Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
TÖRVÉNYRE VÁRVA TÉVEDNI CSAK CENTIKET LEHETETT ... Bar meg igencsak fiatalembernek számit Bodó József, a Tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet traktorosa, egy sikerrel már büszkélkedhet: ő volt ugyanis a közös gazdaság KISZ~bizottsága által tavaly rendezett helyi szántóverseny egyik kategóriájának győztese. ' Mit kell tudni ahhoz, hogy az ember egy ilyen „bajnoki címet" könyvelhessen el? Többek között erre ke restem a választ a nyertessel való be szélgetéskor. — Tarnazsadányi származású vagyok — mondja —. ma is ott élek. Az általános iskolát követően a pétervásári mezőgazdasági szakmunkásképzőbe jártam, s a növénytermesztő gépé- szi mesterséget sajátítottam el. Jól ment a tanulás, hiszen ötössel végeztem. Miért éppen ez a pálya vonzott? Nos, közel áll hozzám a mezőgazdaság, emellett pedig a gépeket is szeretem, így hát nem bántam meg a döntésemet. A középiskola befejezése után — 1978-ban — kerültem a szövetkezetünkbe. Előnyös ez, hiszen közel van, ráadásul az itt tevékenykedők zömét is ismerem. Traktorosként dolgozom, általában Rábával járok. — Bevallom, fogalmam sincs, miből is áll egy szántóverseny? — Nos, ez a múlt év októberében zajlott le. Jómagam a John Deere-s kategóriában lettem az első. A politikai ismereteinkből írásban kellett számot adni, a szakmaiakból pedig írásban és szóban is. Ezt követték a gyakorlati feladatok. Meg kell mondanom, nekem ez utóbbi volt a fő erősségem. Egy kimért területet kellett felszántani. Az értékelésnél föké/nt a mun(Fotó: Gál Gábor) ka minőségét nézték. de a megadott időből sem volt szabad „kicsúszni". A zsűri igen szigorú volt, voltaképpen csak centimétereket lehetett tévedni. Csak az diadalmaskodhatott, aki nagyon odafigyelt. — Miért nevezett be? — Kétségtelen, hogy az első helyezéssel járó 1500 forint pénzjutalom nem jött rosszul, ám nem ezért tettem. Sokkal inkáblb azért, mert próbára akartam tenni magam, tudni szerettem volna, mire vagyok k^pes. Azaz egyfajta önmegmérettetés volt. — Ha jók az információim, már korábban is elért egy-két sikert... — A Rába 180-as gépemmel egy országos versenyben második lettem. Ott elsősorban azt vették alapul, hogy mennyit teljeSzínvonalas gyakorlati oktatás földeken. Persze, nem könnyű tevékenység ez, hiszen például egy műszakban 45 hektáron kell a tárcsázást elvégezni. Jó kínt lenni a határban. hiszen minden nyugodt, csendes Ha mégis elálmosodnék. lekapcsolom a rádiót, vagy éppen a CB-n keresztül dis- kurálok a kollégákkal. Szerintem az összes traktoros Így van ezzel, s valameny- nyien alig várják, hogy véget érjen a tél, s újra a szabad levegőre indulhassanak. — önről már elég sokat tudok, a családjáról még nem . .. — Édesapám Gyöngyösön sofőr, édesanyám pedig a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál dolgozik. Egyébiránt a feleségem is ez utóbbi helyen keresi a kenyerét, mint adatrögzítő. Jelenleg gyesen van, hiszen másfél éve született a kisfiúnk. Pillanatnyilag a szüleimnél lakunk. de később szeretnénk majd házat vásárolni, ameny- nyiben meglesz a megfelelő összeg. A dolog nem sürgős. mert egyedüli gyerek vagyok, jól kijövünk édes- apámékkal. — Meg sem merem kérdezni, mennyi szabadideje van? — Hát. kombájnoljáskor minimális, hiszen reggel hattól este kilenc-tíz óráig talpon vagyunk. Utána már csak arra marad energiám, hogy megfürödjek és bezuhanjak az ágyba. Októberben például 360 órát dolgoztam, másként fogalmazva 30 