Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

NÉPÚJSÁG, 1988, január 16., szombat \ fiatal művészek »diójának kiállítása Ernst Múzeumban Slössel Nánda: Modern Szfinx Egy pébéiilés jegyzőkönyve Előjáték PÉNZTÁROSNŐ (kiabál a telefonba): Halló, halló! Hal­lod, amit mondok? Rendkí­vüli esemény van nálunk, érted? Potapov brigádja . .. Halló, központ! Ä főnökség­gel beszélek, mit művel! . .. Hogyhogy sürgős? Az én hí­vásom talán nem sürgős? Rendkívüli esemény az épít­kezésen. érti? Jó, maga lesz a felelős, hogy nem jelen­tettem időben! Hogyhogy mit csináljon? A másikat kapcsolja szét, engem pedig kapcsoljon vissza! Halló! Hal­ló! Itt vagyok! Rendkívüli esemény van nálunk! Isme­red Vaszja Potapovot? Na­hát. a brigádja nem hajlan­dó felvenni a prémiumot. Mi az? Akkor kapcsold ki azt a rádiót, az isten áldjon meg! Mondom: Potapov bri­gádja nem hajlandó felven­ni a prémiumot. Mit tudom én, hogy miért! Csak ide­szaladt tőlük egy kölyök és... Halló! Központ! Mi az, szórakozik velem? Jaj, bocsánat, ön van a vonal­ban? Jelentem, hogy rendkí­vüli esemény történt ná­lunk! Egy brigád, teljes lét­számban, nem hajlandó fel­venni a prémiumot! Na, eh­hez szóljon! Potapov brigád­ja! Csak úgy, hogy nem haj­landó! Mit tudom én, hogy miért? Csak ideszaladt tő­lük egy kölyök, és azt mond­ja vigyorogva: nekünk nem kell a prémium ... anélkül is elég gazdagok vagyunk!... (Belenéz a kimutatásaiba.) Szabályosan lett kiszámítva: Potapovnak hetven, a töb­bieknek ötven, van, ame­lyiknek negyven ... A töb­biek mind felvették! Vissza- küldjem a pénzt? Halló! . . . Jó napot! Igen. nem hajlan­dók felvenni a prémiumot. Egy egész brigád, tizenhét ember, egységesen. A bri­gádvezetőjük Ptapov Vaszi- lij Trifonovics . . . Igen . . . Mondom, hogy rendkívüli esemény van nálunk. Én se tegnap óta dolgozom, de ilyet még nem éltem ... Per­sze, hogy iitt ülök, el se moz­dulok! Én nem szoktam be­csukni a pénztárat.. . (Leteszi a kagylót, maga elé húzza a számológépet, és most már az előjáték végéig csattogtat és jegyezget.) Bal oldalt hosszú-hosszú irodai asztalt világít meg a fény, rajta megszámlálhatat­lan telefon. Az asztalt egy­szerre az építésvezetőség nyolc-tíz tisztviselője roha­mozza meg, némelyiknek lát­szik az öltözetén, hogy egye­nest valamelyik külső mun­kahelyről rohant ide. Van közöttük egy fiatal nő is. Valamennyien a telefonokra vetik magukat, és lázasan, versengve tárcsázzák egy és ugyanazt a számot. Mind­egyik a magáét intézi, tu­domást sem vesz társairól, mintha a saját irodájában 'intézkedne — csak a szín­padi stilizálás gyűjti őket közös asztalhoz. Sűrű telefoncsengetés. Jobb oldalt kivilágosodik a bri­gádszállás szöglete. Egy polcon vadul csöng a telefon. Tolja Zsarikov rohan be, felkapja a kagylót. TOLJA (üvöltve): Potapov brigádja! ZJUBIN (miközben a töb­biek vadul tárcsáznak to­vább): Potapovval beszélek? TOLJA: Én helyettesítem Pctapovot. ZJUBIN: Potapovot küldd ! Egy-kettő! TOLJA: Potapov nem jö­het. terítik a betont! ZJUBIN: Mi van ott ná­latok azzal a prémiummal? Miért nem veszitek fel? Mit különcködtök? Miattatok nem tud hazamenni a pénztáros. TOLJA (virgoncul): Már­pedig nem vesszük fel a pré­miumot ! ZJUBIN: Hogyhogy nem veszitek fel? Miért nem? TOLJA: Rühelljük már a pénzt, na! Örök nyüglődés van csak vele: először gyö­möszöld a zsebedbe, aztán guberáld ki — kell a fené­nek. ZJUBIN (dühösen): Ne szellemeskedj! Add azonnal Potapovot! TOLJA: Potapov nem ér rá. És hogy mért nem vesz- szük fel a prémiumot, majd megtudják a