Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

Az egri vincellériskola 1898-as megalapí­tása óta csaknem 90 év telt el. Számos nemzedék koptatta azóta a padokat és a szerszámokat. Az elmúlt évtizedek alatt az egykori alma mater sokat változott, fej­lődött. kinőtte régi épületét is. Az egymást követő évfolyamok életéről, az iskola mindennapjairól, a könyvtárban őrzött ré­gi tankönyvek, bizonyítványok, sajtókivá- gások és fényképek tudósítanak, amelyek­ből jövőre kiállítást rendeznek majd. Ezekből a dokumentumokból mutatunk be most néhányat vegyítve az iskolaépület képeivel. Riportjaink szintén itt. az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben készültek, abból az alkalomból, hogy ezen a héten ebben az intézményben rendeztük meg a Nép­újság-hetet Koczka Erzsébet Juhász Péter Halkó Gábor Róza Attila (Fotó: Koncz János) DIÁKOK A MEZŐGAZDASÁGIBÓL „Kitűnő közösség jött itt össze” Vannak, akikre nyomasz­tóan hatnak az iskola falai, így mikor a mezőgazdasági­ban jártunk, kihasználtuk a tavaszias időjárást, s az udvaron ültünk le beszélget­ni négy diákkal. Aztán ki­derült: akár bent is marad­hattunk volna. Egyrészt, mert korántsem volt kinn olyan meleg, mint belülről látszott, másrészt egyikő- jüknek sem tűnt úgy, hogy korlátozná őket intézmé­nyük. így jó hangulatban tudtunk beszélgetni, fittyet hányva az időjárásra. — Mi volt az oka annak idején, hogy éppen ide je­lentkeztetek? — Tizennégy évesen még nemigen tudtam eldönteni, hogy mi is lenne jó — vá­laszol Boza Attila, harmad­éves szakközépiskolás, aki egyben a kollégiumi diákta­nács titkára is. — A szüle­im döntöttek, s ebben nagy szerepe volt annak, hogy nagyapámék Tokajban sző­lő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. — A Szolnok megyei Já- noshidán jártam általános iskolába — mondja Koczka Erzsébet, végzős szakmun­kástanuló, s az IKB kultúr- felelőse. — Már akkor el­határoztam, hogy minden­képpen a virágokkal szeret­nék foglalkozni a jövőben. — Egy újságcikkben ol­vastam a pékszakmáról — kapcsolódik be Halkó Gá­bor harmadéves. — Dor- mándról járok be, nap mint nap. Reggel 5-kor kelek, s általában négy után érek haza. — Jártam egy évet a Szi­lágyi gimnáziumba — foly­tatta az időközben érkezett Juhász Péter harmadikos szakközépiskolás, aki a nemrégiben alakult ifjúsági diákbizottság titkára. — Csakhogy emellett fociztam is az ESE ifiben, és ez nem jött össze. Itt fokozatosan szerettem meg a szakmámat, s most már jól érzem ma­gam. — Három évet töltöttetek itt. Milyen tapasztalatokat szereztetek? — Ha nem lenne mozgalmi élet, nem bírnám ki — vá­laszolja Koczka Erzsébet. — Állandó programok, rendez­vények vannak, alig van idő, hogy leüljek, s ez így nagyon jó. — Kitűnő közösség jött itt össze — fűzi 'hozzá Ju­hász Péter. — Ezt elősegí­ti, hogy például az igazga­tónkhoz is mindig lehet for­dulni, készségesen segít ne­künk. — Eddig csak jó dolgokat említettetek. Nem hiszem, hogy ne lenne valami gon­dotok ... — Nincsen tornatermünk, s ez nagy hiány — mond ellent Koczka Erzsébet. — Ilyenkor, télen, többnyire a strandon tartjuk testnevelési óráinkat, s ott bizony hideg van. — Említettétek. hogy szeptemberben megalakult az iskolai diákbizottság. Mi ennek a szerepe? — Az iskola minden di­ákját szeretnénk összefogni — válaszol Juhász Péter. — A leginkább közérdeklődés­re számító programokat szeretnénk megszervezni. Van már például videomo- zink, s a diszkókat is mi szervezzük. Emellett isko­labajnokságot indítottunk több sportágban., A baj csak az, hogy nincs alaptőkénk. A KISZ segített rajtunk háromezer forinttal. Sze­retnénk bankot létrehozni. Kölcsönöznénk pénzt, s az illető a határidő lejárta­kor néhány forinttal többet hozna vissza. A kamattal olyan terveink is vannak, hogy olykor-olykor kifizet­nénk társaink buszbérletét, utazási költségét. — Az IDB tulajdonképpen a KISZ-böl kimaradt\jkért jött létre többek között. De mit tud nyújtani ezek után az ifjúsági mozgalom? — Nem vagyok KlSZ-tgg — mondja Halkó Gábor. — Mikor ide jöttem, minden erőmet a tanulásba fektet­tem, s az idő hiánya miatt nem léptem be. Ellenben otthon, Dormándon, eljá­rok a gyűlésekre és a kirán­dulásokra is. — Az a célunk, hogy a KISZ és az IDB együttmű­ködjön — válaszolja Kocz­ka Erzsébet. — Vannak, akiket nehéz mozgósítani, de általában részt vállalnak a többiek a munkából. — A hvrgánéletben milyen terveitek vannak? — Ha sikerül leérettsé­giznem — válaszolja Boza Attila —, a kecskeméti főis­kolán szeretnék továbbtanul­ni, 's a későbbiekben gépész- mérnök lenni, — A Szakma Kiváló Ta­nulója vetélkedő iskolai for­dulóján első lettem — mondja Halkó Gábor. — Márciusban Szegeden lesz az országos forduló. Minél jobb eredményt akarok ott elérni. A későbbiek folyamán pedig tervem, hogy tovább­tanulok technikusnak s a mestervizsgát is leteszem. — A szakmámban kívá­nok maradni — közli Kocz­ka Erzsébet. — Emellett pe­dig szeretnék leérettségizni is. Aztán részt venni a vi­rágkötő továbbképzésen, majd önálló üzletet nyitni. — Szeretném a jelenlegi életszínvonalamat tartani — folytatja Juhász Péter. — Legfontosabb terveim a sportban vannak, NB-s szin­tű játékossá akarok fejlődni. A szakmámat ezzel párhu­zamosan szeretném foly­tatni, s a későbbiek során ott elhelyezkedni. Nekem szerencsém van, adott a csa­ládi háttér. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek .. . Kovács Attila Pályázati hirde az Bí|ri m kir. vlnczetlé lépni kívánó tanulói A i. y.'f/. rhi-n téálíikúi V:ti*kühi i- :. vi ápri'lk tit:í * & xpmiM. a v\mzé. ni;- is-si; kezdődik. A -A ; ián folyam felvételesen u-ítóér bó ibg tarts tanuló íug felvétetni. A lelépni kívánó tan házat nyítiííúk. Felvételt feltét h) Tizenhat év*-t bet* z»;l>ha, 2. ) I.ríh és íígé-nxsége: véd himlővel való heöl list bizonyítvány. 3. ) Az felérni h kólán a bevégzését igazold iskolai 4) Községi erkölcsi t. 5.) A ürülök, vagy * 8. NÉPÚJSÁG, 1987. december 12., szombat „Pótolnom kell a családot is" Az élet úgy hozta, hogy Varga Dénesné miután el­végezte az egri tanárképző főiskola biológia—mezőgaz­dasági ismeretek szakát, rövid pedagógusi munka után tíz esztendeig az idegenforga­lomban dolgozott. Csak 1984-ben került mostani munkahelyére a Mezőgazda- sági Szakközépiskolába és Szakmunkásképző Intézetbe. — Pedig mindig nevelő­tanár szerettem volna len­ni — vallja. — Többször próbálkoztam, míg végre si­került ide a kollégiumba el­helyezkedni. A lányokkal foglalkozom azóta is. Most is van közel 30 tagú csopor­tom: másodikosok és végzős harmadikosok. Borászok, szelő-, gyümölcs-, zöldség­termesztők, dísznövényesek, tehát több szakmából ver­buválódtak. Emellett az idei tanévtől a kollégium vezető­helyettes feladatait is el­látom. A kettő persze sok egymás mellett. Aggódom is, mi lesz jövőre; ha már nem közvetlenül törődöm egy kis közösséggel. Nagyon igény­lem a gyerekek közelségét. — Milyen speciális fel­adatokat jelentenek a ne­velőtanári teendők? — A tanulók többsége egészen kis falvakból szár­mazik. Jó néhány közöttük a hátrányos helyzetű, sok­gyerekes családból jövő, vagy akinek a szülei elváltak, ren­dezetlenek az otthoni kö­rülmények. így hát kicsit pótolnom kell számukra a családot is. Legszemélyesebb problémáikkal is hozzám fordulnak. A kozmetikai ta­nácsadástól kezdve a lelki gondokig, és természetesen a tanulmányokig. Több tema­tikus sorozatot indítottam a saját csoportomban. így pél­dául nagy népszerűségnek örvendenek a találkozók, ami­kor a világ zeneirodalmának gyöngyszemeit vesszük sorra, vagy ha az olvasmányélmé­nyeket vitatjuk meg. Igye­keztem megújítani a politi­kai foglalkozásokat. A sajtó­felelősök — mert ilyenek is vannak — javaslatai alapján közösen megbeszélünk egy- egy érdekesebb cikket. Az új oktatási törvény lehetősé­geit megpróbálom maximá­lisan kihasználni. Szeretik azokat a kötetlenebb fóru­mokat, amit „Beszélgessünk" címmel tartok. Ilyenkor bár­mi szóba kerülhet, a fogam­zásgátlástól a személyi hi­giéniáig, az emberi kapcso­latokig. Emellett persze ké­szülünk vetélkedőkre, ki­rándulásokat szervezünk. A sportfoglalkozásaink címét is mindig kitalálom: volt már röpípartynk, trapp- partynk és így tovább. — Ez azt is jelenó, hogy beáll a diákjai közé futni, játszani? — Nagyon szeretek velük „bohóckodni”. Ez hozzátar­tozik a közös életünkhöz. A célom — s a kollektívánké is —. hogy jó irányban vál­toztassunk rajtuk. Elégedett vagyok, amikor felnőtt mó­don megoldanak egy-egy feladatot! Például nemrégi­ben ők festették ki az aj­tókat itt a kollégiumban. Amikor elkészült, látszott az arcukon, örülnek a sikernek! Ez a legtöbb amit kapha­tunk, elvárhatunk telük. Jámbor Ildikó JÓKAI MÓR Kertész Indoklás Miért jut eszembe éppen most. a szenzációs hírek özönében, a közönséget egv olyan kis szigetre invitál­ni, amelynek neve „Kert”, annak az okait előadom. Előttünk fekszik két ne­vezetes nyomtatvány, mely a legközelebbi jövendőnk­re nagy befolyással bír. A egyik a földmívelésügyi mi­niszternek a törvényja­vaslata a filoxérától el­pusztított szőlők újból bete­lepítéséről, a másik ugyan­azon miniszternek megbí­zásából nagy szakértelem­mel megírott, s díszesen il­lusztrált könyve Linhart György és Mezey Gyula ma­gyar-óvári gazdasági aka­démiai tanároknak a „sző- lőbetegségekről”. Az első megújult, lelkes tevékenységre buzdít föl bennünket, a második pe­dig kétségbeesett elfásulás- ba zsibbaszt. Mikor a miniszter törvény- javaslatát elolvassuk, ásót. kapát készülünk ragadni.

Next

/
Thumbnails
Contents