Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

NÉPÚJSÁG, 1988. január 18., hétfő mám ' 3. FALUSI ELLÁTÁS Mentegetőzés helyett árut Nincs. Gyakorta kényte­len kimondani ezt a szót a falusi boltos. Nem csak ak­kor. ha hűtőszekrényt, por­szívót vagy egyéb, tartós fo­gyasztási cikket keresnek a vásárlók. Ez a felelet ese­tenként akkor is, ha élelmi­szerekért mennek a boltba az emberek. Bosszankodnak emiatt a vásárlók, de nem öröm a boltosnak sem. Jö­vedelme a forgalommal ará­nyos, s a nemleges válasz egyiket sem gyarapítja; kel­lemetlen azért is. mert a fa­lusi boltost mindenki isme­ri, így külön-külön kell el­magyaráznia a hiány okát. A leggyakrabban emlege­tett indok, hogy nem szál­lítanak időben és elegendő árut a nagykereskedők. Er­re persze, lehet mondani, hogy könnyű a hibát más munkájában keresni, Nem állítható, hogy minden sza- badkozás csupán a felelős­ség áthárítása, de az esetek tekintélyes részében a bol­tosoknak igazuk van, ami­kor a nagykereskedelmet hi­báztatják. Fölényeskedő nagykereskedők Ez olvasható ki az Orszá- szágos Kereskedelmi Főfel­ügyelőség jelentéséből is. amely a kistelepülési boltok ellátását összegezte. „Az el­múlt évekhez viszonyítva, nem történt lényeges előre­lépés a nagykereskedelmi vállalatok szállításaiban, nem javították áruszállítási készségüket, nem igazodtak kellőképpen a kisebb boltok igényeihez” — írják a fel­ügyelőség szakemberei. E megállapítás nem szórvá­nyos vizsgálatok tapasztala­ta, hiszen a főfelügyelőség tizennégy megyében. 171 vál­lalat, 552 szövetkezeti bolt­ban és 26 magánkereskedő­nél ellenőrizte a kistelepü­lési élelmiszerüzletek és ve­gyesboltok munkáját, s köz­vetve a lakosság ellátását. A szakemberek árnyaltan fogalmaznak, a kistelepülési boltosok sokkal nyersebben mondják véleményüket: „ki vagyunk szolgáltatva a nagy­kereskedelmi vállalatoknak”. Nem érdemes azon vitatkoz­ni. melyik fogalmazás a pon­tosabb. A lényeg úgy is az, hogy a nagykereskedelem nem teljesíti a kisebb bol­tok rendeléseit, tiltott áru- kapcsolásokat alkalmaz. A sarkadi áfész újszalontai üz­lete például tavaly nyolc­vanötféle árut rendelt, de csak negyvenkettőt kapott. Nem szállítottak étolajat, margarint, csokoládét, ame­lyek pedig a naponta vásá­rolt termékek közé tartoz­nak. Másutt sem lehet sok­kal jobb helyzet a megyé­ben, mert a főfelügyelőségi vizsgálat szerint, a Kunság Füszért a boltok rendeléseit csak 40—70 százalékos arányban teljesíti. S az nem lehet vigasz a Békés megyé­ben élőknek, hogy a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat a váci áfész üzleteit 25—30 száza­lékos, a dél-pesti áfész bolt­jait pedig 30—35 százalékos arányban elégíti ki. A főboltosok meg a többiek Ennyire persze, nem rossz az ellátás a falvak többségé­ben, mert a szövetkezetek és a boltosok más módsze­rekkel igyezenek beszerezni az árukat. Sok helyen be­vezették az úgynevezett fő- boltosi rendszert, melynek lényege, hogy 4—5 kisebb boltnak egy nagyobb üzle­tet jelölnek ki a vásárlás helyéül, s azt a nagykeres­kedelem ellátja áruval. Má­sutt az áfészek saját közpon­ti elosztóraktárat tartanak fenn, ahol boltvezetőik vá­sárolhatnak. Békés megyé­ben a szövetkezeti közpon­tok több boltnak egy idő­ben szervezik meg a vásár­lást a nagykereskedelmi rak­tárban, s a szövetkezet szál­lítja az üzletbe az árut. Bármelyik módszert is vizsgáljuk meg alaposabban, kiderül, hogy a kiskereske­dők átvállalják a nagykeres­kedelem szállítását. Ez ugyan javítja a falvak ellátását ugyanakkor növeli a szövet­kezetek költségeit is. A szé­les körben tapasztalható gya­korlat mögött meghúzódik az a