párbizottságon! ZJUBIN: Mit zagyválsz itt?! Egyelőre én vagyok a művezetőtök! Nekem tud­nom illik, nem?! TOLJA (magyarázóan): Majd ha összeül a pébé — ott megtudja! Zjubin a homályba tűnik, helyette újabb telefonáló vi­lágosodik meg, akinek si­került kapcsolást kapnia: Ljubajev. LJUBAJEV (szigorúan): Potapov elvtárs! Idefigyel­jen : Most azonnal leül, fog egy ív papirost, és ír egy feljegyzést, hogy a brigád mért nem hajlandó felvenni a prémiumot! TOLJA: Először is nem vagyok Potapov. Másodszor, ő sem ír semmit. Harmad­szor, hogy mért nem va­gyunk hajlandók felvenni a prémiumot, majd megtudja a pébéülésen! LJUBAJEV: Fiatalember! Azonnal hívja a telefonhoz Potapovot! TOLJA: Mire ez a nagy sietség?! Tűz van? Nem a munkát tagadtuk meg, csak a prémiumot! Világos?... ABLOV: És mi volt az ő véleménye? VJAZNYIKOVA: Mnlun­cev lobbanékony ember volt, dühbe jött. Jelen vol­tam, amikor K-vonalon be­szélt Okunyevvel: nem is értem. hogy nem gyulladt ki a vezeték. Talán Oku- nyev forródrótja különle­ges anyagból készült! Ma- luncev kategorikusan meg­tagadta. hogy báimilyen vállalást tegyen a határ­idő előtti átadásra. Akkor beidézték a területi párt- bizottság vezetőségi ülésé­re, péntekre ... és'szer­dán történt a tragédia . .. Kiment ellenőrizni a víz­gyűjtő betonozását, és út­közben ... ezt tudja már ... (Elhallgat, igyekszik ural­kodni magán). Akkor lett igazgató Nurkov! (Egv da­rabig hallgat). Szakulin elvtárs, tudja, hogy húsz évvel ezelőtt hogyan került Nurkov először vezető be­osztásba? Szakulin megrázza a fe­jét. Hát, ez aztán romanti­kus történet. Belorussziá­ban építkeztünk. Egy szép napon rendelkezés jelent meg Maluncev aláírásá­val: „Az ilyen és ilyen szá­mú részleg művezetőjét azonnali hatállyal levál­tom, helyére a betonozok brigádvezetőjét, Ignát Nur- kovot nevezem ki.” Nur- kovot, aki akkoriban le­velező tagozaton végezte az építészeti főiskolát! El tudja képzelni ezt? Addig ■tizenöt beosztottja volt, másnapra hatszáz ember­nek parancsolt. Így star­tolt Nurkov. Maluncev va­lósággal bálványozta! Ami­kor a szerencsétlenség után Nurkov meglátogatta a kórházban, egyszerre izga­lomba jött, felkönyökölt az ágyban, pedig alig volt eszméleténél, még mosoly­gott is, boldog volt, hogy láthatja Ignátot! És akkor ez az Ignát egy hónapra rá elmegy a területi bizott­ságba Okunyevhez, és be­jelenti : az építővállalat kész felajánlást tenni a határidő előtti átadásra! SZAKULIN: Mi szüksé­ge volt erre Nurkovnak? VJAZNYIKOVA: Hát nem érti? ő ,,mb.” igazgató volt. ideiglenes megbízással. An­nak nevezték ki Malun­cev halála után. És attól félt, hogy a területi párt- bizottság nem erősíti meg a tisztségében: híre járt. hogy új embert keresnek a posztjára. Tudta, hogy Okunyevnek az a fontos, hogy az építővállalat fel­ajánlást tegyen, megtette hát. Igaz, eleinte az egész kombinát határidő előtti átadásáról volt szó. De na­gyon hamar kiderült, hogy ez képtelenség. Egyszerű­en nem lehet elkészülni ve­le. De már nem volt visz- szaút. Nurkov ígéretet tett a területi pártbizottság­nak, a területi pártbizott­ság ígéretet tett felfelé — mit lehetett már tenni? És akkor jött az új ötlet: leg­alább egy termelőláncot ál kell adni határidő előtt Nurkov maga vetette fel, pedig jól tudta, milyen következményekre vezet ez. Előbb mindenkit csőbe húz(btt, aztán mindenkit „kihúzott a csávából”. Aki pedig ellenezte, csúnyán rá­fizetett! Bizonyára hallott „Maluncev vezérkaráról”? Azokat az embereiket ne­vezték így, akik évtizedek óta építkezésről