Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 19., kedd- ' | - HÜ 5. Levegő hátán Nagykcreki kastélya — ma Bocskai István szobra Nagykerekiben (Németh Ernő felvételei — KS) A hajdúkról még csak- csak tudjuk, hogy kik vol­tak : eredetileg marhapász- torkodással foglalkoztak, de elcbb a Dózsa-féle paraszt- felkelés idején, majd a XVI. századi magyar—török vil­longásokban, már jobbára gyalogos katonákként hada­koztak, mégpedig a keleti or­szágrészeken. A bécsi udvar a függetlenségi harcok ide­jén ugyan zsoldjába fogadta őket — ekkoriban már ti­zenöt-húszezer lehetett a számuk —, ám aztán, 1604- ben, Bocskai István híveivé lettek, s az ő oldalán vere­kedtek, igen vitézül. Érde­meik díjaként, 1605-ben, Bocskai tízezernyi hajdút ne­messé emelt, és a mai Haj­dúság területén telepítette le őket. Ez a népesség alkotta aztán a hat hajdúváros — Böszörmény, Dorog. Hadház, Nánás, Szoboszló és Vámos- pércs — lakosságát. Eddig a bátor és nehezen zabolázható pásztorutódok története. Ez a história azon­ban nem lenne teljes, ha ki­maradna belőle Ártándtól mintegy tíz kilométernyire északra meghúzódó Nagyke­reki fölemlegetése, hiszen a történelmi Biharnak ez a helysége még a föntebb em­legetett hajdúvárosoknál is erősebben kötődött Bocskai fegyvereseihez. Az ottani. XV. században épült várban lakott, szerve­zett csapatokat, s kötött hí­veivel Habsburg-ellenes szö­vetséget maga István fejede­lem! Az 1214-től emlegetett település 1590-ben került ado­mányként a kezére, s lévén stratégiailag igen kedvező helyen, az akkor már ott magasodó várat még tovább erősítette, s kedves hajdúi­nak is szállást rendezett be falai között. A csákányos, harci bárdjaikat forgató vi­tézek úgy hálálták meg ezt a tisztességet, hogy amikor, 1604. október 3-án, a császá­ri hadak ostrom alá vették H eti umor ét elején — Mester, szimfóniát sze­retnék írni. Kérhetnék ma­gától tanácsot? — kérdez­te Mozarttól egy fiatal ze­neszerző. — Maga még túl fiatal. Kezdje a keringővei. — De hiszen ön tízéves volt, amikor már szimfóni­át komponált! — Természetesen, de sen­kitől nem kérdeztem meg, hogy csináljam. ★ — A betörés {két napja volt, és maga Icsak most jön bejelenteni, asszonyom? — Először azt hittem, Yiogy a férjem 1 keresett magának tiszta inget. ★ — Mennyibe kerül egy távirat Ausztráliába? — Az a szavaktól függ. — És, ha minden szó ille­delmes lesz? + — Régebben nem tudtam, mi a boldogság. — És mikor tudtad meg? — Az esküvő után. De ak­kor már késő mólt. Nagykerekit, örvéndy Pál kapitány vezetésével, a vár­nép ellentámadásba lendült, és a jól fölszerelt támadó­kat megfutamította. (A ko­rabeli följegyzések szerint, a Kölesérről betelepült há­romszáz férfiú tűnt ki iga­zán abban az ütközetben, amelynek végén — így az egyik irat — ..veszteséggel és szégyennel” vonult el a császári had.) A kereki vár nem is ke­rült soha a Habsburgok ke­zére. Részleges romlását a törökök okozták, akik 1660- ban dúlták fel egy bizonyos Szejdi pasa vezetésével. A hódítók kivonulása után már nem kapta vissza régi sze­repét, hanem az épebben megmaradt részeiből Csaná- dy Sámuel, hajdúkerületi fő­kapitány barokk stílusú kas­télyt építtetett. Némi alakít­gatással — 1850-ben például klasszicizáló bejáratot ka­pott — ez a kis palota máig áll. Sőt egy dicséretesen ala­pos műemléki helyreállítás A cukrászdák és az utcai árusok ezekben a hónapok­ban kínálják jellegzetes cse­megéjüket : a tejszínhabos gesztenyepürét és az inger­lő illatú sült gesztenyét. So­kan valamiféle külhoni