Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1988. január 20., szerda Megállapodások a kapcsolatok előmozdításáért (Folytatás az 1■ oldalról) zékváltás útján 5—5 évre meghosszabbítandó. A felek véleménye szerint együttműködésük még nem felel meg a lehetőségek­nek, de a megállapodás ked­vező kereteket és feltéte­leket szavatol. A jövőben az együttműködés új for­máinak fejlesztésére, terme­lési kooperációkra és közös vállalkozások létrehozására is törekszenek. Rendkívül elégedetten nyi­latkozott Helmut Kohl kancellárral és Genscher külügyminiszterrel folytatott tárgyalásairól kedd esti saj­tóértekezletén Sevardnadze külügyminiszter. Ezeket igen érdekesnek, tartalmasnak, látogatását hasznosnak és sikeresnek nevezte. Sajtóér­tekezlete után elutazott Bonnból. Sevardnadze tájékoztatása szerint a két ország vezeté­se — a főtitkár és a kancel­lár nagy elfoglaltsága miatt — csak az év második felé­ben határozhatja meg kettő­jük szükséges találkozójának idejét és helyét. Erre sor kerülhet vagy Moszkvában vagy Bonnban. A miniszter kiemelte: Moszkva számára kiváltképp a nemzetközi helyzet jelen­legi, előnyös változásai kö­zepette nagy politikai jelen­tőségű az NSZK-val való pár­beszéd, a bonni kormánnyal való további szoros kapcso­latok fenntartása. Megállapította: a jó irány­ba mutató változásokhoz hozzájárult az NSZK kor­mánya és népe is. és ily mó­don kiegészítette a Szovjet­unió. az Egyesült Államok, az NDK, Csehszlovákia és más szövetségesek erőfe­szítéseit. Ezt arra is vonatkoztatta, hogy Bonn építő álláspontot foglalt el a közepes és rövi- debb eszközök lebontására vonatkozó amerikai—szov­jet rakétaszerződés létrejöt­te kapcsán. Azzal kapcsolatban, hogy Nyugat-Európában most a washingtoni rakétaszerződés után sok szó esik a fegyve­res erők más összetevőiről, így a hagyományos és har­cászati szovjet fegyverzetről. Sevardnadze bejelentette: A Szovjetunió kész felku­tatni a kompromisszumos megoldást mind a hagyomá­nyos. mind a harcászati esz­közök egyensúlya érdekében. Ha erre a nyugati partnerek még nem készek, javasoljuk: a bécsi tárgyalásokon ha­ladéktalanul fogadjanak el olyan mandátumot, amely nek alapján tárgyalások kéz dődhetnének a hagyományos fegyverzetről, beleértve az úgynevezett kettős — ha gyományos és nukleáris ren­deltetésű — eszközöket. Ami pedig ezeknek az eszközök nek a nukleáris elemeit il­leti. erről külön lehetne tár gyalni. Moszkva kész min­den egyensúlytalanság é^ aszimmetria megszüntetéséit' a legszigorúbb ellenőrzés alapján. Veszélyesnek mond ta. ha túl nagy szünetet ik­tatnának be a nukleáris le­szerelésben, mert ez igen hátrányosan hatna a mái elért eredményekre. Haiti választások A vasárnap megtartott ál­talános választás érvényte­lennek nyilvánítását követel­te hétfőn Haitin a négy leg­nagyobb ellenzéki párt. Sze­rintük ugyanis a szavazás­ra jogosultaknak csupán há­rom százaléka vett részt. A hatóságok bejelentése sze­rint a részvétel meghaladta a 20 százalékot. Az ellenzéki pártok Port- au-Prince-ben hétfőn, nyilvá­nosságra hozott közlemé­nyükben kijelentették, hogy a választások eredményei nem tükrözik a nép akara­tát, ezért folytatják harcukat a hatalmon levő katonai ve­zetés megdöntéséért. Ezzel egy időben, a hatóságok kö­zölték, hogy a választáso­kon a szavazásra jogosultak több mint húsz százaléka vett részt. Az elnökválasz­táson indult négy vezető pe­dig cáfolta, hogy csalások