építke­zésre vándoroltak Malun- cevvel. Hol vannak most? Bennem legfeljebb a vezér­kar maradékát láthatja .. SZAKULIN: És Kazna­kov milyen szerepet játszott ebben az egész históriában? VJAZNYIKOVA: Nem éppen a legszebbet. Hiszen ő nem akárki! ő az épít­tető, az új kombinát igaz­gatója. Ö megvétózhatta volna az egész dolgot, ami­kor Nurkov előállt ezzel a rongyrázó vállalásával, de még akkor is megvétózhat­ta volna, amikor az első termelőláncról született a döntés: de éppen megfor­dítva: támogatta Nurko­vot, nem éppen szívrepes­ve, de támogatta. Ügy látszik, ő sem tartotta cél­szerűtlennek, ha Okunyev kedvében járhat. SZAKULIN: És mi volt az ő álláspontja Maluncev idején? VJAZNYIKOVA: Hogy kérdezhet ilyet? Maluncev idején mindenki Malun­cev álláspontját képviselte. Maluncevebbek voltak Ma- luncevnél! Nurkov halla­ni sem akart arról, hogy határidő előtt adjuk át a kombinátot, a hideg is ki­rázta, ha csak valaki szó­ba hozott ilyesmit. Én az­előtt azt hittem,, hogy jóem­berismerő vagyok. Láttam Nurkov egyik-másik hibá­ját, de őszinte, nyílt, egye­nes embernek tartottam És kiderült, nincs nála ra­vaszabb róka a világon! Csupa számítás volt! Az építkezés pártirodáján már készül a forgatókönyv az átadási ünnepségre ... Nagy­gyűlés lesz a győzelem tisz­teletére, Nurkov kormány­kitüntetést kap ... És „ hogy az állam mindennek ered­ményeképpen húszmilliót veszít — bagatell! Hiszen ez nem most derül ki, ha­nem majd később, és a majdért még senkit se ítél­tek el. (Elhallgat). ABLOV: Elvtársnő, be­szélt valaki önnel a feljegy­zésről? Behívták a terüle­ti pártbizottságra? VJAZNYIKOVA: Nem hívtak engem sehová. Ar- tyuskin rám telefonált, és figyelmeztetett, hogyha továbbra is beadványokat irkálok, pártbüntetést akaszt a nyakamba, amiért... szó­val amiért ön is meg akart büntetni... a dogozók fél­revezetéséért. SZÜNET. SZAKULIN: (feláll). Gon­dolkozzunk ... hogyan le­gyünk most már ezek után. A feljegyzésében tények vannak. A tények pedig makacs dolgok. VJAZNYIKOVA: (kese­rűen elmosolyodik). Jaj, titkár elvtárs, a tények önmagukban tehetetlenek, ha nem akadnak emberek, akik hajlandók számolni velük. A viszontlátásra. (Kimegy). Szünet. ABLOV: Nézd, szerin­tem a kérdés így áll: vagy köpünk az egészre, adják át az első termelőláncot, elvégre mi új emberek va­gyunk itt, és semmiért sem felelünk, vagy pedig megyünk a Központi Bi­zottsághoz. Szakulin hallgat. (Hevesen). Értsd meg,, hogy a Központi Bizott­sághoz fordulunk, azzal már eleve tettünk valamit, megmutattuk, hogy van ál­lásfoglalásunk. Az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul. Komoly sansz. Persze, csú­nyán rá is fizethetünk. De meg is nyerhetjük a játsz­mát, és nem kicsi a tét. Dupla vagy semmi! Szakulin hallgat. Csinálom én egyedül. Fel­megyek Moszkvába, te nem tudtál semmiről», Aztán, ha nem úgy jön ki a lé­pés, legfeljebb azt mond­ják, hogy egy tapasztalat­lan fiatalember hibát kö­vetett el. Rendben? Szakulin figyelmesen néz Ablovra. Nurkov dolgozószobájá­ban. NURKOV: (felveszi az éppen csengő telefonkagy­lóját). Az beszél. Hogyan? Szóval Szakulin behívatta Vjaznyikovát, és közölte, hogy ellenzi a határidő előtti átadást? Nagyon érdekes!... Ha ez igaz, csupán egyet bizonyít: a városi titkárunk nem va­lami lángész. (Megcsendül a másik telefon. Felveszi a kagylót). Az beszél)... Igen, tudom. Már tudok róla. Annyi itt a sündör- gő, mint a nyű! ( Lecsap­ja a kagylót. Újabb tele­fon. Felveszi a kagylót). Az beszél. Tudom, Vjaz- nyikova ott volt Szaku- linnál. Todom, mit