jeilenség, hogy a ki­sebb vállalatok, szövetkeze­tek kiszolgáltatottak a na­gyobbaknak, kapcsolatuk nem üzleti, piaci elvekre épül, hanem jórészt a mé­retbeli különbségre korláto­zódik. A szállítások elmaradása nemcsak a nagyság fitogta- tásának következménye, ha­nem gazdaságossági okai is vannak. A kisebb, szórvá­nyosan települt boltokba va­lóban költségesebb a szállí­tás. s a nagykereskedelem szűk árréseibe ez nem min­denkor fér bele. Ez a ma­gyarázat persze, egyáltalán nem vigasztaló a falun élők­nek, hanem ők árut, tisztes­séges ellátást akarnak, még a leglogikusabb érvelés he­lyett is. Óvatos üzletvezetők S ezt nem csak a nagy- kereskedők hibájából nem kapják meg. Dolgoznak a falusi boltokban túlságosan óvatos üzletvezetők is, akik rendeléseikkel nem igazod­nak kellően a fogyasztók igényeihez, szokásaik válto­zásaihoz. Előfordul, hogy már a kora délutáni órák­ban nem lehet tejet, tejter­mékeket. kenyeret kapni a falusi boltokban. Látni a polcokon lejárt szavatossági idejű vagy gyengébb minő­ségű árukat, s e hiányossá­gokért elsősorban a boltve­zetők marasztalhatok el. A különböző eredetű hiá­nyosságok régiek, már-már megszokottak. Megváltozta­tásuk viszont éppen napja­inknak egyik sürgető felada­ta. hiszen az ellátás a ko­rábbiaknál is inkább a köz­hangulatot befolyásoló té­nyezővé válik. Az árak emel­kedésével igényesebbek lesz­nek a vásárlók a minőség­re. áz utazási költségek megtakarítása miatt még in­kább lakó- és munkahelyü­kön akarják beszerezni az áruk többségét. A végleges megoldáshoz a szövetkeze­tek és a nagykersekedelmi vállalatok sem önmagukban, sem együttesen nem elegen­dők. Működésük közgazda- sági feltételeinek is változni kell ahhoz, hogy a falusi el­látás érzékelhetően javul­jon. V. F. J. Új tűzoltólak­tanya Ajkán Ajkán, Veszprém megye egyik nagy iparvárosában idáig csak üzemi tűzoltók. önkéntesek, illetve a pápai és a veszprémi tűzoltók látták el a ..piros ka­kas” felügyeletét. Ez azt je­lentette. hogy a riasztás után harminc perc is eltelt, mire a tűzoltók a helyszínre értek. Ezen a helyzeten változ­tat a városban most elkészült új tűzoltólaktanya. A nagy tel­jesítményű fecskendővel, por­oltóval. tolólétrával és egyéb korszerű eszközökkel felszerelt parancsnokság nemcsak Ajkán. Hanem a környező települése­ken — mintegy 40 kilométeres körzetben — is ellátja a tűz­védelmi és -oltási feladatokat (MTI-fotó: Arany Gábor — KS) Vonalkód az iparban A tervek szerint már eb­ben az évben több iparvál­lalat készlet- és raktárgaz­dálkodásában. termelésirá­nyításában és programozá­sában. valamint minőségel­lenőrzésében bevezetik a vo­nalkódrendszert. aminek szé­les körű elterjesztése a kö­vetkező években várható. Sok külföldi országban már évek óta sikeresen alkalmazzák a termékazonosítás szöveges leírását és leolvasását pótló módszert a kereskedelemben és az iparban egyaránt. Ná­lunk eddig csak néhány áru­házban vezették be a rak­tári és pénztári munkát' is egyszerűsítő vonalkódot. Hazánk néhány éve tagja az egységes termékkódrend­szer nemzetközi szervezeté­nek. így a közelmúltban az illetékes főhatóságok felké­résére és támogatásával meg­kezdődött a vonalkód ipari alkalmazásának előkészí­tése. A koordináló munká­val a Struktúra Szervezési Vállalatot bízták meg. A fel­készülést és a bevezetést az ENSZ Munkaügyi Szervezete is segíti. A Struktúra Vállalat a gvári szakemberek képzésé­re tanfolvamsorozatot szer­vez. az első a napokban si­keresen befejeződött. Ezen öt vállalat — az MMG Au­tomatika Művek, a Video­ton, a Magyar Gördülőcsap­ágy Művek, a Tungsram Rt. és az Elektromodul — szak­emberei