Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-22 / 301. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1967. december 22., kedd A Szojuz TM—4 szovjet űrhajó legénysége: Anatolij Levcsenko kutatóűrhajós, \ lagyimir Tyitov parancsnok és Musza Manarov fedélzeti mérnök (balról jobbra) (Népújság-telefotó: TASZSZ — MTI — KS) (Folytatás az 1. oldalról) ahol Jurij Romanyenko — aki már 317 napja tartóz­kodik az állomáson — és Alekszandr Alekszandrov várja a váltást. Az új sze­mélyzet Vlagyimir Tyitov parancsnok és Musza Ma­narov fedélzeti mérnök Vlagyimir 1Tyitov pa­rancsnok 1947. január, 1-jén született ia csitai terület Szretyenszk nevű tvárosá­ban. A csernyigovi katonai repülőfőiskola elvégzése után 1970-ben repülőinst­ruktorként ikezdte meg szol­gálatát a szovjet légierőnél. Több repülőgéptípust í is repült, elnyerte az első osz­tályú katonai pilóta, illet­ve a harmadosztáyú berepü- lőpióta minősítéseket. 1(971 óta tagja \az SZKP-nak. 1976-ban ikerült az űrhajó­sok csapatába — azóta há­romszor járt az űrben, elő­ször 1983 áprilisában a Szojuz T—8 parancsnoka­hajósok több mint hatszáz asztrofizikai és 130 geofizi­kai megfigyelést végeztek, s több száz technológiai kí­sérletet valósítottak meg, néhány űrsétát tettek, s a fedélzeten fogadták a szov­jet—szíriai közös űrrepülés résztvevőit is. tásában. 1980 óta tagja az SZKP-nak. Az űrhajósjelöl- tek közé 1978-ban került. Anatolij Levcáenko kuta­tóűrhajós 1941. május 21-én született, a harkovi területi Krasznokutszlában. 1964- ben elvégezte a csernyigovi katonai repülőfőiskolát, majd a légierőnél teljesített szolgálatot. 1971-ben vé­gezte el a berepülőpilóták főiskoláját, megkapta az első osztályú berepülőpilóta minősítéát és a Szovjetunió érdemes berepülöpitótálja címet. 1965 óta tagja az SZKP-nak. Levcsenko 1978 óta vesz részt az űrhajós­kiképzésben. Husszein Moszkvában Husszein jordániai király hétfőn rövid, hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba érkezett. A hasemita ural­kodó a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány meg­hívásának tesz eleget. Husszeint és feleségét, Nur, királynét, a szovjet főváros repülőterén Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és fele­sége, valamint Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter üd­vözölte. Csebrikov Hanoiban Hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Hanoiba érke­zett Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az Állambiz­tonsági Bizottság (KGB) el­nöke. A szovjet vendéget a Vi­etnami Kommunista Párt Központi Bizottsága és a (Vietnami kormány hívta meg. Szöul: az ellenzék késő bánata Drámai hangú üzenetben kért bocsánatot a vezető ellenzéki politikus. Kim Jung Szám a dél-koreai nép­től. amiért nem tudott egyezségre jutni ellenzéki riválisával. Kim De Dzsung- gal. A Hankuk Ilbo cím­oldalán megjelent egész ol­dalas fizetett üzenetben az ellenzéki politikus saiát hibájának ismeri el, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak közös jelöltet in­dítani a múlt heti válasz­tásokon. és így elsősorban rivalizálásuk fosztotta meg őket a lehetőségtől. —C Külpolitikai kommentárunk j— Baljós jelek a hátsó udvarból ALIGHA TÜLZÁS az a fogalmazás, hogy kará­csony előtt a lehető legrosszabb hír érkezett abból a térségből, amit' Washingtonban előszeretettel ne­veznek Amerika hátsó udvarának. A jelentés lénye­ge: az ellenforradalmárak valószínűleg történetük legnagyobb támadását indították meg Nicaragua északkeleti részén, Zelaya tartományban. Nehéz el­dönteni, mi aggasztóbb: az akció mérete, a célpont kiválasztása vagy a támadás időzítése, mind'három tényező külön-.külön is okot adna megalapozott ag­gályokra, de a három együtt — mint látni fogjuk — több mint nyomasztó. Először a méretekről. Ha igaznak bizonyulnak a még meg nem erősített jelentések, amelyek szerint nem kevesebb, mint hétezer kantra (vagyis ellen­forradalmár) zúdult Zelayába, akkor az ügy való­ban példátlan. A kontrataktika eddig inkább a szün­telen, több ponton, de viszonylag kisebb erőkkel végrehajtotta nyugtalanítás volt. Ami most törté­nik, túllép ezen a gyakorlaton, mert ez már komo­lyabb erőkkel végrehajtott koncentrált támadás, aminek a célja esetleg egy térség tartósabb birtok­ba vétele. Az irányt illetően azt kell tudnunk, hogy a meg­támadott tartomány két szempontból is kulcsfontos­ságú. Egyrészt itt találhatók az ország legfontosabb arany-, ezüst- és rézbányái, amelyek a sandinista kormány számára évi 16 millió dolláros bevételt je­lentenek, másrészt három olyan katonai repülőtér színhelye *a térség, ahonnan a hadsereg ellenőrizhe­ti és sakkban tarthatja a kontra-egységeket. A tá­madás irányát tehát nemcsak katonailag, de gazda­sági értelemben is gondosan választották meg. Végül, de korántsem utolsósorban a támadás idő­zítése az, ami tovább halványítja a megbékélés re­ményeit, az ismert közép-amerikai béketerv szerint január 12-ig kell megteremteni Nicaraguában a fegyverszünetet. Managua igyekezett politikailag- lélektanilag előkészíteni erre a terepet, de a meg­állapodáshoz csak az egyik fél jó szándéka nem ele­gendő. Azon a napon, amikor a dominikai főváros­ban megkezdődne a közvetett tárgyalások második fordulója, azon a napon, amikor az amerikai költ­ségvetési vita lezárását éppen a kontrakérdés hát­ráltatta és azon a napon, amikor a salvadori elnök közölte, elutasítja a karácsonyi—újévi fegyverszü­netet, koncentrált támadást indítottak a nicaraguai kontrák. A KÉP ÖSSZEÁLL. Nem csak a történteké. A mo­tívumoké is. Harmat Endre AZ ASEAN-CSŰCS NYOMÁN Diplomáciai dömping Kiútkeresés karácsonykor—„gondolkodási szünet'’ a bécsi Európa-találkozón^^^^H Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi találkozó 1986 novemberében kezdődött s tulajdonképpen már régen be kellett volna fejeződnie. A feladat, akárcsak a hasonló korábbi, a belgrádi és madridi találkozón: Értékelni a helsinki folyamat alakulását, megállapodni a biztonság erősítése, az együttmű­ködés új terveiben. A 35 ország diplomatái az első feladatnak (néha heves viták közepette) már korábban eleget tettek. A találkozó elhúzódása arra mutat: a legtöbb fontos területen a nézetek változatlanul igen távol állnak egymástól a hogyan to­vább kérdésében. A kambodzsai párbeszéd megindulása és a múlt he­ti ASEAN-csúcsértekezlet nyomán tovább élénkült a diplomáciai tevékenység Délkelet-Ázsiában, egyide­jűleg újabb fegyveres konf­liktusokról érkeznek hírek. Kiéleződött Laosz és Thaiföld viszonya, miután a múlt hét elején a thai légierő laoszi területeket bombázott h áF határmenti Savabouri tartományban. Laosz az ENSZ főtitkárá­hoz intézett levélben tilta­kozott az indicens miatt. Mindkét fél azzal vádol­ja egymást, hogy meg­sértette a határt. Hétfőn Thaiföld önhatalmúlag meg­kezdte mintegy tízezer lao-. SZÍ menekült visszatelepíté­sei Laoszba. A meo nem­zetiségű menekültek kér­dését Laosz tárgyalások út­ján szeretné megoldani Bangkok erre egyelőre nem hajlandó. Hasonló a helyzet a Thai- földön levő mintegy két­százezer kambodzsai me­nekülttel. Az SPK kam­bodzsai hírügynökség ép­pen vasárnap erősítette megi Phnompenh készségét a kérdés humánus, tárgya­lásos rendezésére. A jó­szomszédi gesztus egye­lőre elutasításra lel Bang­kokban. mivel a menekül­tek egy résiét a khmer ellenforradalmi erők után­pótlási bázisaként hasz­nálják. t A Nation című thaiföldi lap hétfői számában rész­leteket közölt a Hun Sen— Szihanuk találkozó hátte­réről. (Mint ismeretes, az ellenzéki vezető régebben lemondta a kambodzsai kor­mányfővel tervezett újabb találkozóját. majd ismét beleegyezett abba.) A lap — ASEAN-források- ra hivatkozva — tudni vé­li. hogy Szihanuk herceg egyrészt továbbra is ra­gaszkodik ahhoz, hogy köz­vetlenül Vietnammal is tár­gyaljon, másrészt nem szívesen tárgyal az egész ellenzéki koalíció nevé­ben. Szihanuk keményen bírálta a Vörös Khmert, hogy továbbra is megsér­ti az emberi jogokat. a khmer menekülttáborok­ban. Közölte, hogy május­ban. egyéves „szabadsága” lejártával sem veszi vissza az úgynevezett demokra­tikus Kambodzsa kormány- koalíció elnöki tisztét. A helsinki folyamatban va­lamennyi részt vevő ország egyetértésére van szükség a döntésekhez. Ezeket a gya­korlatban a találkozók záró- dokumentuma tartalmazza. Ennek szerkesztése folyik hosszú hónápok óta, szakbi­zottságokban, az új bécsi kongresszusi központ rideg termeiben. Míg az együttmű­ködés politikai alapelveinél számos fontos kérdés vár még közös megfogalmazásra, jelentős' haladás tapasztal­ható a katonai biztonság te­rületén. Lényegében megálla­podtak abban, hogy a 35 ál­lam részvételével folytatják majd a korábban Stockholm­ban kezdett tanácskozásokat a katonai bizalomépítő intéz­kedésekről. A NATO és a VSZ 23 állama február óta nem hivatalos tanácskozáso­kat tart — ugyancsak Bécs- ben — arról, mely célok ki­tűzésével és milyen keretek között kezdjenek tárgyaláso­kat a hagyományos haderők és fegyverzetek csökkenté­séről egész Európában. az Atlanti-óceántól az Uraiig. Jóllehet számos kérdés, köz­tük igen fontosak, még tisz­tázásra várnak, december­ben itt is kialakult az egyet­értés abban, hogy e fórum 1988 második felében össze­ül. s egyúttal felváltja a Bécsben 14 éve sikertelenül folyó tárgyalásokat a közép­európai haderőcsökkentésről. A két tárgyalássorozat egyéb­ként a helsinki folyamat ke­retében folyik majd. egy vá­rosban, Bécsijén vagy má­sutt. A fenti fejlemények elő­feltétele azonban, hogy a bécsi konferencia sikerrel befejeződjék. Az Egyesült Államok és NATO-szövetr ségesei leszögezik: a leszere­lési tárgyalások előfeltétele a „lényeges haladás” az em­beri jogok és kapcsolatok te­rületén, olyan záródokumen- / tűm, amely rögzíti a nyuga­ti elgondolásokat e területen, beleértve egyfajta, a végre­hajtást ellenőrző mechaniz­must. A nyugati érvelés szerint, amelyet a washingtoni poli­tika határoz meg, a szovjet­unióbeli átalakítás szelleme még nem, vagy nem eléggé érződik a Szovjetunió és bi­zonyos más szocialista orszá­gok bécsi állásfoglalásaiban, a szerkesztőmunkában. Szovjet részről hangoztat­ják, hogy a helsinki folya­matban kiegyensúlyozottan kell haladni, egyúttal senki nem állíthatja önkényesen előtérbe az egyik vagy á másik kérdéskört. Valóban figyelemre méltó, hogy a szo­cialista országok szempont­jából oly fontos gazdasági, műszaki együttműködés kér­déseinek, vagy például a beutazási (vízum-)^könnyíté­sekre irányuló javaslataink­nak alig van nyugati vissz­hangja. Ami egyébként az utazási, a kivándorlási kér­déseket illeti, egyes tőkés or­szágok részéről is figyel­meztettek Bécsben: A Szov­jetunióban és másutt az em­beri jogok kiterjesztésének kibontakozó folyamatáról van szó, maximalista, a napi politikai igényeket, a propa­gandát szolgáló igények tá­masztása végső soron még árthat is az ügynek, amelyet szolgálni kíván. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy napjaink nemzetközi légköre, Helsin­ki szelleme további lépése­ket igényel nem egy szocia­lista országtól. Egyébként Magyarország lépései ezen a területen, mint legutóbb a nyugati kiutazási korlátozá­sok szinte maradéktalan fel­oldása, igen kedvező vissz­hangot keltett a találkozón is, ahol általában, minden oldalról nagyra értékelik a magyar küldöttség munkáját. öthetes karácsonyi és „gon­dolkodási” szünet után Bécs­ben január 22-én folytatódik a munka a céllal, hogy hús- vétig, tehát március végéig kidolgozzák a záródokumen­tumot és befejeződhessék a találkozó. Nyilvánvaló, hogy a következő időszakban a fővárosokban, elsősorban Washingtonban és Moszkvá­ban megvizsgálják: hogyan érhetők el a szükséges komp­romisszumok. — A most zá­rult szakasz még nem volt az utolsó, ezért érvényesült a hagyományos kivárási tak­tika, mindenki a másiktól várt engedményt, figyelmez­tetett az utolsó ülésen a svéd nagykövet. — Az új évben azonban már az első hetek­ben dinamikára és kölcsö­nös engedményekre lesz szükség, ha jó két hónap alatt végezni akarunk, tette hozzá. Ebben mindenesetre éppen a svédeknek, s a töb­bi semleges és el nem köte­lezett országnak, amelyek ez­úttal is közvetítő, kiegyenlítő munkát végeznek, nagy sze­rep jut. Senki nem vonja kétség­be, hogy a bécsi találkozó végül is kompromisszumos alapon befejeződik. Az egyik kérdés a mikor, a másik, a fontosabb: megszületnek-e végül mindazok az érdemi döntések a leszerelésről, a politikai, a gzadasági, a kul­turális együttműködésről, az emberi jogok (köztük a nem­zeti kisebbségi jogok) védel­méről, amelyeket a 35 állam lakói Bécstől várnák. Heltai András lesz. Az átadás-átvétel a Mir űrállomáson a tervek szerint egy hétig fog tarta­ni, s ezt követően Romcr nyenkóék Levcsenko kuta­tóűrhajóssal együtt vissza­térnek a Földre. A Mir űrállomáson 1987. február 6. óta dolgozó űr­A Szojuz TM—4 legénysége ként. Tyitov 1987-ben vé­gezte el a Gagarin nevét viselő katonai repülőakadé­miát. Musza Manarov fedélzeti mérnök 1951. március 22-én született Bakuban. A moszk­vai Ordzsonikidze '(repülés­ügyi főiskola elvégzését kö­vetően, 1974-ben egy terve­zőirodában kezdett el dol­gozni. Jelenleg az űrtech­nika eszközeinek fejleszté­sével, az ezzel ikapcsolatos kísérletek előkészítésével és megvalósításával, illetve elemzésével foglalkozik. Ügyeletes repülésirányító­ként részt vett a Mir űrál­lomás működésének irányi­OjaU űrhajé tart a Mir állomás felé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents