Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 2., szerda 3. Gazdagodhat-e a kommunista? „Egy olyan világért harcolunk, amelyben nincs többé gazdag és szegény." Sok-sok dolgozó ember elsősorban ennek a gondolatnak a vonzására lett harcosa annak idején a munkásmozgalomnak, a kommunista eszmének. A felszabadulás után a kommunista párt politikai céljai között nagy nyomatékot kapott az embereket megosztó vagyoni különbségek csökkentése, felszámolása („Fizessenek a gazdagok!" — követelte a párt által kiadott jelszó), s a munkáshalalom kivívása után számos intézkedés született a termelőeszközök magántulajdonán, a kizsákmányoláson alapuló gazdaság megszüntetése érdekében. NEM KIS PÉNZ, DE MEGÉRI Ismeretgyarapítás a Hátraalji Szénbányáknál Négy évtized telt el azóta, s ez az időszajc sck-sck tapasztalattal gyarapította ismereteinket. Nemcsak azt tudjuk, hegy a szegénység felszámolásához önmagában nem elég a gazdagság megszüntetése (ez annak idején is világos volt), hiszen a javak egyenlő elosztása nem szavatolhatja a bőséget, ha kevés az, ami elosztható. De ma már azt is látjuk, hogy a munka szerinti elosztásból, az áru- és pénzviszonyok fennmaradásából szükségszerűen következő jövedelemkülönbségek felhalmozódva vagyoni különbségekké is válhatnak; továbbra is lehetnek tehát viszonylag szegények és viszonylag gazdagok. Viszonylag azok — hiszen a mai vagyonok méretei eltörpülnek a felszabadulás előtt magántulajdonban levő tízezer holdnyi földterületek, gyárak, bányák, bankok értéke mellett. De mégis léteznek vagyoni különbségek nálunk, s a jelek szerint ez a tendencia tovább erősödik. S a kommunisták és pártonkívü- liek ebben a tekintetben sem különülnek el mereven egymástól — a jómódúak között (és persze a nehezen élők között is) szép számmal akadnak párttagok. Ez a helyzet előbb-utóbb átgondolásra késztet — meg kell határozni viszonyunkat a társadalmi fejlődésnek ehhez a minden bizonnyal tartós tendenciájához. S mi tagadás, a régi reflexek miatt bizony olykor zavarba jövünk. Ellentmondást érzünk e szituációban, aminek jó kifejezője a néhány éve született vicc. Mely szerint a magas polcra emelkedett vezető kádert meglátogatja falusi édesanyja, s mikor az büszkén mutatja neki megszerzett javait, pazarul berendezett otthonát. a nyugati márkájú kocsit, a néniké ijedten ösz- szecsapja kezét: „Szép, szép fiacskám, de mondd mi lesz, ha visszajönnek a kommunisták?!” A kommunisták azonban itt vannak, mi vezetjük az országot, a ma létező vagyoni különbségeket az általunk teremtett viszonyok hozták létre vagy tartják fenn. Ám, ha el is fogadjuk létezésük szükségszerűségét, ez önmagában még nem határozza meg a morális megítélés milyenségét. Még nyitva marad a kérdés: összefér-e a jómód, a gazdagság a szocialista erkölcs normáival, a kommunista eszmeiséggel? De ha elgondolkodunk ezen, könnyen rádöbAz őszi lehalászással egy időben teljes kapacitással dolgoznak a Balatoni Hali- gazdaság irmapusztai feldolgozó üzemében is. A Balatonból és a gazdaság tavaiból naponta öttonnányi hal kerül a hálókba, amelynek egy része a feldolgozó üzembe, a másik része pedig a tárolómedencékbe kerül. A gazdaságban az év végi ünnepekre 80 tonna pontyot tartalékolnak. Képünk a gazdaság balatonföldvári halastavainál készült, ahol folyik a lehalászás. (MTl-fotó: Kálmándy Ferenc felv.) benhetünk arra, hogy ez a kérdés közvetlenül aligha válaszolható meg. Tisztázni kell ugyanis hozzá, hogy milyen forrásból származik a gazdagság, miféle tevékenység, magatartás, cselekedet hozta létre, teremtette meg. A tapasztalatok szerint ezek a források igencsak eltérőek lehetnek. Származhat a gazdagság szerencséből, például valamilyen nagy nyereményből, de családi szerencsétlenségből. korán elhunyt szülők, rokonok vagyonának öröklése révén is. Lehet forrása a törvények nyílt vagy rejtett megsértése. kijátszása. Jómódúvá tehet a gazdasági viszonyok árnyoldalainak, a hiánygazdálkodásnak az „ügyes" kihasználása, bizonyos társadalmi szokások (például a hálapénz) Céltudatos vagy akár csupán kényszerű elfogadása. S lehet valaki gazdag átlagon felüli képességei, tudása, a társadalomnak nyújtott nagy értékű szolgálata, kiváló vezetői, alkotói. vállalkozói teljesítménye révén, vagy önmaga és családja rendkívüli szorgalma következtében is (ez utóbbi kiváltsága a második gazdaságban nyilvánulhat meg). Ha viszont egy adott vagyon — nagyságát tekintve legyen akár csak töredéke is az előbbinek — a társadalom megkárosításából származott, törvényben megszabott elmarasztalás kell járjon miatta, állampolgárhoz, még inkább kommunistához méltatlan tevékenységnek tekintendő. Vagyis valójában nem az a kérdés, hogy szabad-e, illik-e gazdaggá válnia társadalmunkban egy kommunistának, hanem az, a gazdagodás melyik útja, módja fér össze törvényeinkkel, valamint eszmei-erkölcsi elveinkkel és melyik nem. Gazdagodhat tehát a kommunista — de nem akárhogyan! Napjainkra túljutottunk már azon a felfogáson, amely ideológiai alapon rosszallot- ta a szabadidőben jövedelemszerzés céljából végzett szorgos munkát, s az effajta buzgalmat szocialista emberhez méltatlan kispolgári tulajdonságnak tekintette. A javak bármekkora mennyisége, amely a társadalom számára hasznos munkából származik, s annak értékével lényegében arányos, tisztességes tevékenység eredményének tekintendő; olyanénak, amelyért a párttag esetében sem érheti szó a ház elejét. A szabadidőben végzett munkából származó jómód nem „harácsolás" és nem „ügyeskedés” terméke. Az azonban tény. hogy aki ilyen munkával tetemes anyagi javakat kíván szerezni, annak általában igenigen sokat kell dolgoznia, ami adott esetben a közéleti. társadalmi tevékenység rovására mehet, a párttagsággal járó kötelezettségek teljesítését is akadályozhatja. Van lehát egy gyakorlati korlát, ahol megállj!-t parancsol a párthoz való tartozás, mert az anyagi gyarapodás célja a kommunistánál nem szoríthatja háttérbe a közösség ügyéért való fáradozást, az önképzést, a politikai aktivitást. Társadalmilag elfogadottá vált immár az is, hogy a jó vezetői képesség, a vállalkozókészség, ha eredményre vezet. megérdemli a magas anyagi honorálást. Ha valamely gazdálkodó egység nem fogyasztja, hanem tetemesen növeli a nemzeti vagyont, akkor teljes mértékben indokolt, hogy a vezetők ennek személyesen is hasznát lássák. Bár minél több olyan tehetséges, bátran vállalkozó (és pártonkívüli) vezető lenne ebben a hazában, aki vállalata. szövetkezete kiváló irányításának eredményeként gazdaggá vált, mert akkor az ország is bizonyosan gazdagabb lenne. Egészen más dolog