történtek volna a szavazá­soknál. Vasárnap egy nyi­latkozatban mindannyian közölték, hogy elismerik a hadsereg vezető szerepét Haiti politikai életében. Ki­jelentették, hogy hatalomra kerülésük esetén nem szán­dékoznak vizsgálatot indíta­ni azok ellen a katonák el­len, akik Jean-Claude Du- valier diktátor 29 éves ural­kodása alatt megsértették az emberi jogokat. Joe Clark kanadai kül­ügyminiszter hétfőn, a par­lament alsóházi ülésén kö­zölte, hogy kormánya nem ismeri el a haiti választások eredményét, és felülvizsgál­ja az országhoz fűződő kap­csolatait. Első lépésként Ka­nada ezen a héten konzul­tációra hazahívja nagyköve­tét Port-au-Prince-ből. Repülőgép-katasztrófák Három repülőgépet ért sze­rencsétlenség hétfőn, az Egyesült Államokban; az ok valószínűleg mindhárom esetben a köd volt. A sűrű ködben lezuhant és felrobbant egy kétmoto- ros magánrepülőgép az Illinois állambeli Carbon- dale repülőtere közelében. A szerencsétlenségben hárman vesztették életüket. Nem egészen 140 kilométerrel tá­volabb. a St. Louis-i repü­lőtér közelében, lakóházra zuhant egy repülőgép, egy személy halálát okozva. A harmadik szerencsétlenség Houston közelében történt. A kifutópálya mellett lezu­hant egy Mexikóból érkező, sugárhajtású magánrepülő­gép. Egy személy meghalt, hatan megsérültek. A repü­lőteret éppen a szerencsét­lenség időpontjában nyitot­ták meg újra, miután egy ideig zárva tartották a köd miatt. + Mint már beszámoltunk róla. hétfő kora reggel, a Kaszpi-tenger partján levő Krasznovodszk repülőterén szerencsétlenség érte az Aeroflot szovjet légitársaság Moszkva—Krasznovodszk— Ashabad járatán közlekedő, TU—154-es típusú gépét. Krasznovodszk városi párt- bizottságának titkára el­mondta, hogy a gép a város repülőterére szállt le, ami­kor bekövetkezett a szeren­csétlenség. Az idő tiszta volt. a látási viszonyok kiválóak voltak, a gép mégis, mint­egy „eltévesztette” a leszál­lópályát és a beton melletti mezőn ért földet. Ezt köve­tően a TU—154-es felborult, majd a törzse kettétört. A gépen 127 utas tartózkodott. Négyen a szerencsétlenség pillanatában életüket vesz­tették, hét másik utas pedig a kórházba szállítás közben halt bele sérüléseibe. Tizen­két személyt kórházban ápolnak. A többi utas nem sebesült meg. Tekintve, hogy a gép a szovjet polgári légi közleke­dés türkméniai igazgatóságá­hoz tartozott, a szovjet köz­társaság párt- és állami szer­vei kormánybizottságot hoz­tak létre a szerencsétlenség okainak kivizsgálására, va­lamint az áldozatok hozzá­tartozóinak megsegítésére. A türkméniai légiforgalmi igazgatóság vezetője, a Prav­da tudósítójának adott nyi­latkozatában elmondta, hogy az elmúlt két hónap lefor­gása alatt, ez már a máso­dik légi baleset volt a Türk- mén SZSZK-ban. A másik, szerencsére halálos áldoza­tok nélküli balesetkor a gép futóművei beragadtak. MAGYAR EXPEDÍCIÓ KELET-AFRIKÁBAN Megtalálták Szembodzsa sírját A Teleki Sámuel felfe­dező útjának centenáriu­ma alkalmából szervezett magyar tudományos Afri- ka-expedíció Pangani kör­nyékén és az Usambara- hegységben tett tanulmány­út után a múlt hét pénte­kén az észak-tanzániai Arushába érkezett. Az 1300 m tengerszint feletti ma­gasságban fekvő, kellemes éghajlatú város a bázisa a hat hónapos kelet-afrikai kutatóútnak. A 11 magyar szakember egy tanzániai ornitológus társaságában január 8-án indult el Dar es Salaamból három Toyota terepjárón. Első táborhelyük Pangani volt — itt szállt partra a Zanzibárból érkező Teleki Sámuel és kísérője, Lud­wig von Höhnel 1887. janu­ár 24-én, hogy elinduljanak a kontinens belsejébe. Vál­lalkozásuk eredményeként az utolsó jelentős fehér fol­tot is letörölhették Afrika térképéről. Az expedíció számos szak­mai utat tett Panganiból. Gábris Gyula adjunktus, expedícióvezető és Juhász Árpád geológus szakmai irányításával tanulmányoz­ták a Tanga közelében lé­vő Amboni-mészköbarlang labirintust, amely a Mkulu- muzi folyó mély szurdok­völgyéből közelíthető meg. Pócs Tamás Tanzániában tanító botanikus, a mo- rogorói egyetem tanára jel­legzetes parti mangrove-er­dővel, valamint a parti ko- rállmészkő-síikság eredeti dumpálmás szavannajellegű növénytársulásával ismer­tette meg az expedíciót. Az expedíció következő táborhelye a 2200 méter ma­gasságot elérő Usambara- hegységben volt, egy 600 méter tengerszint feletti ma­gasságban fekvő faluban. A hegységet a samba nép lakja, banán- és cukornád­földjeik 1000 méter fölé nyúlnak, efölött pedig tró­pusi őserdő húzódik. Vojnits András zooló­gus, a természettudományi múzeum gyűjtemény vezető je eddig gyűjtött állattani anyagának legértékesebb része az Usambara-hegység őserdejéből került elő, itt a talaj- és mohalakó, a kor­hadt fát és más szerves anyagokat lebontó állat­világ rendkívül gazdag. F. Nagy Géza, az ELTE, és Sárkány Mihály, az MTA néprajzkutató csoport tu­dományos munkatársa Ngua faluban a népi építkezést, a földművelést és a család- szerkezetet tanulmányozták. A falubeliek segítségével sikerült megtalálniuk az Usambara vidéke egykori uralkodójának, az annak idején Teleki által is meg­látogatott Szembodzsának a sírját. Az expedíció Arushá.ban megerősítette a három te­repjáró rugóit, és ismer­kedett a szép várossal, amely­nek kisvárosi jellege elle­nére több mint 100 ezer la­kosa van. Arusha kedvező földrajzi fekvése miatt a kelet-afrikai közösség (Tan­zánia, Kenya, Uganda! szék­helye volt, annak modern székháza azonban nem so­káig tölthette be eredeti rendeltetését, mivel a regio­nális közösség 1977-ben fel­bomlott. Az épület így nem­zetközi konferenciaközpont, ahol gyakran tanácskoz­nak az AESZ különféle bi­zottságai és más regioná­lis és nemzetközi szerve­zetek. A város felett magasodik a Meru, a 4565 méter ma­gas szunnyadó vulkán, amely e század elején tört ki utoljára. Az expedíció kedden 3 napos útra indult a Merura, Tanzánia má­sodik legmagasabb hegyé­re. Kelet felé nyitott ha­talmas krátere és előtere a vadban gazdag Arusha nemzeti parkhoz tartozik, ahol hétfőn az expedíció öt tagja „előzetes terepszem­lét” tartott az egyik terep­járón. A merui program egyben felkészülés a szom­baton kezdődő 10 napos ki- limandzsárói útra. Az Af­rika legmagasabb pontját hordozó hegyóriás 70 ki­lométerre van csak a Me- rutól. Teleki Sámuel an­nak idején mindkét hegyen járt, de egyiknek sem ju­tott fel a csúcsára. A Meru esetében az eső és a varusák jelentették a legfőbb aka­dályt, a Kilimandzsárónál pedig a ritka leveeő. Az expedíciónak remélhetőleg mindkét hegyóriással sze­rencséje lesz. Tóth László rC Külpolitikai kommentárunk )—i Ne sírj, Argentína Elégedetten nyilatkozott az újabb katonai zendülés le verése után Raul Alfonsin argentin államfő (Népújság-telefotó: AP — MTI — KSj „HÁZUNK TÁJÁN HELYREÁLLT A REND”. Ezekkel az ünnepélyes szavakkal jelentette be Raul Alfonsin elnök hétfőn este Argentína lakosságának, hogy