Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-19 / 15. szám
4. KULTÚRA —KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1988. január 19., kedd Az ópusztaszeri iskolamúzeum tanterme; a táblán ck.v Az oskolamesterek egy tekintélyes férfiakból álló csoportja Móricz-idézet (Németi Ernő felvételei) Oskolamestereink népiskolái Manapság, amikor a fakultáció, meg a kabinetrendszer idegenül hangzó — s valljuk be, sokak számára valóságosan is idegen — újításainak a nevei jutnak az emberek eszébe, ha azt hallják: oktatás, pedagógia; ugyan kiben idéződnek fel azok a régi-régi tanítást helyek, amelyek nélkül aligha vált volna író-olvasó nemzetté a magyarság. Hivatalosan népiskoláknak hívták, s ott sorakoztak ormótlan padjaik a falukban éppúgy, mint a kietlen tanyavilágban. Az elemi ismeretek terjesztésére hívták életre őket, még a múlt század második felében, s négy osztályukat egy tanteremben egy oskolamester — alkalmasint tanítókisasszony — oktatta. A legelső ilyen intézmények az 1850-es években nyitották meg kapuikat — részben úgy. hogy új épületet emeltek egy tanteremmel, meg kétszobás- konyhás tanítói lakással, részben pedig úgy, hogy már meglevő tanyát, házat alakítottak át az oktatás céljaira. A legtöbb elemi népiskola Csongrád megyében működött, s hogy valóban milyen sok helyütt szervezték meg az alapfokú tanítást, azt mi ,sem bizonyítja jobban. hogy csupán a szegedi tanyavilágban negyven (!) tanterem népesült be naponta. A korabeli — mindenekelőtt Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszterségének idején megnyitott — iskolák nemcsak helyiségeik számát tekintve voltak egységesek, hanem berendezésüket is szigorú regulák szabályozták. A padok kettős sorával szemben egy magas dobogón állt a tekintélyes méretű asztal, mellette a háromlábú fekete tábla. Az asztal fölött az angyalos királyi címer függött, alatta pedig a kereszt. A falakon olvasótáblák, térképek — Kogutowitz Manó világszerte elismert munkái —, ter- mészetrajzi ábrák sorakozA Magyar Állami Operaház Székely Bertalan-ter- mében hétfőn ünnepélyes keretek között átadták a Ferencsik-díjat, valamint elhelyezték az Operaház emlékgyűjteményében a világhírű karmester, Feren- czy Béni készítette mellszobrát. Az ünnepségen a magyar zenei és kulturális élet számos képviselője jelenlétében Pándi András, a tak, a tárolószekrény tetején a földgömb tarka golyóbisa. Bent, a szekrény polcain pedig szárított növények és ásványdarabkák sorakoztak. S mindez országosan egységes összeállításban és rend szerint, mert az 1876. évi XXVIII. számú népoktatási törvény végrehajtási utasítása még a Himnusz kifüggesztésének a helyét és módját is pontosan előírta. A tanyavilágban nemigen voltak templomok, ezért a népiskolákat vallási célokra is igénybe vették: a jobbára katolikus papok egy-egy meghatározott napon oda hívták össze a híveket — mégpedig harangszóval. Hagyománnyá vált ugyanis, hogy egy-egy módosabb gazda, netán áldozatkészebb plébános haranglábat állíttatott az egy tantermes oktatási intézmény elé, s ezzel jelezték, ha eljött a vallástanítás ideje vagy kezdődik az isten- tisztelet. A kis harang persze, megkondult akkor is, ha kereszteltek, vagy temettek vagy tűz ütött ki. Maguk a tanítói lakások már kevésbé egységes képet mutattak, mert azok az oskolamesterek, akik ezekben a javarészt kültelki iskolákban állást kaptak, túlnyomó Művelődési Minisztérium főosztályvezetője adta át