napot. Csupán egyetlen vasárnap pihentem. Ki- kapcsolódást különben a zenehallgatás jelent, emellett pedig az. ha a régi Wartburgomat bütykölgethetem, S természetesen szívesen vagyok a fiammal, aki napról napra egyre okosabb, aranyosabb. (sárhegyi) Húsfeldolgozó szakmunkások lesznek sitett a masina, eközben mennyi gázolajat fogyasztott stb. Tavaly pedig az 516-os kombájnnal én vágtam le legtöbbet a búzából. Egyébként itt nincs semmiféle titok, talán csak annyi, hogy szeretni kell a gépeket, gondoskodni kell róluk, akkor sohasem hagynak cserben bennünket. — A tudás meglátszik a boríték vastagságán is? — Nem panaszkodhatom. persze a pénzünk alapvetően a teljesítménytől függ. Amikor a határban vagyunk — évente mintegy 5—6 hónapot —, két műszakban „összejön” a havi 8—10 ezer forint. Télen, a műhelyben csak 3—4 ezret keresünk. — Mi a szép a munkájában? — Nekem például az. hogy rögtön látom az eredményét, ha végignézek a A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat saját, korszerűen felszereli tanműhelyében képezi ki a leendő húsfeldolgozó szakmunkásokat. Az idén közel ötven fiatal végez és a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után többsége a gyöngyösi vállalatnál helyezkedik el. Az oktatás színvonalára jellemző, hogy az országos versenyeken minden évben előkelő helyezéseket érnek el a tanulók. Felvételeink egy szakmai gyakorlati napról adnak Ízelítőt (Fotó: Szántó György) Egy „bajnok” a traktorosok között Az egyesületi jelenség Társadalmunk életének egyik — s nem mellékes — ielenséee az, hogy gombamódra szaporodnak a társaságok. egyesületek, klubok. Érdekes lenne összehasonlítani — természetesen ez egyáltalán nem lehetséges a teliesség igényével —. hogy egy-egy korban a létező egyesületek működése és az állam intézményeinek tevékenysége hogyan is alakult. Mennyi az átfedés, az azonosság. a párhuzamosság vagy az interferencia? A kép változó lenne, de bizonyos általános szabályok és törvényszerűségek azért ki- tapinthatóvá válnának. Az egyesületek genezise Az egyesület eredendően városi jelenség. A falvakban csak a polgári-kapitalista korban jelenik meg. Karinthy nyilván azt írná. hoev már a régi rómaiak is ismerték. Valószínű. Mégis úgy kell tekintenünk őket. mint a francia forradalom utáni kor gyermekét. Így érvényes ez a magyar XIX. századra, arra a nemzedékre, amelyre később ráakasztottuk a reform jelzőt. Írók. művészek, politikusok jellemezték e kort. olyan személyiségek, akiknek kisugárzása van. embereket vonzanak. Az irodalomtörténet számos jelentős. nevezetes „asztalt" ismer. ilyen volt például a Pilvax kávéház. Volt egy pad a Városligetben, ahová Deák Ferenc ült le pihenni sétái közben. Néhány év múlva egyre többen sétáltak arra. s a pad a „Deák-párt" bölcsőié lett. A társaságok élete az állam és a társadalom közötti bizalom fokmérője. Mi történik akkor, ha ez a bizalom megszűnik? Természetesen az állam ekkor feloszlatja az egyesületeket. Ez az állam számára jelent kudarcot. Akár bevallja, akár nem. Tanulságként álljon itt röviden a Horthy-rendőrség által 1930 májusában betiltott Wesselényi Reform Klub története — melyet Kemény Bertalan dolgozott fel. (Egyesületi élet Budapesten 1948 előtt. ..) A Wesselényi klubot a budapesti egyetemista ifjúság alakította 1929. november 7- én. A társadalmi ellentmondásokra érzékeny fiatalok megdöbbentő realitással érzékelték az akkori helyzetet és tettekre hívták a társadalmat. Követelték a nagybirtokok felosztását, óvtak a revizionizmustól. s hirdettek a Kárpát-medence testvérnemzeteinek összefogását Kossuth szellemében, a ke- let-közép-európai népek gazdasági együttműködését követelték. Így szóltak az országról: „az elmulasztott reformok szülik a forradalmat. ..”