a katonai lázadók megadták magukat. Alig kilenc hónapja, hogy az államfő egyszer már mondta pontosan ugyanezt. S ami a tiszti lázadás körülményeiben a legfurcsább, hogy annak idején — a húsvéti ünnepek alkalmával — ugyanaz az Aldo Rico alezredes irányította a felkelést, aki most is a főszereplő volt. Sőt a kiváltó ökök is ugyanazok vol­tak. Aldo Rico az egyenruhások, a katonai intéz­ményrendszer nevében tiltakozott az ellen, hogy pol­gári bíróság ítélkezzen felettük. Hatalmas csatát folytat az argentin demokrácia a diktatórikus múlttal. (Mint ahogyan a kontinens töb­bi fiatal alkotmányos rendszere is.) Miért éppen Ar­gentína kerül újra és újra a figyelem középpontjá­ba, miközben hasonló feszültségek feszítik több la­tin-amerikai ország társadalmát is? Mert Alfonsin elnök volt eddig az egyetlen, aki számon merte kér­ni a múltat az egyenruhásoktól, s beindította a fele­lősségre vonás gépezetét a diktatúra időszakában (1976—1983) elkövetett terrorért, kegyetlenkedése­kért. Argentínában mintegy kilencezer „eltűntről” áldozatról tudnak. A felelősségre vonás nem önma­gában jelentős, hanem mint elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy sikerüljön visszaszorítani a hagyomá­nyosan politikai szerepet játszó katonákat az alkot­mányos rend keretei közé. Aldo Rico tavaly húsvéti lázadása — még ha el- szigételt jelenségnek is tűnt — tagadhatatlanul él­vezte számos tiszt hallgatólagos egyetértését. Alfon­sin akkor kompromisszumot kötött, hogy leszerelje ezt a belső katonai ellenzéket. Hozzájárult, hogy „a parancsra tettem” elv érvényesítésével a beosztottak mentesüljenek a felelősségre vonástól. A kedélyek akkor megnyugodni látszottak. Utólag azonban úgy tűnik, Alfonsin engedékenysége megbosszulta magát. Az alkotmányos rend elleni támadásával Aldo Rico ezúttal is azt próbálta érzékeltetni, hogy valójában a hadsereg megosztott, a demokrácia ingatag — ezért Alfonsin ismét hajtson fejet az egyenruhásók aka­rata előítt. Alfonsin és a demokrácia erői tisztában voltak az­zal, hogy a játszma ezúttal még veszélyesebb. En­nek tulajdonítható, hogy az alkotmányhű fegyveres erők végül cselekvésre szánták el magukat, s meg­támadták a Monte Caseres-i laktanyában tartózkodó lázadókat. Egyébként ezúttal is volt néhány más. Aldo Ricoval szolidarizáló egység, így egy átmeneti időre még a főváros, Buenos Aires belső kis repülő­terét is hatalmukba kerítették a lázadók. A felelősségre vonás ezúttal nem maradhat el, más­különben a jobboldali tisztek továbbra is zsarolnák a demokráciát. S ez a tanulság megfontolandó a töb­bi dél-amerikai országban is, ahol — mint például Uruguayban — ugyancsak fontos téma az alkotmá­nyos rend és a hadsereg viszonya. Ortutay L. 1Gyula TOKIÓ Rakétatámadás Japán terroristák hétfő es­te rakétatámadást intéztek a tokiói Narita repülőtér el­len — közölte kedden a rendőrség. Az öt rakétát egy teherautóról lőtték ki. Az egyik rakéta egy autó­parkolóba csapódott be, de senki nem sérült meg. A rendőrség valószínűnek tartja, hogy a támadás a re­pülőtér bezáratását követelő szélsőségesek műve volt. A tíz évvel ezelőtt megnyitott Narita repülőtér hetven lei lométerre fekszik a japán fő­város központjától. Jelenleg bővítik, egy második kifutó­pálya építése folyik. Az épít­kezés szélsőbalos ellenzői évek óta különböző akciókat hajtanak végre tiltakozásuk jeléül:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents