Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 10., csütörtök Lerakták az alapokat a további, lényegi előrehaladáshoz A képen: a szerdai, négyszemközti megbeszélés előtt a Fehér Ház Ovális Termében (Népújság-telefotó: AP — MTI — KS) (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet—amerikai törvényhozás együttműködéséről Az amerikai kongresszus két házának vezetőivel találkozott szerdán reggel Washingtonban Mihail Gorbacsov. A szovjet vezető kifejtette előttük, hogy nagy fontosságot tulajdonít a szenátus és a képviselőház vezetőivel kialakított kapcsolatnak, a szovjet és az amerikai törvényhozás együttműködésének, és felszólította őket, nyújtsanak támogatást az új szovjet— amerikai leszerelési szerződés gyors ratifikálásához, mert ez mindkét ország, mindkét nép érdekében áll. „A leszerelés megvalósítása semmiképpen sem köny- nyű feladat — hangoztatta Gorbacsov. — Azt szeretnénk, hogy a lehetőségekhez képest megkönnyítsük azt. Sokan vélik úgy — tegyük hozzá, meglehetősen rövid- iá tóan — hogy Gorbacsov- nak nem lesz könnyű dolga, ha azért jött ide, hogy az amerikaiaktól segítséget kérjen a Szovjetunióra nehezedő fegyverkezési terhek enyhítéséhez. Nem erről van szó: számunkra az a fontos, hogy mindenki megértse a probléma lényegét és következményeit. Mi jól tudjuk, hogy ez a kérdés súlyosan nehezedik politikai párbeszédünkre, megnehezíti, bonyolultabbá teszi azt — s befolyásolja mindkét országban a gazdasági folyamatokat is”. „Jó lenne megegyeznünk abban, hogy megkíséreljük fokozni együttműködésünket, annak megértésével, hogy a fegyverkezés mindkét országnak károkat okoz, károkat okoz népeink legfontosabb érdekeinek, megakadályoznak bennünket abban, hogy a nép érdekében fejleszthessük gazdaságunkat”. „Abban, ami most történik, az egész világ érdekelt. Látjuk, milyen -magasra növekedtek már a fegyverekből épült hegyek — s mi ezeknek csúcsán üldögélünk. Ha ez a folyamat kicsúszik az ellenőrzés alól, akkor tökéletes katasztrófához vezethet el. Ezért keli megpróbálnunk a közeledést egymáshoz — s ezért üdvözlöm, hogy ha nehezen, fájdalmas úton is, a realizmus gondolata utat tör magának a politikai körökben és a közvéleményben* az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban egyaránt”. Gorbacsov rámutatott: az új leszerelési szerződés csupán a nukleáris fegyverek kis részét érinti, de politikai jelentősége kimagasló. „Most a lényeges az, hogy megtettük az első, a legnehezebb lépést. így hát reméljük, hogy a Legfelsőbb Tanács alapos vizsgálat után ratifikálni fogja !a szerződést és önöket iá arra hívom fel: tegyék lehetővé, hogy ez a dokumentum életünk mindennapjainak része legyen. Véleményem szerint helyesen járunk el, ha erre az álláspontra helyezkedünk, hiszen mind az amerikai, mind a szovjet fél alapos vizsgálatnak vetette alá a szerződés minden részletét”. Gorbacsov rámutatott: nemcsak az Egyesült Államokban vannak kételyek a közepes hatótávolságú eszközök felszámolásával szemben. „Sokan vetik fel a kérdést nekem v<igy kormányunknak — n>íltan a sajtóban és a hozzánk intézett levelekben —, hogy helyes döntés volt-e a szovjet vezetés részéről, amikor az amerikai félnél négy-ötszörte nagyobb arányban csökkenti ' nukleáris fegyvereit. Azt kérdezik, hogy ha egyszer megvolt az egyenlőség áz Egyesült Államokkal, akkor miért csökkentünk nagyobb arányokban, mint ők? Vajon nem jár-e ez az egyensúly felborulásával? A Gallup Intézet és a mi saját közvélemény- kutatási szervezetünk által elvégzett felmérés azt mutatja, hogy a Szovjetunió lakosságának fele követeli a szerződés alapos elemzését, annak vizsgálatát, hogy nem lesz-e >ez káros a Szovjetunió biztonságára nézve. Ez számunkra is újdonságot jelentett" — mondotta Gorbacsov. „Mivel rendkívül alaposán részt vettem ia szerződés előkészítésében, beleértve a részletek vizsgálatát is, úgy vélem, hogy ez igen nagy gondossággal kidolgozott megállapodás. Első ízben valósítjuk meg az ellenőrzés példa nélkül álló rendszerét. Ez azt a reményt ébreszti bennünk, hogy amikor eljutunk a hadászati fegyverek korlátozásának szakaszához, hasznosítani tudjuk majd az ellenőrzési rendszer kidolgozásában szerzett tapasztalatokat" — jelentette ki egyebek között Mihail Gorbacsov. A találkozón részt vett kongresszusi vezetők egy része a megbeszélés után kijelentette: hasznosnak tartja a megbeszélést, amely más kérdésekre is kiterjedt, így az emberi jogok kérdésére. Mint ismeretes, az amerikai törvényhozás külügyi bizottsága január 19-ére tűzte ki a szerződéssel kapcsolatos meghallgatások kezdetét, s foglalkozik az abban foglaltakkal a katonai bizottság és a hírszerzés felügyeletével foglalkozó bizottság is. Alan Cranston, a szenátus demokrata pártcsoportjának helyettes vezetője azt mondotta, hogy már most is legalább ötven szenátor biztosan támogatja a ratifikálást és az alapos meghallgatás után minden bizonnyal meglesz az ahhoz szükséges kétharmados többség. Mihail Gorbacsov a megbeszélést követően ismét a Fehér Házba ment, újabb négyszemközti találkozóra Reagan elnökkel. Ennek a megbeszélésnek témája o regionális válságok kérdése volt. A tárgyalás kezdete előtt Gorbacsov újságíróknak kijelentette: a Szovjetuniónak vannak javaslatai az afganisztáni probléma rendezésére, de nem közölte, hozott-e magával olyan javaslatot, amely megadná az Afganisztánban levő szovjet csapatok kivonásának ütemtervét és határidejét. Reagan korábban azt mondotta, hogy az afganisztáni probléma megvitatásának fontos szerepet szán a megbeszéléseken. fr Raisza Gorbacsova szerdán délelőtt rövid látogatást tett a washingtoni Nemzeti Képtárban, majd a Fehér Házban találkozott Reagan elnök feleségével. Lehetséges az írásos közös közlemény kiadása Kétórás megbeszélést folytatott egymással szerda délelőtt Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a Fehér Házban. A két küldöttség szóvivője szerint a tárgyalások igen jó hangulatban, igen ígéretesen és eredményesen folytak, de részleteket nem közöltek a megvitatott témákról. Gorbacsov és Reagan előbb az elnök külön dolgozószobájában — ez a hivatalos dolgozószobából, a nevezetes Oval Office-ból nyíló kisebb szoba — ^kifejezetten négy- szemközti beszélgetést folytatott, ezen ezúttal még jegyzőkönyvvezetők sem voltak jelen, kizárólag a tolmácsok. Az amerikai szóvivő, Mariin Fitzwater szerint ez arra szolgált, hogy teljességgel nemhivatalos formában tudjanak beszélni néhány kérdésről. Ezt követően plenáris ülést tartottak, legközelebbi tanácsadóik bevonásával. A munkában szovjet részről Sevardnadze külügyminiszter, Dobrinyin és Jakovlev KB- titkárok vettek részt, amerikai részről Shultz külügyminiszter, Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője és Powell tábornok, nemzetbiztonsági tanácsadó. A két szóvivő közlése szerint a tanácskozáson megvitatták a regionális kérdéseket, beleértve az afganisztáni helyzetet és az Irak és Irán közötti háborút is. Ezzel kapcsolatban Geraszimov szovjet szóvivő elmondotta: szó volt a szovjet csapatok kivonásának tervezetéről és a probléma más összefüggéseiről is, de erről nem, közölt részleteket. Fitzwater azt mondotta, hogy a kérdést, éppúgy, mint a Perzsa-öböl helyzetének témáját is „a felek saját szem pontjukból kiindulva vitatták meg”, „de figyelembe vették a problémák kihatását a két ország közötti kapcsolatokra is". A szerdai tárgyaláson, amely jóval tovább tartott a tervezettnél, szó volt leszerelési kérdésekről is. Ezeket külön csoport vitatja meg, s mint a két szóvivő elmondotta, a csoport tagjai kedden késő estig dólgoztak, szerdán pedig már korán reggel összeülték. Mindkét szóvivő igen ígéretesnek nevezte a munkacsoportok által Végzett munkát. „A tárgyalások igen produktívak voltak, különösen ami a potenciális megállapodások lehetőségeit illeti" — jelentette ki Fitzwater, azt hangoztatva, hogy mind Gorbacsov, mind Reagan szerint az új leszerelési szerződés keddi aláírása „fordulópontot ígér a szovjet—amerikai kapcsolatokban” és „nem szabad elveszteni a lendületet a tartós béke keresésére irányuló erőfeszítésekben”. A szóvivők jelezték, hogy a tárgyalások befejeztekor lehetséges írásos közös közlemény kiadása, de erről még nem közöltek végleges döntést. ★ A szerdai tárgyalás elhúzódása miatt Gorbacsov csak az eredetileg tervezett időpontnál később tudott eleget tenni Shultz külügyminiszter ebédmeghívásának. Ide feleségével együtt volt hivatalos. Az ebéd után, mint azt Gén nagyíj Geraszimov még a sajtótájékoztatón közölte, szovjet—amerikai megállapodásokat írtak alá a külügyminisztériumban : a két ország külügyminisztere egyrészt aláírta fi szovjet—amerikai polgári légiforgalmi egyezmény kiegészítéséről szóló memorandumot, A tegnapi ebéd alkalmával Mihail Gorbacsov pohárköszöntőjében kiemelte: a a tegnap aláírt szerződés eredményeként a világ megszabadul' mintegy 2000 halált osztó robbanótöltettől. Ez egyelőre nem túl sok. A szerződés jelentősége azonban messze túlmutat konkrét tartalmának keretein. Az aláírást úgy értékeljük, mint a nukleáris fegyverektől mentes világ felépítésének kezdetét. Ilyen programot javasoltam a szovjet vezetés és a szovjet nép nevében csaknem két évvel ezelőtt, 1986. január 15-én — emlékeztetett rá válaszbeszédében a főtitkár. A programmal kapcsolatban kifejtette, hogy hisz annak megvalósíthatóságában. Az emberiség kezdi megérteni, hogy ez igazi vívmány, s hogy a háborúkkal egyszer s mindenkorra le kell számolni. A szerződés jelentőségére visszatérve Gorbacsov így folytatta: ez a lépés és előkészítése — ezt túlzás nélkül állíthatom — tanulságos volt. Országainkat és a világpolitikát a nehéz, de egyszerű igazságok elismerésével gazdagította. Helyénvaló ezek némelyikére emlékeztetni. Először: miközben közeledtünk egymáshoz, felismertük azt a hatalmas felelősséget, amelyet nemcsak saját népeink előtt, de az egész világközösség előtt viselünk. Másodszor: megéreztük, mennyire fontos az, hogy erőfeszítéseinket támogassák a szövetségeseink. Tapasztaltuk, hogy milyen hatalmas tartalékok vannak szövetségeseink ötleteiben, tanácsaiban, igazi érdekeltként való részvételükben, abban, ha egyeztetjük velük lépéseinket. Harmadszor: a gyakorlatban éreztük meg, mennyire fontos, hogy partnereink szövetségesei megértsék szándékainkat, javaslatainkat és terveinket, mennyire fontos a szolidaritás, sőt egyszerűen az. hogy a fejlődő világ sok nagy és kis állama és az el nem kötelezett országok kívánták a sikert. Mindez meggyőzően bizonyította azt az egyszerű, de nagyon fontos igazságot, hogy korunkban a világ nem egy állam vagy egy országcsoport monopóliuma, bármilyen erősek legyenek is ezek az államok. A béke sokak és mind többek, mindenki közös ügye és sorsa. S ahol sokan működnek együtt, nem lehet eredményt elérni kölcsönösség és kompromisszumok nélkül. A főtitkár a továbbiakban utalt arra, hogy egyesek szerint a Szovjetunió tett sok engedményt a szerződés előkészítése során, mások úgy vélik, hogy az Egyesült Államok. Ügy gondolom — mondotta —, egyik állítás sem helyes. Mindkét fél pontosan annyi engedményt tett, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy érdekeik között létrejöjjön az egyensúly az adott konkrét területen. Mihail Gorbacsov pohárköszöntőjében hosszasan méltatta a diplomáciai szolgálatoknak a szerződés előkészítésében végzett munkáját. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy korunkban a külpolitika már nemcsak a szakemberek dolga, a diplomáciának mindinkább nyitottá kell válnia. Az, hogy ebben a teremben a Szovjetunió és az Egyesült Államok kimagasló képviselői vannak jelen, nemcsak a protokollnak és az etikettnek tudható be, hanem jelzi azt is, hogy a két ország közötti jobb megértést célzó politikai irányvonal tekintélyes támogatást élvez — mondotta. Ez a támogatás lelkesített bennünket a valódi nukleáris leszerelés kezdetét je- zető hosszú és bonyolult úton. Mivel nem kívánunk megállni az út kezde_ tén, erre a támogatásra holnap is szükség lesz. amikor folytatjuk a közös munkát nukleáris fegyvertáraink legnagyobb, legveszélyesebb részének felszámolása érdekében — hangoztatta a szovjet vezető.. Befejezésül hangsúlyozta, hogy az erő változékony és bizonytalan kategória. A becsületes munkával feltárt igazság viszont állandó, mivel emberi. Ma közelebb állunk az igazsághoz, mint tegnap. A szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetéről, jövőjéről szólt szerdán George Shultz amerikai külügyminiszter azon az ebéden, amelyet Mihail Gorbacsov és felesége tiszteletére adott. Az amerikai miniszter hat pontban összegezte azt. ami szerinte a kapcsolatok alakításának irányelve. „Az első pont az, hogy kapcsolatunk éppannyira fontos, mint amennyire különleges — mondotta. — Fontos, mert mindkettőnkre hatalmas felelősség hárul a vezetés terén a mai világban. Különleges, mert jelentős ellentéteink ellenére a nukleáris kor megköveteli tőlünk a kapcsolatok fenntartását, a tárgyalást, ahogy azt ön is kifejtette könyvében, nem térhetünk ki egymás elől. A második tényező az, hogy viszonyunkat továbbra is nehéz lesz kézben tartani. Filozófiánk, politikai rendszerünk, nemzeti érdekeink ellentétesek, érték- rendszerünk, rendszerünk, érdekünk azonban akkor is fennmarad, ha a körülmények következtében megnő együttműködésünk igénye”. A külügyminiszter a kapcsolatok további irányelveként említette azt, hogy „realista módon, az ellenségeskedést, vagy az eufória végleteit elkerülve,, kell alakítani azokat és „világosan, nyíltan kell szólni a nézet- különbségekről is”. Shultz azt mondotta, hogy az amerikai fél ezért húzta alá a csúcstalálkozón az emberi jogok érvényesítésének kérdését és a regionális problémákat. „ön nem habozott kifejteni véleményét és most valamelyes előrehaladást értünk el” — hangoztatta az amerikai külügym'niszter. Azt említette meg, hogy „a jövőre a múlt figyelembevételével kell tekinteni” és figyelembe kell venni a világban egyre gyorsuló változásokat, a m'mdennapi élet körülményeinek változását, azt, hogy a tudományos, a gazdasági és politikai kérdések ma már globális méretű megoldást követelnek. „Ez vezet el a hatodik ponthoz kapcsolataink irányelveiben: el kell ismernünk, hogy az eszmék, az információ és a kapcsolatok nyíltsága jelenti a jövő sikereinek kulcsát. Azok az úttörő jelentőségű megoldások, amelyeket a most aláírt leszerelési szerződés tártalmaz az ellenőrzésről, a helyszíni vizsgálatról, csupán példát adnak arra, milyen erőteljes vonzerőt gyakorol a nyíltság kapcsolataink e kulcsterületén. Következetesen előre kell tehát haladnunk a nyíltabb, előreláthatóbb, szilárdabb és konstruktívabb kapcsolatok felé. A változások mostani korszakában a nemzetközi kapcsolatok szövevényes összefüggései bonyolultabbá teszik kétoldalú kapcsolataink intézését is, de az összefüggések új rendszere új lehetőségeket is megnyit az együttműködés és a haladás előtt. „Meg kell ragadnunk ezeket a lehetőségeket” — hangoztatta Gorbacsov tiszteletére mondott pohárköszöntőjében George Shultz amerikai külügyminiszter. ★ A délután folyamán újabb „első alkalomra" került sor a szovjet—amerikai kapcsolatok történetében: Szer- gej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke — ha az előzetes tervek nem módosultak — Frank Carlucci hadügyminiszternél tett látogatást a Pentagonban. Ilyen magas szintű szovjet látogató eddig nem járt a hadügyminisztérium ötszögű épületében. A marsallt ünnepélyes fogadtatásban részesítették, a fegyveres erők képviselőinek díszsorfala között elhaladva lépett be az épületbe. ★ Csütörtökön véget ér Gorbacsov és Reagan harmadik —, de minden várakozás szerint az eddigi legjelentősebb eredményekkel járó — csúcstalálkozója. A szovjet vezető ma George Bush amerikai alelnököt látja vendégül a szovjet nagykövetségen. Ezt követően kerül sor zárótalálkozójára Reagan elnökkel, akivel a megbeszélést követően munkaebédet tartanak. A program szerint Gorbacsov ünnepélyes búcsúztatására a Fehér Háznál közép-európai idő szerint este nyolc órakor kerül sor. Ezzel még nem ér véget Mihail Gorbacsov washingtoni programja: a szovjet nagykövetségen az amerikai pénzügyi, kereskedelmi, gazdasági körök vezető sze. mélyiségeivel találkozik. Ezt követően kerül majd sor Mihail Gorbacsov hatalmas érdeklődéssel várt sajtóértekezletére, amelyet a szovjet nagykövetség lakótömbjének színháztermében tartanak meg. A szovjet vezető programja úgy írja elő, hogy csütörtökön washingtoni idő szerint este nyolc órakor — közép-európai idő szerint ez már hajnali két óra — indul haza. Egy órával később Reagan elnök televíziós beszédben összegezi majd a csúcstalálkozó eredményeit az amerikai közönség számára.
