Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

Kommandóakció Buenos Airesban Argentínában újabb katonai zendülés tartja izgalomban a közvéleményt; igaz a megmozdulás méretei kisebbek a ta­valy húsvétinál. A képen: az engedetlen katonák vezetője Aldo Rico alezredes, aki a tavalyi eseményekben is vezető szerepet Játszott nyilatkozik az újságíróknak (Népújság-telefotó: AP — MTI — KSj —( Külpolitikái kommentárunk )— A temető csendje VILÁGSZERTE nagy érdeklődés előzte meg va­sárnap Haiti szigetén megtartott választásokat. Ez néhány hét alatt a második voksolás a nyomor és az elhúzódó rémuralom földjén. A Duvalier dinasztia negyedszázados uralma most két éve némi amerikai nyomásra ért véget. Washing­tonnak kellemetlenné vált a túlságosan szalonképte­len rezsim és úgy döntött: rokonszenvesebbnek tű­nő vezetéssel váltja fel a gyilkos diktatúrát, miköz­ben az átmenet nehézségeit majd a hadsereg küszö­böli ki. Sokan már akkor figyelmeztettek, hogy ez a „megoldás” — fából vaskarika. Nekik lett igazuk. Már 1987 kora őszén sokasodtak annak a jelei, hogy a Henri Namphy tábornok által vezetett hadsereg nem éppen pártatlan. A várva-várt választás napján aztán, november 29-én teljessé vált a kép. Ezen a szörnyű napon a bukott rezsim hóhérainak testületé, a Graham Greene könyvéből is ismert Tonton Macout teherautókról sortűzzel árasztotta el a szavazókat. A hadsereg tét­len maradit, illetve amikor beavatkozott, azt a la­kosság ellen, és nem a védelmében tette. A választásokra tehát akkor egyszerűen nem ke­rülhetett sor, és Washington számára is fontos volt, hogy kiköszörülje a csorbát. így érkezett el a második, a mostani vasárnapi forduló. Hamar bebizonyosodott, hogy azoknak lett igazük, akik azt mondták: addig nem lehet tovább­lépni, amíg a fegyveres erők jelenlegi vezetése ügyel a „rendre”. A novemberi emlék oly élő volt, hogy az emberek egyszerűen nem mertek az utcára men­ni. Nyugati jelentések szerint sokan inkább elbúj­tak, elmenekültek: nem akartak újabb vérfürdőt kockáztatni. Voltak-e végül is választások vasárnap Haitin? Igen is, meg nem is. Igen, mert hivatalosan megtar­tották a szavazást, a körzeték megnyíltak, az urnák ott voltak. Csak a szavazók többsége nem volt ott. Csend volt vasárnap Haitin, ahol a jelek szerint a jogosultak mindössze öt-húsz százaléka szavazott. (S a jelentések szerint még így is történtek vissza­élések.) EZ AZONBAN nem a nyugalom, hanem a rette­gés, a temető csendje volt. Nagy kérdés, mit kezd a szalonképességre oly sokat adó Washington ezzel a csenddel. Harmat Endre Megemlékezés Auschwitzban Hétfőn, az Aldo Ricát ül­döző kommandócsoport ke­rítette hatalmába Buenos Aires városi repülőterének biztonsági parancsnokságát. Azóta szünetel a forgalom a repülőtéren, mely a belföldi és az uruguayi járatok köz­ponti állomása. Az egész lé- gifcrgalmat átterelték Ezei- za nemzetközi légikikötőjébe. Raul Alfonsin köztársasá­gi elnök hétfőre virradóra, parancsot adott az argentin fegyveres erők három had­erőnemének, hogy közösen fojtsák el a jobboldali láza­dást. Caridi tábornok, a had­sereg vezérkari főnöke Rico búvóhelyén, Monté Caseros- >nál összevonta a kormány- hű erőket, de még nem adott támadási parancsot, meri maga sem kapott ilyet. A helyzetet bonyolítja, hogy Ricóék ellenőrzik a 25 ezer lelket számláló város repü­lőterét, továbbá a város be­kötőútjait. Csatlakozott hoz­zájuk egy helyi műszaki zászlóalj is. A lázadók a várható táma­dás feltartóztatására aláak­náztak egy hidat. A kor­mányerők egy jeepje akná­ra futott és három katona, köztük egy