szer­zeménynek hiszik a szelíd - gesztenyét (talán éppen azért, mert ,maróni néven is em­legetjük), pedig bizonyított tény, hogy magyar földön is őshonos növény. Az elneve­zés a latin castamea szóból származhat, mely szláv köz­vetítéssel jutott el hazánk­ba. Minthogy a gesztenyefa termése már az ősembernek is különösebb fáradozás nél­kül megszerezhető, ízletes táplálékot nyújtott, az eny­hébb éghajlatú dombos vidé­kek jellegzetes fája lett. Ki hinné, hogy a múlt század­ban Magyarország még a vi­lágszerte számon tartott gesz­tenyeexportőrök közé tarto­zott? Ma viszont még jelen­tős importra is rászorulunk, hogy a hazai szükségleteket kielégíthessük. után. jelenleg múzeumként őrzi a hajdúk emlékét, mu­tatja be híres urának, vé­delmezőjének. Bocskai Ist­vánnak a pályafutását. Hogy mi minden látható ebben a pompás történelmi környezetben? Nos, a tár­gyak sokasága éppen úgy, mint iratok, oklevelek, s ré­gi képek — javarészt met­szetek — a nemesi rangra érdemesített hajdúkról. Azok a marcona legények, meg­lett családapák néznek visz- sza a látogatóra, akiknél — így az egyik méltatás — „ ... testi erőre, gyorsaságra, a munka, az éhség, a szom­júság, a fagy és a meleg tű­résére ...” senki nem volt kiválóbb náluk, és akik „ ... puszta területeket száll­tak meg, szorgalmukkal a farkasok és a medvék tanyá­ját jól megművelt, bőven termő vidékké alakították át”. Roppant erejüket pedig akkor tisztelhetjük igazán, ha azok előtt a tárlók előtt állunk meg, ahol a föntebb már említett csákányok, har­ci bárdok láthatók a szintén A szelídgesztenye-termés legfőbb felvevője a cukrász­ipar: a gesztenyemasszát — a pürén kívül — fagylalt, lekvár, befőtt, sütemény stb. készítésére, sőt fűszerként is használja. De a pörkölt gesz­tenyéből akár pótkávé is főzhető. A gesztenye becsét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy régebben bi­zony gyakran hamisították, mégpedig megfőzött és át­tört babbal. (Ma már nem áll fenn az ily módon való hamisítás veszélye, mióta a bab jószerével drágább a gesztenyénél.) Ámde nemcsak ínyencsé­gek készülhetnek a szelíd- gesztenyéből, hanem sok ke­ményítőt tartalmazó, lisztté őrölt magjából kenyér is süt­hető. A Földközi-tenger kör- - nyékén, a szegény vidéke­ken termése még mindig na­gyon fontos eledel. Hogy meg ne romoljon, megszárítják, egy kissé meg- őrlik, s mielőtt megeszik, vízben duzzasztják. vasmarokba illő szeges buzo­gányok, szablyák, valamint puskaportartók és pisztolyok társaságában. Noha á hajdúknak ez a történelmi tanyája kiesik a nemzetközi, sőt a hazai for­galom főbb irányaiból — Ár- tándról is, Kismarja és Hencida felől is kitérőt kell tennie az utasnak —, azért elég sokan látogatják. Ven­dégkönyvében a párizsi Sor­bonne Egyetem egyik jeles tudósának a dicsérő bejegy­zése éppen úgy megtalálha­tó, mint a bihariságát oly büszkén valló Szabó Pálé. a népi irodalom biharugrai il­letőségű kiválóságáé, akinek nagy örömére, még alkalma nyílt megtekinteni ezt a va­lóban nagyon érdekes és ta­nulságos gyűjteményt. Mindaz után pedig, ha a Bocskai-kastélyt már jól be­jártuk, pihentető sétaként végigballaghatunk még Nagy­kereki egy-két utcáján is, ahol több régi parasztház őr­zi a népi építészet stílusje­gyeit. A. L. Vannak, akik az Ízes hú­sú gesztenyét a „legdemok­ratikusabb” étkeink közé so­rolják, hiszen királynak és szegénynek egyaránt cseme­géje volt a történelem fo­lyamán; az előbbi ínyenc ételeinek rafinált ízesítésére használta, az utóbbi — o ké­pen látható módon — pará­zson sütötte