a mellszobrot. Petrovics Emil, a Magyar Állami Operaház igazgatója méltatta Ferencsik János munkásságát, amellyel a művész a magyar zenei élet világhírnévé* öregbítette, s egyúttöbbségükben legényemberként tengették életüket. s örültek, ha a környékbeli gazdák egyike-másika megszánta őket puhafa szekrénnyel, szalmazsákos ágy- gyal. Akik családot alapítottak, azok sem igen tudták megszedni magukat, s nagy elégtételük volt, ha nyugdíjas éveikben valamelyik falu polgáraiként süvegelték meg őket. Az elemi népiskolák egészen 1948-ig, az iskolák államosításáig, az új típusú oktatási rendszer bevezetéséig, a régi hagyományok és előírások szerint működtek. Ezt követően azonban — mivelhogy kötelezővé vált a nyolcosztályos képzés'— sorra megszűntek, s csak itt-ott maradt mutatóba néhány ilyen, egytanítós intézmény. Például a Csongrád megyei Felső-Pusztaszeren, ahol egészen az 1978—1979-es tanév végéig tanítottak benne, s ahol aztán egy ritka érdekes. a pedagógiatörténet tárgyi emlékeit gazdagon felsorakoztató iskolamúzeumot rendeztek be. Pontosan olyan ez a ház, mint amilyen egy hajdani, a múlt század közepén, végén megnyitott, elemi népiskola volt. Egyetlen tantermének tál bemutatta az emlékgyűjtemény új részét, a Ferencsik János elismeréseit, kitüntetéseit tartalmazó vitrint. A Ferencsik-alapítvány kuratóriuma a páratlan esztendőkben a Magyar Álberendezéséből semmi kellék nem hiányzik, a tanítói lakás helyiségeiben pedig megtekinthető mindaz az iratanyag, ami az oktatáshoz- neveléshez kapcsolódott. Látni ott tehát régi-régi irkákat. bizonyítványokat, osztálynaplókat, tanítói okleveleket. palatáblákat, olvasókönyveket, a tanügyi kormányzat leiratait, a kinevezések okmányait stb. Azt pedig mondani sem kell, hogy a föntebb emlegetett harangláb sem hiányzik a szépen helyreállított épület mellől. Igaz, ez nem eredeti darab, hanem ajándék: a szintén Szeged környéki Szatymaz Neszűrjhegy nevű tanyai dűlőjének hajdani iskolájától szállították át. Ott egyébként az 1854-es esztendőben kezdte meg nemes szolgálatát. Mivel hogy ez az iskolamúzeum — amely jelenleg hivatalosan az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkhoz tartozik — a maga nemében egyedülálló teljességgel őrzi népoktatásunk emlékanyagát, igen sok látogatót fogad. Megfordul ott öreg néptanító ugyanúgy, mint a tengerentúlról érkező turistacsoport. S mind-mind az alapító és rendelkező atyák előrelátását, körültekintő gondosságát dicsérik; azt az igyekezetét, hogy a legtávolibb tanyavilágban is kigyúl- jon a szellem napvilága. Mindezt tudva és figyelembe véve. igazán érdemes letérni az E5-ÖS útról ott, ahol a tájékoztató táblák Öpusz- taszer nevét hirdetik ... lami Hangversenyzenekar, páros években pedig a Magyar Állami Operaház zenekara egy tagjának ítéli oda a díjat. Ez évben Zempléni Tamás, az Operaház zenekarának kürtművésze nyerte el a Ferencsik-díjat, s vehette át Petrovics Emiltől az erről szóló — Reich Károly tervezte — emléklapot. Bosszantó, de tény. hogy néhány szakmában úgyszólván mindenki jártasnak érzi magát. Ilyen például az újságírás és a pedagógia. Az előbbit most hagyjuk, hiszen eleget füstölögtünk már a grafomániások szűnni nem akaró ostroma miatt, akik úgy vélik, hogy a magyar ábécé ismerete s az olvasást készség bizonyos szintje feljogosítja őket arra, hogy nap, mint nap anyanyelvi merényletet kövessenek el. Sajnos még náluk is többen ..partizánkodnak” az oktatásügy