viszont. ha egy vezető a tisztségéből származó előnyök kihasználásával, pozíciójával visszaélve jut anyagi haszonhoz. A gyarapodásnak ez a módja ténylegesen nem fér össze erkölcsi elveinkkel, ilyent a kommunisták közössége nem tűrhet el akkor sem, ha a törvénybe formálisan nem ütköző cselekedetekről van szó. Közvéleményünk joggal érzékeny erre. s elsőrendű politikai érdekünk, hogy a párt becsületére sehol ne vessen árnyékot az ilyen, kommunista vezetőhöz méltatlan magatartás. Nagy hangsúlyt kap napjainkban a lehetősséggel arányos közteherviselés, s ez alól a kommunista kiváltképp nem húzhatja ki magát. Ez azonban nem erkölcsi felbuzdulás, önkéntes adományozás kérdése, hanem elsősorban szabályozási, adózási probléma. S alighanem furcsa lenne külön erkölcsi elvként hangsúlyozni, hogy egy párttag ne legyen adócsaló. (Bár egyáltalán nem kizárt, hogy a jövőben ilyen okból is sor kerül majd pártfegyelmi eljárásokra.) Bizonyára másfajta kérdéseket is felvet majd az élet e témakörrel kapcsolatban. S a válasz akkor lesz helyes, ha a politikai-erkölcsi megközelítés egybeesik a gazdasági-társadalmi fejlődés valóságos szükségleteivel. segíti az élet által sürgető reformfolyamatok gazdasági és politikai megújulásának kibontakozását. Gy. L. Kétségtelen, hogy valamennyi cég legfontosabb célkitűzésének az eredményes gazdálkodást tekinti. Emellett azonban mindenütt számos más feladattal is meg kell birkózni. Ezek közül talán az egyik leglényegesebb a szakoktatás. Miért? Azért, mert ennek jelenlegi minősége nagyban befolyásolhatja a jövőbeli termelés színvonalát. Mi a helyzet ezen a területen? Erről kérdeztük Végh Mátét, a Mátraalji Szénbányáik Vállalat köz- művelődési főelőadóját. — Ha jók az információim, ön egyben az itteni köz- művelődési bizottság titkára is. Mi ennek a testületnek a funkciója? — Bizottságunk tizenöt tagot számlál, élén a két társelnökkel. Minden üzemnek van ebben képviselője, mégpedig olyan emberek, akik a közművelődéssel foglalatoskodnak, továbbá eljönnék a párt és a KISZ részéről is. Ügyrend szerint tevékenykedünk, s általában négyhavonta ülésezünk. Ezeken sorra vesszük a különféle üzemeinket, beszámoltatjuk őket az adott időszakban végzett munkájukról, a tervekben rögzített tennivalók megoldásáról. — Térjünk rá az oktatásra .. . Ennek kiemelkedő jelentőségű része a szakmunkásképzés. Mit mutatnak ezzel kapcsolatban az adatok? — Nos, ennék két formája van. Az első a tanintézeti. Évente mintegy hatvan-het- ven beiskolázással számolhatunk. Korábban csak a vörösmajori egység állt a rendelkezésünkre, két esztendeje viszont felvettük a kapcsolatot a gyöngyösi ipari szakmunkásképző intézettel is. Az ő feltételük csupán az volt, hogy nálunk is legyen egy tanműhely. Ez Erős csokoládéillat veszi körül az embert, amikor kiszáll a buszból Budapesten, a Budafoki úton. A folytoga- itó töménységen időnként láthatatlan konyakfelhő illata leng át. Alighanem konyakmeggy bonbont gyártanak a csokigyárban — asszociálok az ingerekre. Átellenben, a Zamat Kávé- és Kekszgyár kapujában és a Budapesti Édesipari Vállalat főhadiszállásán már ,/tiszta a levegő”. Borszéki Rozália főosztályvezető-helyettes megerősít, a Csemege gyárban dolgozik a vállalat nagy teljesítményű gyártósora. Most azonban az idónyárü, a szaloncukor kapja