Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
Az egri vincellériskola 1898-as megalapítása óta csaknem 90 év telt el. Számos nemzedék koptatta azóta a padokat és a szerszámokat. Az elmúlt évtizedek alatt az egykori alma mater sokat változott, fejlődött. kinőtte régi épületét is. Az egymást követő évfolyamok életéről, az iskola mindennapjairól, a könyvtárban őrzött régi tankönyvek, bizonyítványok, sajtókivá- gások és fényképek tudósítanak, amelyekből jövőre kiállítást rendeznek majd. Ezekből a dokumentumokból mutatunk be most néhányat vegyítve az iskolaépület képeivel. Riportjaink szintén itt. az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben készültek, abból az alkalomból, hogy ezen a héten ebben az intézményben rendeztük meg a Népújság-hetet Koczka Erzsébet Juhász Péter Halkó Gábor Róza Attila (Fotó: Koncz János) DIÁKOK A MEZŐGAZDASÁGIBÓL „Kitűnő közösség jött itt össze” Vannak, akikre nyomasztóan hatnak az iskola falai, így mikor a mezőgazdaságiban jártunk, kihasználtuk a tavaszias időjárást, s az udvaron ültünk le beszélgetni négy diákkal. Aztán kiderült: akár bent is maradhattunk volna. Egyrészt, mert korántsem volt kinn olyan meleg, mint belülről látszott, másrészt egyikő- jüknek sem tűnt úgy, hogy korlátozná őket intézményük. így jó hangulatban tudtunk beszélgetni, fittyet hányva az időjárásra. — Mi volt az oka annak idején, hogy éppen ide jelentkeztetek? — Tizennégy évesen még nemigen tudtam eldönteni, hogy mi is lenne jó — válaszol Boza Attila, harmadéves szakközépiskolás, aki egyben a kollégiumi diáktanács titkára is. — A szüleim döntöttek, s ebben nagy szerepe volt annak, hogy nagyapámék Tokajban szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. — A Szolnok megyei Já- noshidán jártam általános iskolába — mondja Koczka Erzsébet, végzős szakmunkástanuló, s az IKB kultúr- felelőse. — Már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen a virágokkal szeretnék foglalkozni a jövőben. — Egy újságcikkben olvastam a pékszakmáról — kapcsolódik be Halkó Gábor harmadéves. — Dor- mándról járok be, nap mint nap. Reggel 5-kor kelek, s általában négy után érek haza. — Jártam egy évet a Szilágyi gimnáziumba — folytatta az időközben érkezett Juhász Péter harmadikos szakközépiskolás, aki a nemrégiben alakult ifjúsági diákbizottság titkára. — Csakhogy emellett fociztam is az ESE ifiben, és ez nem jött össze. Itt fokozatosan szerettem meg a szakmámat, s most már jól érzem magam. — Három évet töltöttetek itt. Milyen tapasztalatokat szereztetek? — Ha nem lenne mozgalmi élet, nem bírnám ki — válaszolja Koczka Erzsébet. — Állandó programok, rendezvények vannak, alig van idő, hogy leüljek, s ez így nagyon jó. — Kitűnő közösség jött itt össze — fűzi 'hozzá Juhász Péter. — Ezt elősegíti, hogy például az igazgatónkhoz is mindig lehet fordulni, készségesen segít nekünk. — Eddig csak jó dolgokat említettetek. Nem hiszem, hogy ne lenne valami gondotok ... — Nincsen tornatermünk, s ez nagy hiány — mond ellent Koczka Erzsébet. — Ilyenkor, télen, többnyire a strandon tartjuk testnevelési óráinkat, s ott bizony hideg van. — Említettétek. hogy szeptemberben megalakult az iskolai diákbizottság. Mi ennek a szerepe? — Az iskola minden diákját szeretnénk összefogni — válaszol Juhász Péter. — A leginkább közérdeklődésre számító programokat szeretnénk megszervezni. Van már például videomo- zink, s a diszkókat is mi szervezzük. Emellett iskolabajnokságot indítottunk több sportágban., A baj csak az, hogy nincs alaptőkénk. A KISZ segített rajtunk háromezer forinttal. Szeretnénk bankot létrehozni. Kölcsönöznénk pénzt, s az illető a határidő lejártakor néhány forinttal többet hozna vissza. A kamattal olyan terveink is vannak, hogy olykor-olykor kifizetnénk társaink buszbérletét, utazási költségét. — Az IDB tulajdonképpen a KISZ-böl kimaradt\jkért jött létre többek között. De mit tud nyújtani ezek után az ifjúsági mozgalom? — Nem vagyok KlSZ-tgg — mondja Halkó Gábor. — Mikor ide jöttem, minden erőmet a tanulásba fektettem, s az idő hiánya miatt nem léptem be. Ellenben otthon, Dormándon, eljárok a gyűlésekre és a kirándulásokra is. — Az a célunk, hogy a KISZ és az IDB együttműködjön — válaszolja Koczka Erzsébet. — Vannak, akiket nehéz mozgósítani, de általában részt vállalnak a többiek a munkából. — A hvrgánéletben milyen terveitek vannak? — Ha sikerül leérettségiznem — válaszolja Boza Attila —, a kecskeméti főiskolán szeretnék továbbtanulni, 's a későbbiekben gépész- mérnök lenni, — A Szakma Kiváló Tanulója vetélkedő iskolai fordulóján első lettem — mondja Halkó Gábor. — Márciusban Szegeden lesz az országos forduló. Minél jobb eredményt akarok ott elérni. A későbbiek folyamán pedig tervem, hogy továbbtanulok technikusnak s a mestervizsgát is leteszem. — A szakmámban kívánok maradni — közli Koczka Erzsébet. — Emellett pedig szeretnék leérettségizni is. Aztán részt venni a virágkötő továbbképzésen, majd önálló üzletet nyitni. — Szeretném a jelenlegi életszínvonalamat tartani — folytatja Juhász Péter. — Legfontosabb terveim a sportban vannak, NB-s szintű játékossá akarok fejlődni. A szakmámat ezzel párhuzamosan szeretném folytatni, s a későbbiek során ott elhelyezkedni. Nekem szerencsém van, adott a családi háttér. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek .. . Kovács Attila Pályázati hirde az Bí|ri m kir. vlnczetlé lépni kívánó tanulói A i. y.'f/. rhi-n téálíikúi V:ti*kühi i- :. vi ápri'lk tit:í * & xpmiM. a v\mzé. ni;- is-si; kezdődik. A -A ; ián folyam felvételesen u-ítóér bó ibg tarts tanuló íug felvétetni. A lelépni kívánó tan házat nyítiííúk. Felvételt feltét h) Tizenhat év*-t bet* z»;l>ha, 2. ) I.ríh és íígé-nxsége: véd himlővel való heöl list bizonyítvány. 3. ) Az felérni h kólán a bevégzését igazold iskolai 4) Községi erkölcsi t. 5.) A ürülök, vagy * 8. NÉPÚJSÁG, 1987. december 12., szombat „Pótolnom kell a családot is" Az élet úgy hozta, hogy Varga Dénesné miután elvégezte az egri tanárképző főiskola biológia—mezőgazdasági ismeretek szakát, rövid pedagógusi munka után tíz esztendeig az idegenforgalomban dolgozott. Csak 1984-ben került mostani munkahelyére a Mezőgazda- sági Szakközépiskolába és Szakmunkásképző Intézetbe. — Pedig mindig nevelőtanár szerettem volna lenni — vallja. — Többször próbálkoztam, míg végre sikerült ide a kollégiumba elhelyezkedni. A lányokkal foglalkozom azóta is. Most is van közel 30 tagú csoportom: másodikosok és végzős harmadikosok. Borászok, szelő-, gyümölcs-, zöldségtermesztők, dísznövényesek, tehát több szakmából verbuválódtak. Emellett az idei tanévtől a kollégium vezetőhelyettes feladatait is ellátom. A kettő persze sok egymás mellett. Aggódom is, mi lesz jövőre; ha már nem közvetlenül törődöm egy kis közösséggel. Nagyon igénylem a gyerekek közelségét. — Milyen speciális feladatokat jelentenek a nevelőtanári teendők? — A tanulók többsége egészen kis falvakból származik. Jó néhány közöttük a hátrányos helyzetű, sokgyerekes családból jövő, vagy akinek a szülei elváltak, rendezetlenek az otthoni körülmények. így hát kicsit pótolnom kell számukra a családot is. Legszemélyesebb problémáikkal is hozzám fordulnak. A kozmetikai tanácsadástól kezdve a lelki gondokig, és természetesen a tanulmányokig. Több tematikus sorozatot indítottam a saját csoportomban. így például nagy népszerűségnek örvendenek a találkozók, amikor a világ zeneirodalmának gyöngyszemeit vesszük sorra, vagy ha az olvasmányélményeket vitatjuk meg. Igyekeztem megújítani a politikai foglalkozásokat. A sajtófelelősök — mert ilyenek is vannak — javaslatai alapján közösen megbeszélünk egy- egy érdekesebb cikket. Az új oktatási törvény lehetőségeit megpróbálom maximálisan kihasználni. Szeretik azokat a kötetlenebb fórumokat, amit „Beszélgessünk" címmel tartok. Ilyenkor bármi szóba kerülhet, a fogamzásgátlástól a személyi higiéniáig, az emberi kapcsolatokig. Emellett persze készülünk vetélkedőkre, kirándulásokat szervezünk. A sportfoglalkozásaink címét is mindig kitalálom: volt már röpípartynk, trapp- partynk és így tovább. — Ez azt is jelenó, hogy beáll a diákjai közé futni, játszani? — Nagyon szeretek velük „bohóckodni”. Ez hozzátartozik a közös életünkhöz. A célom — s a kollektívánké is —. hogy jó irányban változtassunk rajtuk. Elégedett vagyok, amikor felnőtt módon megoldanak egy-egy feladatot! Például nemrégiben ők festették ki az ajtókat itt a kollégiumban. Amikor elkészült, látszott az arcukon, örülnek a sikernek! Ez a legtöbb amit kaphatunk, elvárhatunk telük. Jámbor Ildikó JÓKAI MÓR Kertész Indoklás Miért jut eszembe éppen most. a szenzációs hírek özönében, a közönséget egv olyan kis szigetre invitálni, amelynek neve „Kert”, annak az okait előadom. Előttünk fekszik két nevezetes nyomtatvány, mely a legközelebbi jövendőnkre nagy befolyással bír. A egyik a földmívelésügyi miniszternek a törvényjavaslata a filoxérától elpusztított szőlők újból betelepítéséről, a másik ugyanazon miniszternek megbízásából nagy szakértelemmel megírott, s díszesen illusztrált könyve Linhart György és Mezey Gyula magyar-óvári gazdasági akadémiai tanároknak a „sző- lőbetegségekről”. Az első megújult, lelkes tevékenységre buzdít föl bennünket, a második pedig kétségbeesett elfásulás- ba zsibbaszt. Mikor a miniszter törvény- javaslatát elolvassuk, ásót. kapát készülünk ragadni.
