Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 24., csütörtök 7. JUSSON ESZÉBE A (VASÁR)NAPRÓL ... A Sugár Biztos vagyok benne, hogy Sugár Andrást nem kell senkinek sem bemutatni, hiszen a televízió segítségével mindennapos vendég otthonainkban. A sajtóban eltöltött, csaknem három évtized alatt nyílt egyéniségével, értő tudósításaival, riportjaival annyira megnyerte az olvasókat, hallgatókat és nézőket, hogy egy 1980-as felmérés tanúsága szerint, Vitray Tamás és Chrudinák Alajos mellett, ö találtatott a legnépszerűbb magyar tévészemélyiségnek. Jelenleg a vasárnap esti politikai magazin, A HÉT főszerkesztője, de természetesen nbm csak a műsorra vonatkozó kérdések foglalkoztattak, amikor megkerestem puritánul berendezett, tenyérnyi „főnöki” szobájában. — ön mozdonyvezető, tűzoltó vagy katona szeretett volna lenni gyermekkorában? — Nevetni fog, de ez az igazság: újságírósdit játszottam már hátulgombolós koromban is. Más pálya egyszerűen nem érdekelt. 1947- ben, tizennégy évesen, az akkori köztársasági elnökkel, Tildy Zoltánnal készítettem interjút a Pajtásnak. Igazi zsurnaliszta akkor vált belőlem, amikor a Szovjetunióban végzett jogi egyetem, majd rövid hivatali munkák után, 1958-ban, az MTI-hez kerültem. — Azóta a világ számos pontján megfordult, küldföl- di tudósítóként is dolgozott. Mégis nehéz elhinni a pletykát hogy tizennégy nyelven beszél. .. — Valahogy ragadnak rám a nyelvek, és ráadásul ez az egyik hobbim. Rengeteg nyelvkönyvem, szótáram van otthon rendszeres használatban, hiszen ezt a munkám is megkívánja. — Ez a képessége nyilván abban is segített, hogy a legkülönbözőbb televíziók adásait követhesse útjai során. Hol helyezné el a világtelevíziózásban a mi „másfél" csatornánkat? — Az amerikai típusú kereskedelmi tévék a minél nagyobb reklámbevétel érdekében. a lehető legtöbb nézőt igyekeznek megnyerni, s így óhatatlanul engedniük kell a színvonalból, ha meg akarják találni a legkisebb közös nevezőt. Az angliai csatornák többnyire jól szerkesztettek, és úgy gondolom, hogy mi a nyugat-európai színvonal mögött sem maradunk el lényegesen. Sokszor azonban nehezen mozdulunk, és a műholdas műsorszórás korában ez hátránynak számíthat. Épp ezért, hadd hozzam elő újra régi vesszőparipámat: legalább két, önálló televízió kellene Magyarországon, ahogy központi napilapból is többet árulnak. A versengés felpezsdítené a műhelymunkát, többszínűvé tenné a szerkesztést, és meggyőződésem, hogy még olcsóbb is volna a két intézmény fenntartása, mint most a monopolhelyzetben levő eggyé. — Ez esetben A HÉT-nek is lenne vetélytársa a másik állomáson ... — Ez nyilván ösztönzően hatna ránk. Ügy érzem, nem kellene félnünk az effajta megméretéstől. — Most viszont elsősorban a tetszési index, azaz a közönség véleménye adhat támpontot a műsor fogadtatásáról ... — Ez az érték — A HÉT- ről van szó — tartósan 79— 84 pont között ingadozik, ami meglehetősen magasnak számit. Hiányoljuk viszont az elmélyült szakmai visszajelzést. Úgy tűnik, a kritikusok leszoktak róla, hogy a nem művészi produkciókat figyelemmel kísérjék a tévében. — ön egy időben vette át ezt a széket a glasznoszty fogalmának, politikájának köztudatba kerülésével. Lát ebben összefüggést vagy csak véletlen egybeesésről van szó? — Nem hiszem, hogy szoros kapcsolatról beszélhetnénk. De ettől függetlenül is tény, hogy én pályám során mindvégig a nyíltságnak, a problémák