a több figyelmet. Bár javában árusítják az üzletekben, azért a vállalat négy gyára közül még jelenleg háromban gyártanak szaloncukrot, csaknem 4300 tonna készítését tervezték összesen. Ám, ha ez a mennyiség kevésnek bizonyul, további HM) tonnát tudnak vállalni december 20-ig. Bárhogy is lesz, az bizonyos, a szaloncukor- szükséglet nyolcvan százalékát a BÉV adja. Azt reméli a vállalat, hogy elsöprő sikert ér el három új termékével. A tavalyi BNV-di- jat nyert vajkaramellással, a Fenyő gyöngye nevet viselő gyümölcsízesítésűvel és a Duna szalonnal. Voltaképpen valamennyi édesség szabadáras kategóriába tartozik. Mégsincs gondja a vállalatnak. Sőt, a díszdobozos desszertből nem is volt elegendő. Négyszázhúsz féle terméket gyártanak a vállalat üzemeiben. már megvan, tavaly jött létre. Itt három szakmát sajátíthatnak el a fiatalok: a lakatost, a villanyszerelőt, valamint a bányagépszerelő- külfejtőt. A másik vonulatot a felnőttdolgozck ilyen jellegű oktatása adja. Hogy mikor hányán vannak, az rendkívül változó, s többnyire a vállalati igényektől függ. Amíg 1985-ben csak tizenegyen voltak, addig az idén már hatvannégyen. — Ügy vélem, legalább ennyire nélkülözhetetlen a már itt lévők folyamatos továbbképzése is ... — Ez vitathatatlan, s ezzel összefüggésben szintén két szféráról kell szólni. Egyrészt arról, hogy időnként — általában öt-hét évente — a betanított és szakmunkásoknak meg kell ismerkedniük az addigi fejlődés eredményeivel, a modern tech- nikával-technológiával. Ennek hiányában ugyanis aligha tudnának lépést tartani a kor követelményeivel. Másrészt pedig az is célunk, hogy segédmunkásainkat betanítottakká képezzük. Az önmagáért való okítás megszűnt, a szükséglet a mérvadó. — Van-e önöknél is átképzés? — Ha a fogalom klasszikus értelmére gondol, akkor azt kell mondjam, hogy nincs. De ez nem teljesen igaz.. . Tudni kell, hogy külfejtésre egyetlen iskola sem bocsát ki dolgozókat. Így tehát nekünk kell kitaníia- ni. ha úgy tetszik, átképezni, őket. — Gondolom, ennek költsége nem kevés ... — Nem bizony. Egy ember esetében 16—18 ezer forint. Korábban az is növelte a kiadásokat, hogy Dunaújvárosba kellett járniuk, s a vizsga is ott volt. Most már önálló bázisunk van erre a célra, amely a múlt év őszén kezdett el működni. A minősítéseket így helyben végezzük, plusz bérmunkát is vállalunk. Az idén kilenc hónap alatt 28 százalékkal több nugátterméket gyártottak, mint tavaly azonos időszakban. Több készült csokoládéfélékből is. Következésképpen 1987-ben nagyobb választékot produkált az édesipar, mint általában. Borszéki Rozália elmondta, hogy 17 ezer tonnára csökkent az ország kakaóbab-'behozatala. Ez változásra kényszerítette a vállalatot. Olyan gyártmányokat készít nagy meny- nyiségben, amelyek fogyasztásakor „csokoládéérzete'' támad az embernek, jóllehet nem azt eszik. Ez a termék a nugát. Előállításához kevesebb kakóbab szükséges, mint az igazi csokoládéhoz. A Budapesti Édesipari Vállalat évente több mint 60 ezer tonna árut készít összesen. Termelési értéke meghaladja a 7,6 milliárd forintot. A már említett édesipari termékeken kívül jelentősnek mondható a zselé, a lisztes áru, a kávé és a kakaó, valamint a rágógumi értékesítése. A nyugatnémetekkel együttműködve kifejlesztett és a tőlük vásárolt gépsoron