Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-31 / 308. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. december 31., csütörtök MEGKÉRDEZTÜK Ki mit vár az új évtől! Az év védi“ elkerülhetetlenül számvetésre késztet mindenkit: mire jutott az óévben és milyen tervekkel, várakozással indul a/ új évnek. A szokottnál is nattyobb súlya van ezeknek a kérdéseknek most. amikor várhatóan nehezebb körülmények között kell majd helytállni. Mit várnak 1988-tól? Mi is ezt kérdeztük dr. Kovács Sandámétól. a megyei tanács elnökhelyettesétől, Komán Judit színésznőtől, illetve Tiirncsik Jánostól és feleségétől, az IK V dolgozóitól lósítani, pedig az akara* ton, a fogékonyságon nagyon sok múlik. KÖZ.ÖS felelősségünk van a felnövekvő nemzedékek egészségéért, és az alkoholizmusban elért szomorú világelsőségünk is arra figyelmeztet. hogy nem halogat" hatjuk tovább a szükséges lépéseket. A politikus — Hogy mit várok a jövő évtől? Gondolkodást, tenniakarást, megfontolt, értelmes cselekvést. Az anyagi lehetőségek szűkülnek, kevesebb pénz.ből gazdálkodnak a tanácsok és bizony az állampolgárok egy része is. Sok fontos dolog azonban nem a pénzen múlik, ezért számos lehetőséget látok az előrelépésre. Az értékrendünk felborult, a műveltség, a humán kultúra leértékelődött: ezen mindenképpen változtatni kell, ha az értelmiség húzóerejére hosszú távon számítani akarunk. — A mennyiség, szemlélet sajnos eluralkodott az egyéni gondolkodásmódban is: minél többet szerezni, minél nagyobb házat építeni minden áron. még emberi kapcsolataink, családi békénk kárára is. Remélem sokan átgondolják, hogy az anyagi javak hajszolásának meddig van értelme, s így megszerzett értékeinkért valójában mennyit fizetünk.-- Én sokat várok a kormány egészségmegőrzési programjától is, bár a társadalmi vitákon szerzett tapasztalataim nem túl biztatóak. A felszólalók többnyire úgy közelítették meg a témát, hogy miért nem lehet ezt vagy azt megva— Magánéletemben az a fő cél, hogy változó feltételek mellett is sikerüljön családi életünk nyugalmát és harmóniáját megőrizni. A színésznő — 1987 fordulópontot jelentett az életemben, hiszen ekkor kaptam meg a diplomámat a főiskolán és ekkor szerződtem a Gárdonyi Géza Színházba is. Az első igazi színpadi sikert ugyancsak ebben az évben értem el: vizsgaelőadásként a Godspell című amerikai musicalt mutattuk be az Údry Színpadon. Negyedórás tapsokat kaptunk és ekkor tudtam meg igazán, mit jelent a siker. Kellemes emlékként maradt meg bennem az első találkozás Egerrel. Az idei Ag- ria Játékokon a Kiéhez- tetés című darabban játszottam, a próbák szünetében pedig a várost jártuk kollégáimmal, mert nagyon megragadott az utcák hangulata. a sok műemlék, ősz óta, az évad kezdetétől valamennyien keményen dolgozunk. A Takarítás jó iskolát jelentett, annak ellenére, hogy nem szerettem ezt a szerepet. Berek Katitól rengeteget tanultam — nem js álmodtam, hogy egy színpadon fogok vele dolgozni. A Figaro házasságának próbáin Valló Péter rendezőtől kaptam sok olyan instrukciót, melyeket később is fel tudok használni. — Mit várok 1988-tól? Remélem, hogy az új darab, a Charlie nénje sikert arat majd, megkedvelj és sokszor megnézi a közönség. Bízom benne, hogy kapok még szerepet ebben az évadban és nyáron az Agria Játékokon is szívesen részt vennék. Őszre Ígérik a színészlakásokat. Ha beköltözhetünk. még otthonosabban fogjuk érezni magunkat Egerben. Az örömmel várt események mellett természetesen szorongást is érzek egy-két dolog miatt. Az új adórendszer bennünket is érzékenyen érint. és egyelőre fogalmam sincs, hogyan fogok takarékoskodni, pénzt gyűjteni bútorokra, egyebekre. Egy autó is kellene, hiszen a szüleim, testvéreim, a szerelmem Pesten élnek, és egy kicsit féltem is a magánéletemet a távolság miatt .. . Töröcsikék — Azt mondhatjuk, hogy jó évet zártunk az idén. Nagyon nagy öröm ért bennünket, amikor megtudtuk, hogy nyolc év után megkapjuk a tanácsi bérlakást. Februárban tették ki a névsort, attól kezdve kijártunk az építkezésre és figyeltük, hogyan készül az otthonunk. Augusztusban költöztünk, reggel megkezdtük, délutánra az utolsó pohárig úgy állt a helyén, ahogy most látja. Huszonhárom rokonunk és barátunk segített, szinte futószalagon jöttek fel a bútorok. Kedves emberek laknak itt, a házfelügyelőnk, Lévai Lászióné is gondosan rendben tart mindent, de meg is becsüljük a munkáját. — Októberben volt a harmincadik házassági évfordulónk. Megértésben töltöttük el ezeket az éveket, felneveltük közben a lányunkat, Andreát, aki most 19 éves és az Agria Bútorgyárban könyvelő. — Hogy a jövő év hogyan alakul, még nem tudhatjuk. Az a fontos, hegy egészség, békesség legyen mindnyájunknak. Az adóval különösebben nem foglalkozunk: az sem nagyon rajtunk múlik, hogy menynyit keresünk, az sem, hogy mennyit vonnak le belőle Mindenki azt mondja, hogy nem érdemes a takarékba tenni a pénzt, mi mégis ezt tesszük, mert a lányunk jövőjét szeretnénk megalapozni. Amennyit tudunk, segítünk neki és reméljük, hogy olyan megértésben él majd a férjével, mint ahogy nekünk sikerült. Koncz János TÖRTÉNETEK A HEGEDŰRŐL Gyöngyösi Rácz Géza — muzsikált Genfben, 1972-ben C mlékeznek-e még a “ Mátravidéken — a városban. Füreden, Kékestetőn — Gyöngyösi Rácz Gézára...? S gondolnak-e rá Budapesten, maradt-e valami muzsikájából a Búsuló juhászban, a Lidóban, a Rózsafában, a Fortunában, az Európa. a Nemzeti, a Metropol szállókban vagy akár csupán a szívének máig oly kedves kispesti Halászcsárdában? Meg a külföldi közönség tarka sokaságában. Lipcsében, a „két" Berlinben. Prágában, Varsóban, Moszkvában. Leningrádban, Bécsben. Grazban., Amsterdamban, Genfben. Mont- reux'ben, Hamburgban, Frankfurtban, Münchenben, Brüsszelben. Milánóban. Nápolyban? Mert. hogy már igencsak régen elkerült a nevében őrzött szülőföldről, s jó évtizede letette a vonót. Nem játszik sem a hazaiaknak. sem pedig az idegeneknek vén kontinensünk hangos, zajos, vidám mulatóiban. Nyugdíjban van a legendás prímás. a zenészfejedelmek unokája, fia. Módos házában pihenget csöndesen élete párjával, s a két hegedűvel. Az édesapjáéval — ami olasz jávorból készült több. mint 200 éves német mestermunka, az angliai Liverpoolból került a családba — s a szintén világot járt sajátjával. Meg nem zendül egyik sem. akárhogyan kérik. Gazdájuk legfeljebb a halk pengetésre hajlik. Kíméli a becses hangszereket. s magáit is. persze. Orvosa tiltotta el a játéktól. a komisz műtét után . .. A pesti külvárosi kerületben — ahol egykor a nemzet csalogánya. Blaha Lujza is oly szívesen időzött nyaranta — már csupán idézgeti a másik Csalogányt. sikerszámait sorra szedve a látogató földinek. a Pacsirta és a többi mellett. Az útját azonban — meséli — egészen más dalok, nóták egyengették. Tulajdonképpen a gyöngyösi, Gyöngyös-környéki. elsősorban nagyrédei gyűjtéseknek, feldolgozásoknak köszönheti, hogy jobban is észrevették, „felfedezték”. kitárták előtte az álmok kapuját, s zenekarok élén eredményesen járhatta pályáját évtizedeken keresztül. Ezzel a színes csokorral köszöntöti be a Magyar Rádió első felvételére csaknem negyven esztendeje, hogy az eredetileg meghívott édesapja helyett, szülői kérésre eleget tegyen a megtisztelő, rangos meghívásnak. — Apuka ekkoriban már meglehetősen fáradt, igen beteg ember volt — magya- gyarázza kellemes otthonának kényelmes karosszékében a muzsika sokat utazott nagykövete — no, meg aztán már különösebben a hírnév, a dicsőség sem hiányzott számára. Ha rádió- szereplést ugyan nem is emlegethetett élményei között. nevet adott neki a kilencéves londoni „iskola" — ahová kinn élő. befutott Ihonfitársa vitte magával egészen gyerekfejjel —. a pesti fényes „Polarics”, .az akkoriban igen elegáns úi Palace, s a Nagy-Bri- tannia. a mai Béke Szálló, amelyeket ő „nyitott” fellépésével. Államférfiaknak, jeles politikusoknak húzta vacsorákon és banketteken. Rajongói közé tartozott a