Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-18 / 14. szám
NÉPÚJSÁG, 1988. január 18., hétfő Sorozatok, tanulságokkal Virágoznak az orchideák Debrecenben Az orchidearajok csaknem 80 százaléka él trópusi es szubtrópusi területen. A mi éghajlati viszonyaink kő zött csak 70—85 százalékos páratarlalmú üvegháziján lehet biztosítani az életfeltételeket ezeknek a kiilün leges növényeknek. Virágzásuk nálunk a téli rövid nap palok idejére esik, november és február közé. A debreceni botanikus kert üvegházában 200 féle orchideái gondoznak, amelyek most folyamatosan hozzák eg zotikus virágaikat (MTI-f'otó: Oláh Tibor — KS) Sztanyiszlavszkij, a színjátszás forradalmára A világ színházi kultúrájának kevés olyan igazán kiemelkedő nagysága van, akinek a nevét hallva azonnal felidéződik egy roppant érdekes kor, és egy olyan módszer, amely joggal mondhatni, megalkotójával forrott össze. Ez a „valaki” a most 125 éve, 1863. január 17-én, született Konsztantyin Szergeje- vics Sztanyiszlavszkij, aki mig hetvenöt éves korában, 1938-ban el nem halálozott, az orosz-szovjet színésznemzedékek sokaságát ismertette meg a maga eredetien érdekes metódusával, egyúttal pedig az európai stílusú „alakoskodás”-hoz is sok-sok újdonsággal járult hozzá. Napokat tudnék a készülék előtt tölteni — kizárólag az alvásra szánva napi néhány órát —, így aztán érthető, hogy nem rajongok a sorozatokért, hiszen legalább egy hetet kell várni — egykét kivételtől eltekintve — a folytatásra. Ettől függetlenül, a minőség ebben a kategóriában is elbűvöl, s olyan maradandó élményekkel gazdagít, amelyek nélkül egyhangúbb, szürkébb, tartalmatlanabb lenne életem. Annak különösképp örülök, ha összehasonlításra, s ennek révén mérlegelésre is mód adódik. Kedden este ismét meggyőződhettünk arról, hogy az NSZK cégjelzésű, A klinika című produkció lekörözött minden, eddig vetített, hasonló jellegű vagy azonos tematikájú programot. Joggal jár a babér az alkotóknak, mivel mesterei a lendületes cselekményszövésnek, a katarzisformálásnak — az ilyesmire kevesen képesek —, a mindnyájunk számára nélkülözhetetlen bizakodás-, illetve hitadagolásnak. Ez akkor is ligaz — félre a szubjektivitással! —, ha képernyőre teremtett újságíró kollégánk elégtelenre vizsgázott emberségből. Csak elismeréssel adózhatunk a valóságízű, a jól megformált karaktereknek, s ezzel összefüggésben a nem csak rutinból odavetett színészi alakításoknak. Ilyen igényes munkákra még a türelmetleneknek is Nehéz dolog újítani a televízióban. Annyiféle néző igényének kell megfelelni, hogy főhet a feje a műsor szerkesztőinek, elkészítőinek. Gondolhatná bárki, hogy elég egy jó ötlet, a megvalósítás már csak idő és pénz kérdése. De aztán jön a meditáció: milyen rétegek kedvelik. kik számára lesz ellenszenves a produkció. Előfordulhat az is, hogy olyan ellenállásba ütközik, amely megkérdőjelezi létét is. Könnyen elképzelhető, hogy alapos előkészítés után vállalkoznak csak valamilyen újszerű műsor bemutatására. Csütörtökön a Hazai tükör vállalkozott a premierre. Bizonyára sok tényezőt figyelembe vettek, érződött is az átgondoltság. Ám nem volt mentes a zökkenőktől, a felhangoktól az új összeállítás. Ügy látszik, nehezen tud megszabadulni rossz beidegződéseitől a tévé, nem köny- nyen találja meg azt az oldott hangnemet, amelyen felnőtt módjára tud szólni a közönséghez, a riportalanyt nem sérti meg. s mellette még lényeges kérdésekről is beszél. Talán a személyes tényezők is közrejátszanak ebben, mert régi ismerősöket köszönthettünk, új környezetben és tálalásban, túlságosan is zárt a kör, néhány arcot lláthatunk csak főszerepben. iPéldául Antal Imre már ki tudja, hányadik bemutatkozása ez, oly sokszor tűnik fel a képernyőn, hogy joggal hihetjük őt valamiféle Jolly Jockernek. Az ő rutinja, persze, sok mindenben átsegíti az élő műsort, olyan kapcsolati kultúrával rendelkezik, amivel fiatal kollégái kevésbé. Különösen kirívó volt Héder Barna érdemes várakozniuk. hiszen a csalódás ezek után — ezt határozottan állíthatjuk — kizárt. Szerdán este a Századunk a magyar színeket képviselte. No, nem ilyen sikerrel, ám a stáb tagjainak mégsem kell szégyenkezniük. Mintha kissé elfáradt volna a gárda. Olykor zavaró- ak az ismétlődő fogások, a túl részletező filmbejátszások, a voltba iktatott, a még távolabbi múltra utaló mozzanatok. A tisztes pedagógiai szándékot értjük. Ki óhajtják iktatni az ismeret- hiányokat. Sajnos eléggé didaktikusán. úgy, mint a kezdő nevelő első tanóráin. Emiatt lelassul a tempó, s az esetenként eluralkodó von- tatottság szinte törvényszerűen szüli a percekre eluralkodó unalmat. A stúdiók és a tévés szerkesztőségek ugyanis nem osztálytermek, s a felnőttek se okítandó tinédzserek. Kár, hogy erre a műsorgazdák ritkán döbbennek rá. Különben aligha adagolnák nekünk tántoríthatatlan kitartással. kifejezett bosszantásunkra a Szomszédok szűnni nem akaró, de változatlanul émelyítő impressziókat, illetve bántóan hamis világ- szemléletet ránk erőszakoló, giccsízű motívumokkal átitatott blokkjait. Az értékelés egyértelmű, mégis nehéz, mert nincs nullás kalkulus. Ki kellene találni.. . Pécsi István botladozása a Népszabadság szerkesztőségében: nevek el- vétésétől kezdve, idősebb újságíró kollégája megsértéséig, sok bakit lehetett a számlájára írni. Persze, sokféle szempont alapján lehetne elemezni a látottakat, s felróni azt, hogy ebben a koktélban helyesek voltak-e az arányok, a sport legérdekesebb eseményei közé tartozik-e a kihívás, amelyet a bokszolok nyújtottak át a kick- bokszosoknak, s érdemes-e erre hosszú perceket áldozni. Vagy megáliljanak-e a riporterek a majdnem reklámízű puszta adatközlésnél kulturális életünk bemutatásakor, vagy kérdezzenek rá a miértekre, érdeklődjenek-e a nézőkben felmerülő aggályok alapján. Mindez valószínűleg a következő időszakokban eldől. Mindenesetre a legjobban a merészség hiányzott a Hazai tükörből, az a teremtő újítás, amely mégiscsak érdekessé, s ne adj’ isten, még vitathatóvá tesz egy-egy ösz- szeállítást. Mert végső soron nem szabad félni az ilyen kezdeményezésektől, ha túlságosan óvatos az előkészítés. akkor következhetnek be a legnagyobb félreértések és hibák. Persze, összességében megérezhette a néző, hogy itt mégiscsak az érdekében történik valami, szeretne a televízió napra készebb, frissebb. erőteljesebb lenni. Olyan színeket tenni a palettára, amelyek eddig hiányoztak. vagy pedig csak alkalomszerűen jelentkeztek. Várjuk a folytatást, amely már bizonyára bátrabb, egyben rutinosabb lesz. Gábor László Mint elődei közül oly sokan. ő is a saját bőrén tapasztalta hogy mennyire kiábrándító az. ha az egyikmásik főszereplő rutinból ágál. s ha prózát mond. akkor is áriázik. Segédszínész, maid pedig sokat foglalkoztatott epizodista lévén, számos olyan előadást szenvedett végig Moszkvában, amelyek során éppen ezek a lélektelen elemek kaptak hangsúlyt. ahelyett, hogy az átélés ragadta volna magával a nézőközönséget. Műveltségének és kitartásának hála. egyre följebb lépett a színházi ranglétrán, és a múlt század végén megalapíthatta azt a művészeti és irodalmi társaságot, amelynek programját így foglalhatjuk össze: a testtől kell eljutni a lélekig, a külső ábrázolástól a belsőig. tehát a formától a tartalomig. Olyannyira hitt ebben a meggyőződésében, hogy a hasonló elveket valló művészbarátjával. Nyemiro- vics-Dancsenkóval egy új társulatot alapított. Ez a közösség volt a moszkvai Művész Színház. Mindenekelőtt a kortárs írókat — Csehovot. Gorkijt — nyerték meg háziszerzőül, de ha a drámatörténetben hátrább lapoztak. akkor is olyan remekírókhoz fordultak, mint Gogol. Moliére. Shakespeare Noha Sztanyiszlavszkij a maga elméletét mindig idézőjelben mondta „módszer”- nek. azért az ténylegesen különbözött a korábban alkalmazót1. metódusoktól. Egyrészt a felkészülést határolta el önálló folyamatként. s mondta róla, hogy az csak akkor lehet ered- ménvís. ha a színész tudatosan hangolja rá magát a feladatra, másrészt pedig az előadást ..szakaszolta”, mégpedig úgy. hogy az szintén egy közösen átélt rítus, és ne csupán a külön-külön megszólaló személyek együttes teljesítménye legyen. S ha valaminek, akkor ennek a felismerésnek kellene tovább zengeni a késői utódokban! Annak tehát, hogy egy dráma — egy lélektani egység. Egy színmű előadása akkor közelíthet a tökélyhez. ha valamennyi közreműködő szándékosan próbál — és tud — ráhangolódni a partnerek feladatára Mindehhez persze az kell. hogy még a legielentéktele- nebb statiszta is tisztában legyen a felvállalt feladat súlyával, s ne lógjon ki sem unalmában, sem érdektelensége miatt. Ma már csak irigykedve lehet gondolni Sztanyisz- lavszkiiékra. akik a maguk következetességével ezt a iátszási modort nemcsak meghirdették, de sikeresen gyakoroltattak is. S ugyanígy boldogok lehettek — s nyilván voltak is — azok a színészeink, akik a felszabadulás után testestül-lelkes- tü! a Sztanviszlavszkij-mód- szer híveivé szegődtek. Hanem az idő ezen a teljes odaadáson és feloldáson alapuló jellemábrázoláson is túlhaladt, mégpedig azzal, hogy a főhősöknek meg a szobalányoknak egyaránt annyi dolgot adott, ameny- nyit teljes odaádással elvégezni nem lehet. Ki a szinkronba rohan, ki a rádió kapuján esik ki. s úgy vetődik el végül a saját együttesének éppen esedékes próbájára. ahol aligha követelhetik meg tőle. hogy semmi más ne érdekelje, csak testének előkészítése a lelki ráhangolódásra. S mindezt úgy. hogy közben a szöveg megszületésének valameny- nvi történeti-társadalmi körülményével is tisztában legyen. A Sztanviszlavszkij- módszer ilyenformán a színháztörténeti vállalkozások egyik különösen szép. de manapság csak kevéssé érvényesíthető módozataként kerül szóba ott. ahol ezt a színészből lett rendezőzsenit még egyáltalán emlegetik... A. L. Megváltozik a míivészközvetitési gyakorlat A Művelődési Minisztériumban a napokban döntés született arról, hogy módosul a több évtizede folytatott nemzetközi művészközvetítési gyakorlat. Ennek lényege, hogy megszűnik az Interkoncert monopóliuma, s minden olyan érdekelt jogi személy, amely biztosítani tudja e tevékenység megnyugtató feltételeit, igényelheti és megkaphatja a nemzetközi művészközvetítési jogot. A művelődési miniszter 5 1983. számú rendelete eddig sem zárta ki annak lehetőségét. hogy a Nemzetközi Koncertigazgatóságon és a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalaton kívül a miniszter egyéb szervet is felruházzon a külföldi művész- közvetítési joggal. A művészközvetítés kiterjesztésétől azt várják, hogy egészséges verseny alakul ki a közvetítő vállalkozások között, s ennek révén egyfelől