majdnem háromezer tonna rágógumi készül évente. Ennek egy részét exportálja a BÉV. A közkedvelt Nestlé kakaót viszont ömlesztve importálja Magyar- ország, és itt, a Budafoki úton csomagolják dobozokba. Miután Budapesten nincs instantizáló berendezés, a gyorsan oldódó pótkávék is importból származnak. Szintén a fővárosban csomagolják vagv keverik babkávéőnleménnyel, Brazíliából és Afrikából vásá— Mi jellemzi az állami oktatásban i’aló részvételt? — Nos, korábban hozzávetőlegesen 300—350 dolgo zónk tanult évente szakközépiskolában, illetőleg gimnáziumban. Jelenleg csupán 100—150. A visszaesés részben az intézményes megszorításokkal magyarázható — például azzal, hogy megszüntették az ezért járó munka idő-kedvezményt —. részben pedig az az Cika, hogy csökkent az érdeklődés, mivel a pénzkeresés vált elsődlegessé. — Tudom, hogy a vállalatuknak igen nagy szüksége van technikusokra. Hogyan biztosítják az utánpótlást? — A közelünkben régebben kizárólag Miskolcon működött bányaipari technikum. ám ez is csak a mélyműveléshez képzett szakembereket. Azóta — egészen pontosan 1985-től — megváltozott a dolog, hiszen már Gyöngyösön is van egy bányatechnikus osztály, amelybe pillanatnyilag huszonhármán járnak. A?, ő oktatásuk során lehetőség van arra, hogy nagyabb hangsúlyt kapjon a külfejtéssel összefüggő ismeretek átadása. S ha már itt tartunk, annyit feltétlenül meg kell említenem, hogy figyelmet fordítunk a nem fizikai munkásokra is. — Meg lehet-e határozni, hogy mindaz, amelyről eleddig szólt, mennyibe kerül a cégnek? — Ez elég nehéz. A különböző ösztöndíjak, az előadók honoráriumai stb. megközelítőleg kétmillió forintot tesznek ki. Ám az ösz- szes költség ennél jóval több, hiszen ott van a rengeteg „munkaidő-kiesés" és egy sor más tényező. Láthatja tehát, nem kis összegeket áldozunk fel, de bízunk abban, hogy a ma befektetett forintok holnap bőségesen kamatoznak majd . .. (sárhegyi) rolnak a külkereskedők nyers kávét. Az országosan felhasznált mennyiség negyven százalékát a Zamat gyárban pörkölik és dolgozzák fel. Noha még nem ismeretesek a jövő esztendőben érvényes szabályok, határozatok, a vállalat laboratóriumában tovább folynak a kísérletek új termékek előállítására. Van már olyan, ami csupán a sorozatgyártás indítására vár, de van olyan, aminek a „kitalálását” még nem fejezték be a szakemberek. Elképzelések persze vannak. Szeretnének új rágógumival, csokoládé-darabáruval és krémtöltésű lisztes áruval megjelenni a piacon. A vállalat végleges döntését az új gazdasági környezeten kívül mindenképpen meghatározza majd, hogy miként „viselkednek” a vevők. Előzetes becslések szerint csökken a csoki iránti kereslet, ugyanakkor a töltött és a nugát termékek forgalmának növekedésével számolnak. Nyilvánvalóan gazdasági okokkal magyarázható ez. Borszéki Rozália szerint rendkívül nehéz ebben az időszakban dönteni, hiszen a vállalat létéről van szó. Ezért pillanatnyilag csupán szerződést előkészítő tárgyalások folynak. A BÉV ez ideig tíz kereskedelmi céggel kötött évente szerződést. Most azonban a január elsejétől érvénybe lépő rendelkezések nyilvánosságra hozatalát várja mindenki. Hogy választ tudjanak adni a kérdére: hogyan tovább 1988-ban ... H. T. Nagyüzem a Balatoni Halgazdaságnál Választékbővítés az édesiparban
