Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
1. NÉPÚJSÁG, 1987. december 2., szerda Az ön megválasztását az algán államfői posztra a nemzeti megbékélési politika helyességének megerősítéseként értékeljük — hangsúlyozta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége abban a táviratban, amelyet Nadzsibullahnak, az Afganisztáni Köztársaság elnökének küldött. A távirat emlékeztet arra, hogy e politika kezdeményezése, kidolgozása és a megvalósítására irányuló következetes erőfeszítések elválaszthatatlanok Nadzsibullah személyétől. A Szovjetunió a továbbiakban is elő fogja segíteni az Afganisztán körüli helyzet mielőbbi politikai rendezését — hangsúlyozza táviratában az Elnökség. Az afgán parlament üléséről szóló tudósításaiban a szovjet sajtó hangsúlyozza, hogy az ország első demokratikus alkotmányát cikkelyenként fogadták el a képviselők. Az alkotmány össznépi vitájában több mint kétmillió ember vett részt, a beérkezett IS ezer javaslat alapján a 149 cikkelyből 120 szövegét változtatta meg a szerkesztőbizottság. Az Afgán Nemzet- gyűlés Nadzsibul- lahot, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárát egyhangúlag az ország államfőjévé választotta (Népújság- telefotó: — BIA — MTI — KS) Egyhangúlag választották Az újonnan megválasztott meg Nadzsibullahot állam- köztársasági elnök beszédét, elnökké. ismertetve a szovjet lapokban hangsúlyt kap az országban állomásozó szovjet csapatok kérdése. Nadzsibullah bejelentette, hogy a kivonás meggyorsítása érdekében annak időtartama — a szovjet féllel egyeztetve — 16 hónap helyett 12 hónap lesz, amikor a kivonás megkezdéséről döntés születik. Nadzsibullah kifejtette, hogy afgán vélemény szerint rövid időn belül egyeztetni lehet azt a dokumentumot, amely már a szovjet csapatok kivonásának konkrét időpontjait is tartalmazná. Erre természetesen akkor kerülhet sor. ha befejeződik az Afganisztán bel- ügyeibe való beavatkozás és megszületnek annak garanciái, hogy ez a jövőben sem újul fel. Az elnök szólt arról is. hogy folytatódnak a koalíciós kormány létrehozására irányuló erőfeszítések, amelyek eredményessége tovább rövidítheti a kivonás időtartamát. A 12 hónapos időtartamot akkor is le lehet’ rövidíteni, ha az ellenforradalmi „hetek csoportja” elfogadja a tűzszünet további fél évre szóló meghosszabbítását és garanciát vállalnak arra vonatkozólag, hogy a továbbiakban nem újítják fel a harci cselekményeket. Távirat Nadzsibullahnak A szovjet—amerikai csúcstalálkozók kronológiája A diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1933 óta a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetői hat nemzetközi értekezleten és kilenc kétoldalú tanácskozáson, összesen 16-szor találkoztak — először a második világháború alatt, amikor a két nagyhatalom Nagy-Britanniával együtt szövetségre lépett a fasiszta Németország ellen. 1943. november 28—december 1. — Sztálin, Roosevelt és Churchill Teheránban döntött a hitleri Németország szétveréséről és megállapodtak a második európai arcvonal megnyitásában. 1945. február 4—11. — A „három nagy” a jaltai Liva- dia kastélyban egyeztette a végső hadműveleteket Németország lefegyverzésének, demokratizálásának terveit és elhatározta az ENSZ megalakítását. 