Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVIII. évfolyam, 284. szám ÁRA: 1987. december 2„ szerda 1,88 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Funkciók Egy megbízatásunk alapvető fontosságú; a nyugdíjkorhatárig, sőt egyeseknél életfogytig szóló: a készséggel választott, a kedvelt, a kenyérkereső, a belső megnyugvást, önbecsülést adó, az alkotás mással aligha pótolható örömével megajándékozó szakma. Ezért tanultunk, küzdöttünk, vívódtunk, ezt szeretnénk — többség legalább is így vélekedik — a tőlünk telhető minél magasabb szinten művelni. A baj akkor kezdődik, ha a tisztességes helytállással megszerzett pozícióban nyújtott teljesítményre mások is felfigyelnek. Például azok, akik azt hiszik, hogy az ilyen cselekvőkész emberek a lehetet, lenre is képesek. Felkeresik, megkérik őket, hogy újabb, ezúttal társadalmi funkciókat is betöltsenek. Az önértékelés sajnos kevesek erénye, így aztán jó néhányan kimondják az egymást követő igeneket. Kapják is a meghívókat a különböző bizottsági ülésekre. Postázzák nekik az általában vaskos, de korántsem tömör jelentéseket, amelyeket illene áttanulmányozniuk, méghozzá úgy. hogy mindig érdemleges javaslatokat tegyenek le az asztalra. Eleinte megy is a dolog, később azonban egyre erőteljesebben akadozik a szekér. Jöhet az egyéniség értékeit feladó kompromisz- szum, a joggal várt lelkesedést megtépázó megalkuvás, a mind bántóbb rutin. A hiúság ugyan kielégül, de az egykori karakter már egyáltalán nem régi fényében csillog. A vészes folyamat megállíthatatlan. Olyannyira, hogy az a nyolcórás üzemi, irodái példamutatás is hibádzik. A seb fekélyese- dik. Kapkodóvá, vétkesen nagyvonalúvá, nemtörődömmé válunk. Ott vagyunk. megjelenünk minden programon, s az illendőség jegyében mellébeszélünk, megviselve társaink tűrőképességét, idegzetét. Eszünkbe se jut, hogy megállhatunk, vétózhatjuk ezt a gyakorlatot, amely társadalmi szinten katasztrofális károkat okozhat, mert polgárjogot nyert a felszínesség, a tessék-lás- sék munkálkodás, a csak- azértis megmutatom, hogy bírom szemlélet, rá se döbbenünk, hogy ez lassan áthághatatlan gátja lesz elkerülhetetlen, mindenképp szükséges elöbbrélépésüpk- nek. Egyetlen gyógyír az, ha megjelenünk önmagunk ítélőszóke előtt, amelynek bírái megvesztegethetetlenek, s kimondják azt a ve- rediktet, amely megfellebbezhetetlen, amely értünk, valamennyiünkért való. Gárdonyi írta: a cím és rang selyem nyakkendő a csontvázon. Megszívlelendő intelem .. . Pécsi István SZEREPE ISMÉT NÖ Felnőttoktatás ma A Gép- és Műszeripari Szakközépiskola a felnőttoktatás egyik bázisa. Balogh Imre tech- nikus tanár mérésgyakorlatot vezet a levelező tagozat harmadik osztályosainak A felszabadulás utáni években élte fénykorát a felnőttoktatás: egész generációk ültek az iskolapadba, hogy a kor színvonalának megfelelő ismeretekhez jussanak, és hogy szakmát szerezzenek. Később e forma jelentősége érthetően csökkent, ma azonban újra fokozódnak az igények. A gazdaság átszervezésével összefüggő munkaerőmozgás ugyanis megköveteli, hogy a dolgozók egy része új szakmát tanuljon, azaz átképezze magát. Másrészt egy-egy szakmán belül is mind magasabbak a követelmények, s így a tanulás mint a továbbfejlődés eszköze újra nagyobb szerephez jut — gondoljunk csak az újjáéledő technikusképzésre. A felnőttoktatás jelenleg két szinten történik. A dolgozók általános iskolájában a nyolc általánost végzik el azok, akiknek hagyományos módon ez nem sikerült. Elsősorban olyan fiatalokról van szó. akiket fegyelmi okokból felmentenek a mindennapos iskolába járás alól, ugyanakkor kötelezik őket a bizonyítvány megszerzésére. Az ilyen osztályokban való tanításra érthetően nehezebb megnyerni a pedagógusokat. A gondok ellenére több év tapasztalatai alapján elmondható, hogy a tanulók közel háromnegyede eredményesen zárja az évet. A másik szinten, a középiskolai oktatásban több formával is találkozunk. A dolgozók négyéves gimnáziumát a gyermekük tudásával lépést tartani igyekvő szülők és a nappali tagozatokról lemorzsolódott diákok látogatják elsősorban. A dolgozók szakközépiskolája érettségit és szakképesítést ad. Az ipari és mezőgazda- sági szakközépiskolákban a technikusképzés veszi át szerepét. de á kereskedelmi, vendéglátóipari és közgazda- sági szakmákban súlya épp az említett pályakorrekciós igény miatt nőni fog. A szakmunkások hároméves szakközépiskolája indulásától kezdve a legnépszerűbb forma ebben a kategóriában. Itt szerezhetik meg ugyanis a továbbtanulni szándékozó szakmunkások az érettségit. A gimnáziumot végzett, de a felsőoktatásba bejutni nem tudó fiatalok részére kétéves kiegészítő iskola ad szakképesítést. Valamennyi típusban levelező oktatás folyik, a nyolcvanas évek elejétől lassan csökkenő létszámokkal. Ennek okait a szakemberek abban látják, hogy egyrészt az ötnapos munkahétre való áttéréssel a képzés ideje heti egy napról kettőre nőtt, másrészt abban, hogy a magasabb képzettség megszerzését a legtöbb vállalatnál nem. vagy csak jelképesen honorálják, harmadrészt pedig a második gazdaság megerősödésével, az életszínvonal megtartásának igényétől vezérelve az emberek inkább géemkáznak, mint tanulnak. Pedig itt a tárgyi feltételek jók, és az iskolák a legrátermettebb tanárokat igyekeznek bevonni az oktatásba, bár az alacsony óradíjak nem gyakorolnak túl nagy vonzerőt. A tartalmi munkában jelentős előrelépés történt: az új tantervek és tankönyvek megjelenésével nőtt az oktatás színvonala. Igaz, ezzel együtt a lemorzsolódás is, ami az első évfolyamokon eléri a 40— 50 százalékot. Az okok változatosak, kezdve azon, hogy a jelentkező nem mérte fel reálisan képességeit, egészen odáig, hogy a vállalat nem nyújt segítséget dolgozójának, esetleg még nehezíti is a tanulni szándékozó helyzetét. Nagyon fontos feladat tehát az üzemek és az iskolák kapcsolatának javítása, hiszen a jövőben egymásra utaltságuk várhatóan fokozódik majd. Takács György az ív- és láng- hegesztőket avatja be az anyagismeret tantárgy műhelytitkaiba (Fotó: Koncz János) Ma hazánkba látogat Wojciech Jaruzelski Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának meghívására Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke baráti munkalátogatásra ma hazánkba érkezik. Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Kaysone Phomvihane-nak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Phoumi Vongvichitnek, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság ügyvezető elnökének: Tisztelt Elvtársak! Nemzeti ünnepünk, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében köszöntjük önöket, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsát és a baráti laoszi népet. A magyar nép elismeréssel kíséri figyelemmel a laoszi nép szocialista építőmunkáját, a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa határozatainak sikeres végrehajtását. Népünk támogatásával találkozik a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjét és biztonságát, az államok közötti jószomszédi kapcsolatok kialakítását szolgáló kezdeményező tevékenysége, örömmel állapítjuk meg. hogy közös elveink alapján kiegyensúlyozottan fejlődő sokoldalú kapcsolataink eredményesen segítik országaink, népeink barátságának erősödését. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában." Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Sisomphone Lo- vansayt, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlésének ügyvezető elnökét az évforduló alkalmából. fl bányaipar gazdálkodásáról tárgyalt a szakmai szakszervezet elnöksége A bányászat jelenét és jövőjét tekintette át keddi ülésén a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes tájékoztatta a testületet arról, hogy a szénbányászat a lakossági és kommunális Célokra szállított szénből 150 ezer tonnával túlteljesítette időarányos tervét, s az év végéig tovább növeli a terven felüli mennyiséget. Az erőművi és ipari szénnel együtt az idén várhatóan a tervnek megfelelően, 23 millió tonna szenet adnak. A jövő évben is ugyaneny- nyi szénnel számolnak. A szénhidrogén-bányászat várhatóan némileg túlteljesíti ez évi irányzatát, s jövőre, akárcsak az idén, 1,9 millió tonna kőolaj és 7 milliárd köbméter földgáz kitermelését irányozta elő. Az ülésen több felszólaló hangsúlyozta, hogy a termelés szinten tartása is gondot akoz, mert tovább csökkennek a bányászat fejlesztési eszközei, és az új munkahelyeket előkészítő feltárások mérséklődése a termelés visszaesését vonhatja maga után. A jövő évben a jóléti és a kulturális ellátás anyagi erőforrásai is csökkennek, pedig egyébként is nagy tehertétel a bányavállalatoknak a kulturális és sportintézmények fenntartása. A testület fontosnak tartja, hogy az iparágnak eddig juttatott kedvezmények továbbra se csökkenjenek, főként a bányászok hűségjutalma maradjon változatlan. és folytatódjon a bányászlakás-építési akció. A miniszterhelyettes tájékoztatta az elnökséget a szénbányászat szerkezetátalakítási programjának végrehajtásáról is. Elmondta, hogy az előkészített szénva- gyon gyorsított ütemű lefejtésének megfelelően Ormos és Tiribes bányában, továbbá jó néhány gazdaságtalan, úgynevezett peremi külfejtésben már leállították a munkát. A szerkezetátalakítás azonban lelassult, mert a kieső termelést pótló fejlesztésekre kevesebb pénz jutott a tervezettnél. Ezért a minisztérium felülvizsgálja a programot és több alternatívát tartalmazó új előterjesztést készít a szerkezetátalakítás végrehajtásának pénzügyileg jobban megalapozott ütemezésére. Az eddigiektől eltérően ikülön-külön gazdaságossági számítással értékeli majd az energetikai és a lakossági szén termelési költségeit. Czipper Gyula szólt a nagy veszteségekkel küszködő Tatabányai és Mecseki Szénbányák helyzetéről is. A szanálási eljárások megkezdődtek, de még nem fejeződtek be. Tatabányán a szanálási bizottság szakértőinek egyértelmű állásfoglalása, hogy a széntermelést Nagyegyházán és Mányon nem szabad felhagyni, mert másutt ilyen minőségű és mennyiségű szénnel nem tudnák pótolni, s még a jelenlegi veszteséges szén is lényegesen olcsóbb az importnál. A tatabányaiak a vállalati vasvon egy részének értékesítésében, adósságaik átütemezésében, középlejáratú bankhitelek felvételében és a szervezet átalakításában, így a közvetlen széntermeléshez nem kapcsolódó üzemek önállósításában, részvénytársasággá alakításában keresik a gazdaságos termelés kialakításának útját. A Mecseki Szénbányáknál várhatóan a hónaD közepére tisztázzák a tennivalókat, amelyek szerint a 90-es évekre gazdaságossá tehetik a vállalat termelését. A testület hangsúlyozta, hogy a tatabányai és a mecseki gondok ellenére a szénbányászat összességében nem veszteséges. Ám tudomásul kell venni, hogy ez az iparág különösen nagy előrelátást igényel, mert legalább 10 évvel előbb kell dönteni egy-egy új bánya kiépítéséről. Ezért elfogadhatatlan, hogy az ipari tárca évente vagy még gyakrabban változtatja a bányászatot érintő igényeit, véleményét és döntését. Az ülésen Kovács László főtitkár bejelentette, hogy eljuttatták a Minisztertanácsnak azt a levelet, amelyben a szakszervezet elnöksége ösz- széfoglalta. hogy a bányászat mely gondjainak megoldásához kéri a kormány megértését és támogatását.