javulnak a magyar kultúra külföldi bemutatásának. terjesztésének feltételei. másfelől a hazai közönség is több és magasabb színvonalú külföldi művészeti produkciót ismerhet meg. A magyar kulturális és művészeti életnek meghatározó érdekei fűződnek a nemzetközi művészközvetítésből származó devizabevételekhez, nem utolsósorban azért, mert forrásul szolgálnak a nagy művészegyüttesek küldésének és fogadásának támogatásához, szerzői jogok, hungarikák vásárlásához. Megfájdult a fogam, 1 és ki .kellett húzni. Elmentem a ikörzeti rendelőbe. Rengetegen voltak előttem. A betegek az arcukra szorították a kezüket, sőt volt aki még üvöltött is a fájdalomtól. Nagyot sóhajtottam, és kerestem egy maszekot. Itt már jóval kevesebben voltak, az orvos asszisztensnője azonban nem volt hajlandó fogadni. — Jöjjön holnap! — csicseregte bájosan. Könnyű azt mondani! De hát mit mólt mit tennem. Hazamentem, gyógyteával kiöblögettem |a számat, és másnap, jóval a rendelés kezdete előtt visszamentem. Ezúttal ' 'jóval kevesdb- ben voltak előttem, viszont csak nem akart előkerülni az orvos. — Egy ideig szünetel a rendelés. A doktor úr megbetegedett 1— csicseregte elragadóan az asszisztens. — Mi történt vele? — kérdeztem aggódva. — Fáj a Joga. Ügy látszik, <ez ;valami paranoia. lEgy fogorvosnak is fájhat a Joga? Űjból elmentem a körzeti rendelőbe, < de ismét rengetegen várakoztak előttem. ,Egy pillanatra ki is állt a fájás a fogamból. Ezután még háromszor próbálkoztam eredmény nélkül. Éjszaka sem hagyott nyugodni ez az átkozott fog. Kikecmeregtem az ágyból, és elmentem sétálni. Minden csendes volt. csak a járdán hevert egy- egy elhullajtott fog, hatalmas vértócsa közepén, ettől eltekintve I azontfin makulátlan tisztaság uralkodott mindenütt. Sokáig róttam a várost, amíg végre az egyik •taxiállomáson rábukkantam egy magányos alakra. Nem " volt valami bizalomgerjesztő, de azért ágrólszakadtnak sem nevezném. — Én voltam itt előbb — álltam elé. — Hogyhogy? — csodálkozott. — |Már fél órája ácsorgók itt egyedül. — Nem Jogok vitatkozni egy betörővel! Ki másnak telne manapság éjszakai furikázásra? — förmedtem rá. Megrémült. — Nem kell mindjárt sértegetni az embert! Tessék, álljon elém nyugodtan! — mondta békülékenyen. — Az ilyet farba kell rúgni, és ki kell penderíteni a soriból! — nem akartam annyiban hagyni a dolgot. — Részeg maga, vagy mi a szösz? •— nézett rám fürkészve. Absztinens vagyok, ezért még jobban dühbe gurultam. — Még hogy én? Te ittad le magad a sárga földig! Különben is, mióta furikáznak a részeg disznók taxival? — Vigyázzon a szavaira! — és kezdett kijönni a sodrából. — Aztán miért? — kérdeztem kajánul. — Mert különben kiverem a fogad! — Próbáld csak meg, te patkány! — csillant föl bennem ia remény, és amikor láttam, hogy nem csak jártatja a száját, megtévesztő mozdulatot tettem, mire ö, önvédelemből, behúzott egyet. IGondosan az ütés útjába fordítottam az arcomat, hirtelen fájdalmat ! éreztem, és kiköptem a fogam. Odaértettem a nyelvem a kivert fog helyére: ipompás találat volt! Kinyújtottam a ' kezem, mire ő tüstént védekező állásba helyezkedett, és azonnal, habozás nélkül i megragadtam a jobbját, és férfiasán megszorítottam. — Nagyon szépen köszönöm v— .' [bugyborékoltam. Sóbálvánnyá meredi Én pedig könnyű léptekkel hazasiettem. Kimondhatatlanul boldog voltam: végre meggyógyított valaki, s ráadásul egy fillérembe sem került. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán Újdonságok — régi módon FELIKS DERECKI: Elsősegély Egy hét... A KÉPERNYŐ ELŐTT