hadnagy, súlyo­san megsérült. Szélsőjobboldali lázadók kerítették hatalmukba a tu- cumani 19. sz. lövészezredet is. Daniel Leon alezredes Légi szerencsétlenség Tizenegy halálos áldoza­ta és tizenkét sebesültje — köztük súlyosak is — van a Krasznovodszkban hétfőn reggel történt légi szeren­csétlenségnek. Mint az Izvesztyija be­számolt róla, az Aeroflot szovjet légitársaság Moszk­va—Ashabád járaton köz­lekedő TU—154-es típusú gépe a Kaszpi-tenger keleti partján, Ashabádtól 500 ki­lométerre lévő város repü­lőterén leszállás közben va­lósággal darabokra esett szét. A légi katasztrófa okai egyelőre nem ismeretesek, a szerencsétlenség kivizsgá­lására állami bizottság ala­kult. személyében ugyanaz az em­ber vette át a hatalmat, akit a tavaly húsvéti lázadásban játszott szerepe miatt levál­tottak. Közölte: katonáinak parancsot adott Caridi elfo­gására. Rico vasárnap esti sajtó- értekezletén bejelentette: nem adja meg magát. Caridi Már e héten végrehajtják az első idei próbát ameri­kai manőverező robotrepü­lőgéppel Kanada területe felett. Ezt az ottawai had­ügyminisztérium jelentette he. A keddre tervezett kí­sérlet során egy B—52 tí­pusú bombázóról indítanak robotrepülőgépet kanyargós, több mint 2000 kilométer hosszú pályára. A Beaufort- tenger felett indított gép­nek egy Alberta tartomány­ban lévő célt kell elérnie. A manőverező robotrepülő­gépen a töltet helyett kü­lönböző mérőműszerek lesz­nek. Az Egyesült Államok im­már hagyományos módon azért próbálja ki a manőve­rező robotrepülőgépek mű­ködését Kanada északi kör­zetei felett, mert ezek a leváltását és a kormány ka­tonapolitikájának megvál­toztatását követelte. A fejlemények alapján nem lehet kizárni, hogy a fegyveres összecsapás elke­rülhetetlenné válik, jóllehet a kormány igyekszik húzni- halasztani a tűzparancs ki­adását. Pentagon stratégái szerint nagyjából ugyanolyan adott­ságokkal rendelkeznek, mint amilyenek között a fegyvert a Szovjetunió, különösen az ország szibériai területei ellen vetnék be. A kanadai kormány öt évvel ezelőtt engedélyezte a kísérleteket, azóta az amerikai légierő több sikeres és néhány si­kertelen próbát hajtott vég­re. A kanadai ellenzéki pár­tok és a különböző atom­fegyver-ellenes szervezetek, békeszervezetek több ízben is tiltakoztak az ellen, hogy az amerikai légierő „nuk­leáris lőtérként” használja fel az ország területét. Ko­rábban több ízben rendez­tek tüntetéseket a robotre­pülőgépek bejelentett céljai közelében. Szovjet űrhajósok kitüntetése Négy szovjet űrhajós ré­szesült hétfőn Moszkvában magas állami kitüntetésben. Jurij Romanyenko, a Szov­jetunió kétszeres Hőse a Lenin-rendet, Alekszandr Alekszandrov, Alekszandr Lavejkin és Anatolij Lev­csenko ugyancsak a Lenin- rendet és a Szovjetunió Hő­se címet jelképező Arany Csillagot vette át a Kreml­ben Andrej Gromikótól, az SZKP KB PB tagjától, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökétől. Romanyenko, Alekszand­rov és Levcsenko decem­ber 29-én tért vissza a Földre a Mir űrállomás­ról a Szojuz TM—4 teher­űrhajón. Közülük Roma­nyenko 326 napot töltött a világűrben és ezzel meg­döntötte az űrben tartóz­kodás időtartamának vi­lágcsúcsát. Tavaly február­ban Alekszandr Lavejkin fedélzeti mérnökkel a Szo­juz TM—2 űrhajóval in­dult a Föld körüli pályán keringő Mir űrállomásra. Lavejkint 160 napos űr­repülés után Alekszandr Alekszandrov váltotta fel. December 14-én a Szojuz TM—4 fedélzetén három űrhajós indult az űrállo­másra. Vlagyimir Tyitov. Musza Manarov és Ana­tolij Levcsenko néhány na­pig együtt dolgozott a Mi: kéttagú személyzetével, majd Tyitov^és Manarov felvál­totta Romanyenkót éffAlek- szandrovot, akik Levesen- kóval visszatértek a Földre. Áttörték a határsorompót Albán szökevények A Titograd közelében le­vő rozsaji jugoszláv—albán határátkelőhelyen szombaton délután, albán állampolgárok, köztük gyerekek, szöktek át Jugoszláviába — közölte a Crna Gora-i rendőrség. A szökevények egy albániai rendszámú tehergépkocsival áttörték a határsorompót és így jutottak át jugoszláv te­rületre. A csoport létszámát nem hozták nyilvánosságra. Az illetékes jugoszláv ható­ságok vizsgálatot indítottak az ügyben. Felszabadításának 43. év­fordulója alkalmából, vasár­nap, az egykori auschwitzi koncentrációs tábor színhe­lyén — a mai Oswiecimben — megemlékezést tartottak, amelyen részt vettek Nobpl- békedíjas és más Nobel-díjas tudósok, nemzetközi szemé­lyiségek. A vendégek meg­koszorúzták a fasizmus ál­dozatainak nemzetközi em­lékművét és a kegyelet vi­rágait helyezték el a mártí­rok falánál elhelyezett örök­mécsesnél. Az 1940 és 1945 januárja között, az. auschwitz—birke- naui haláltáborban megölt, több mint négymillió fogoly, a „Holocaust” zsidó áldoza­tainak emlékére kegyeleti beszédet tartott az amerikai Morris Goldstein, a nemzet­közi Auschwitz-bizottság el­nöke. A megemlékezésen részt vett Ehe Wiesel író, az 1986-os Nobel-békedíj kitün­tetettje, a haláltábor volt foglya is. Amerikai fegyverkísérlet Kanadában Kötvényárfolyamok Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. január 18-tól január 24-ig A kötvény megnevezése Kamat­láb Kamat­fiz.-Futam idő Árfolyam a névérték %-ban <°/o> dátuma vétel eladás AMFORA 1L 11. 30. 1984—91 97,00 99,00 Balaton Volán 11 10. 31. 1985—92 97,00 99,00 Borsodi Iparcikk 11. 11 11. 01. 1985—91 97,50 99,50 Borsodi Ruh. Kér. V. 11 11. 01. 1985—91 98,50 100,50 Borsodi Sörgyár 11 01. 31. 1986—92 105,50 107,50 BUBIV 11+3 11. 03. 1985—91 97,50 99,50 DÉLKER—1. 11 03. 20. 1985—91 104,50 106,50 DOMUS 11 12. 10. 1984—90 97,25 99,25 DKV—Paraffin 11 11. 14. 1985—90 97,00 99.00 Győr-Sopron Iparcikk 11 03. 20. 1986—93 103,50 105,50 Heves M. Iparcikk 11 02. 23. 1987—93 104,50 106,50 Kaposvári Volán 11 12. 01. 1985—92 96,50 98,50 Kecskeméti V. T. KK. I. 11 01. 04. 1986—91 117,00 119,00 KSZE 11 12. 15. 1986—92 96,00 98,00 Mátra Volán 11 02. 17. 1986—91 105,00 107,00 Napsugár Ruh. Szöv. 11 09. 24. 1985—91 98,50 100,50 PIÉRT—I. 11 06. 30. 1984—91 101,50 103,50 piErt—II. 11 04. 11. 1985—92 103,00 105,00 SKALA—I. 11 05. 31. 1984—91 102,00 104,00 SKALA—II. 11 05. 06. 1985—92 102,50 104,50 SKALA—III. 11 05. 15. 1985—92 102,25 104,25 Szabolcs M. Ip. KV. 11 10. 15. 1986—92 97,50 99,50 Szatmár Bútorgyár 11 10. 29. 1985—93 97,00 99,00 Gazdálkodó szervezetek által vásárolható kötvények: agrar—i. 12 07. 01. 1985—93 101,50 103,50 AGRÁR-II. 11,5 04. 01. 1986—94 104,25 106,25 OKHB Rt. 11 07.01. 1987—94 100,25 102,25 Jelenleg kapható kötvények: Tartósítóip. Komb. KK. 11+2 07. 15. 1987-93 98,50 100,50 Mátra Volán Eger 11+1 09. 17. 1987—92 98,00 100,00 Az árfolyamok tájékoztató jellegűek, a .kereslet-kínálattól függően a megadott értéktől eltérhetnek. A tájékoztató terjedelme miatt nem teljes körű. Bővebb felvilágosítás az OKHB Rt. egri és hat­vani bankszervétől kérhető. „DUGÓHÚZÓBA” KERÜLT A VADÁSZGÉP Gagarin halálának okai Lassan húsz éve annak, hogy Jurij Gagarin, a vi­lág első űrhajósa Vlagyi­mir Szerjogin pilótatársá­val 1968. március 27-én gyakorlórepülés közben le­zuhant és életét vesztette. A két kiváló repülő ha­lálának körülményei máig sem tisztázódtak egyértel­műen, a szerencsétlenség után létrehozott különbi­zottság