meg, és úgy fo­gyasztotta a természet aján­dékát. Több, mint negyedszá­zaddal ezelőtt nagy port vert fel az első légpárnás jár­művek megszerkesztésének a híre. A „nagy por” akár szó szerint is vehető, ugyan­is az első kísérleti példá­nyok a szárazföldön halad­va hatalmas porfelhőt ka­vartak maguk körül, a víztükrön való siklás köz­ben pedig a vízcseppek sű­rű függönye burkolta be a lebegve suhanó jármű­veket. Ezt követően való­ságos „légpárnaláz” tört ki, különösen a sebesség- növelés új lehetőségei, de nem különben a járművek „kétéltűségében” rejlő elő­nyök miatt. Kevesen tudják, hogy K. E. Ciolkovszkijt nem­csak a rakétatechnika aty­jának kell tisztelnünk, ha­nem a légpárnás közleke­dés elvi alapjának lerakó­jaként is. Egy 1927-:ben megjelent tanulmányában olyan üreges alsó kiképzé­sű vonat tervét vázolta fel — gondos, részletes szá­mítások alapján —, amelyet a légsűrítőkkel alá préselt levegő megszabadít a sok energiát felemésztő súrló­dástól. A légpárnás jármű első megvalósítója mégsem ő volt, hanem T. Kaario fiain feltaláló, aki az 1930-as évek elején egy maga fabrikálta járművel kipróbálta a le­begve való előrehaladást; kísérletei azonban nem je­lentettek többet az elv meg­valósíthatóságának igazolá­sánál. Clvristopher S. Coc­kerell neve viszont össze­forrt a légpárnás jármű­vek fejlődéstörténetével. Ez az angol elektromérnök 1953-ban határozta el, hogy végére jár a légpárnás jár­művök körüli, régóta tar­tó huzavonának. D. Tru­Az élővilág fejlődése, evolúciója, a tengeriben kezdődött ugyan, a ma élő fajok jelentős része mégis szárazföldi életmódot foly­tat. Az evolúció egyik igen jellegzetes lépése lehetett tehát a víziről a szárazföl­di életmódra való áttérés. Azonban ezzel sem elége­dett meg az élővilág: szin­te kínálkozott a levegő meghódításának a lehető­sége is. Ma már az állat­világ csaknem kétharmad része repülni tudó fajokból áll. Bár a levegőt először a rovarok hódították meg, majd egyes hüllők is ké­pesekké váltak röv.idebb- hosszabb repülésre, a leve­gő igazi urai ma is a ma­darak. A mai madarak .evolúció­ja a krétakorban indult el, de virágkora csak az újkor kezdetén bontakozott ki olyannyira, hogy a harmad- korban (kb. 15 millió év­vel ezelőtt) már a maihoz csaknem hasonló nemek és családok alakultak ki. Az­óta töretlen útjuk során ügyes repüléstechnikájuik volt legfőbb előnyük a lé­tért való küzdelemben. De honnan is indult el az a madarakra jellemző moz­gásmód ? Ha sok is még a tudomá­nyos vita, abban már egy­séges nézet alakult ki, hogy a madarak őse — csak­úgy, mint a repülő őshül­lőké — a triászkori The- codontiá-tól származik. Az ősmadár fosszilis (kövült) man hajóépítő mérnök se­gítségével 1955-re elkészült a légpárnás jármű, első. igazi, vízen és szárazon egy­aránt helytálló modellje (Ma a londoni Science Mu- seumban található.) További kísérleteit mát állami támogatással folytat­ta, így 1959-ben a Hoverc­raft SR—NI jelű légpárnás járművel Dover és Calais között — a híres „Bleirot- útvonalon” — átszelhette a La Manche-csatornát. Az angol légpárnás jár­műipar azóta nagyot fej­lődött. 3 British Hoverc­raft Corporation (BHC) sorra gyártotta az újabb és újabb légpárnás jármű­típusokat. Közben több más iparilag fejlett ország is hozzálátott a légpárnás jár­művek fejlesztéséhez. Az USA, a Szovjetunió, Fran­ciaország, Kanada, Svájc. Japán szinte egy időben je­lent meg saját légpárnás típusaival. Légsűrítővel légpárnát létrehozni valamely test alatt annak lebegtetése cél­jából nem nehéz dolog, csupán néhány paszkálos túlnyomást kell létesíteni hozzá. Annál bonyolultabb feladat a levegő oldalirá­nyú kiáramlásának a meg­akadályozása. A légpárnás járművek közül ma már teljesen el­terjedtek, a magyar Dunán is közlekednek a hajók, de jó szolgálatot tesznek a mocsaras tájak kétéltűi is. Nem terjedt el eddig a lég­párna a vasúti és közúti közlekedésben (néhány fej­lett országban alkalmazzák azonban, ha nagy súlyt kell szállítani, amely tönkreten­né az utat.) Jól bevált vi­szont az ipari anyagmoz­gatásban, égési sérültek­nél a kórházi ágyon. maradványai azonban a kö­zös ős ellenére is a repülő őshüllőkétől lényegesen el­térő testfelépítést mutat­nak. Az ősmadár (Arche- opteryx) a hüllőjellegek kö­zül megőrizte a fogakkal el­látott állkapcsokat, a kar­mokkal ellátott háromujjú mellső végtagokat, a hosz- szú farkat, viszont új jel­legzetesség a tollruha. a madarakéhoz hasonló agy­koponya-alkat, a ^ sajátos szárnyfelépítés, és /a sajá­tosan módosult hátsó vég­tag. Az Archeopteryx-lelet lenyomatának képe tehát már nagyon eltér a repülő őshüllőétől. A tudósok közötti vita oka az. hogy nagyon kevés a tárgyi bizonyíték: mind­össze egyetlen teljes jura­kori csontváz lenyomata maradt ránk, amely több, mint száz éve került kézre Solnhofen környékén. Ért­hető tehát, hogy az ősma­dár életmódjáról alig tu­dunk valamit. Feltehetően meleg éghajlatú, ritkán-er- dős területen élték. A szárny peremén szaba­don álló karmok azt jel­zik, hogy az ősmadarak jól tudtak mászni és kapasz­kodni, de jó repülőképes­séggel még nem rendelkez­tek. Valószínűleg csapko­dó és sikló repüléssel vál­toztatták helyüket, és fá­radékonyak lehettek. Az ős­madár repülését talán leg­inkább a mai szarkáéhoz lehetne hasonlítani. A tél csemegéje: a gesztenye A madarak ősei ÁLLÁSAJÁNLATAI: Eger Város Tanácsa V. B.: Eger, Dobó tér 2. Felvételre keres szakirányú végzettséggel rendelkező munkaerőt programozói és rendszerszervezői feladatok ellátására. Jelentkezni lehet a városi tanács titkárságán. Heves Megyei Állami Építőipari Vállalat: Eger, Lenin út 140 b. Gyöngyös területén lévő építkezéseihez felvesz kőműves, asztalos, lakatos és gépkezelő szakmunkásokat. Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat: Eger, Lenin út 55. Gyakorlattal rendelkező büfévezetőt keres felvételre. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Országos Ere- és Ásványbányák Kutató és Termelő Művei: Eger, Kertész utca 128. Felvételt hirdet műszaki ügyintézői munkakör betöltésére. Elsősorban felsőfokú végzettséggel és minimum 5 éves gyakorlattal rendelkező munkaerők jelentkezését várják. Érdeklődni lehet: fenti címen a személyzeti vezetőnél. VILATI Egri Gyára: Eger, Faiskola u. 9. Felvesz szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező gyártástechnológust, szerkesztő mérnököt, rendszer- szervezőt, számítógép-karbantartót és számítógép-üzemel­tetőt; számviteli főiskolai végzettséggel munkaügyi és statisztikai csoportvezetőt; mérlegképes könyvelői végzett­séggel költségelemzőt, valamint középfokú végzettséggel gépíró-adminisztrátort. Továbbá felvesz lemezlakatos és géplakatos szakmunkásokat. Állami Gazdaság: Heves, Dobó u. 31. Központi gépműhelyébe felvesz mezőgazdasági­gép-szerelőket, rákháti telepére (Kisköre) vízvezeték­szerelő szakmunkásokat. Bérezés 4500—6500 Ft + illet­ményföld-juttatás. Jelentkezni lehet a fenti címen Enyedi László munkaügyi vezetőnél. HAZAI TÁJAKON Hajdúk tanyája, Kereki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents