Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 5., szombat YEl PANORAMA „Ti megkaptátok már a szenet?" — Lehetőségeinkhez képest mindent elkövetünk, hogy lépést tartsunk más oktatási intézményekkel — folytatja Bódi Lászlóné magyar—ének szakos pedagógus. — A gyerekeket, ha egy mód van rá. kirándulni visszük, a nagyobbaknak pedig színházlátogatást szervezünk, kiállításokat, tárlatokat nézünk meg. A már hagyományos országjárás célja, hogy az innen kikerülő diákok minél jobban megismerjék az ország nevezetességeit. Azzal viszont sajnos számolnunk kell, hogy ebben a dráguló világban a szülők kétszer is meggondolják, áldozzanak-e erre pénzt a jövőben is. Csöngetés után megnézzük az ajándék Bösendor- fert. A gyerekek szűnni nem akaró örömét látva, úgy tűnik. jó helyre került a hangszer. A bélapátfalvi takarékszövetkezet kirendeltsége előtt eszünkbe jut az Egerben tobzódó vásárlási láz, az OTP és a takarékszövetkezetek kölcsönfolyósításáról fölröppenő kósza hírek, miszerint a lakosság valósággal kifoszja a pénzintézeteket. A balatoni kirendeltség vezetője. Vass Gézáné elcsodálkozik kérdésünkön: — Nálunk nem jellemző a betétek kivétele. Sőt. az előző hónaphoz viszonyítva növekedett a betétállomány. Mindenféle hitelfajtából korlátlanul tudunk biztosítani. Nyugodtan jöhetnek az ügyfelek. No, persze, itt is szeretnek költekezni az emberek. és azt sem mondhatnám, hogy túl takarékosak. De a pánikszerű, nagyméretű költekezés tényleg nem jellemzi a balatoniakat. Nováki Istvánnéval útközben elegyedünk szóba. — Ne tessék fényképezni, mert még baj lesz belőle — fogja le a fotóriporter kezét. — Van nekem elég gondom. Kétezer-kilencszáz forintból Bódi Lászlóné: „Lépést szeretnénk tartani más iskolákkal” élek egyedül, mióta meghalt a férjem. Annyifelé kell fizetni, és minden olyan drága. Egy cipőre se nagyon telik. Már annak is megörültem, amikor tegnap bemond- ták a rádióban, hogy a gyógyszerek árát mégsem emelik. De menjenek inkább azokhoz, akik nem kapták meg a szenet. Nekik még nehezebb. Rócz Zoltánná elkeseredetten bólogat: — Hat hónapja „írattam meg” a szenet, azóta fizetem a havi törlesztést, de még mindig nem hozták. Vettünk hát egy fuvar forgácsot, ami. nem sokáig tart ki. A lá- nyomék is itt élnek nálam a pici gyerekkel. Fűteni kell. Kétezer-ötszáz forint a nyugdíjam, a férjem, szegény, meghalt. Ha jön a hideg, nem tudom, mi lesz velünk. Nem vagyunk egyedül, sokan nem kapták még meg a tüzelőt, de ez nem vigasztal bennünket. Még csak tanácsot sem tudunk adni a jogos kifaka- dásra. Hiába a nyugalom, a béke. amit a domboldalról látott távlati kép sugall. Tudjuk, a kicsinyke torná- ccs házak mögött kiszolgáltatott emberek, magányra ítélt öregek is pergetik napjaikat. De sajnos, ez másutt is így van. Miért éppen Balaton lenne ebben a kivétel? Pedig itt állítólag az összetartás még nem halt ki az emberekből. . . Barta Katalin Egerben mór indulásunkkor. a reggeli órákban is nagy a nyüzsgés. Kialvatlan. gyűrött arcú emberek tolakodnak a fűtetlen helyi járatú buszon, a 9 órakor nyitó üzletek előtt sorok húzódnak. s a kisvárosi jelző ellenére úgy tűnik, lüktetnek az utcák, az ideges gyalogosoktól. a türelmetlenül tülkölő, füstöt okádó autóktól. Ahogy elhagyjuk_a ködös, nyirkos várost, kicsit fel- lélegzünk. Egy félóra elteltével Balaton község pedig érintetlen nyugalommal, csenddel fogad bennünket. A falu még a novemberi borongós időben is szép. Csak egy pillanatig tart fogva a különös érzés: itt megállt az élet... A községi tanács épületében ugyan nagyon is valós az „átmeneti felfordulás". Tatarozzák, festik a helyiségek egy részét. Horváth Ferencné, tanácselnökasszony éppen mérgelődik, amikor belépünk hozzá: — Ki látott már ilyet? A tanácstagok azon füstölögnek, hogy miből telik az épület korszerűsítésére. Elfelejtették. hogy éppen ők szavazták meg a rekonstrukciót a költségvetésben. Igaz, kitolódott egy kicsit a munka, mert nehezen kaptunk kivitelezőt, de ettől még be kell fejezni. Azt hiszem, önöket viszont jobban érdekli a község élete. Balaton jelenleg 1400 lelket számlál. Tíz évvel ezelőtt többen voltunk. Ennek az az oka. hogy évek óta csökken a születések száma. Az itt letelepült emberek nem kívánkoznak el, a megtartóerővel nincs gond. A felnőttek nagy része a borsod- nádasdi lemezgyárban dolgozik, de egyre többen keresik meg kenyerüket Bélapátfalván, Egerben is. A közlekedés jónak mondható, bár az ingázók számának növekedésével, idővel sűríteni kell majd a járatokat. Talán úgy tűnik, hogy a falunk kiesik a forgalomból, de ez csak látszat. A távolsági kapcsolattartást segíti a tavaly bevezetett crossbarrendszerű telefon is. Az alapvető élelmiszereket az egri áfész által üzemeltetett ABC- ben vásárolhatjuk meg. S bár az ellátás kiegyensúlyozott. az az igazság, hogy kinőttük az üzletet, bővítésre szorul. De így vagyunk az orvosi rendelővel is. A terveinkben szerepel, hogy a következő ötéves tervben egy új épületben alakítjuk ezt ki. Annál is inkább szükség van erre, mert a műszerek, gazda nélkül tönkremennek. A fiatalok inkább üres telket vesznek, és új otthont építenek. Nemigen vállalkoznak a régiek átalakítására. A tanács szűkös anyagi helyzete pedig most nem teszi lehetővé ezek rendbehozatalát. A tervezők viszont csakugyan javasolták, hogy védetté kell nyilvánítani ezt a területet, így valószínűleg nem pusztulnak el múltunk értékei. — ön tősgyökeres balatoni. Tizenkét évig vb-titkár- ként dolgozott, 1985 óta pedig tanácselnök. Mivel tudná leginkább jellemezni a községet, mi az, ami megkülönbözteti más falvaktól? — Igényes, többre, jobbra törekvő emberek élnek itt. A korszerűbb hétköznapok érdekében bármilyen áldozatra hajlandók. Ugyanakkor a más falvakban tapasztalható rivalizálás, az öncélú gyarapításvágy nem jellemző. Bár nehezebb, bonyolultabb időket élünk, az összetartás nem halt ki az emberekből. És ez manapság nem kis dolog ... Az általános iskolában hirtelen egy dologra tudnak gondolni, amikor belépünk. Bizonyára a zongora miatt jöttünk, amit egy egri fuvarozó ajánlott fel egy, a leginkább rászoruló közösségnek. Mivel a hangszer idekerült, ésszerű a következtetés: bennünket is ez érdekel. Ha már itt vagyunk, természetesen megnézzük, de számunkra fontosabb ennél az itt folyó munka. — Jelenleg 150 tanulónk van — mondja Bóta Jánosáé igazgatóhelyettes — Sajnos, a meglévő hat tanterem kevés, ezért az úttörőházban és a gyakorlati műhelyben is tanítunk. Mivel szemléltetőeszközeink is szépen gyarapodtak az elmúlt években, egy szertárra is nagy szükségünk lenne. Tornateremről egyelőre nem is álmodozhatunk. Ezért a testnevelés órákat, amíg az időjárás engedi, az udvaron tartjuk, ha hidegebbre fordul, marad a folyosó. Eredményeinket elsősorban az összetartó, lelkes tantestületnek, s nem a tárgyi feltételeknek köszönhetjük. a felszereltség színvonala jobb sok más településénél. A kulturális és szórakozási lehetőségek azonban nem túl jók. A 150 ember befogadására alkalmas művelődési ház — ahol a mozi is helyet kapott — kihasználatlan, s szintén felújításra szorul. Mivel a tizenévesek zöme továbbtanul, így a napi utazgatás után inkább így otthon töltik el az idejüket. Visszatérve megoldatlan gondjainkra, a legfontosabb feladatunk az általános iskolában a tanterembővítés, az utak rendbehozatala és a csatornázás. A 400 forintos tehót is erre szavazták meg az emberek. — Nagyon szép régi házakat láttunk idefelé jövet a régi központi településrészen. Sok közülük azonban gazdátlanul, elhanyagoltan áll. Gondoltak-e ezen épületek megmentésére, hiszen a falu jellegzetes, múltbéli arculatát ezek őrzik a leginkább? — Valóban, szépek és értékesek a régi tornácos házak, de az a helyzet, hogy Üj út épül AHOL AZ ÖSSZETARTÁS NEM HALT KI AZ EMBERÉKBjgk^^ Balatoni benyom»!? őszén Vass Gézáné: „A pánikszerű költekezés nem jellemző a balatoniakra" A bolt 'bővítésre szorul (Fotó: Tóth Gizella) Nyugalom és béke — távolból Horváth Ferencné: „Igényes, jobbra, többre törekvő emberek élnek itt” Nováki Istvánné: „Már annak ,is örülök, hogy nem emelik la gyógyszer árát”. A művelődési ház I— ahol ía mozi is helyet kapott —, kihasználatlan
