Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 12., szombat 9. Kilencven év emlékei l fjl l«RI Ml /ŐKt/DLStKI IKMIIVH \SKIP/Ő ISKOLA :::: : ». i w m/(»r i s ia Lmak i beinczel- guyit- ui ip- gnyiló szep- szustal c pi rigait és jivasí 1 való írásbeli dászati jegyzetek hogy kopár hegyoldalunkat újból bortermő paradicsommá alakítsuk át; mikor meg a magyaróvári füzetet elolvastuk, akkor a fűrész meg a fejsze kérezkedik a markunkba, hogy még a meglevő szőlőnket is tőből kiirtsuk. Nem tréfa dolog ez! Sok, igen sok millió forintokról van szó, amiket a földbe elásni készülünk, s amiket még keservesebb eltemetni, sok szép reménységekről és azok helyén aratható keserű csalódásról A szőlőbetegségekről írott nevezetes munka arról világosítja föl a közönséget, hogy mikor már a filloxe- rátói (az állati ellenségtől) megszabadult, akkor következnek a szőlőbetegségek (a növényi ellenségek), a pero- noszpóra és dematofora (levélpenész és gyökérpenész), s azok teszik tönkre a szőlő- ültetvényeinket, még ha amerikai fajták is. Jogom a fölszólalásra No. hát én jogot érzek ehhez a messze elhordó kérdéshez hozzászólni: mert énnekem van filloxerám is, peronoszpórám is, de- matoforám is. melyek a sző- lőkerteimnek kétharmadát, amíg azokat nem védtem, teljesen elpusztították; — s amikor aztán a megmaradt harmadrészt védelmezni kezdtem (Molnár István igazgató oktatása szerint), küzdelmemet tizenhárom év óta évről évre fokozott diadal jutalmazza; úgy, hogy ez a megmaradt szőlőkertem soha szebben nem díszlett, mint amióta a hármas ellenség ostromolja, a kiket én ' minden esztendőben agyonölök. elpusztítok, semmivé teszek és kik minden esztendőben újra születnek, föltámadnak, újra kezdik a harcot. Ha csak egy esztendőt, csak egy évszakot elmulasztanák, sőt többet mondok, ha csak egy kedvező időjárást elszalasztanék, ők győznének le engem. Tehát tizenhárom évnek folytonos sikere ád nekem jogot, hogy jegyzeteimet másokkal is közöljem, hátha használhatok vele valakinek Nem törekszünk olcsó sikerekre Harminckét évvel ezelőtt a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről matematika—fizika szakos diplomával és a labdarúgás szerelmével indultam a pályán — emlékszik vissza a kezdetekre Fehérvári Andor, az Egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Szakközépiskola igazgatója. — Nem volt könnyű akkoriban sem katedrához jutni, s az hogy rúgtam a bőrt, segített abban, hogy 1957-től Egerben, a Szilágyi gimnáziumban kezdhettem a tevékenységemet. Hivatássá vált számomra a tanítás. Tizennégy év után, melyet az előbb említett iskolában töltöttem, három év szakszervezeti, majd egy évtized tanácsi munka után ismét visszakerültem a gyerekek közé. Nálunk 560 tanuló hét szakmában mezőgazdasági és élelmiszeripari ismereteket sajátíthat el. A szakmunkásképzés a hagyományos forma mellett szakközépiskolai szinten is folyik, jelenleg 140-en a szőlészek érettségizett szakmunkássá fognak válni. Van egy speciális kétéves beiskolázásunk, ahová az általános iskolák kisegítő osztályaiból érkeztek fiatalok, ök a szőlő- és gyümölcsművelés, ilÁltalában valamennyi oktatási intézményben a kialakult szokás szabja meg, hogy hogyan szólítják egymást pedagógusok és neveltjeik. Erről érdeklődöm először Erki Tibortól a tankért vezetőjétől. — Nálunk a tanár úr, tanárnő megnevezés az általános — mondja. — Hogy becenevem van-e, arról nem tudok — fűzi tovább a gondolatot, majd még hozzáteszi: mióta nem nevelőként dolgozom, azóta nem annyira közvetlen a kapcsolatom az iskolásokkal. Tudom jól, néhányan közülük neheztelnek is rám olykor, mert a fegyelmet szigorúan megkövetelem. Mégis az a tapasztalatom, hosz- szú távon hálásak ezért a tanítványok. A régiek közül sokan megkeresnek, vagy megszólítanak az utcán, hogy most már megértik az egyletve la parképítés alapjait betanított munkási szinten tehetik magukévá. — Honnan jönnek ide a tanulók, s melyek a legkeresettebb szakmák? — Az ide érkezők zöme a megyéből verbuválódik, körülbelül 20 százalékuk a szomszédos területekről. A tanulóink körülbelül 15—20 százaléka egri. A vidékiek nagy része kollégiumban lakik. Valamikor a felvettek több mint 90 százaléka paraszti környezetből jött, s folytattta szülei foglalkozását. Ma ez módosult, hiszen a nagy részük az ipari munkásság köréből kerül ki. Ez némi nehézséget is jelent, hiszen nem természetes az, amit itt követelünk tőlük. Sokuk nálunk ismerkedik meg a mezőgazdaság alapelemeivel. Belecsöppennek a paraszti munkába. Itt esőben, sárban is menni kell. Kapálni, traktorozni, metszeni. .. A legkedveltebb a dísznövénykertészet. Átlagosan háromszoros a túljelentkezés. Ezt követi a: sütőipari pálya, hiszen itt jók a kereseti lehetőségek. — Milyen feltételek mellett folyik az oktatás-nevelés? — Nagy gondunk. hogy nincs tornatermünk. Ezen kori „szőrösszívüséget”. és köszönik is. — Ha jól tudom 1971-től, tehát viszonylag hosszú idő óta dolgozik itt a mezőgazdaságiban. A jelenlegi munkakörében mik a tennivalói? — Három esztendeje hoztuk létre a tangazdaságot, azért, hogy a szakmai alapozó jellegű gyakorlatokat az intézmény keretében meg tudjuk oldani. Emellett természetesen kapcsolatban állunk több környékbeli üzemmel, így az Egervinnel, az Egri Csillagok Termelőszövetkezettel, de még a Dán- szentmiíklósi Micsurin Tszszel is. Itt lehetőséget teremtettünk zöldség-, gyümölcs-, dísznövénytermesztés, a szőlészet alapelemeinek elsajátítására. Szinte minden évfolyamról jönnek a gyerekek, előre meghatáenyhített az, hogy két éve kétezer négyzetméteres bitumenes sportpályát alakítottunk ki 8—900 ezer forint értékű társadalmi munkával. Tankertünk 4,5 hektár területű, mely öt éve szolgálja az itteni munkát. Ezen az összes kertészeti tevékenységet el tudjuk végezni. Ami terem, azzal mi rendelkezünk. Jut a konyhára, de piacra is zöldségből, paprikából, paradicsomból, stb. Most épül a szomszédságunkban egy 3Xí2 méteres fűthető üvegház a dísznövényesek nagy örömére. Gyümölcsfáink jövőre fordulnak majd termőre. Növeljük a tankert fóliaterületét, felújítottuk a matuzsálemi gépparkunkat. Tervezzük a gépesített öntözés megvalósítását. A tanműhelyben két termet hoztunk létre, a régi technikumi épületben működik már a mérlegházunk. Fejlesztjük a laboratóriumot. borászainknak már van előkészítőjük, tanpincéjük, ahol a szőlőt kisutulva, kevéske borunk hordóba került. Előrelépésünk feltételét látom a fiatalok ambícióiban, s a szakoktatói gárda értelmes törekvéseiben. Diákjaink jól szerepelnek a szakmai rozott terv szerint. Az én teendőm a munkafolyamatok irányítása, szervezése, egyeztetése a gyakorlatvezetőkkel. Heti negyvenkét órás munkaidőben dolgozom. Persze ezzel még nem ér véget a kötelességek sora, hiszen ismerni kell a versenyeken, de a kulturális terület és a diákmozgalom is fellendülőben van. Iskolánk évek óta kapcsolatot tart az NDK-val és Csehszlovákiával. Cserekapcsolatok révén bővíthetők a diákok ismeretei. Persze, nem mellékes az sem, hogy eközben világot látnak a kint- járók. — Hogyan tekintenek a jövőbe? — Most az élet minden területén sokkal keményebben meg kell dolgozni az eredményekért. Saját erőforrásainkat kell megsokszoroznunk ahhoz, hogy az elért szintet tartani, illetve ha lehet emelni tudjuk. Bízom a közösen vállalt és végzett törekvéseink sikerében. Ügy érzem, a kollektívánk egy irányba tart, s igy megvannak a biztosítékaink. B. Szabó Pál szakirodalmat. a legújabbakat is. — Ügy tudom, van egy hobbija . . . — Nemcsak tanult szakmám a kertészet, hanem ez a szenvedélyem is. Az oltásokkal, szemzésekkel foglalkozom. Eredetileg kertésztechnikus voltam, itt a tanulás mellett szereztem meg a diplomámat a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. — Hogy érzi magát itt az iskolában? — Humánus, igazságos a légkör. A támogatást a lehetőségek szerint megkapjuk a vezetéstől. Ha vitázunk. az is csak a hatékonyság érdekében történik — Mi foglalkoztatja leginkább mostanában? — A lehetőségeink egyre inkább szűkülnek. A környező üzemek kiadják a földjeiket haszonbérbe, mert számukra ez gazdaságosabb A szakoktatás sikere érdekében növelni kell a tanüzem területét. A legjobb megoldást keressük ... „Következetesség nélkül nem megy Az iskolatörténeti kiállítás rendezgetése közben találjuk Buholcz Ferenc könyvtárost. Az itt töltött több mint harminc év alatt szinte összenőtt az egri intézménnyel. Negyven éve tanít, szakjai szerint magyart, történelmet, földrajzot és mezőgazdasági ismeretet. 1981 óta mint könyvtáros látja el feladatát. — A mai mezőgazdasági szakmunkásképző iskola története elválaszthatatlan attól, hogy Egerben a szőlő- művelés régmúlt időkig nyúlik vissza — tájékoztat beszélgető partnerünk. — Az 1880-as években a filoxéravész (szőlőgyökér- tetű) kipusztitotta a szőlőt a megyeszékhelyen. Ekkor merült fel az érsekség, a városi vezetőség és az akkori földművelésügyi kormányzat részéről, hogy helyre kell állítani a szőlőkultúrát. Ebből a célból tanfolyamokat szerveztek, melyeken a gazdák, birtokosok megismerhették az új termesztési módszereket. A végleges megöl-' dásnak azonban egy szak- jedlegű iskola létrehozása látszott, 1898. április 17-én került sor a Magyar Királyi Vincellériskola megnyitására. Az egri főkáptalan huszonhét katasztrálishold földet adott, ahol felépülhetett az intézmény, s helyet kapott a tangazdaság. Pályázati hirdetmény jelent meg az Egri Üjságban, miszerint: tizenhat évet betöltött, elemi iskolai végzettségű, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező erős, egészséges fiúk jelentkezését várták. Az első igazgató Egey Szilárd által vezetett iskolában kilencen kezdték a tanulást. Feladatuknak tartották az újratelepítés mellett a legkorszerűbb eljárások meghonosítását. A direktorok sorából kiemelhető Gálffy János, aki 1923-ban Erdélyből hozta a leányka szőlőt. A felszabadulás után Állami Szőlészeti és Borászati Szakiskola néven szerepelt. Mezőgazdasági tanfolyamok, később gimnáziumi, majd technikumi oktatás folyt itt. Volt olyan időszak, amikor három évig megszűnt Egerben az effajta képzés. Ezt a lépést korrigálva a technikumi forma 1958-ig ismét folytatódott, közben 1956-ban kétéves szakmunkásképzés is létrejött. Ez 1963-ig funkcionált. Itt a fiatalok szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztést és némi dísznövényismeretet kaptak. Ebben az iskolatípusban nevelődtek Észak-Magyar ország 1959—60-ban megalakult tsz-einek első brigádvezetői is. A nagyüzemi mezőgazdaság kibontakozását az 1963- tól beindult tömeges képzés látszott biztosítani. Ekkor a mennyiségi szemlélet miatt az elméleti követelmények háttérbe szorultak, hiszen egy évben csak három hónapot töltöttek iskolapadokban a diákok, s utána nyolc hónapig a földeken dolgoztak. Három év alatt összesen kilenc hónap jutott tanulásra. Ez felhíguláshoz vezetett, Hamarosan rá is tértek egy más rendszerű oktatásra, ahol több volt az elméleti óra. Az erőltetett tömegoktatás a pálya leértékelődéséhez vezetett. Megindult a harc a minőségi követelményekért. Döntő változást jelentett, amikor beindult az úgynevetett emelt szintű szakmunkásképzés, mely a továbbtanulási is lehetővé tette, s fokozatosan ez vált a meghatározóvá. — A hagyományos kertészeti képzést 1968-tól folytatják, hamarosan kiegészült ez a dísznövényi ismeretekkel. Sütőipari szakképzés 1970-től', dohányfeldolgozó 1976-tól, borász 1981-tcl, tejtermékgyártó 1984-től van. — Minőségi fejlődést hozott az 1982-ben induló szakközépiskolai forma, amelyen szőlő- és gyümölcstermesztő szakembereket adunk a népgazdaságnak. Első érettségizettjeink (32 fő) 1986-ban kezdtek dolgozni. A vincellériskolától az érettségiig
