Népújság, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-16 / 13. szám

8. NÉPÚJSÁG, 1988. január 16., szombat Alekszandr Gelman és a termelési dráma Alekszandr Gelman névé nek ió csengése van a szín­házak világában, hiszen az énitkezések és gyárak mun­kás hétköznaoiaiból indult szerző termelési drámái iz­galmas eseménynek számí­tottak. s mindig visszhan- gos. polemikus fogadtatás­ban részesültek. Darabjai az újabb szovjet drámaírás egyik jellegzetes törekvését reprezentálják, s ezek a köz­életi ihletésű és dokumen­tatív stílusú művek hosszúi időre egy ..új hullám” köz­kedvelt típusává váltak. Négv jelentős darabja, az Egy ülés jegyzőkönyve. a Visszajelzés, a Mi. alulirot tak és a Maqasfeszültség egy egységes folyamatot alkot, amelynek — s egyúttal a sa­játos drámaformának is — az egvik kulcseleme a pub­licisztika. Nem kevésbé fon­tosak a termelési drámák­ban a kellékek sem. mint az állandó izgalmakat kivál­tó telefonok vagy a zavar­ba ejtően elméretezett asz­talok. Színműveit jellemző bizonyos hézagosság mond­hatni ..szellősség" ami első­sorban n szerkesztésre és a kara k torábrázolásra vonat­kozik. nagv lehetőségeket biztosít a színházak számá­ra a ió értelemben vett ak­tualizálásra és atmoszféra­teremtésre. Gelman drámnművészsté- nek felvázolása kapcsán feltétlenül meg kell említe­ni. hogy a termelési dráma első hulláma még a húszas­harmincas évek fordulóján csapott a magasba. Ebből az időből elsősorban Nyiko- laj Pogogyin a Tempó, és Poéma a fejszéről című da­rabjai maradtak a legemlé­kezetesebbek. A hetvenes években készült színpadi alkotások — köztük Gelma- né is — alapvetően külön­böznek az előbb említettek­től. s nem úgy termelési drámák, ahogy azokat ko­rábban értelmezték. A leg­főbb különbség abban van, ahogy az író a politikailag aktuálisat művében megra­gadja. A legújabb termelési drá mák szerzői — legfőképpen Gelman — kimondottan an­nak a termelési környezet­nek. szakmai közegnek az. ábrázolására összpontosíta­nak. ahol a személyiség, a rátermettség, hangsúlyozot­tan nyilvánul meg. Gelman már említett darabjaiban is konkrét, azonnali megoldás­ra váró problémák vannak terítéken, amelyek kapcsán a hősök szakmai hozzáérté­se. megfontolt cselekvésibe, helves döntéshozatalra való képessége, avagy képtelen­sége teljes bizonyossággal mutatkozik meg. A drámák­ban a magánélet mozzana­tainak nincs túl nagy jelen­tőségük. mert a társadalmi élet általában fölébe kere­kedik a személyes életnek. Mindez azonban nem zárja ki azt. hogy az érzelmi hul­lámzás. a lelki finomság, vagy akár a romantikus szár­nyalás ne villanhasson elő alkalmanként a hősök jel­leméből a gyár falai között, a konfliktusok csúcspontja­in. vagy a termelés ügyes- bajos dolgainak bármely szférájában. A termelési drámák újabb sorozata Ignatyij Dvoreckij A kívülálló című drámájá­val indul. Cselekménye stíl­szerűen — amint a többi hasonló darábé is — egy gyárban játszódik. Az egye­temről nemrég kikerült mér­nök. az „önző technokrata” és főnökei között éles konf­liktus támad, de a a mun­kások megérzik benne a dolgát értő és szerető em­bert. s mellé állnak. A „kí­vülről jött” lassan saját emberük lesz. A sikeres da­rabot rövid időn belül liláb­bak követték, s Dvoreckij mellett Szalinszkij, Satrov, Bokarjev s mások nevétől lettek hangosak a színhá­zak. A mindmáig legjobb ter­melési drámák azonban, két­séget kizárólag. Alekszandr Gelmant dicsérik. Mind az Egy ülés jegyzőkönyvé-ben (1976) — amely egy sajá­tos prémium-visszautasítás történetét mondja el —. mind a Visszajelzés-ben (1977) —. amely egy látszat­eredményekre épülő idő előtti üzemegység-átadási kísérlet negatív tanulságait elemzi — igazi társadalmi konfliktus viharzik. Mind­két dráma olyan ..visszajel­zés". amely egy egész tár­sadalomnak tanulsággal szolaálhat. sőt. kell. hogy szolgáljon. Az Egy ülés jegyzőköny­ve — eredetileg filmforga­tókönyvnek készült. Prémi­um címmel — már az em­beri magatartások ütközte­tésének. a keményebbre fo­galmazott morális kérdés­felelet sorozatoknak újsze­rű változatát ígéri. Potapov és brigádja nem veszi fel a prémiumot, helyette a pb- ülés nyilvánossága előtt a brigád feje a vezetés elvi. erkölcsi kérdéseit feszegeti, s a szenvedélyes viták so­rán az is hamar kiderül, hogy a tét nem csupán az üzem a termelés további sorsa, hanem — közvetve — a társadalom egészséges életműködése. E dráma kap­csán is újabb bizonyítást nyert az az ismert tény, hogy pgy remek színházi előadás a jól megkomponált művet is megemelheti. A vi­lághírű leningrádi rendező. Georgij Tovsztonogov szín­padán az Egy ülés jegyző- könyvé-nek konfliktusa — magam is láttam a bemuta­tót — még inkább kitelje­sedett. szinte a végletekig feszültté vált. s a színészi megjelenítés nyomán olyan apróbb, de nem jelentékte­len momentumok is felszín­re kerültek, amelyek az ol­vasás során, a sorok között gyakran elveszhetnek. A Visszajelzés sok tekin­tetben emlékeztet az Egy ülés iegyzökönyvé-re. Ez utóbbiban viszont már nem az üzemi, hanem a városi és a területi pártbizottság a drámai fórum. A mű alap­kérdése az: a novogurinsz- ki kombinát építkezésén le­gyen-e határidő előtti át­adás. legyen-e látványos si­ker. kitüntetésosztás? Bár a műszaki és biztonsági felté­telek nem tennék lehetővé az első termelési blokkot, mégis idő előtt átadják. A sokszereplős dráma szenve­délyes vitái során mindkét irányzat képviselőinek reális és irreális álláspontja egy­re jobban kikristályosodik. Különös jelentőséget kap Gelman darabjában az a gondolat, hogy a helyes visz- szaielzés igazolhat, helyes­bíthet. elvethet fontos dol­gokat. de a hiteles vissza­jelzés elmaradása sorsdön­tő hibák forrásává válhat. Bár végül a látszatered­mények a valósak fölé ke­rekedtek. a dráma mégis azt sugallja — főleg Szakulin s a hozzá közelállók helytál­lásában bízva —. hogy a hasonló hibák nem fordul­hatnak ismét elő. Az író és egyben a közvélemény állás­pontját a színmű egyik hő­se. Lonsakov így összegzi: ..Az igazság kimondásához nem kell se technikai appa­rátus. se építőanyag-készlet. Egyszerűen csak becsület kell és megfelelő bátorság. Ha ma kizárjuk az életünk, bői. dolgainkból az elemi hazugságot, akkor ennek szi­lárd meggyőződésem, jelen­tős gazdasági eredménye is lesz”. A Mi. alulírottak (1979) című Gelman-darab bizo­nyos mértékben különbözik az előbbiektől. Egyrészt ab­ban, hogy az író a bevált dramaturgiai eszközeit újab­bakkal bővíti, másrészt pe­dig a hősök magánélete erő­teljesebben belejátszik a munkahelyi ügyekbe. A drá­ma rendkívül kiélezett cse­lekménye egy száguldó vo­naton játszódik, amelyen a sebtében összetákolt kenyér­gyár átvételét megtagadó bizottság és az utánuk lo­holó. döntésváltoztatást erőszakoló ..küldöttség” uta­zik. A termelési ..bohózat­ban” a Singyin irányította ..bizottság” mindent bedob, furfangot. trükköt, erotikát, hogy az ominózus átvételi jegyzőkönyvön a szentesítő aláírást kieszközölje. Már- már úgy tűnik, hogy Singyi- nék fáradhatatlan ostromét siker koronázza, amikor hir­telen összeomlik a ..küldött­ség”. Az átvételi bizottság elnökének. Gyevjatovnak, a szavai — amelyeket Sin- gyinhez intéz — szélesebb általánosítással a korrupci­ók. a visszaélések teljes fel­számolását szorgalmazzák: ....... Hogy mi mindent kell f igyelembe vennem. . . Egy­szer arra hívják fel a figyel­memet, hogy egy idős ve­zetőről van szó. másszor ar ra. hogy egy fiatal vezető­ről . . Egyszer olyanról, aki nemrég nősült. máskor olyanról, aki nemrég váll el .. . Ha mi mindent figye­lembe vennénk, fiatalem­ber!... Semmit sem sza­bad figyelembe venni! Csak­is a tényleges szabványokat, normákat, előírásokat — megfelel-e ezeknek a ter­mék vagy sem. A legkisebb selejt esetén nincs átvétel. . . A Mi. alulírottak-kal szemben a Magasfeszültség (1980) más értelemben ter­melési dráma. Gelman ugyanis a termelés szülte ellentéteket áttette a magán­élet szférájába. Paradox módon úgy is fogalmazhat­nánk. hogy az író a magán­életet. a személyes drámát „termelésiesíti”. A kétsze­replős darab — a féri és a feleség — szűk családi kör­ben ütközteti a termelés és az intim kapcsolat legké­nyesebb kérdéseit. Andrej és Natasa házassága már évekkel ezelőtt megromlott. A karrierista mérnök a bű­vös termelési mutatókat, az anyagi sikereket hajszolja, s elhanyagolja családját. Egy szörnyű tragédia — gyermekük mindkét kezét elvesztette áramütés követ­keztében az apa vezette építkezésen — minden régeb­bi viszályt felszínre hoz. Na­tasa feldúltan elrohan. s ekkor szólal meg a telefon, s a nyomorékká lett kisfiú reménykedve ». kérdezi: ha holnap hazamegyek a kór­házból. ugye otthon minden rendben lesz ... ? A Magast eszültség Gel­man talán legsikerültebb darabja amely azt is pél­dázza. hogy egy igazán je­lentős termelési dráma nem reked meg a termelés ké­nyesebb kérdéseinek a tár­gyalásánál. hanem azokat szervesen összekapcsolja az élet erkölcsi problémáival, a szociális-etikai helyzetek sokoldalú megvilágításával. Az ötvenes éveiben járó. nálunk is egyre jobban is­mert Gelman — nemrég hallhattuk nyilatkozatát a televízióban — ma már je­lentős egyéniségnek számit a szovjet irodalomban. Drá­mái széles hullámverésben gyűrűznek a társadalomban, s maguk újszerűségével és szokatlanságával a színhá­zakat is modernebb, külön­legesebb kifejezési eszközök, újfajta színpadi fogások al­kalmazására ösztönzik. A magyar színházakban bemu­tatott Gelman-darabok. kü­lönösen a Visszajelzés, mél­tán váltottak ki élénk ér­deklődést. Szeretnénk remél­ni. hogy az egyre népsze­rűbb szerző készülő drámá­ja nálunk is mihamarább színre kerül. Hekli József ARTYUSKIN (a titkár­nőjének diktál) Cím: „For­gatókönyv a novogurlnsz- ki kombinát első részlege határidő előtti átadásának ünnepségéhez”. Első ol­dalra, felül, a jobb sarok­ban: „Jóváhagyom”, hagyj helyet az aláírásnak: Sza­kulin L. A. Az SZKP no- vogurinszki városi bizott­ságának első titkára.” Elsötétülés. Csak a transz­parens világit: „HATÁR­IDŐ ELŐTT ADJUK ÁT A KOMBINÁT ELSŐ RÉSZ­LEGÉT!” És a naptártábla. Bejön a lány, leveszi a 46- os számot, kiteszi a 35-öt. Kimegy. Kivilágosodik valameny- nyi titkárság és Szakulin dolgozószobája. A titkár­ságokon a szokásos mun­ka. Szakulin dolgozószo­bájában most Szakulin, Ablov és az imént belé­pett Vjaznyikova. SZAKULIN: Foglaljon helyet, Vjaznyikova elv­társnő. Vjaznyikova leül egy szék­re. Áttanulmányoztuk a fel­jegyzését, amelyet a terü­leti pártbizottságnak írt. VJAZNYIKOVA: (nem minden él nélkül). Nagyon köszönöm. ABLOV: (szárazon) Bo­csásson meg, mindig és mindenkivel ilyen barát­ságtalan? ÍVJAZNYIKOVA: Nem sok jót várhatok maguk­tól. ért kérte, hogy hozassam SZAKULIN: Akkor mi­ki az irattárból a feljegy­zését? VJAZNYIKOVA: Csak azért, ‘mert aznap rohadt hangulatban voltam. Meg azért is, hogy később ne mondhassa azt, hogy nem tudtak semmiről. ABLOV: Tehát mégis­csak fontosnak tartotta hogy tudomást szerezzünk róla ? VJAZNYIKOVA: Nem sze­retném, ha félreértene; mindez nem az ön tekin­télyét, hanem az én tehetet­lenségemet bizonyítja. SZAKULIN: Vjaznyiko­va elvtársnő, mi ketten alaposan áttanulmányoz­tuk a feljegyzését, ezen­kívül az egyik tervezőin­tézettől szakértői véleményt is kértünk. Minden amel­lett szól, hogy önnek igaza van: egy tenmelőláncot ha­táridő előtt átadni — nagy hiba lenne. Vjaznyikova figyelmesen hallgatja. Előre még nem tárgyal­tam senkivel. .. VJAZNYIKOVA: (a sza­vába vág) Hát Nurkovval? SZAKULIN: Senkivel Mielőtt hivatalosan intéz­kedem, szeretném megis­merni az ügy előtörténetét; hogy kerülhetett rá sor, hogy az építkezés egy ilyen értelmetlen átadási határidőt vállalt? VJAZNYIKOVA: (csen­desen, komolyan): Ter­mészetesen mindent elmon­dok, amit tudok a dolog­ról. őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy meghallgat1,,. Köszönöm. És függetlenül attól, hogy végül is hogyan végződik ez a história, nagyon hálás vagyok. Amit itt művelnek, az a teljes felelőtlenség. És engem nemcsak azért bánt, mert ez az építkezés a szemem láttára kezdődött el, és ha látta volna, mi­lyen nagyszerűen, milyen ésszerűen kezdődött!... Először a közműveket épí­tették meg, utakat, az ala­pokat, a lakóépületeket.. . Olyan volt a felvonulási te­rület, mint a sakktábla! De hát minek is ecseteljem, hi­szen maga is építész, tud­ja, milyen nehéz elérni az ilyesmit, milyen ritka, hogy így lehet hozzálátni vala­mihez, normális viszonyok között. Maluncev megte­remtette ezt. ő szívből gyű­lölt mindenféle rohammun­kát. Mindig azt mondo­gatta, hogy ezen az építke­zésen az átadás napja ugyan­olyan nyugodt hétköznap lesz, mint bármelyik mun­kanap. _ És aztán egyszerre csak rákapcsoltak az ötö­dik sebességre! Megenge­di, hogy rágyújtsak? Szakulin cigarettát vesz elő, megkínálja, tüzet ad, öngyújtóval. Egyszóval minden rend­ben ment egészen addig, amíg ki nem nevezték Oku- nyevet a területi partbi­zottság építkezésekért fe­lelős titkárává. (Figyel­mesen néz Szakulinra) Már csak azért sem nagyon reménykedtem önben, mert éppen Okunyev javasolta városi titkárnak. Hiszen ez­előtt előtte dolgozott a te­rületi pártbizottságon, igaz?!... SZAKULIN: (szelíden, szeretné a megfelelő irány­ba terelni a beszélgetést). Folytassa, kérem ... VJAZNYIKOVA: Egy­szóval Okunyev, aki köz­vetlenül felel az építkezé­sért, úgy döntött, hogy az építővállalat mozgósítsa minden tartalékát, és ha­táridő előtt adja át a kom­binátot. Csakhogy ez le­hetetlen volt. ö meg szí- vóskodott. Azt mondta, nem jó ez így: ez a terület leg­nagyobb építkezése, és nem tesz felajánlást a ha­táridő előtti teljesítésre. ABLOV: (a szavába vág) Ez még Maluncev igazga­tósága idején volt? VJAZNYIKOVA: Jgen. még akkor. Somogyi Tamás: Együtt (Dolezsál László felvételei — KS) Pollacsek Kálmán: Kiállításon Müller Árpád: Haarlem Visszajelzés (Részlet)

Next

/
Thumbnails
Contents