1945. július 11 —augusztus 2. — Németország feltétel nélküli fegyverletétele után a győztesek Potsdamban a de- militarizálás, a demokratizálás és a nácitlanítás feladatait, a jóvátételeket, a békeszerződések előkészítését vitatták meg, Sztálin partnere ott az időközben elhunyt Roosevelt helyett Truman. Churchill, illetve az őt felváltó Attlee, brit munkáspárti miniszterelnök volt. 1955. július 18—23. — A történelmi jelentőségű együttműködés a háború után bem folytatódott, a szövetséget a hidegháború éveiben a szembenállás, az ellenségeskedés váltotta fel. A nagyhatalmak képviselői — Bul- ganyin szovjet miniszterelnök és Hruscsov, az SZKP KB első titkára, Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia kormányfő — csak tíz év múltán ültek ösz- sze Genfben, hogy tárgyaló- asztal mellett enyhítsék a feszültséget, keressenek megoldást a két német állam körüli problémákra. Az általános megállapításokon túl azonban nem jutottak. 1959. szeptember 15—28. — Hruscsov, az SZKP KB első titkára, szovjet miniszterelnök Eisenhower amerikai elnök meghívására az Egyesült Államokban járt. Ez volt az első kétoldalú szovjet—amerikai csúcstalálkozó. Hruscsov tíznapos országjárása után Eisenhower elnök és a szovjet vezető Camp David-i tárgyalásai (szeptember 25—27.) csak a jobb tájékozódást segítették elő egymás nézeteiről, de a nagy lélegzetű látogatás körülményei és a jó hangulatú megbeszélések arra utaltak, hogy a hidegháború fagyos légköre szűnőben van. Az 1960-ra, Párizsba tervezett újabb négyhatalmi összejövetel és Eisenhower viszontlátogatása azonban meghiúsult egy amerikai kémrepülőgép Szovjetunió elleni provokációja nyomán, amelyre maga Eisenhower adott utasítást. 1961. június 3—4. — H rus- csov semleges területen. Bécsben találkozott az új amerikai elnökkel, Kenne- dyvel. A német kérdésről, a leszerelésről, a nukleáris kísérletek megszüntetéséről folytatott kötetlen vélemény- cseréjüket Kennedy így jellemezte: „A köztünk levő szakadék mélysége nem csökkent, de legalább nyitottabbá váltak az érintkezés csatornái”. 1967. június 23—25. — Koszigin szovjet miniszterelnök, aki az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakára utazott az Egyesült Államokba, Glassboróban Johnson elnökkel is tanácskozott a közel-keleti helyzetről, a vietnami háborúról, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. E találkozó sem lépett még túl az álláspontok tisztázásán, a békés megoldásokra való törekvés hangsúlyozásán. Ám így is elősegítette, hogy egy év múlva megszülethessen az atomsorompó-szerződés. 1972. május 22—24. — Nixon személyében először járt amerikai elnök a Szovjetunióban. „Moszkvában csak békés úton járva lehet jönni” — mondta szovjetellenes érzelmeit a politikai realitásokhoz igazító elnök. Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával több megállapodást írt alá: a két ország viszonyának nemzetközi jogi érvényű alapelveit fogalmazták meg az egyikben, a SALT—I. megállapodásokban pedig a védelmi és támadó jellegű hadászati fegyverrendszerek korlátozását írták elő. Kétoldalú, a kapcsolatokat szerzőjdéses alapokra helyező egyezményeket is kötöttek. A látogatás fordulatot hozott a kapcsolatok történetében, s a hidegháború után fontos eseménye volt a hetvenes évek enyhülési folyamatának. 1973. június 18—25. — A Brezsnyév washingtoni vi- szontlátogatásán aláírt 11 dokumentum közül világpolitikai jelentőségű volt a nukleáris háború elhárításáról intézkedő egyezmény, amely az atomháború veszélyének, az atomfegyver alkalmazásának kiküszöbölésére irányult, és azonnal hatályba lépett korlátlan időtartamra. Elhatározták az új, SALT—II. egyezményt előkészítő tárgyalások meggyorsítását, az együttműködést, az atomenergia békés felhasználását, s további kétoldalú megállapodásokkal bővítették az együttműködés kereteit. 