Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-18 / 298. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1987. december 18., péntek (Folytatás az 1. oldalról) megállapításai szerint szükséges intézkedéseket, indokolt esetben a személyi felelősségre vonást is. A képviselők a módosító javaslatot két ellenszavazattal elfogadták. Majd az Országgyűlés — általánosságban és részleteiben, a már megszavazott módosításokkal együtt — egyhangúlag elfogadta az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. ★ A határozathozatalt követően megkezdődött a jogalkotásról és az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. Borics Gyula igazságügyminisztériumi államtitkár tartotta meg expozéját. tében előírja, hogy az ál- lampolgárok — közvetlenül vagy képviselőik útján — vegyenek részt a jogszabályok előkészítésében, illetőleg megalkotásában. Kimondja továbbá azt is, hogy a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A törvényjavaslat most a jogszabály-előkészítés részeként külön szabályozza a társadalmi vitákkal kapcsolatos alapvető rendelkezéseket. Lényeges szabály, hogy a vitát az érdekelt társadalmi, érdekképviseleti szervek is kezdeményezhetik, és azt olyan időpontban kell lefolytatni, hogy az észrevételeket, javaslatokat a jogszabály előkészítésénél hasznosítani lehessen. A jogalkotásról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg terjesztette elő az igazságügy-minisztériumi államtitkár az 1930 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatot is. Ezzel kapcsolatban kifejtette: a sokat emlegetett jogi túlszabályozáson kívül jogrendszerünk hatékony működését gátolja az is, hogy hazánkban teljes körű. az egész jogrendszert átfogó jogszabály rendezés még nem volt, ezért az alkalmazható jog gyakran nehezen ismerhető meg, egyebek között a formailag még élő, de már végrehajtott, vagy elavult rendelkezéseket tartalmazó jogszabályok miatt. A túlszabályozás csökkentése, a jogrendszer áttekinthetőségének elősegítése érdekében a Minisztertanács 1986-ban úgy határozott, hogy az igazságügyminiszter — a miniszterekkel és az országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve — végezze el az 1960 előtt kibocsátott valamennyi jogszabály felülvizsgálatát. Ez a munka csaknem két évig tartott, és a felszabadulás előtt kiadoltt jogszabályokra is kiterjedt. A felülvizsgálat eredményeként készült el a törvényjavaslat, amely hatályon kívül helyezi az idejétmúlt, végrehajtott törvényeket és törvényerejű rendeleteket — mondotta végezetül az államtitkár. Ezt követően dr. Nagy József (Baranya m., 6. vk.), a Baranya Megyei Pártbizottság nyugalmazott első titkára, dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Fer- rokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa, Török Sándor (Szolnok m., 1:3. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke, Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere, dr. Korom Mihály (Bács-Kiskun m., 8. vk.), az Alkotmányjogi Tanács elnöke mondta el felszólalását. A napirendi ponthoz több felszólaló nem lévén, ismét dr. Borics Gyula kapott szót. Az igazságügyi minisztériuT mi államtitkár több képviselői észrevétellel egyetértett. Emlékeztetett arra, hogy Török Sándor képviselő szóvá tette a tanácsrendeletek és a magasabb szintű jogszabályok ütközését. Király Zoltán képviselő felszólalásának égy megfogalmazására reagálva, a demokratikus frázisok kifejezést (mint politikai intézményrendszerünk jellemzőjét) sértőnek találta. Mint mondotta: mindannyiunk közös törekvése, hogy ne frázisokat mondjunk, hanem azt tegyük, amit mondunk, és úgy tegyük, ahogy az mindannyiunknak, társadalmi érdekeinknek a legjobban megfelel. Borics Gyula válasza után határozathozatal következett. Az Osszággvűlűés először az Alkotmány módosításáról szavazott, és egyhangú döntéssel beiktatta az alaptörvénybe azt a bekezdést. amely szerint az Országgyűlés ülései között a parlament jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja, az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amelynek szabályozása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság írásos jelentésében előterjesztett, a jogalkotásról szóló törvényjavaslathoz megfogalmazott módosító javaslatot az Országgyűlés ugyancsak egyhangú szavazással elfogadta. Ezután a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokMiklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke mindenekelőtt kiemelte: hivataluk — amelyet az 1951. évi I. törvénynyel hoztak létre — fennállása óta először tesz jelentést az Országgyűlésnek. Üdvözölte, hogy e társadalmi jelentőségű témát az Ország- gyűlés napirendre tűzte, majd rámutatott: a mai magyar társadalmi valóság egyik fontos jellemzője, hogy immár hosszú idő óta megnyugtatóan rendezett az állam, valamint az egyházak és vallásfelekezetek kapcsolata. A párbeszéd, az alkotó együttműködés olyan időszakát éljük, amikor a figyelem a nép javára végzett közös munkára és összefogásra irányul. — A jelenlegi kedvező helyzet több évtizedes küzdelmekkel, útkereséssel teli fejlődés eredménye, amely a szembenállástól a szocializmus építésében vállalt felelősségig, a haza javára végzett közös munkáig vezetett. Vázolta az új alapokra helyezett szövetségi politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt alakított ki abból a felismerésből kiindulva, hogy a szocialista társadalom eredményes építésének feltétele a különböző világnézetű emberek összefogása és politikai szövetsége. Mint mondotta: e politika az állampolgárok számára az egyenjogúság teljes elismerését és mindenfajta megkülönböztetés megszüntetését jelentette. Lehetővé vált. hogy a vallásos emberek lelkiismereti konfliktusok* nélkül, egyenrangú állampolgárként vegyenek részt a szocializmus építésében. Egyre következetesebben érvényesült az a meggyőződés, hogy honfitársaink megítélésének igazi mércéje a társadalomért végzett alkotó munka, s hogy aki a társadalom felemelkedéséért, boldogulásáért dolgozik — világnézeti meggyőződésének megtartása mellett —, a társadalom megbecsült hasznos tagja. A kormány ezekre, a társadalom valóságos viszonyait számbavevő. a szocialista humanizmus eszméinek megfelelő elvekre építette egyházpolitikáját. E törekvését fokozatosan szélesedő támogatás övezte. Történelmileg rövid időre volt szükség ahhoz, hogy a marxisták és a hívők között javuljon a megértés, teljesebbé váljon az állam és az egyházak közötti bizalom, kibontakozzon és a társadalmi élet részévé váljon az együttműködés. Tapasztalataink szerint a kedvezőbb helyzet kialakulásához az egyházakon belül lezajlott mélyreható változások is hozzájárultak. Széles körű teológiai munkával újraértékelték a társadalomhoz való viszonyukat, korszerűsítették az egyházak belső életét szabályozó törvényeiket. Elfogadták, hogy a lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlása, valamint az állampolgári jogok és kötelességek nem állíthatók szembe egymással. Ezután emlékeztetett arra, hogy az egyházpolitikai viszonyaink további javulását tette lehetővé a Magyar Népköztársaság és a Vatikán között 1964-ben kötött részleges megállapodás, amelykai részleteiben — egy tartózkodás mellett — elfogadta az Országgyűlés. A parlament ezt követően az I960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatról szavazott, s azt egyhangúlag elfogadta. Á napirend szerint ezután, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolója következett az állam egyházpolitikájáról, a hivatal munkájáról. Az elnöklő Cservenka Ferencné üdvözölte az egyházak megjelent vezető személyiségeit, akik jelenlétükkel megtisztelték a tanácskozást. nek nyomán a Magyarországi Katolikus Egyház és a Szentszék, valamint kormányunk és a Vatikán közötti kapcsolatok fejlődésnek indultak. Hazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalanul érvényesül; a kialakult helyzet összhangban áll a helsinki megállapodásokkal, és jó feltételeket biztosít a továbbfejlődéshez is. Államunk tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját, ugyanakkor közös érdekünk, hogy olyan személyek kerüljenek az egyházak vezető tisztségeibe, akik egyben közös hazánk állami törvényeit betartják és az arra való buzdítást is kötelességüknek tartják. Ezért szükséges egyes egyházi állások betöltéséhez előzetes állami hozzájárulás. Az egyházak papjai, a világi és egyházi vezetők beiktatásuk alkalmával állampolgári esküt tesznek. Az egyházak képviselői számára is nyitottak a társadalmi és politikai közéletünk fórumai. Választott tisztségeket viselnek az Országgyűlésben, az Elnöki Tanácsban, a helyi és megyei tanácsúkban, a Hazafias Népfront országos és helyi szervezeteiben, a békemozgalomban. Az állami és társadalmi testületek munkájában — választóik bizalmából — a felekezetek papságának mintegy egyötöde vesz részt. Rendszeresek a társadalmi szervezetek és az egyiházak vezetőinek konzultációi. A hazai egyházak aktív szerepet játszanak a magyar szolidaritási mozgalomban. Adományaikat eljuttatják a világ számos térségébe az arra rászorulóknak. A magyarországi egyházak hitelveik alapján minden hazai és nemzetközi fórumon fellépnek a béke. a leszerelés, a társadalmi igazságosság, a népek közötti bizalom erősítése, a párbeszéd! és az együttműködés mellett. Az elmúlt időszakban több nemzetközi egyházi szervezet Magyarországon tartotta rendezvényeit. Miklós Imre beszámolt az egyházak szociális tevékenységéről, amely jól kapcsolódik a kormány és a társadalmi mozgalmak szociális gondoskodási rendszeréhez. Elmondta: az egyházak részt vállalnak az egészségmegőrzés nemzeti programjának megvalósításából, és aktív szerepet játszanak a testi és szellemi fogyatékosok és a rászoruló idős emberek felkarolásában. Államunk erkölcsi és pénzügyi segítséget nyújt az egyházak szociális intézményeinek fenntartásaim z, kor s zer ű sí t éséhez. gondozási költségeihez, az ápolószemélyzet szakmai felkészítéséhez. Támogatja az egyházak törekvését az alkoholisták és a veszélyeztetett fiatalok társadalmi beilleszkedését segítő új formák bevezetésében. Ezért is jár"'t hozzá több új egyházi szociális otthon létesítéséhez. és a katolikus egyház szociális tevékenységét sesM úi női szerzetesrend felállításához. — A nemzeti értékké nyilvánított műemlékek egy- harmad része az egyházak tulajdonát képe’!..Ezek megőrzése közös érdekünk és feladatunk. Az elmúlt években a szorító gazdasági körülmények ellenére az állam és az egyházak közös erőfeszítésével sok műemlék templom és egyházi épület újulhatott meg. Jelen tősen fejlődött együttműködésünk az egyházi tudományos gyűjtemények gyarapításában, a történeti kutatásokban, a honismereti mozgalom fellendítésében. Kapcsolataink hasonló módon tés, a környezetvédelem tefejlődnek a településfejlesz - rén is. Ezt követően Kürti László (Borsod-Aba- új-Zemplén m„ 2. vk.), a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke, Szakács József (országos lista), a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának elnöke, Kiss Józsefné (Veszprém m., 3. vk.), a Balatonfőkajári Ba- latonfői Termelőszövetkezet könyvelője mondta el felszólalását. Ezután Berecz János (Sza- bolcs-Szatmár m., 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára kapott szót. Egyházpolitikánk megfelel az MSZMP szövetségi politikájának Nem tartom helyesnek társadalmunk olyan felosztását, hogy vannak hívők és nem hívők — kezdte Berecz János. — Én például egyházi értelemben nem vagyok hívő, mert nem vagyok vallásos. De nem vállalom azt, hogy nincs hitem. Nemcsak meggyőződésem az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája hasznos ennek a nemzetnek, s hogy felépíthető a szocialista Magyarország, hanem én hiszek is ebben. Bizalom nélkül. magabiztosság nélkül, tehát valamiben való hit nél- fdil — nehéz élni. A Központi Bizottság titkára köszönetét fejezte ki az Országgyűlésnek, hogy ilyen nehéz, fontos kérdéseket tárgyaló ülésszakán is alkalmat talált az állam és az egyházak viszonyának megvitatására. Most számol az egész ország, költségvetést készít minden család, közösség, intézmény és munkahely. Számoljuk, mennyivel kell ösz- szébbhúznunk a nadrágszí- jat. Lényegesnek tartom, hogy mégis véleményt cserélünk egy mindnyájunkat érintő, de nem feltétlenül mindennap tárgyalt témáról is. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolójával egyetértek. Beszédében jó politikáról, eredményes, •sikeres évekről adhatott számot. Jó példákat hozhatott arra, hogy lehetséges a társadalmi összefogás, a politikai türelem, ha jó a cél és megfelelő a politika. Mi az elmúlt 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. A beszámolót azért tartom különösen értékesnek, mert méltó volt ahhoz a gyakorlathoz, amely a megelőző tíz év tapasztalataival együtt harminc éve jellemzi az állam és az egyház együttműködését. Mi, kommunisták úgy értékeljük. hogy egyházpolitikánk megfelel a Magyar Szocialista Munkáspárt szövetségi politikájának. A XIII. pártkongresszus határozataiból két mondatot idéznék: „Népünk javát szolgálja, hogy az állam és az egyházak viszonya rendezett. Az együttműködés a haza sorsáért érzett felelősségre épül.” Azt hiszem, ez minden lényegest tartalmaz. De azért szólni kell arról, hogyan tekint a párt erre a kérdésre. A párt szempontjából nem közömbös, hogy jól tudjuk-e értelmezni és kezelni e témának mind a politikai, mind az ideológiai összefüggéseit. A politika oldaláról az a mércénk, ki mit tesz a társadalmi haladásért és hogyan vesz részt a szocialista társadalom építésében; (Folytatás a 3. oldalon) Borics Gyula expozéja Elöljáróban kiemelte: ha mérleget készítünk az elmúlt öt évről, megállapíthatjuk, hogy a parlament törvényalkotó tevékenysége megélénkült, növekedett az országgyűlési bizottságok szerepe a törvények és más jogszabályok előkészítésében, a jogalkotás minden eddiginél jobban igyekezett kielégíteni a politikai, a társadalmi és a gazdasági szükségleteket, a joganyagot tudatosan és folyamatosan korszerűsítették és egyszerűsítették, s a jogszabály-előkészítés demok- . ratikus jegyeit is bővítették. — A vitathatatlan fejlődés ellenére a jogszabályok száma az indokoltnál nagyobb mértékben, évente 4—5 százalékkal növekszik: 1986ban már 5529 hatályos jogszabályunk volt. Különösen a rendeletek száma emelkedett. S bár a törvények száma is növekvő tendenciát mutat, szerepük a jogrendszerben a kívánatosnál kisebb, 1986 végén a számuk csupán 146 volt. Mindezekkel párhuzamosan gyengült a jogszabályok stabilitása, egyes területeken — főként a gazdaság szabályozásában — túlságosan gyors a változás. A jogrendszer áttekinthetősége is csökkent. Sokféle elnevezésű, különböző jogi erővel bíró szabályozás van, bizonytalan a jogalkotó szervek köre. összegezve tehát: fokozódott a túlszabályozás, az indokolatlan beavatkozás az életviszonyokba. A reális megítélés érdekében azt is meg kell mondani — mutatott rá —. hogy a jogszabályok nagy száma, a jogrendszer bonyolultabbá válása az életviszonyok differenciálódásának, a fejlődésnek szükségszerű velejárója. Amennyiben a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja — jogszabályt csak az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és tagjai, az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkárok, valamint a tanácsok adhatnak ki. Az állami irányítás minden más jogi eszköze csak szűkebb személyi körre és külön feltétellel lenne kötelező. Ezzel megszűnne az a különleges helyzet, hogy néhány miniszter és országos hatáskörű szerv vezetője azokra a szervekre is kötelező utasítást adhatott ki, amelyeket nem irányított közvetlenül, illetőleg az, hogy például a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdéseket valamennyi miniszter utasításban szabályozhatta. Az úgynevezett utasításos jogalkotás tehát megszűnne, és ennek következtében néhány országos hatáskörű szerv jogalkotási hatásköre Is. — Az állami irányítás másik típusa az úgynevezett jogi iránymutatás. Ez nem kötelező jellegű rendelkezés, hanem olyan jogi forma, amellyel az állami, társadalmi szervek, gazdálkodó és más szervezetek az állama polgárok tevékenységét ajánló jelleggel kívánják befolyásolni. Az irányítás korszerűsödése folytán ugyanis egyre gyakrabban merül fel olyan kívánság, hogy a központi állami szervek ne konkrét magatartási szabályokat írjanak elő, hanem átfogó, elvi jellegű célokat, programokat tegyenek közzé — mondotta a törvényjavaslat előadója. Az expozé további részében a törvények szerepével foglalkozott az államtitkár. A törvény meghatározó szerepének erősítése érdekében, a törvényjavaslat pontosan meghatározza, melyek a csak törvényben szabályozható társadalmi viszonyok — mutatott rá az államtitkár. Emellett azonBorics Gyula expozéját tartja (Népújság-telefotó: MTI — KS) ban az is döntő fontosságú, hogyan alakuljon az Elnöki Tanács jogköre a törvényhozási tárgyakkal kapcsolatban. Ebben a kérdésiben többféle nézet alakult ki. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága úgy ítélte meg, a parlement jogalkotási jogkörének igazi garanciát az ad, ha a jogalkotásról szóló törvény kimondja: az Elnöki Tanács a törvényhozási tárgykörökben nem alkothat törvényerejű rendeletet, ez azt is jelenti, hogy az Országgyűlésnek e tárgyakban alkotott törvényeit nem módosíthatja és nem helyezheti hatályon kívül. Ez a megoldás azonban korlátozza az Elnöki Tanácsnak az Alkotmányban megállapított, helyettesítő jogkörét, így szükségessé válik az Alkotmány módosítása is. A törvényjavaslat előadója javasolta, hogy az Alkotmányt módosító törvény- javaslat szövegét így fogalmazzák meg: „Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét az Elnöki Tanács gyakorolja; az Alkotnipny azonban nem változtathatja meg, és nem alkothat jogszabályt olyan tárgykörben, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik." Hangsúlyozta, hogy a törvények szerepének érzékelhető változásához — az említett jogi garanciák mellett — arra is szükség van, hogy az Országgyűlés működése korszerűsödjék, az ülésszakok időtartama a feladatokhoz igazodjék, és kialakuljanak az érdemi, hatékony tárgyalás módszerei és feltételei. Felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a törvényjavaslat szerint az Elnöki Tanács saját hatáskörében is bocsát ki törvényerejű rendeletet, főként az Alkotmányban megállapított feladatok ellátása során, így például a nemzetközi szerződések körében. Kívánatos, hogy az Országgyűlés állapítsa meg az életviszonyokát alapvetően, hosszabb távra meghatározó szabályokat, a Miniszter- tanács pedig továbbra is központi helyet töltsön be a jogalkotásban, egyrészt mint a törvényjavaslatok előikészítője, másrészt mint önálló jogalkotó. A Minisztertanácsnak ugyanis alkotmányos kötelessége, hogy a törvények, törvényerejű rendeleték végrehajtásáról jogszabályok kiadásával is gondoskodjék. A Minisztertanács továbbá — kormányzati irányító tevékenységének megvalósítása érdekében — elsődlegesen szabályozza a gazdasági, társadalmi élet fontos kérdéseit. A demokratizmus követelményéről szólva kifejtette: a törvényjavaslat a II. fejezeHazánkban a lelkiismereti és vallásszabadság zavartalanul érvényesül
