Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-12 / 293. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 12., szombat 7. Kunkovács László fotóművész munkái - építészszemmel Téglából épült, de a sarépitészet gömböly- ded formáit őrző tanyai kemence Szabadszálláson Milyen volt a honfoglaláskori földház? Csányi dinnyés kunyhója Rendhagyó tárlat Az esztétikai nevelést segítő, közízlést formáló ötletek egyike az is lehet, hogy a képzőművészeti tárlatot nem kiállítóteremben rendezik meg, hanem helybe viszik, egy-egy üzem arra alkalmas helyiségében mutatkozik be alkotásaival az alkotó. így történt ez a Híradástechnikai Anyagok Gyára Romhányi Gyáregységében is, ahol Kaszner Margit festőművész rendezte meg kiállítását. A rendhagyó tárlaton egyúttal a háziasszonyok közelálló témával, ,a terítéskultúrával is foglalkoztak, bemutatták azt is, hogyan lehet ízlésessé tenni egy ünnepi ebédet. ízlésesen megterített asztal, háttérben Kaszner Margit akvarelljeivel. (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) Szóhasználati buktatók...! „Keresem kultúránk• legmélyebb összetevőit. Az építészet kristálytiszta ősformáit a paraszti gazdálkodás udvarbeli „tákolmányaiban” láttam meg. A kerek ólakat, kőlábas kukoricagórékat, kinti kemencéket és pásztorépít. ményeket az elmúlt másfél évtizedben kutattam fel a Nagyalföld tanyavilágálim és pusztáin.” — írja munkáiról a szerző. A világ megismerésében mintha erőnket, kedvünket, hitünket vesztettük volna. Már iskolás, vagy még kisebb gyermekeinknek úgymond „leképezve", általunk befogadásra alkalmasnak vélt egyszerűsítésben adunk át mindent, remélve a gyors befogadást, és máris haladhatunk tovább . . Didaktikusán rendszerezünk, tipológiákat gyártunk, és ehhez technikai eszközök sokaságát ..pusztán" eszközül Régi mesterek muzsikája címmel adott hangversenyt a Tanárképző Főiskolán Kelemen Imre, Culyásné Székely Éva és Szili Mihály. A rég; mesterek — legalábbis Egerben, ebben a barokk szépségében otthonos városban — természetesen barokk mestereket jelentenek és itt ez egyszer nemcsak Bachot, Händelt hallottunk, bár ők is szerepeltek a műsoron, de franciát, olaszt és három csehet is hozzá. Zenetörténeti körképnek is, érzelemgazdag illusztrációnak is felfoghatnánk ezt a másfél órás kamarazenélést, hiszen ezek a maguk korában nem is jelentéktelen zenei alkotók, kiváló egyéniségekként hordoztak stílust, eszméket, amikben a kor emberei hittek. Pierre du Mage-tói a Suite du premier ton-1 kaptuk. Ez a zeneszerző Párizsban Marchand- növendék, de működik Lehasználjuk. Gyorsnak, hatékonynak, eredményesnek kell lennünk — véljük. Csodálatos műfaj a fotó. Ott balanszíroz az eszközszerep és a világ közvetítésének határmezsgyéjén. Alkalmas végletes egyediségű és hitelességű, leleplező pillanatfelvétel készítésére a valóság egv töredékrészéről, arra és csakis arra az élethelyzetre vonatkozó információtartalommal, amelyrőj informálni akar, illetve informálni köteles. Rendeltetésszerű Ifasználata után érvényét veszti — ez a trafifi- pax. És csak a legkiválóbbak képesek a fotót hosszú távra érvényes, elvben bármikor, bárhol, bárkik által visszakódolható üzenet hordozójává tenni. Ez a számtalan kitüntetett élethelyzet egymásra íródásából kialakuló csomópont — erővonalrendszer végletes töménységű, hosszú ónban is, egyébként a francia orgonamuzsiika kiválósága, Vagy itt van Vitaili az észak-olasz vidékről; Cre- mom, Modena határolják életét, de a Corellit és To- rellit megelőző korszak nagy instrumentális komponistája ő. S ha már eljutottunk a három cseh mesterhez, B. M. Cernokorsky-hoz, akinél emlegetnünk kell szellemi örökösként Gluckot, vagy Seeger-hez, aiki a fent említett Cernokorskynak tanítványa, vagy Brixihez (1732—=• 1771), aki rövid élete lalatt ötszáz műnél többet írt, kitetszik: ezeknek a ma másodvonalban lévőknek a művészete nem elhanyagolandó; a francia, olasz és a cseh barokk, a nagyok mellett szerves része az európai zenekultúrának. A zenetörténész és aktív zenész érdeklődését igazolja a kedd esti hangverseny hangulata. A munka nagy részét — ismerve az oktatók távra érvényes. Világmodell értékű. Amit a mai építészet több, nehezen korrigálható hibával old meg épített gazdasági és lakókörnyezetünk alakításában — hogy tudniillik, bármilyen szociográfikus megközelítéssel, társtudományok tákolta mankóval is sokszor traffipax értékű csak az előállt eredmény, noha sajátszerűsége, materiális lénye hosszabb jelenlétet követelne világunkban —, azon Kunkovács tiszta látásmódja átlép, és az élettől el nem idegeníteti valót emeli művészi rangra. Nem állítja meg az alföldi porta tipologikus rendszerezésre kínálkozó homlokzatának felfedezése. Az életet, az eredetet, a forrást, az organikus lét csak kevesek számára látható szövevényét fejti elénk, számunkra is látható, megélhető, befogadható formában. Néprajzi, népi építészettörténeti kurzus nélkül érzj tenagy leterhelését — magára osztotta. Pierre du Mage szvitje a francia táncokra irányította figyelmünket, azokra a gáláns kosztümökben hajdian lépegető lányok- ra-férfiákra, akik a francia elegancia és hódítás művészei voltak a XVIII. században. Cernokorsky C-dúr toccatája ugyan a kor szellemiségéből fakadó zene, de átüt rajta az a bizonyos szenvedélyesség, netán a nép zenéjéhez vissza-visszatérő mester érzelmi telítettsége, amit a legtöbb barokk szerző inkább áhítatban old fel. Ami a népi „áthallást” illeti, elmondható Josef Seeger- ről is, aki Cernokorsky tanítványa volt: Pastoral és fúgájában egyértelmű a népi hatás: az a dallamkezelés, amellyel a pastorált megfogalmazta, már akár modernnek is tűnik. hetsége. hogy a hagyományos lakókörnyezeti kultúra fogalrria a lakóépületen túl kiterjed a telek használatára, a mellék- és gazdasági épületekre, építményekre, az udvar és a kert kialakítására, magába foglalja a kerítést, a kaput, de feltételezi a szomszéd hasonló jellegű kultúráját is. Bár az objektív kirekeszt, a látószög azonban képletesen tág. Kunkovácsé mindenképpen. Ezért nem sorolhatjuk képeit csupán a népi építészet ábrázolásának, a néprajznak dokumentumon közé. Csaknem két évtized szívós, öntörvényű világával rendszerezett munkája ez a kiállítás. Hogy a fotóművész precíz, pontos, mondhatni akkurátus, nem tudom fontos-e!? Talán ... Az azonT ban bevezető szavak nélkül is látható, hogy Kunkovács László nem lefényképezi a látottakat, a fotózás aktusa ismeretszerzés számára, képei pedig különös, elmúló világgal ismertetnek meg. Az Endrődön született művész volt tanyai tanító, mezőgazdasági újságíró, önálló fotóművész, mára a Magyar Távirati Iroda művészeti szerkesztője. Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a Fotóművészek Szövetségének, a Művészeti Alapnak, és a Magyar Néprajzi Társaságnak. Az érdeklődő — értő egri közönség csak remélheti, hogy az Élő agrártörténet. a Tiszai barangolások, a Hagyományos halászat, és a Boldogi életképek is láthatóak lesznek kiállítótermeinkben. Németh Ferenc építész Kerek tyúkól Baja környékén Kelemen Imre szinte bemérési pontként szólaltatta meg Baoh két korálelőjáté- kát, a BWV. 659-et és a 700-at. Az az érzésünk, hogy hosszú idő óta először hallottuk őt ilyen lelkesedéssel orgonálni a III-as teremben. Játékának határozottsága, színessége bizonyára feltűnt azoknak is, akik eddig, az ilyen főiskolai hangversenyben csak egy „hivatalos penzum letudását” látták. A fináléra tartott Seeger-mű- vet szívesen hallanánk tőle akár a bazilika hangszerén is. Vitali d-moll triószonátáját és Händel B-dúr triószonátáját Gulyásáé Székely Évával és Szili Mihállyal adta elő Kelemen Imre. A két vonós korrekt zenélése még nem eléggé átfűtött ahhoz, hogy a zene, a dallam áradását a könnyed magától értődés sodorná végső kifej- lése felé. A gondolatokban és érzelmekben gazdag műsort a főiskolai hallgatók élvezték. De miért csak ők? Csak belső használatra van engedélyük? Farkas András Mindennapi nyelvhasználatunkban gyakrían merülünk olyan helyzetbe, hogy elbizonytalanodunk egy-egy szó és nyelvi forma használatában. Az elbizonytalanodó nyelvérzék vagy a nyelv- használati divat a ludas abban pl., hogy a tál, a fölül igekötők ellentétének kifejezésére oly gyakran jelentkező alul igekötő feleslegesen erőszakolt használatának csapdájába esünk. Az újságok, a folyóiratok hasábjain megjelenő szöveg- részletekben ma már szinte ijesztő méretekben jutnak nyelvi szerepéhez ezek a nyelvi formák: alulmúl. alullicitál, alulbecsült, alnlkíná- lat, alulképzett, alulfejlett- ség, alultáplált, alulfizetettség stb. Hogy milyen beszédhelyzetekben és közlési szándékkal jelentkeznek a felsorakoztatott nyelvi alakulatok, arról ez a példatárunk bizonykodik: ,,A röplabdás lányok alulmúlták önmagukat, lebetliztek” (Magyar Hírlap, 1987. okt. 6.). — "A csapat küzdeni akarásban is alulmúlta ellenfelét” (Népsport, 1987. okt. 8.). — „Aki ezt még alui tudja múlni, jelentkezzen ötleteivel szerkesztőségünkben” (Képaláírás: Nők Lapja, 1987. 39. sz.). — „A piaci verseny szellemi alullicitálás'át maguk a kapitalisták igyekeztek ellensúlyozni" (Élet és Irodalom, 1987. nov, 6..). — „A falun élő ember munkaereje alulbecsült" (Miagyar Nemzet, 1987. szept. 18.). — ,,A Balaton mellékén a bóvlikból túltermelés, a sütödés sátrak előtt túlkínálat és alulkínálat egymás mellett (Magyar Hírlap. 1987. szept. 3.). — „Okos álomcsorda az én alulképzett valóságoméin” (Élet és Irodalom, 1987. szept. 25.). — „Terjed a felismerés: az önmagát reprodukáló alulfejlett ség — a fejlett országok problémája is” (Magyar Hírlap, 1987. aug. 28.). — „Az alulfejlett- ség összefügg a katonai fenyegetettséggel" (Rádió: Déli Krónika, aug. 31.). — „Az alultáplált emberek száma növekszik” (Televízió: Ablak, 1987. okt. 16.). Az idézett szövegrészieteket jellemző hivatalos színezet teljesen eluralkodik, sőt felesleges hivataloskodásba csap át ezekben a szövegrészietekben : „Sokan nem az alulfizetettség miatt hagyják el a pályát, mert nem igazán énkiteljesítő (?) az, amit csinálnak” (Népújság, 1987, nov. 11.). — „Manapság a rendszer támaszai a legalulfizetettebbek” (Élet és Irodalom, 1987. okt. 23.). A szóhasználati buktató vagy inkább kelepce tipikus példáját nyújtja ez a közlésforma: „Atléta-tílajtársam se futotta a formáját, kedvenc színészem is maga alatt volt” (Magyar Nemzet, 1987. okt. 7. ). A meghökkentő nyelvi formálás példája hangzott el <a Szomszédok című telere- gény egyik beszédhelyzetében: „Égy kicsit magam alatt vagyok”. Köznapi beszédünk ilyen fattyúhatása- it nem szívesen halljuk, s különösen akkor nem, ha nincs is sajátos mondanivalója és stílusértéke. (Szomszédok. 1987. nov. 4.). Hogyan kerülhetjük el a bemutatott és rostára tett szóhasználati buktatókat, kelepcéket? Az átgondoltabb és igényesebb megfogalmazásra törekvéssel a szerzők részéről, és a figyelmesebb gyom- lálással a szerkesztők segítségével. Hogy erre Van hajlandóság, mutatja az Élet és Irodalom hasábjain megjelent szerkesztői üzenetének ez a részlete: „Egyetértünk a Heves megyei Népújság cikkírójával. Gondosabban szerkeszthettünk volna, olvasóink elnézését kérjük.” (Élet és Irodalom, 1987. j'an. 8. ). Nyelvhasználati bizonytalanságaink csapdái című közleményünk az Élet és Irodalomból idézett és rostára tett példákat js bemutatott, értelmezett. Dr. Bakos József Kőlábas galambdúc Orosháza határában KAMARAZENE A FŐISKOLÁN Csak belső használatra? Kerek disznóól ,Székkutason