vettek részt, vagyis azokból az üzemekből, ahol elsőként vezetik majd be a vonalkódolást, A szervező vállalat vo­nalkódiroda létrehozását tervezi, amely széles körben terjeszti majd a módszett, megszervezi az alkalmazás­hoz szükséges eszközök és programok beszerzését, illet­ve előállítását. Eddig mint­egy 40 iparvállalat jelent­kezett. hogy részt venne az iroda munkájában. Csend honol a Gyilkosban, patvarkodás a Víztoronyban Közbiztonsági őrjárat Gyöngyösön A késő esti órán érthetően fáradtan térnek vissza a Gyöngyösi Rendőrkapitány­ságra a közbiztonsági akciócsoport tagjai. Több órán át a városban végezték ellen őrzéseiket, és összesen legalább 600 személyt igazoltattak. Nem történt ugyan kirívó törvényszegés — ahogy a végső összegzés előtt máris megállapítható —, de akad néhány jelenség, amelyre feltétlenül érdemes odafigyelni. Az is egyértelmű tapasz­talat, hasznosak ezek az őrjáratok. Már csak azért is, mert a település lakosságát az utóbbi hónapokban bizony nyugtalanították a fényes nappal elkövetett lakásbe­törések, lopások, a hétvégi házak cs a gépkocsik feltörései, valamint három súlyos rablás. Igaz, a bűncselekmények tetteseit hamar kézrekeritették, ám a rendszeres „átfésülésekkel”, a bűnözők szűrésével a megelőzésben is nagyot léphetnek előre. Az akciócsoport vezetője. Udvari József r. főhadnagy, az iratok ellenőrzése közben Iboly tán jó útra tért... Az akciócsoport vezető­je, Udvari József r. főhad­nagy elsőnek a Mátrakapu nevű szórakozóhelyet cé­lozza meg csapatával. A dolog azonban korántsem oly egyszerű, hisz ez a „szelíd” kocsma más körök­ben a Gyilkos becenévre hallgat. — Régebben bizony gya­koriak voltak itt a vere­kedések — magyarázza Ud­vari József. — Ezért is jö­vünk sűrűbben ide. Sze­rencsére az utóbbi időben egyre ritkábban kell sietve a helyszínre érkeznünk. Mintha csak bizonyos­ságra lenne szükségünk; csend és béke honol a Gyil­kosban. Nincs tumultus, a vendégek is nyugodtan kor­tyolgatják pohár borukat, vagy kólájukat. Egy kö­zépkorú férfi kér elnézést csupán a rend őreitől, mert egyetlen iratot sem tud ma­gáról felmutatni. Feledé- kenységét egy százasa bán­ja, s természetesen a jó­indulatú jfiigyelmeztetést is megkapja. 1 Az ellenőrzést végzők — Zelena István r. alhad­nagy, Bóta Imre r. zász­lós, Kiss János r. őrmester és Holló Zsolt honvéd törzs­őrmester — a hírhedt ta­nya, a Víztorony falatozó felé veszik útjukat. — Ez a vendéglátó az­zal szerzett nevet magá­nak — meséli kísérőnk. Szecskó Antal r. százados —, hogy ez volt a gyöngyö­si alvilág gyülekezőhelye. Sajnos, halálos verekedé­sek is előfordultak itt va­lamikor. Tény, hogy az üzletvezető­csere használt a kricsmi- nek. Valahogy rendezet­tebb, s a kiszolgáló is igyek­szik figyelni rá, nehogy túlontúl becsípettek állja­nak újra és újira a pulthoz. Ezúttal azonban kis malőr történt: egy szürke pulóve- res, nyugdíjas korú férfi imbolyo© a terem közepén. Látnivaló, fogalma sincs, mi történik körülötte, A hallása viszont még ki­tűnő, amikor felszólítják, hogy igazolja magát, ék­telen perlekedésbe kezd. Ordít és morog, hadoná­szik a karjaival. Bóta Im­re r. zászlósnak csak nehe­zen sikerül őt lehigga^z- tania. Lakatos László ugyan­akkor már nem úszhatja meg az előállítást. REF-es, azaz rendőrhatósági fel­ügyelet afatt áll. Nemrég szabadult a börtönből, aho­vá azért került, mert ra­bolt, fosztogatott. Alapve­tő szabály most vele szem­ben, hogy nyilvános helyen nem tartózkodhat, pláne italboltban nem. Ahogy másoknak, úgy a sárga dzsekis, fejkendős, meglehetősen rossz bőr­ben lévő. alacsony asszony­nak sincs itt a személyi igazolványa. — Csak egy üveg kóláért jöttem — mutatja az üve­get —, egyébként egyálta­lán nem iszom, meg külön­ben is műtve vagyok. A rendőrök persze, jól is­merik Ibolyt. Nem is oly régen még igencsak sok baj volt vele. Annak ide­jén többször látta a pohár fenekét, mint a saját laká­sa szobáját. — Ittam, persze, hogy it­tam, mert mindig megvert az uram! — hangoskodik. — Miért, kivel él együtt? — Senkivel .. . — Hát akkor, hogy bánt­hatta magát az ura?! — Akkor még együtt él­tem vele... A figyelmetlenség csimborasszója A Vörös Hadsereg úti talponállót, a Csillagot lá­tásból legalább fél Ma­gyarország ismeri. Előtte haladnak el ugyanis az M3-ason autózók, motoro­zok. Ezúttal is dugig van vendégekkel. A negyed­osztály kétségkívül jó aján­lólevél a vékony, pénztár­cáid, szomjas embereknek. A bejárat mellett, köz­vetlenül a sarokban két sörissza férfi megadólag nyújtja fel a kezét. — Munkába általában nem szoktuk magunkkal hordani a személyinket — mondják. Aztán hamarjá­ban lediktálják az adatai­kat. Nem sokkal odébb K. Istvánnak az derül ki az iratából, hogy 1983 óta nincs munkahelye. — Ennek ellenére, higy- gyék el, én rendszeresen dolgozom — szabadkozik —, mégpedig a Visontai Reménység Termelőszövet­kezetnek. Járjanak csak utána nyugodtan! — Rendben van — fele­li Zelena István r. alhad­nagy —, az csak természe­tes, hogy utánanézünk. De önnek is rendeznie kell. hogy mielőbb bekerüljön valami a megfelelő rovatba! Kü­lönben kénytelen leszek el­járást kezdeményezni ma­gával szemben közveszé­lyes munkakerülés címén. A következő asztalnál szintén nagy az ígérgetés. A középkorú U. Károly csak most látszik rádöbbenni ar­ra, hogy két esztendeje le­járt a személyi igazolványá­nak az érvényessége. — Ne haragudjon tisz­telt főhadnagy úr — so­pánkodik —, de valóban nem vettem észre. Tudja nyugdíjas vagyok, nem­igen kelleti eddig előven­nem a személyit. De Isten engem úgy segéljen, hol­nap azzal kezdem a napot, hogy bemegyek a kapitány­ságra, és elintézem a dol­got. Ebben a rend őre is meg­nyugszik. de azért biztosak lehetünk benne, nem ma­rad szó nélkül az eset. Már ugyancsak elmúlt a törzsvendégek főidőszaka, amikor egy. a Koronában mulatozó társaságot kérnek meg a csoport tagjai: iga­zolják magukat. A legtöbben, tudva, hogy a rendőrök csak kötelességüket teljesítik, nyújtják az iratot. Egyet­lenegy ember van csak nagy garral: — Jegyezzék meg, én kö­zépvezető vagyok egy vál­lalatnál, s tőlem senki sem követelheti, hogy nálam le­gyen a személyi. Nekem kérem, jogaim vannak! Ál­lampolgári jogaim! Nincs értelme tovább vi­tatkozni vele, megkapja majd a megfelelő értesí­tést a munkahelyen, mi­után rövidesen kiderül, ki is ő, s persze nem marad el a szabálysértési felje­lentés sem. ★ Mint már szó volt ró­la, Gyöngyösön és környé­kén rendszeresen havonta legalább kétszer, de meg­esik, hogy többször is tar­tanak közbiztonsági ellen­őrzést. Ez a legutóbbi sze­rencsére igazán csendes akciót hozott, csupán két személyt kellett őrizetbe venni — egyet a már emlí­tett REF-szabálysértés miatt, egyet elfogató parancs alap­ján —, összesen 45 ember­rel szemben szabtak ki hely­színi bírságot, megközelí­tően 11 ezer forintot. Azt mindenképpen érdemes fel­jegyezni tanulságképp: na­gyon sokan semmilyen ira­tot nem hordanak maguk­kal, s az is igen furcsa, hogy késő este is gyerekek, fiatalkorúak találhatók a város utcáin csavarogva, il­letne a különböző szórako­zóhelyeken ... Szalay Zoltán Az öregúrnak nehezen érthetőek a szavai: bizonyosan nem a találkozás előtt fél órával kezdte a poharazgatást (Fotó: Tóth Gizella)

Next

/
Thumbnails
Contents