birodalmában, méghozzá Ariadne-fonal nélkül. hozzáértés teljes hiányában. Eszükbe sem jut az, hogy ez is egy mesterség, aminek gyakorlásához nemcsak némi adottság, tapasztalat. hanem négyesztendős főiskolai, illetve ötéves egyetemi tanulás nyújthat csak jogosítványt. A volt. s a folyvást jelenlévő tanár háborgott bennem. amikor meghallgattam az egyébként igényes, kitűnően szerkesztett Családi tükör szombat délelőtti' riportjait. A leginkább — mellesleg ez volt a nyitány — A tanár úr igazságosan osztályoz? című blokk bosszantott fel. A kolléga felkeresett egy reálszakos nevelőt, aki kifejtette neki. hogy idegenkedik. húzódozik a diákok produkcióinak értékelésétől. mert szerinte nincs, nem létezik tárgyilagos mérlegelés. Ráadásul állandó időhiánytól szenved, s ezért elmarad a szóbeli feleltetés. Ennyivel persze nem elégedett meg. hanem tovább ment. Utalt a hajdani görög bölcsek módszereire, s ebből kiindulva azt is javasolta. hogv ne legyenek tantárgyak. össztüzet nyitott a felvételi rendszerre, annak kétségkívül meglévő hibáira is. Döbbenten figyeltem. Reméltem azt. hogy következik a helyreigazító, a félreértéseket eloszlató, az egyértelmű állásfoglalást tükröző kommentár. Erre azonban feleslegesen vártam. Hát kérem ez meghökkentő. Az idősebbek még emlékeznek az. elmúlt négy évtized olykor drámai következményekkel járó mellékösvényeire. a csak azért is öncélú, a személyiségmutogatást szolgáló „újítási” kedvre, amelytől nemcsak a kísérleti nyúl szerepkörét betöltő fiatalok riadoztak. hanem józan szemléletű' — mert ilyenek is voltak — oktatók is. A torz próbálkozásokat rajtoltatok többek között a teljesítmények felmérésének századokon át kialakult és bevált módszereit bombázták. Elszomorító hogy akadtak olvanok. akik lovat adtak alájuk, akik semmibe vették, lesöpörték az asztalról okos elődeink önzetlenül ránk hagyományozott örökségét, amelyet azért postáztak nekünk. hogy megkönnyítsék boldogulásunkat, hogy ezt a kincset gazdagítva, továbbfejlesztve testáljuk az utánunk következőkre. Aztán ezek a ..vállalkozások” — ezt egyébként előre lehetett sejteni — sorozatosan kudarcba fulladtak. Más szóval: az élet levágta ama jelképes sárkány mind a hét fejét. Ezek azonban újra meg újra kinőnek. Ezért kifogásoljuk, a kontroll nélküli megnyilatkozásokat hiszen zavart keltenek. s megkérdőjelezik az aksziomatikus igazságok létjogosultságát. Illene végre tudomásul venni, hogy az órákról nem száműzhető a számonkérés, hogy ama okos hellén férfiak csak a kiválasztott kisebbséggel foglalkoztak. s nem másfél milliós gyereksereggel. hogy az egykori nebulókat felnőttként minden munkahelyen minősítik, hogv van fokozatosan megvalósuló. alapvetően jó oktatási törvényünk, amely — lehetőségeihez mérten — szabadkezet ad a katedrán állóknak ahhoz, hogy elkötelezett világnézetű. értelmes gondolkodni vágyó emberpalántákat formáljanak. Ezért a nemes célért érdemes hatékonynak ígérkező ötleteket sorjáztatni. Ugyanakkor megálljt kell parancsolni a látványos semmit- mondásnak. Épp a felnövekvő ifjak érdekében. Miattuk nem tehetjük meg azt. hogy megjegyzések nélkül hagyjuk a kontárok szűnni nem akaró beavatkozását. Értük érvelünk, amikor folyvást hangsúlyozzuk. hogy a §uszter maradion meg — a latin mondást szabadon fordítva — a kaptafánál. de éhhez aztán értsen. Ne csak alapfokon. Ezért küldjük az S. O. S. jelzéseket: Vigyázat! Káosz! Pécsi István A. L. Átadták a Ferencsik-díjat Az úttörőházban Micimackó- klub Bár a megyei Hámán Kató Üttörőház az iskolásoké, kivételképpen szerveznek programokat fiatalabb korosztályoknak is. Ilyen például a Micimackó-khib, amelybe az egri Epreskert utcai óvodások járnak. Havonta egyszer tartanak részükre foglalkozásokat, melyéken 30—35 nagycsoportos „ovis” vesz részt. Általában az aktuális évszakhoz kapcsolódnak az összejövetelek: decemberben a karácsonyi népszokásokkal ismertették meg a kicsiket, ma, kedden az erdei állatokról tudnak meg érdekességeket. A játékos kötetlen klubdél utasokat gyorsan megkedvelték az óvodások. ÁSZÉN BOZSANOV: Művészet és önfeláldozás — Anyu adj gyorsan egy kis pénzt 1 ^reggelire, el kések! —Tegnap kaptál két levát! — Egy húszat be kellett fizetni az operára. 'Te nem is tudod, hogy egy kamaraegyüttes vendégszerepei nálunk? — Te iés az opera! Eddig még sohasem akartál operába menni! — Most sem akarok. — Hát akkor mire kell a pénz? — 31 db jegyet kapott az osztályfőnök, és mind ki kellett fizetnünk. — Rendben. \Még igy is maradt 80 sztotinkád. — Nincs egy árva fityin- gem sem! ■Gyűjtenünk ikellett Mihaela és iVelizár részére is. — Talán árvák, és nincsenek szüleik, akiktől kérhetnének? — Mihaela , kórháziban van. Vakbéllel j operálták, Velizárnak meg kivették a manduláját. Egyelőre nem járnak iskolába. A tanár néni azt !mondta, hogy az ő jegyüket ns ki kell fizetni ... — Egy filléred sem maradt? — Mindössze J4 sztotin- kám, alig futja egy üdítőre, ezért inkább odaadtam iLjubomirának. El is felejtettem mondani, t hogy neki is gyűjtünk... — Hát nem utazott el a szüleivel Kairóba? — De igen, csak még nem húzták ki az osztálykönyvből, ezért iaz ő jegyét | is nekünk kellett kifizetni. — Aztán mondd csak, mit fog előadni az a híres kamaraegyüttes? — Domenico Cimarosa művét, A titkos házasságot. Ez ' áll a kerítésre ragasztott plakáton. — Legalább tetszett? — Micsoda? — Hogyhogy micsoda, hát az előadás! — De hiszen ott sem voltam! Senki sem ment el az osztályból. Az osztályfőnök azt mondta, hogy nem kötelező, csak a jegy árát kell odaadni. Bolgárból jfordította: Adamecz Kálmán Az Európa Könyvkiadó újdonságaiból Az elmúlt napokban több új kötetet jelentetett meg az Európa Könyvkiadó. A regények, elbeszélések sorában látott napvilágot Ivan Gonnsarov A letűnt század szolgái című kötet, amely a világhírű szerző kisprózáiból ad válogatást. Ku iHua kínai író Hibisz- kuszháza című regénye az első olyan imű volt a kínai irodalom 1979-ben kezdődött újraéledése után, amely hitelesen ábrázolta: milyen eszmei rombolást okozott a szélsőbaloldali irányvonal a kínai falvakban, a „kulturális forradalom” éveiben. A Janus elnevezésű kétnyélvű sorozatban ezúttal Franz Kafka két elbeszélését A fűtőt és Az átváltozást jelentették meg, magyar és német nyelven. Az Utolsó szerelem című könyvben mexikói szerelmes novellák ol- . vashatók. Az ókori irodalom klasz- szikusainak munkásságával megismertető sorozáfcban ismét kiadták a klasszikus latin próza legnagyobb mestere, Marcus Tullius Cicero válogatott műveit. A történettudomány iránt érdeklődők Philippe Buonarroti összeesküvés az egyenlőségért című könyvét vehetik kézbe. A szerző a francia forradalmi eszmények megvédésére és visszaállítására megindult szervezkedés résztvevőjeként számol be az összeesküvésről. Az új ég és új föld című kötetben az 1920- as évek szovjet-orosz irödál- mi életének dokumentumai olvashatók. Vigyázat! Káosz!