mon­dott neki Szakulin. Azt is tudom, ő mit mondott Sza­kul innak! (Lecsapja a kagy­lót, kimegy a titkárságra. A titkárnőjéhez). Katyu- sa, a további jelzéseket te vedd át, én kimegyek az építkezésre. (Kimegy). Kaznakov dolgozószobá­ja. KAZNAKOV: (a telefon­ba). Kedves jó főmérnö­köm, rá se ránts! Először is, Szakulin nyilván nem ismerte ki magát, nem tu­dott orientálódni. Másod­szor, egy évvel ezelőtt írás­ban figyelmeztettük Nur- kovot egy termelőlánc ha­táridő előtti átadásának várható következményeire Másolatunk van a levélről. Ha szorul a kapca, kitesz- szük az asztalra .. . Artyuskin dolgozószobá­ja. ARTYUSKIN: (a tele­fonba). Tyimonyin elv­társ, üdvözlöm! A követ­kező ügyben hívom: Sza­kulin behívatta Vjaznyi­kovát, és közölte vele, hogy... Tyimcnyin dolgozószobá­ja. TYIMONYIN: (a telefon­ba) . Értem, köszönöm, hogy felhívott. Igen, igen. Mindent megértettem!... (Leteszi a kagylót, kisiet a dolgozószobából). Okunyev dolgozószobá­ja. Okunyev telefonál. Mellette ül Tyimonyin. OKUNYEV: Szakulin elv­társ, milyen ügyben hí­vattad ma Vjaznyikovát? Szakulin dolgozószobá­ja. Szakulin telefonál. Mel­lette ül Ablov. SZAKULIN: Vjaznyiko­va elhozta nekem a fel­jegyzéseit. Szeretnék ala­posan tájékozódni az átadás dolgában... Okunyev dolgozószobája. OKUNYEV: (a telefon­ba). Nyomatékosan kér­lek, a kombinát első rész­legének átadásával törődj, az első részleg átadásá­val, érted, és semmi egyéb­bel. Vjaznyikova ügyét mi már elintéztük. Meg­értettél? Szakulin dolgozószobája. SZAKULIN: (a telefon­ba). Megértettem. (Leteszi a kagylót). Ablov elvtárs, döntöttem: a területi párt- bizottság feje fölött nem kezdünk akcióba. Elsötétülés. Csak a transz­parens világít: „HATÁR­IDŐ ELŐTT ADJUK ÁT A KOMBINÁT ELSŐ RÉSZ­LEGÉT !” És a naptártábla. Megjelenik a lány, a 36-os számot kicseréli 34-re. A lány kimegy. Kfvilágoso- ctik valamennyi titkárság, a titkárok és titkárnők dol­goznak. Szakulin titkár­ságán titkárnőjén kívül ott van Nurtkov, Kaznakov és Artyuskin. A titkárnő asztalán megszólal a tele­fon. SZAKULIN TITKÁRNŐ­JE: (felemeli a kagylót). Igen. (Leteszi a kagylót. Űjra felveszi. Tárcsáz).Ab­lov elvtárs, Szakulin elv­társ üzeni, hogy az épít­kezés vezetői lesznek ná­la, ha ráér, jöjjön be hoz­zá. (Leteszi a kagylót. A titkárságon várakozókhoz). Szakulin elvtárs kéreti az elvtársakat. ■ iNurkov, Kaznakov és Artyuskin bemennek a dolgozószobába, megjelenik Ablov, ő is bemegy. Szaku­lin dolgozószdbája kivilá- gosodik. SZAKULIN: (Nurkovhoz, Kazlnakovhoz, Artyuskin- hoz). Elnézést, hogy a mun­kájuktól szakítottam el az elvtársakat. »Foglaljanak helyet. Mind leülnek az asztal­hoz. Ablov távolabb ül le, külön, az ablaknál. Hogy úgy mondjam, nem hivatalos forrásokból tud­ják már, hogy megismer­kedtem Vjaznyikova anya­gaival. Szilárd meggyő­ződésem, hogy semmi értel­me határidő előtt külön üzembe helyezni egy ter­melőláncot. Mi értelme an­nak, hogy most határidő előtt átadunk egy ötmilli­ós termelési értéket, aztán — emiatt! — nem tudunk átadni majd határidőre egy húszmilliós értéket! Egyszóval az a véleményem, hogy le kell fújnunk a határidő előtti átadást. Ehelyett új évre az egész kombinátot üzembe kell helyeznünk, mind a há­rom termelőláneot, úgy ahogy azt az eredeti terv előírta. Holnap reggef ez­zel a javaslattal bemegyek a területi központba. És az a véleményem, hogy ve­lem kell jönniük, hogy együtt kérjük a határidő előtti átadás leállítását. Szirtes János: Hajnal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents