Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1988. január 16., szombat Világesemények vonalakban síró siva HAITI Délibábos demokrácia Szavazás helyett erőszakos halál Egy hónap híján immár két esztendeje reménykedik Haiti népe, hogy a Duvalier-klán távozása után jobbra fordul sora. Ám az 1986 februári örömök — ekkor távozott csúfosan az országból „Baby Doc” Duvalier — óta eltelt események azt sejtetik: távol van még az igazi demokrácia, a felhőtlen boldogság a sokat szenvedett Haiti számára. Hiszen a múlt év november végére tervezett elnökválasztást sem tudták a féktelen erőszak miatt megtartani, és most január 17- én is megismétlendő szavazási forduló kimenetele is bizonytalan. Valamikor pedig nem volt ismeretlen fogalom a szabadság, a demokrácia ebben a 6 és fél milliós közép-amerikai államban, hiszen az Űjvilágban az Egyesült Államok után másodikként vívta ki függetlenségét. Századunkban azonban száműzték az igazságosságot, az egyenlőséget arról a tájról. Az ország népe az egymást váltó diktátorok kegyetlen szeszélyei alatt nyögött, s egyre inkább szegényedett, közben egyes csoportok milliókat zsebeltek be. Nem volt ez másképpen a Du- valier-dinasztia uralkodása idején, az 1957—86. közötti időszakban sem, de a kizsákmányolás, a pénz- hajszolás még féktelen állami erőszakkal is párosult. Ezekben az években ismerte meg a világ a „tonten macoute”, a hírhedt titkosrendőrség nevét, amelyhez kioltott életek tízezrei fűződnek mind a klubalapító Francois Duvalier, mind pedig fia, a mázsánál jóval súlyosabb Jean- Claude Duvalier alatt. Hosszú évekig hiábavaló volt minden próbálkozás, a nyugati félteke legszegényebb országában nem A név megváltozott, a rendszer maradt — középen a junta vezetője, Namphy tábornok sokat törődtek az alattvalók véleményével. A harag és elégedetlenség egyre duzzadó vitorlájából a terror mellett Duvalier-ék úgy is próbálták kifogni a szelet, hogy megnyerték maguknak az országban uralkodó vudu vallás főpapjait. Ám egy idő után már a vudu istenek is megharagudhattak Baby Doc- ra. s kiszolgálóira, mert végül már csak a szégyellni való, de végül is az életét megmentő futást választhatta az „örökös-elnöki” pár. Az első hónapok önfeledt boldogságát azután lassan- lassan felváltotta a kiújuló elkeseredés és tiltakozás, mert a diktátor távozott ugyan, s a helyét az elnöki palotáiban elfoglaló katonai junta vezetője, Namphy tábornok demokráciát és választásokat ígért, de ez — mint tudjuk —, csak akkor ér valamit, ha be is tartják. Haitin nem tartották be. Szavazhattak ugyan az alkotmánymódosításról. s tevékenykedhetett az elnökválasztást előkészítő független bizottság is, de már a múlt év nyarán, amikor a hatóságok a korábbiakat idéző módon léptek fel a kormányzat praktikái ellen tiltakozókkal szemben, körvonalazódott, hogy Namphy tábornoknak nincs igazán ínyére a novemberi voksolás. Persze miért is tetszett volna neki? Egyértelműen a balközép irányzatok jelöltjei tűntek esélyesnek, miközben a Du- valier-klánt korábban maradéktalanul kiszolgáló politikusokat az előkészítő bizottság tíz évre eltiltotta a közéleti tevékenységtől. Ahogy közeledett azután a választás időpontja, úgy szaporodtak el a véres merényletek — elnökjelöltek is áldozatul estek —, amelyek mögött az egykori titkosrendőrség tagjai álltak, akik annyira felbátorodtak a junta távolság- tartó szemlélődésén, hogy már fényes nappal is felfeltűntek a főváros, Portau- Prince utcáin Mindezek ismeretében nem is meglepő, hogyan garázdálkodhattak a néhai halálbrigádok a választási nap előestéjén, és az évtizedek óta várt napon egyaránt úgy, hogy lehetetlenné tették az urnák megközelítését. Így a tábornok tulajdonképpen győztesnek érezhette volna magát, ám túlságosan nagyra „sikeredett” a nemzetközi felháborodás — és főképpen az amerikai dollárkút hirtelen elapadása arra ösztökélte a diktátor jelöl tét, hogy sürgősen újabb időpontot tűzzön ki. Ez meg is történt. A bökkenő csak ott van, hogy ezúttal már a saját szája íze szerint szervezte meg a részleteket, az indulni jogosultak körét kiterjesztette — az előző előkészítő bizottságot pedig már rég feloszlatta, tagjai örülhettek, ha elkerülték a „tonton ma- coute” bosszúját... Hiába, nem elég a fa törzsét kivágni, a mélyre nyúló gyökerektől is meg kell tisztítani a talajt. Ez azonban nem történt meg, a név más lett, de a hatalom továbbra is a régi rend urainak kezében van a karibi országban. Nem csoda hát, hogy ebből a „demokráciából” nem kér az elnökjelöltek többsége, s bojkottra szólítja fel a választópolgárokat is. Való igaz, megérett már az idő a tényleges változásokra, ám úgy tűnik, azokat nagyon nehéz lesz békés úton elérni. Nem kizárt tehát, hogy hamarosan harci sikerekért fohászkodnak a vudu istenekhez az afrikai eredetű hajdani rabszolgák leszármazottai, akiknek mostani élete csak egy árnyalatnyi' val jobb, mint őseiké . .. Daróczi László A kormánykatonák inkább csak szemlélték az eseményeket (Fotó: Time — KS) Ausztrália 200 éves A kenguruk és koalamackók, 160 ezer őslakos és 16 millió fehér állampolgár földrész- nvi hazája, a 7,6 millió négyzetkilométer területen fekvő Ausztrália az idén 200 éves. Csupán 200? Igen, de persze csak újkori története ennyi, amely a brit telepesek érkezésével 1788-ban kezdődött. A múlt század elején a telepesek még alig hatvanezren voltak, a 300 ezer őslakos nomád törzsei vedig gyűjtögető-vadászó életmódot folytattak a kies szavannákon és erdőkben. Mára áz arány jócskán megfordult. jórészt a bevándorlásnak. a távoli földrész ..menedékhely” mivoltának köszönhetően. Az őslakosokat másfél évszázadon át kegyetlenül irtották, hogy megszerezzék a területeiken nyitható bányákat, földjeikből pedig legelőket hasítsanak ki az ausztrál gyapjút „növesztő” juhoknak. A ..terra australis incog- nitát”. magyarul az „ismeretlen déli földet” egyes föl- jegyzések szerint már a kínaiak is ismerték a VI. században. Fölkeresték szinte minden európai gyarmatosító nemzet hajósai is a XVII—XVIII. században, de túl messzinek találták. Vé- aül Nagy-Britanniáé lett. A nyersanyagok és a távolkeleti kereskedelem szempontjából azonban London is csak azután tartotta igazán jelentősnek, hogy a brit korona — az Egyesült Államok megalakulásával — elveszítette amerikai gyarmatainak nagy részét. Ausztráliát a brit admira- litás megbízásából James Cook hajóskapitány 1770 és 1779 között fedezte fel. Rögtön birtokba is vette Anglia számára, s megalapította az első tartományt, Ű.i Dél-Walest. Az első európai telepesek angol fegyencek. bűnözők voltak. Utódaik és a későbbi bevándorlók népesítették be a földrészt. 1901- ben létrehozták áz ausztráliai brit gyarmatok államszövetségét, amely a dominium jogállását kapta. A függetlenséget fokról fokra nyerte el. A folyamat 1986- ban azzal fejeződött be, hogy a parlamentben elfogadott törvény kimondta az Egyesült Királysággal még fennálló alkotmányos kapcsolatok teljes felszámolását. A fő frontoktól távol eső Ausztrália a XX. században már „bekapcsolódott” a világtörténelembe : katonái harcoltak az első és a második világháború európai és távol-keleti hadszínterein az antant, illetve az angolszász szövetségesek kötelékében. l952Jben az akkori hidegháborús légkörben a szomszédos Üj-Zélanddal együtt csatlakozott az AN- ZUS-hoz. az Egyesült Államok vezette katonai tömbhöz. 1954-ben pedig az ugyancsak amerikai vezetésű délkelet-ázsiai katonai szervezetnek, a SEATO-nak is tagja lett. A SEATO már régebben megszűnt. Az ANZUS a közelmúltban. 1984-ben. amikor Üj-Zéland megtagadta, hogy kikötőiben atomfegyverrel fölszerelt amerikai hadihajókat fogadjon. Az ausztrál kormány előbb habozott. de 1986-ban már kiállt Üj-Zéland mellett, és önálló védelmi stratégia kidolgozását is elhatározta. Ausztrália ásványkincsekben hihetetlenül gazdag. s e kincs ma jórészt még feltáratlan. Az ország gazdaságilag nagy jövő előtt áll szakértők szerint, noha ma sem szegény már. Kivitelét ma jelentős mértékben mezőgazdasági termékek adják, ezért erősen sújtja a nyugat-európai közösség és az amerikaiak exportversengése. főként a gabonapiacon. Ez is nehezíti újabban az ausztráliai—amerikai vi- viszonyt. Ausztrália — Magyarországgal együtt — tagja annak a 14 országot tömörítő csoportnak. amely a mostani GATT-fordulón a nemzetközi mezőgazdasági kereskedelem ártámogatásának megszüntetését, a piac felszabadítását követeli. Az ausztrálokat a jubileumi év elején négyórás egyenes tévéadásban köszöntötték: Reagan amerikai elnök köszönetét mondott nekik a ióbarátságért. Nagy-Bri- tannia részéről II. Erzsébet királynő és Thatcher miniszterelnök „boldog születésnapot” kívánt, a Mir szovjet űrállomás lakói pedig elmondták. hogy milyen szép Ausztrália 320 kilométeres magasságból. Bob Hawke kormányfő így köszöntötte honfitársait: „Üj bizalommal kell tekintenünk a jövőbe, és a hibákat ki kell javítanunk’’. Hogy ez utóbbiak melyek — s egyáltalán kijavíthatók-e —. arra az őslakosok utaltak. „Kétszáz év gyilkosság” — „A fehér Ausztrália fekete története” ilyen feliratú táblákkal tüntettek Sidney- ben. Mészáros György KÁBÍTÓSZ ytR *i DOBÓ I/Ä7CI — I^CI CTI Q CD AHA