1974. június 27—júl'us 3. — Brezsnyev és Nixon harmadik csúcstalálkozóján. Moszkvában megállapodtak a rakétaelhárító rakétarendszerek további jelentős korlátozásában, 150 kilotonná- ban maximálták a föld alatti atomrobbantások hatóerejét. Tíz évre szóló gazdasági, ipari, műszaki együttműködési egyezményt is jóváhagytak. 1974. november 23—24. — A szovjet—amerikai kapcsolatok történetében — azóta is — példátlan ütemű párbeszédet a Watergate- botrány miatt távozó Nixon után addigi alelnöke és utóda, Ford elnök folytatta. A vlagyivosztoki Brezsnyev— Ford munkatalálkozón a felek kötelezték magukat, hogy a kapcsolatokat az addigi szerződések szellemében fejlesztik tovább, s a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról már a következő évben szerződést kötnek. 1975. július 30.—augusztus 1. — Brezsnyev és Ford Helsinkiben aláírta az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányát és nem hivatalos eszmecserét folytatott a nukleáris fegyverek korlátozásáról. 1979. június 15—18. — A következő csúcsot ismét az osztrák fővárosban rendezték. A Hofburgban Brezsnyev és Carter elnök aláírta a hadászati támadó fegyverrendszereket korlátozó SALT—II. szerződést, amely közel hétévi tárgyalássorozat eredményeként született meg. Ratifikálását azonban az enyhülés ellenfelei megakadályozták az amerikai kongresszusban, s a két nagyhatalom viszonya a nyolcvanas évek első felében ismét a mélypontra süllyedt. 1985. november 19—21. — Hat évet várt a világ az újabb kézfogásra. Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Reagan amerikai elnök genfi tanácskozásának érdeme, hogy a párbeszéd újra megindult, s a vitában megtalálták azt a közös pontot, amelynek felismerése a szovjet—amerikai kapcsolatok javításához vezethet. Mindkét fél kifejtette, hogy az atomháború megengedhetetlen, nem szabad megvívni, s nem lehet győztese. Elvként szögezték le, hogy egyik fél sem törekszik katonai fölényre. A fennmaradó nézeteltérések ellenére az elvi megállapítások és a kapcsolatokat szélesítő megállapodások jobb feltételeket teremtettek a továbblépéshez. 1986. október 11—12. — Gorbacsov és Reagan rendhagyó csúcstalálkozója Reykjavikban, félúton Washington és Moszkva között akár világpolitikai szimbólumnak is beillett volna, hisz nagy jelentőségű megállapodásokat ígérő, de még félúton levő tárgyalásokat volt hivatva előmozdítani. Bár több fegyverzetkorlátozási témában — a közepes hatótávolságú és a hadászati támadóeszközök körében — a jelek szerint elvi egyetértésre jutottak, Reagan ragaszkodása az űrfegyverkezési programhoz végül lehetetlenné tette az azonnali megegyezést. Hogy a lehetőség mégsem veszett el, arra a főtitkár akkori szavai is emlékeztetnek: ..Úsv gondolom, most még' inkább szükséges a párbeszéd, bármilyen nehéz legyen is. (összeállította: Molnár Éva) KI Külpolitikai kommentárunk j—] Egy óra előzetes MIHAIL GORBACSOV hatvanperces interjút adott az BBC amerikai televíziós társaságnak. A beszélgetést hétfő este sugározták az Egyesült Államokban. Az SZKP főtitkára korábban nyilatkozott már a külföldi sajtó képviselőinek, például két éve a Time amerikai hetilapnak. A mostani volt viszont az első, amelyet a szovjet vezető amerikai televíziósoknak adott, és így az interjú a legszélesebb közönséghez juthatott el. A Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetői — kezdve a második világháború időszakával — eddig összesen hat nemzet' özi értekezleten és kilenc kétoldalú tanácskozó ,on találkoztak. Ezalatt születtek az egész vi- I ,g sorsát befolyásoló döntések, miként az ugyan- < sak történelmi jelentőségű fegyverzetkorlátozási megállapodások is. Mindazonáltal a két nagyhatalom viszonyát napjainkig a szembenállás, a fegyverkezési hajsza és nem pedig az egyetértés jellemezte. Oka: a megértés és a bizalom hiánya. Most a szovjet vezető mindenekelőtt ezen a téren kezdeményez frontáttörést. A MEGEGYEZÉSI KÉSZSÉG HATOTTA át Mihail Gorbacsov tévéinterjúját, az az új hangnem, amely az utóbbi időben általában is jellemző a szovjet külpolitikára: minden áron elsőbbséget biztosítani a világbéke megőrzésének. Az Eurorakéta-egyezmény is aligha születhetett volna meg a Szovjetunió rugalmassági készsége nélkül. Tehetünk néhány lépést ahhoz, miként egyeseket már meg is tettünk — fejtegette az SZKP főtitkára —, hogy félúton találkozzunk az amerikai állásponttal, legyen szó akár a hadászati ballisztikus rakéták ötvenszázalékos csökkentéséről, akár a védelmi eszközök fejlesztését célzó, az SDI-programban előirányzott alapkutatásokról. Gorbacsov ez utóbbi kijelentésével egy további megállapodáshoz kínált kompromisszumos lehetőséget, hiszen közismert, hogy a Reagan-kor- mányzat mindenképpen kitart úgynevezett hadászati-védelmi kezdeményezése mellett. Csakhogy az SZKP főtitkára egyértelműen meghúzta a határvonalat is; érvényben kell tartani a rakétaelhárító rendszerek korlátozását előíró ABM-szer- ződést, amely tiltja a fegyverrendszerek űrbéli telepítését. DECEMBER 7-ÉN ÉRKEZIK WASHINGTONBA az SZKP főtitkára. A mostani egyórás előzetes jól érzékeltette, milyen nagy horderejű kérdések szerepelnek majd a csúcstalálkozón. Tudatosíthatta nemcsak az amerikai, hanem az egész világ közvéleménye előtt, hogy az előrelépéshez mindkét fél részéről konstruktiv hozzáállásra van szükség. Az elvárásnak az amerikai fővárosban kell beigazolódnia a csúcstalálkozó 72 órájában. Ortutay L. Gyula Negyvenegy autónyeremény megyénkben GYORSLISTA a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek 1987. november 30-án megtartott sorsolásáról. Az Országos Takarék- pénztár a gépkocsi-nyereménybetétkönyvek 106. sorsolását november 30-án Budapesten tartotta meg. A sorsoláson azok a 10 000 és 5000 forintos betétkönyvek vettek részt, amelyeket 1987. július 31-éig váltottak és 1987. október 31-én még érvényben voltak. Ezúton tájékoztatjuk az érdekelteket arról, hogy a forgalomban levő gépkocsi- nyereménybetétkönyvek között vannak olyanok, amelyek számában — nyomdatechnikai okokból — az értékelt szám előtt eggyel több nulla van, mint ameny- nyi a jegyzékben szerepel. Az eredmény megállapításánál az értékelhető számok előtt szereplő nullás számokat természetesen figyelmen kívül kell hagyni. A gyorslistában az alábbi rövidítéseket használtuk: Wartburg Spec. — w, Wartburg Standard — ws, Trabant Combi Spec. — te, Trabant Lim. Spec. — t, Polski Fiat 126 E — p, Dacia 1310 — d,- Dacia Combi — de. 10 000 FORINT ÖSSZEGŰ BETÉTKÖNYVEK 09 0029831 p 09 0044346 w 09 0054476 d 09 0056129 de 09 0062007 te 09 0063428 te 09 0065366 w 09 0066416 de 09 0074358 de 09 0079929 t 09 0080994 t 09 0083367 p 09 0083941 d 09 0091273 t 5000 FORINT ÖSSZEGŰ BETÉTKÖNYVEK 09 0526196 te 09 0531358 d 09 0553028 de 09 0620514 te 09 0622952 t 09 0629131 t 09 0688283 w 09 0688412 ws 09 0694566 de 09 0706622 ,t 09 0708750 te 09 0712959 w 09 0716587 p 09 0717868 p 09 0730161 p 09 0731023 p 09 0731663 d 09 0741061 w 09 0743424 w 09 0746569 p 09 0747005 te 09 0749851 t 09 0757069 w 09 0759455 d 09 0762103 te 09 0762715 te 09 0773001 te