. Pethő Sándor 1930- ban arról beszélt, mennyire nem tölti be a szerepét a magyar parlament. A társaságot betiltó rendelkezés, amelv ostöba és megmagyarázhatatlan. két nap múlva érkezett. Valószínű, hogy a feloszlatott klub talán poli- tikusabban. de változatlan elkötelezettséggel élt tovább a falukutatók között, a Márciusi Frontban, a szárszói konferencián... Az egyesületi szerződés legkorábbi szakaszában a szalonok és az asztaltársaságok voltak rendszeresen találkozó, többé-kevésbé már zárt csoportok. amelyeket hasonló gondolkodású, érdeklődésű és érdekű emberek alkottak. Nevezhetjük ezeket a társaságok pre (korai) formájának is. A társadalmi szerveződés rendszerint nem áll meg ennél a szakasznál. A közösségek magukban rejtik a továbbfejlődés csíráját. az egyesületek még formálisan társaságok, de túlnőnek ezen. Országos szervezetek alakul, nak. vagy azonos profilú egyesületek lépnek szövetségre. Ezt a folyamatot nevezhetjük poszt-szakasznak. Fenntartások és félelmek Az állam úgy vélheti, hogy pártok alakulnak, hogy legalábbis ezeknek az embrionális formájával van dolga. Egyébként is. mondjuk kisvárosi szinten egy-egy városszépítő egyesület konfliktusba kerülhet a helyi tanácscsal. A bürokraták még nagyobb fenntartással fogadhatják például a környezetvédőket, különösen, ha a környezetvédő egyesületek laza országos szövetséget alkotnak. A bürokrácia azonnal politikai veszélyre gyanakszik. pedig nagyon téved. Tény. hogy az új igények, az úi társadalmi célok valamilyen módon mindig egyesületi formációban jelennek meg. Ezért aztán ott. ahol az állam kiépített intézmény- rendszerének statikussága — változtathatatlansága — dogma. ott minden egyesületi formáció az államellenesség gyanúját keltheti. Az egyesületekkel szembeni gyanakvás „kulturáltabb" formája, ha üres. és főleg hazug szavak hangzanak el arról, hogy az egyesületek elpazarolják a társadalmi energiákat, szétforgácsolják az erőket. Nyilvánvaló. hogy a bürokrácia számára a legjobb a nemlétező egyesület elviselhető egy-egy országos nagyegyesület. ám elviselhetetlen a törvényes egyesületi szabadság. A spontánul szerveződő egyesületekben ezért nagy az érzékenység, néha a gyanakvás is. Ennek pedig az ország látja kárát. A konszenzus körvonalai A ielenlegi egyesületi jogszabályaink — s ezért váriák nagyon sokan a beharangozott egyesületi törvényt — a dualizmus korába mennek vissza. Nem a liberális 1918-as köztársasági. vagy az 1919-es tanács- köztársasáei gyakorlatra. Pedig tény. hogy az egyesületek mozgékonyabbak, innovatívabbak. mint akár ideális esetben a minimális bürokráciával terhelt állami intézményrendszer. Kívánatos lenne ezért, hogy az egyesületek az állam és a társadalom közötti konszenzus (ha úgy tetszik, kompromisszum megtestesítőjeként jelennének meg. (Létezésüknek egyetlen kritériuma az alkotmányosság.) Mi ez a konszenzus? A társaságok alapszabálya és az állami hatóság (a felügyeleti szerv) jóváhagyása. Ezen a két pilléren épül az a híd. amely az egészséges párbeszéd alapja is. Így az alapszabály és annak jóváhagyása garantálhatja a társadalom és az állam együttműködési szándékát. Olyan egyetértés alakulhat ki. amely hasznos mindenkinek. s mindkét fél előnyökhöz juthat általa. R. L.