őszinte feltárásának és megvitatásának híve voltam. Azt a gondolatot tartom szem előtt, hogy egy igazi marxista sohasem lehet a torzított ábrázolás híve. — Nem voltak emiatt időnként konfliktusai? — Ha valakinek a tyúkszemére lépnek, feljajdul, ez természetes. Mégis meg kell tenni, hiszen, hitem szerint, nem fejbólintójánosok vagyunk, hanem házőrző kutyák: ugatnunk kell, ha jön a tolvaj. Ha ezt elfelejtjük, könnyen az öncenzúra csapdájába eshetünk, pedig a szólásszabadság szélesítésében a sajtónak fontos szerepe van. Ezért úgy vélem, hogy nem mondhatunk le kételyeink, adott esetben helytelenítésünk kifejezéséről. Nem állhatunk rossz döntések mellé, mert ez tönkreteszi az újságíró, a sajtó szavahihetőségét. Pedig ennek megtartása a rendszert is erősíti. Nekem szerencsére megértő főnökeim voltak, akik a kisebb-nagyobb konfliktusaimban kiálltak mellettem. — Es milyen főnök ön? Meddig terjed a glasznoszty A HÉT-en belül? — Alkotó, szuverén emberek vesznek körül, akiknek megvan a maguk véleménye. Én igénylem, hogy ezt el is mondják: utálom, ha mindenki automatikusan egyetért velem. Hiszen gyarló ember vagyok én is, aki sokat téved, ezért jó, ha erre időben figyelmeztetnek. Ha már a vox humanát, az emberi hangot tettük hitvallásunkká a képernyőn, nem lehet ez másként a műhelymunkánkban sem. — Megszokott arcok tűntek el, újak bukkantak fel, amióta ön a főszerkesztő ... — Programmá tettem a friss tehetségek felkutatását, új munkatársak kipróbálását. Elsősorban a külső riporteri gárdát igyekszem bővíteni, hiszen több szem többet lát. Az igazsághoz tartozik, hogy erre, mifelénk, inkább a presztízs vonz, mint az anyagiak: egy-egy riportért kétezer forint körül tudunk fizetni. Ez az összeg jóformán csak az újságíró költségeit fedezi. — Milyen tényezők nehezítik még a munkát? — Műszaki berendezéseink elavultak. A gépek egy része nullára íródott, nehéz jó kamerához jutni, gyakran szalaghibás anyagok is adásba kerülnek. Szerencsére áldozatkész emberekkel dolgozunk, így e problémákat egyelőre át tudjuk hidalni. Az is nagy kérdés, hogy az új adótörvény nyomán hogyan fogok majd a második fél évben bemondót, színészt szerezni például szinkronizáláshoz. — Hogyan áll össze egy- egy műsor? — Adásainkat rendszerint egy fontos, közérdekű belpolitikai „vivőanyag” köré építjük, emellé igyekszünk egy nagyon érdekes, külföldi riportot is készíteni. Megszokott rovatainkkal, egyéb riportokkal, stúdióbeszélgetésekkel válik kerekké egy- egy adás. Szombaton, amikorra általában összejön 90 percnyi anyag, „ollónapot’’ tartok, vagyis környörtele- nül kivágom az érdektelen, unalmas részeket a riportokból. Tiltakozó kollégáimnak megmutatom, hogy még könyörtelenebből csonkítom meg a saját anyagaimat; ez általában meggyőzi őket. A műsor felvételről megy, ezt vasárnap délután, körülbelül fél 3-tól fél 6-ig készítjük el. — Milyen újításokat tervez a közeljövőben? — Látványos formai változtatásoknak nem érzem szükségét, mindössze egy új főcímen gondolkodom. Van- gelis zenéjének meghagyásával. Következetesen törekszem viszont a folyamatos tartalmi megújulásra, hiszen csak így maradhatunk korszerűek. Gondos munkára inspirál az is, hogy míg indulásának éveiben A HÉT szinte az egyetlen magazin volt, ma már számos vetély- társsal kell számolnunk. A Panoráma, az Ablak — mi tagadás — komoly konkurenciát jelent. A mi előnyünk viszont, hogy vasárnap, fő műsoridőben jelentkezhetünk, amikor a nézők pihentek, jobban „terhelhetők”. — ön viszont éppen ilyenkor dolgozik. Ez a szakma egyébként is úgy él a köztudatban, hogy nem sok szabadidőt enged művelőinek. Hogyan kapcsolódik ki Sugár András? — Gondos időbeosztással, jó szervezéssel azért sok minden belefér a napba, még egy kis úszás, kocogás is. Van egy tizenkét éves fiam, aki most jár hetedik osztályba, így talán még nálam is túlterheltebb. Szerencsére apás, ragaszkodó, így mindig szakít rám egy kis időt... Koncz János Vaszary János-em lékezet Vaszary János festőművész. főiskolái tanár, a két világháború közötti magyar festészet kiemelkedő, sajátos arcú egyénisége most lenne százhúsz éves. Kaposvárott született a modern magyar festészet sok sikert aratott jelensége, aki életében kora minden irányzatára fogékonyan reagált. Műveinek fő jellegzetessége a mozgás, a szenvedély. Késői alkotásaira az olimposzi derű jellemző. Első nagy hatású műve Vaszary Kolos hercegprímás 1892-es arcképe mellett a modern festészet klasszikusa. a Fekete kalapos nő arcképe (1894). A feketefehér színellentétre komponált dekoratív arckép már a késői Vaszary-művek életteli nagyvonalúságát tükrözi mind kompozíciójában, mind festésmódjának köny- nyedségében. mind franciás szellemességében. amely Vaszaryhoz oly közel állt. Századunk első évtizedében az impresszionista előadásmód híve lett. visszalépve a kilencvenes évek posztimpresszionista kifejezésmódjától. (Bizánci Madonna, 1897). Sárga-rózsa- szín-fehér-lila színharmóniák csendülnek meg keze nyomán. Az olajfestményeket csaknem pasztellszerűén kezeli., Kolorizmusa ekkor lép előtérbe. Előadásmódja megváltoztatja képtémáit is. A polgári világ könnyedkezű. ünnepelt festője lesz. Üjból indíttatást kap a korabeli francia festészettől. leginkább Von Dogentől. (Reg. geli a szabadban 1907. Álarcosbál 1907). Művészete újabb átalakulása a Nyolcak hatásával áll összefüggésben. Az első világháborúban tudósítóként vett részt. Rajzai. képei a háború lényegét. a mérhetetlen, céltalan emberi szenvedést, az értelmetlen öldöklést és pusztítást ábrázolják. Visszatért rajtuk a realisztikus ábrázoláshoz. dinamizmusa teljesen a kifejezés szolgálatában áll. 1920 őszétől kezdve az újjászervezett Képzőművészeti Akadémia tanára lett, és nagy szerepe volt a hazai avantgárd festők istápolá- sában. Háború utáni művészete két korszakra oszlik, a fekete és fehér alapú képek korára. Majd a húszas évek végétől a fekete alapot lassanként elhagyta, és szinte távirati stílusban festette virtuóz könnyedségű, szellemes képeit — akva- rellszerűen hígított festékkel. A nagyváros szórakozóhelyeit, híres fürdőket, budapesti városképeket örökítetett meg japános köny- nyedséggel (Parkban, 1928. Rapallói öböl. Nervi. 1928. Dinnyés csendélet, 1939). Utolsó korszakának képeire illik leginkább híres Szolgalegény mondása: „A természetből csak kiindulni, vagy arra szuggesztív erővel emlékeztetni is elég." Szelleme fiatal maradt 1939-ben bekövetkezett haláláig. Művészetének belső ereje, dinamikája közel állt az ifjúság szívéhez éppúgy, mint a közönségéhez. Képei ma is kedveltek. B. J. Vörösmarty-szobor Székesfehérvárott Székesfehérvárott a Vörösmarty Mihály Általános Iskola aulájában, a névadó költő születésének 187. évfordulója alkalmából, felavatták Nagy Benedek szobrászművész alkotását. A nagy költő, Vörösmarty Mihály mellszobrát a művész cseresznyefából faragta. Képünk a szoboravató ünnepségen készült. (MTl-fotó: Kabáczy Szilárd) „Békességes csöndességet...!” A karácsonyi ünnepek alkalmából nem véletlenül idéztük meg falusi gyermekkorunk gyönyörűségesen szép köszöntését, amellyel a bet- lehemező gyerekek ismerőseik otthonában belekezdtek karácsonyt köszöntő versmondásukba. Jelentésében és hangzásában is megejtő szépségű jelzős szerkezet mondanivalója és a mának is szóló üzenete különösen felerősödik abban a hatásmechanizmusban, amely akkor éri az embert, amikor érzelemdús áttételekkel és merész képzetkapcsolási lehetőségek vállalásával azt a szócsaládot is megidézi, amelyben központi szerepet játszanak ezek a nyelvi formák: béke, békés, békesség, békességes. békeszerető; csend, csendes, csendesség, csendesedik, elcsendesül, lecsendesítés, lecsen- desedés stb. Feleslegesen idegesítő, nyüzsgő világunkban a címül idézett karácsonyi köszöntőbe a mai ember belehallja ,a nyugalom, a türelem szavak jelentéstartalmát és használati éntékét is. Ugyanez csendült ki a csendről rendezett szemináriumok és tudományos tanácskozások hangneméből és tematikájából is (Népszava, 1982. dec. 4., Magyar Nemzet, 1986. okt. 22.). Zajjal terhelt világunkban a csend, a nyugalom, a békesség, a türelem szavak nem véletlenül vállalnak kulcsszerepeket költőink verseiben is. Különösen beszédesek azok a jelzők, amelyekkel minősítik a csend szót és származékait, például: „lebegő, teremtő csend" (Takáts Gyula), remete csend (Viola József), tömör csend (Képes Géza) stb. A csend, a csendesség, mint költői téma, poétikai motívum, nem a némaság, az elhallgatás ikertestvérei. Milyen sokat mond az a jelzős szerkezet is: beszédes csend. Ebbe a képzetsorba illeszkednek bele ezek a versrészletek: „Kiáltásnyi csend, lágy hangzású csend”, „szétpattanó csend, feszült csend, hökkent csend, ünnepélyes csend, paradicsomi csend, nyomasztó csend, megüresedett csend, önmagába hulló csend, fülelő csend, süket csend, hűvös csend, feszengő csend, meztelen csend stb. A csöndesség jelzett szóhoz társult békesseges jelző felerősíti a béke és a csend jelentéstartalmának és használati értéke hatásmechanizmusának erejét is. Hasonlóan ahhoz, ahogyan Bóka László teszi ebben a szép versrészletében: „Csönd, csillagokból ezüstös körönd égi tér. és fénye földig ér / Kör. sohase sincs vége: Csönd. Béke” (Bóka: Epigrammák). Hogy a békességes csönd, mint költői motívum, éppen napjainkban emelkedik versteremtő erővé és eszközzé, annak is megvan az oka. Szinte „csitíthatatlan világzajban” (Csoóri Sándor) élünk és a „betonvilág vad zajában” (Rónay György) a béke, a csend, a nyugalom és türelem olyan értékek az emberiség számára, amelyek nélkül kiüresédik a tartalmas, és érzelmekre éhes emberi élet. s éppen a zaj, a békétlenség, a nyüzsgő türelmetlenség miatt óhajtjuk a hiányzó békességes csendet. Társadalmi méretekben is igaza van a költőnek, amikor így fogalmaz: „Kibírhatatlan zaj lármáz fülembe: / mi bennem zengene / még azt sem értem, / hol kaphatnék csöndet — akár receptre —, / hogy újból hallhassam a szívverésem” (Végh György). Ilyen nagy ívet fog át a népi karácsonyi köszöntés: békességes csöndességet. Ma is van külön mondanivalója, üzenete: olyan világot kell teremtenünk egyéni és közéleti szempontból egyaránt. amelynek összetartó kerete: a békességes csendesség, s a béke és a csend köröz felette. Dr. Bakos József