bár lelkiismeretes munkát végzett, nem vett figyelembe minden körül­ményt — szögezte le a Prav­da hétfői számában Szergej Belocerkovszkij professzor, a műszaki tudományok dok­tora, aki hosszú évek óta foglalkozik Gagarin és Szer­jogin halálának eddig még nem kellőképpen tisztázott okaival. Belocerkovszkij professzor cikkében először összefog­lalta azokat a tényeket, amelyek eddig is ismertek voltak: a két pilóta gépe, egy ÚTI MÍG—15-ös típusú vadászgép műszaki álla­pota kifogástalan volt, és a lezuhanás pillanatáig üzemzavar nem történt. A két pilóta felkészülése a repülésre sem hagyott kí­vánnivalót maga után. Be­locerkovszkij megjegyzi, hogy Gagarin társa, a Szov­jetunió Hőse címmel ki­tüntetett Szerjogin is ta­pasztalt katonai pilóta volt, aki a nagy honvédő hó'- borúban mintegy 200 órát töltött a levegőben harci körülmények között. A ren­delkezésre álló adatok sze­rint a két repülő a földhöz csapódás pillanatáig nem vesztette el uralmát a gép fölött, azt az utolsó pilla­natig szakmai hozzáértésük­nek megfelelően vezették. Belocerkovszkij szerint a két pilóta tehát önhibá­ján kívül olyan körülmé­nyek közé került, amelyek­ből már nem lehetett ki­szabadulni. A professzor mindenekelőtt a végzetes nap időjárási viszonyait vizsgálta behatóan és máris fontos adatok kerültek a kezébe. Kiderült: a két pi­lótával a felszállás előtt közölték, hogy a felhőzet al­só határa a szokásos 400— 500 méter helyett 900 mé­ter magasságban van. Csak tévedésből a repülőtér fö­lötti, és nem a repülés tér­ségében lévő felhőzet ada­tait adták meg. Ugyan­csak fény derült arra, hogy az adott napon a földi rádió­magasságmérő nem műkö­dött, így a földi irányító­személyzet a gép magassá­gának változásait nem tud­ta követni. Ezeket a mű­hibákat újabb szabályta­lanságok követték: egy perccel Gagarinék indu­lása után a levegőbe en­gedtek egy MÍG—21-es kö­telékpárt. A MÍG—21-es gyorsabb a 15-ösnél és a két gép hamar utolérte Ga­garinék MIG-jét. Néhány másodperccel ké­sőbb újabb ÚTI MÍG—15- ös emelkedett a levegőbe, amely a Gagarinék mellet­ti repülési zónában végez­te feladatát. Gagarinék — miután megkapták a le­szállási engedélyt — vissza­fordították a gépüket és 4200 méterről 3000.—3500 mé­terre ereszkedtek. A két pi­lóta ekkor két felhősáv között repült, a horizontot nem láthatták. Közben a két MÍG—15-ös veszélyesen közel került egymáshoz, alig volt köztük 500 méter. Bár ütközés nem történt, de Gagarinék MIG-je a másik gép mögé került és annak a hajtóművéből eredő he­ves légáramlás miatt „du­góhúzóba” került. Belocerkovszkij és mun­katársai ettől a szakasztói ke2dve laboratóriumi .kö­rülmények között is „le­játszották”, hogy ezt köve­tően mi történhetett. Meg­állapították: a gépnek leg­alább 5—6-szor kellett buk­fenceznie ebben a „dugó­húzóban”. Zuhanórepülés közben azonban a repülő­gép műszerei nem mutat­ják pontosan a repülési ma­gasságot. A két pilóta vi­szont még a felszállás előtt kapott eligazítás alapján ab­ban a tudatban volt, hogy magasabban vannak. Ezért nem is hozták működésbe a katapultáló szerkezetet, amely ekkor még segíthe­tett volna rajtuk, hanem nyugodtan hozzáláttak a rutinmanőver végrehajtásá­hoz, a gépnek a zuhanóre­pülésből történő kivezeté­séhez. Az alsó felhőréteg­ből a zuhanórepülésben lé­vő MÍG 400—600 méter ma­gasságban került ki. (Gaga­rinék addig úgy gondol­hatták legalább 200—300 méterrel magasabban van­nak.; Valószínűleg ekkor észlelhettók, hogy meny­nyire veszélyesen közel ke­rültek a földhöz. A kata­pultálásnak ekkor már nem volt értelme.

Next

/
Thumbnails
Contents