későbbi híres sebészprofesszor is. — aki máig emlegeti, hogy apuka muzsikálta össze a feleségével. No. meg aztán ő sem csak idehaza játszott. Anglián kívül megfordult Belgiumban, Hollandiában. Svájcban is. Olaszországban magát a királyt. Viktor Emánu élt vidította! Egyszóval így jutottam én be a fővárosi stúdióba, s vettem fel mindjárt a ..Gyöngyösi" előnevet is. Mert addig „csak” a kis Rácz. vagy a kis srác. a kis Géza, legjobb esetben is Rácz Géza voltam. Eszemben sem ■ volt. hogy apukától megkülönböztessem magam! Pusztán úgy éreztem: tartozom vele szeretett városomnak. Gyöngyösnek. ahol apuka egyébként furcsa tiltása ellenére először próbálgattam a hegedűt. Tomics tanár úrnál jobban is hozzászoktam, aztán pedig — hogy a pesti iskolán túljutottam — első sikereimet arattam. Olyannyira ragaszkodom a városomhoz. hogy — a hetvenen alig túl, talán nem illik erről beszélni — ott is akarok majd végleg nyugodni, Szüleimnek már a számomra is elkészített sírhelyén1, a felsőrészi temetőben ... Különös — folytatja —, hogy a muzsika mellett a konok tiltást is örökölte. Atyai nagyapja Rácz János sem egykönnyen vette tudomásul fia vonzódását a zenéhez. Szerette volna megkímélni a hajlon- gástól. Főleg, hogy megütötte a lutri-főnyereményt, s Gyöngyösoroszilban nyolcvan holdas szőlőbirtok, tekintélyes úri ház vásárlására tellett belőle. Azon nyomban ott hagyta a Mágnás Kaszinóban — a Rákóczi úti mai egyetemi kollégium. menza helyén a havi kétezer koronáért szerződött méltósáQOs Berkes Bélát, s úgy eldugta a csellóját, hogy utóbb talán maga sem találta meg. Csak akkor engedett a szigorából. amikor gyermeke lopva mégis megtanulta valahogy ügyesen húzkodni a vonót, s észrevette: vérében van a hajlam. a tehetség. Végképp azonban csak akkor bocsátotta meg neki pályaválasztását. amikor a filoxéra miatt tönkrement gazdaságot a „könnyelmű” fiú a hegedűiével próbálta megmenteni. Sokat és látszólag szívesen beszél az édesapjáról. Hozzá kanyarodnak a történetek a gyerekkor érdekesebb fordulataiból. a hadifogsággal végződött — de az általa verbuvált, vezetett lágerzenekar miatt míégsem annyira borús — katonaságból, s az első nagy gazdagságát hozó mátrai, gyöngyösi évekből, minduntalan. A városi népi zenekar felszabadulás után rábízott megalakítását szinte csak érinti. Pedig ifjabb Rácz Gézának ez sem igen volt kisebb sikere akkoriban. mint amikor mondjuk. Papp uram füredi Royaljá- ban — a mai Benevárban — produkcióiért a vendégek vörösre tapsolták a tenyerüket. Édesapja emlegetésekor szól anyai Rácz nagyapjáról is. a nagyváradi Astoria sztárprímásáról. Gusztávról. aki világszép leányát. Marikát első látásra a világért sem akarta hozzáadni a vékonydongájú. pelyhes állú. kistermetű kérőhöz. Noha évek múltán a zord após mindössze egyetlen zenész lehetett veje jó hírű ..bandájában” Ö-Tat' ratüreden. Ismétli is, hogy „apuka” királynak muzsikált a tal- jánoknál. Azt. hogy ő maga. Gyöngyösi Rácz Géza pedig Jehudi Menuhin előtt csillogtatta tudományát, s produkciójáért a Mester kolléga úrnak nevezte, nagy érdeklődéssel magyar csárdások kottáját kérte tóle — majdnem elfelejti. Amit dúdol — nem hegedül — az is előbb a szülői nóta: — Eltörött a kutam gémje . ... Csókolom a kis- kezedet .... S csak aztán az övé: Mit susog a fehér akác ...? — Sohasem szól már a hegedű? — kérdem a búcsúzásnál. — Talán csak a rádióból. Néha'néha — sóhajt. — De ez sem dobogtatja meg a szívemet. Sajnos, régi a felvétel. legalább húszéves, s ez annyira érződik a technikán. hogy lassan-lassan szégyenlem. hogy az én játékom ... Megpróbálom másban lelni a kedvem. Te- szek-veszek a ház körül a feleségemmel, Rózsikéval, s mivel nincs gyermekünk, de még igazán közeli rokonunk sem. ismerőseimen próbálok \ segíteni. ahogyan tudok. ^Amolyan .maszek eljáró” lettem hivatalos ügyekben. Nemrégiben például a gázbekötést intéztem el három környékbelinek is. Az enyém utánuk marad. Az övék volt a fontosabb. Gyóni Gyula
