiábavalóvá a nép áldozata? Legalább hét éve folytatunk egy restriktiv (visszafogó), defenzív (védekező), és deflációs (mindenütt pénzszűkét teremtő) gazdaságpolitikát, de ez eddig sehova sem vezetett. A jelen és a jövő érdekei közötti összeütközés tovább nőtt. Nem igaz, hogy az emberek nem hajlandók áldozatot vállalni, akár a családban, akár a vállalatnál, akár lakóhelyükön. Nem igaz, hogy nem hajlandók a szebb és jobb jövőért oda- adóan dolgozni. Ha megnéznénk, hogy a rengeteg túlóra, túlműszak, vgm- munka által keresett munka- jövedelem mire -megy, kiderülne, hogy nem ivásra, nem tengerparti üdülésre, hanem lakásépítésre, bútorvásárlásra és hasonlókra. Vagyis: emberibb jelen- és jövőépítésre. Megnőtt a lakossági vásárlóerő, de ez nem lendítette fel a gazdaságot. Áremelésekkel, adókkal), elvárásokkal többnyi-re lefölözték a jövedelmeket, legyen az családi. vállalati, tanácsi vagy egyéb jövedelem. A belső felvevőpiac szűkülése azonban a termelést is visszafogta, mert ami nem fogyott el itthon, azt nehezen tudtuk külföldön haszonnal értékesíteni. A ráfizetéses eladások meg ugyancsak csökkentették jövedelmeinket. Csökkent a vállalatok rendelésállománya a kapacitás-kihasználása. A magas vállalati rezsi megnövelte a gyártmányok önköltségéit, rontotta árversenyképességüket. Nem nőtt a nemzeti jövedelemnek az a része, amelyből mint megtakarításból tör- leszthettük volna adósságunkat. A népen nem múlott, hiszen az emberek többsége dolgozik, a jelenben a jövőért napi 10—42 órát is. Az sem rajtuk múlik, hogy a jelenben hozandóáldozatokért nem túlságosan lelkesednek, hiszen az 1988. évi szabályozók, adók számukra még nem a jól érzékelhető kibontakozást, nem a várt megújhodást szolgáló reformot közvetítik, hanem csupán azt, hogy addig takarózzon, amíg a takaró ér. összébb megy a takairó, mi is menjünk összébb — amitől a takaró még kisebb lesz ... Wem haszontalan dolog tehát alaposan megvizsgálni, milyenek is nálunk jelenleg a társadalmi és a gazdasági folyamatok; milyen a tömegek és a politika viszonya; hogyan kell úgy spórolni, hogy annak értelme is legyen. Ezek bizony alapvető elméleti, ideológiai kérdések. És alapvető nemzeti kérdések. Itt az ideje, hogy a nemzetbiztonságot ne csak katonai szempontból értelmezzük. A gazdasági, jóléti értelemben vett jövőépítés, jövőbiztosítás —, ha fenn akar maradni — minden nemzet örök feladata. A jövő persze mindig a jelenre épül, abból nő ki. A jelen érdekei nagymértékben meghatározzák a jövő- érdekeit, érdekérvényesüléseit. Csak akkor kell a jelennel végképp leszámolni, ha képtelenné válik a jövőépítésre. Hazánk nagy szerencséje, hogy a gazdasági és a társadalmi reformfolyamatot viszonylag harmonizáltan vittük végig. Szinte nincs is olyan megkezdett út. amelyet nem lehet továbbépíteni, hanem előbb néhány kilométert le kell rombolni. Érvényesítettük —, ha nem is hibátlanul — a gazdaságpolitikában és a társadalompolitikában is az arányos fejlődés törvényét. Ebben meglehetősen jó helyet foglalunk el a szocialista országok közösségében. Stabilitás és változás. Folyamatosság és megújulás. A történelem nem rendező pályaudvar, ahol a nemzet vonatát át lehet rakni a 2-es vágányról a 18-asra. Egyetlenegy váltóállítás is nehezen bír a nemzet, nagy lehet a megrázkódtatás. A legnehezebb időkben is meg kell őrizni a társadalom és a gazdaság szerelvényének kezelhetőségét, kontrollálhatóságát, szabályozhatósá- gát. És az utasoknak minden körülmények között tudniuk kell, hogy hová viszi őket a vonat. dr. Pirityi Ottó Ez a kedvező helyzet lehetőséget kínált arra. hogy a szénbánya vállalatok kevésbé feszített terveket állítsanak össze. A bányászati egyesülés tájékoztatása szerint erre az évre 22,4 millió tonna szén kitermelését irányozták elő a bányavállalatok. (A múlt évben 22.8 millió tonnát termeltek.) Bár egyes mélyművelésű bányákban a termelés csökkentésével számolnak, a belkereskedelemnek szánt 5 millió tonna fűtőanyagot mindenképpen biztosítják. Ez a mennyiség a jelenlegi készletekkel és a mintegy 1.5 millió tonna importszénnel együtt elegendő lesz a lakosság ellátására. Az 5 millió tonna fűtőanyag csaknem fele brikett lesz! A barnaszén minőségének javítására a vállalatok a korábbinál több nyers aknaszenet dolgoznak fel a szén- előkészítő. -dúsító művekben. s így magasabb fűtőértékű és alacsonyabb hamutartalmú tüzelőanyagot értékesíthetnek. Az idén folytatják a szénbányászat termelési szerkezetének módosítását. Mint ismeretes. 1986_ban az Állami Tervbizoltság határozatot hozott — a bányászat jövedelmezősége érdekében — az olcsóbb lignittermelés fokozására. s arra. hogy azokban a mélyművelésű bányákban ahol nagy veszteséggel dolgoznak, csökkentsék a termelést. A lignittermelés növelésénél eddig még nem értek el számottevő eredményt. a beruházás szűkössége. illetve a lignit iránti igény átmeneti csökkenése miatt. A gazdaságtalan termelés mérséklésére meggyorsították a gazdaságtalanul művelhető széntelepek lefejtését Csordakúton. a far- kaslvuki bányában és az Oroszlányi Szénbányák déli bányaüzemében. A szerkezet- átalakítási program részeként Borsod és Baranya megyében bányákat vonnak össze; ez is csökkenti a gazdaságtalan termelésből adódó veszteségeket. Éppen, mert az egves bányavállalatoknál — a veszteség felszámolása miatt — kevesebb szenet termelnek, és a lignitterme- léshen viszont még nem érik el a tervezett többletet, a tavalyihoz képest némileg csökken a bányászat teljesítménye. az igényeket azonban ígv is ki tudiák elégíteni. A hánvászati egyesülés vezetői beszámoltak a gondokról is. Az egyik visszatérő probléma, hogy a vállalatok, nál csak minimális fejlesztési forrás képződik, azért a fejlesztéseket, beruházásokat államilag dotálni kell. Ám az ország jelenlegi gazdasági helyzetében az állami költségvetésből erre a célra a szükségesnél kevesebb jut: az idén például 3 milliárd forintot kapnak állami támogatásként fejlesztésre a bányavállalatok, és ez fele annak az összegnek, amire szükség volna. A kelleténél kevesebb pénzt fordíthatnak például gépek vásárlására is. Gondot okoz. hogy késnek azok a döntések, amelyek meghatároznák az egyes szénmedencék perspektíváját. Most kellene dönteni például azoknak az úi aknáknak. bányamezőknek a kialakításáról. amelyekben 1990 után kezdődne meg a termelés. A szakemberek számítása szerint ugyanis a következő évtized közepére a jelenlegi barnaszénbányák száma felére csökken szén- vaevonuk kimerülése miatt. Éppen ezért fontos lenne, hogy az illetékes szervek újból felülvizsgálják a szénbányászat helyzetét és távlatokban is mérlegeljék a tennivalókat. NATÚRA GT: KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁS (11/1.) Vissza a természethez Natúra- termékek: energia- szegény lekvárok A XX. század emberének életmódja alapvető változásokat hozott. Ennek előnyei mindenki számára ismeretesek. azonban ez az életmód kevesebb testmozgást, egyoldalú táplálkozást is jelent. Ezt — azt hiszem — nem is kell nagyon bizonygatni: a halálozási statisztikák megállapításait ugyanis tényként könyvelhetjük el. A helyzet javítása érdekében kétségtelenül történtek már lépések. Ezek között említhetjük a kormány egészségmegőrzési programját, az ehhez kapcsolódó propaganda- és felvilágosító munka felerősödését. Ugyancsak kedvező jelnek tekinthetjük egy olyan, jó értelemben vett divat begyűrűzését (elsősorban a fejlett nyugati országokból), amely az egészséges táplálkozás elterjesztését szolgálja. Ennek adaptálása, gyakorlati megvalósítása érdekében úttörő szerepet vállalt hazánkban a Natúra Gazdasági Társulás. Magyarországon eloszor Tevékenységükről kérdezem először Móré Csaba kereskedelmi osztályvezetőt, hisz sokak számára teljesen ismeretlen ez a név. így a bemutatkozás nem tekinthető formálisnak. — A Natúra GT 1986-ban alakult meg a TSZKER gesztorsága alatt. Közvetlen kapcsolatunk van ezenkívül a Pharmatrade Külkereskedelmi Vállalattal, a Konzervipari Kutatóintézettel, a pénzügy területén pedig az Agrit Rt. Bankkal. Cégünk — Magyarországon először — 2000 hektáron termeltet vegyszermentes növényeket. Ezeket dolgozzuk fel különböző formában. A termés 60 százalékát exportáljuk, a fennmaradó 40 százaléknyi rész marad itthoni felhasználásra. A partner termelő- szövetkezetekkel szerződéseket kötünk. A munka természetesen szakembereink bevonásával, közreműködésével folyik. Nyilvánvaló, hogy mi felhasználjuk a külföldi tapasztalatokat, sőt — elsősorban — holland szakemberek részvételével dolgozunk az ide vonatkozó nemzetközi szabvány (IFOAM) figyelembevételével. Kutatásaink az élelmiszer- ipar ágait ölelik fel, így a konzerv-, a sütő- és a tejipart is. A megtermelt növények kíméletes feldolgozására szerződéseket kötünk különböző élelmiszeripari vállalatokkal. Az ún. kíméletes eljárás elsősorban a sótlan. tartósítószer és cukor nélküli feldolgozást jelenti. S alapvető feladataink közé tartozik az értékesítés is. Ez utóbbival még részletesen foglalkozunk a cikkben, ám először talán néhány fontos termékünkkel ismertessük meg az olvasót. Az az érzésem ugyanis, sokan nem is tudják pontosan. miről is beszélünk tulajdonképpen. Szója és társai A Natúra GT olyan termékekre specializálta magát, amelyek felhasználják a hagyományos táplálkozási kultúrák értékes vonásait, amelyek bizonyítottan jó hatásúak az emberi szervezetre. — E gyártmányok között említhetem az úgynevezett szójagranulátumot, amely kevés szénhidrátot, ezzel szemben magas fehérjeértéket tartalmaz. Ez a cikk szójababból készül, mégpedig olyan kíméletes eljárással, melynek során csökken a termék oldható szénhidráttartalma és feldúsul a táplálkozás fiziológiai szempontból előnyös fehérje, a’ többszörösen telítetlen zsírsav, valamint a rost meny- nyisége. Olajtartalma pedig csökkenti a vér koleszterin- szintjét. Alkalmankénti hús kiegészítésére — vagy pótlására — különösen ajánlható cukorbeteg és lisztérzékeny emberek részére. Igen egészséges a köles fogyasztása is, amely a kenyérgabonák megjelenésével fokozatosan visszavonult, pedig az számos vitamint és ásványt tartalmaz, segíti a fogzománc épségben tartását, de a vese és a lép gyógyszereként is számon tartják. Fogyasztható köretként és önállóan is. Kukoricakeményítőből készül a FE-MINI fehérjeszegény száraztészta, amely iránt igen nagy igény mutatkozott az utóbbi időben, összetételénél fogva ugyanis jól beépíthető a fehérjeszegény étrendbe. Fogyaszthatják diétázók, csererend- ellemességben szenvedők és lisztérzékenyek. A mézes gyümölcsdzsemek és a rostos mézes gyümölcsszörpök pedig azért egészségesek. mert cukor és tartósítószer hozzáadása nélkül gyártották ezeket a cikkeket. Ugyancsak vegyszer és műtrágya mellőzésével termesztett almából készül a BIO almaecet, amely tartalmazza annak ásványi anyagait és új elemeit. Lehet otthon ís .. Ügy tudom, önök nemcsak ilyen késztermékekkel foglalkoznak, hanem segítséget nyújtanak azoknak is. akik otthon saját maguk akarják előállítani az értékes és egészséges élelmiszereket. — Igen, ezek közül az egyik legfontosabb csíráztató vitaminból (Csivitál) készül. A kicsírázott mag tudvalévőén vitamindús, s főleg a téli hónapokban tölt be jelentős szerepet, mikor is a friss C-vitaminban bővelkedik a zöldség. A csí- ráztatáshoz használhatók búza-, lencsemagvak. A tál formájából adódóan, az öntözéskor csak annyi víz marad benne, amennyi elegendő a magvak nedvesen tartásához. A csírákat egyébként legjobb nyersen elfogyasztani, hiszen a főzés során vitamintartalmuk károsodik. A Fauni gyümölcsnyerő edény használatával pedig a gyümölcsökben levő tápanyagok és vitaminok tartósítószer nélkül megőrizhetők, természetes ivóié és gyümölcspép formájában. A savanyítóedényben házilag káposztát, uborkát, zöldbabot savanyíthatunk. Ezek a táplálékok elősegítik az emésztést, kedvezően befolyásolják az anyagcsere- zavarokat. alkalmasak a cukorbetegek és a köszvényes betegek élelmezésére. A magas C-vitamintartalom pedig megóv a tavaszi fáradtság kellemetlen hatásaitól, és nagyban növeli a szervezet ellenállóképességét. A Natúra GT tevékenységével, néhány fontos termékével tehát már megismerkedhettünk. Most már „csak" az a kérdés, mikor, hol szerezhetők be ezek a korszerű készítmények, hogyan terjeszthető el Magyarországon az egészséges táplálkozási kultúra, s hogy van-e esély — különösen vidéken — a folyamatos ellátás biztosítására? Ezekre a felvetésekre keresünk választ sorozatunk második részében. (Következik: II 2.: A forgalmazás buktatói..'.} Havas András
