Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

KIRAKAT Boldog karácsonyt kívánva díszük az immár ünnepi játékkirakat, Importcikkek kavalkádja kápráztatja a szemet, készteti megállásra a gyermeket, felnőttet egyaránt. Szép és érdekes minden darab — csak ép­pen az ára... Szóval: egy „kicsit” borsos­nak tűnik. A legolcsóbb is 10 híján 1300 forint, míg a legdrágább majdnem ötezer. Volt időm hozzászokni, hogy szinte min­denért egyre többet kérnek, már a napi változások sem lepnek meg különösebben — ám most mégis döbbenten bámulom a vitrin „csodáit”. S mellettem, mögöttem hal­lom más „sorstársamtól” — szülőtől — is, hogy ugyancsak sokallják, amit a cédulák­ra írtak. Az egyik dobozból kandikáló kis készletről valaki megjegyzi: az igazi fod­rász-szett sem kerülhet többe, pedig az a felszerelés: szerszám. Dolgozni lehet vele, s pénzt keresni. Nem is éppen keveset. Aztán „ócsitják” sorra mind a többit, S nem hitvány irigységből. Van igazság ab­ban, amit mondanak. Mert valóban, példá­ul azért a 4900 forintért, amit a legérté­kesebb játékért kérnek — az ember akár komolyabb biciklit, netalán kismotorkerék­párt is vehet a leányának, fiának. Vagy más hasonlóan hasznosabb dolgot, ami évekre szól, amazoknál jóval később válik unalmassá. Mindemellett ezek a holmik szó- rakoztatóak, egytől egyig pompás időtöl­tést, kikapcsolódást jelentenek. Jószerével játéknak is tekinthetők. Olyanok, mint például az árcédula nél­kül kirakatba került két szánkó. A hajdan ilyentájt talán leginkább sóvárgott ródlik, amelyek most — lám, így fordul a világ — manapság már pusztán kellékül szolgálnak értékesebb ajándéktársaiklhoz. Jobb híján rájuk került néhány a drágaságokból. Ügy, hogy alig látszanak tőlük. Különösebben észre sem vegyék őket, túlságosan meg ne dobogtassák a szíveket. Jóllehet, az anyukák, apukák nagy ré­sze inkább a szánokra szeretné felhívni az apróságok figyelmét, érdeklődését. Jó­val elérhetőbbek legtöbbjük számára, s ha hihetünk a már lábát nyújtogató hónak, a mostani télen végre ismét páratlan élmény­nyel kecsegtetnek. No, meg aztán megle­hetősen kényes is bevallani a csemeték előtt, hogy a többi ajánlatra sajnos, kevés­bé futja. Fájdalmas tudtul adni azoknak, akiket a legjobban szeretnek, hogy bizony manapság nem mindenki engedheti meg magának a túlzottabb költekezést, a későb­bi, még nehezebb idők ismeretében már most célszerű szakítani akár a legkisebb könnyelműséggel. Nagyon is meg kell fon­tolni, hogy az ember mire költse a fizeté­sét, jövedelmét. S persze a gyermeknek sem éppen öröm már zsenge korban tudomásul venni szülei szűkösebb, szűkülő anyagi lehetőségeit. Azt, hogy nem vagyunk egyformák, különb­ségek vernek ékeket közénk. Amit megve­hetnek az egyik kisleánynak, kisfiúnak, ar­ról számos társuknak le kell mondania. Tudom, s tudják mellettem, mögöttem, körülöttem a csillogó ünnepi kirakatot né­zegetve, hogy nincs, soha nem is lehet tel­jes egyenlőség. A játékok mégis összeszorít­ják kicsit a szíveinket, egyikünk, másikunk keserűsége sóhajba fullad, van, aki talán egy-egy bujkáló könnycseppet is elnyom. Mivel, amit mi tudunk, nem biztos, hogy már a gyermekeinknek is tudniuk kellene, s éppen mostanában, az örömet hirdető ün­nepek idején. Mint ahogyan az sem biztos, hogy ami­kor annyit beszélünk például az import- korlátozásiok célszerűségéről, fontosságáról — éppen játékból kell ekkora mennyisé­get, s ilyen áron behozni az országba, s piacra dobni Mikulásra, karácsonyra. Sok­kal szükségesebb, s kevésbé vadító szál­lítmányokkal is meg lehetett volna töl­teni árudáinkat, .kirakatainkat. Olyanok­kal, amelyek osztatlanabb örömet szerez­nek, inkább kedvünkre valóbbak. Töb­bünk számára is boldoggá teszik a kará­csonyt városon és falun. Vitathatatlan, hogy egy-egy gazdag ki­rakat sokat elárul egy-egy országról, nép­ről. Nemcsak az üzlet, áruház, hanem az utca, a település dísze is. A valódi gazdag­ság azonban bennünk — bennem, benned, benne — rejlik. Ezt mutassuk, mutogas­suk hát inkább! Dolgozzunk úgy, érjen annyit a munkánk, hogy iparkodásunk jut­tasson bőven a kirakatba és a kirakatból is. Ne csak a messziről hozzánk került, ha­nem a magunk alkotta cikkek is bűvölje­nek bennünket. S döbbenet helyett sokkal inkább az öröm társuljon hozzánk, amikor csak rácsodálkozunk, benyitunk” akár az ünnepi, akár pedig a köznapi vásárra. Gyóni Gyula Apci honfoglalók Űj honfoglalásra készül­nek Apcon: Sőt: mire ez a kis számadás eljut az olva­sóhoz. talán már meg is történik a fontos, régen várt esemény. A községben gaz­dát és funkciót cserél egy épület, s az új rendeltetés­hez híven új köntösben vár­ja a jövevényeket. Ám a dolgok lényegét tekintve ad­juk át most már a szót Fór­ra i Ivánné vb-titkárnak, a helyi tanács tapasztalt tiszt­ségviselőjének, az ügy egyik pártfogójának. — Még 1979-ben történt, hogy a Vöröskereszt szerve­zete felmérte az időskorú la­kosság szociális gondoskodás iránti igényét, formáját — kezdi Forrai Ivánné. — Nos, akkor egyetlen igénylő sem jelezte például, hogy az esetleges öregek napközi ott­honában szívesen töltené napjait. Azóta viszont mó­dosult a helyzet, s a VII. öt­éves tervkoncepció összeállí­tásakor végzett felmérés al­kalmával már csaknem negyvenen nyújtották fel a kezüket, azaz pályáztak egy ilyen típusú intézményre ... ★ Mint későbbiek során meg­tudtuk, ez indította el a szándékot, hogy a tanácsve- zétés beépítse tervdokumen­tációjába az idősek klubjá­nak megteremtését. Mi több: a teho szervezésénél is erre szavaztak az apciak. Nos, mindezeknek tulajdonítható, hogy a tervidőszak máso­dik évében a Fő utca 8. szá­mú házat megvette a ta­nács a Zagyvavölgye Ter­melőszövetkezettől, majd a rendelkezésre álló pénzügyi javak felhasználásával meg­indult az épület felújítása, bővítése. — Persze a tehó nem fe­dezte volna az összes költ­séget, ezért tanácsvezetésünk egyéb alapból megtoldotta a ráfordítható pénzalapot! De besegített vállalkozásunkba közel félmillió forinttal a Qualitál Vállalat, a Petőfi- bányai Vegyépszer pedig egyedi ajtókat, ablakokat készített az idősek klubjá­hoz — egészítette ki mon­dandóját Forrai Ivánné, aki­től közben azt is megtudtuk, hogy a helybéli kisiparosok, szakmabéliek sem húzódoz­tak a társadalmi segítségtől. Továbbá: két kezük munká­ját ajánlották fel a leendő klubtagok, akik majd a haj­lék vendégbarátságát élve­zik. ★ Egyébként a munka, a ki­vitelezés gyors tempóban megindult, s tartott mind­máig. Hiszen augusztusban kezdtek az építmény bővíté­séhez, s íme: december de­rekán már túl vagyunk a műszaki átadáson, mi több lassan költözhetnek a klub falai közé a község rászoru­ló idősei. — Hogy mit tudunk nyúj­tani szinte fillérekért a klub mindennapos vendégeinek? Az étkezés, az olcsó ellátás mellett egész napi. szórako­zással tarkított pihenés vár­ja őket. Továbbá háromta­gú személyzetet biztosítot­tunk meglévő anyagi ala­punkból annak a húsz sze­mélynek a tökéletes kiszol­gálására, akik állandó ellá­tottjai, belső vendégei lesz­(Fotó: Perl Márton) nek a klubnak — halljuk a felvilágosítást. — Az ilyes­fajta jogosultak mellett azon­ban további harminc idő­sebbnek tudunk szociális ét­keztetést nyújtani, éspedig a napközi otthonos konyha be­kapcsolásával. ★ Apci kirándulásunk alkal­mával megtudtuk: az. új in­tézmény átadásával egy idő­ben felvetődött az a gondo­lat is, hogy az idősek, a klubtagság körében vala­milyen foglalkoztatást szer­vezzenek, amiből esetleg — nyugdíjukat kiegészítendő — a klub tagjai például étke­zési költségüket is fedezni tudnák. Ezzel kapcsolatban fölmerült Udvardy Béla. a Hatvani Szociális Foglalkoz­tató igazgatójának a neve, aki néhány hasonló esetben már segítséget nyújtott. Vél­jük: csak lépni kell tehát, hogy a tervből valóság vál­jék. illetve megoldódjon az apci idősek klubja tagjainak mindennapi foglalkoztatása. Kíváncsian várjuk a fejlemé­nyeket, s szeretnénk mielőbb e témakörben is kedvező hír­adással szolgálni a község­ből. Moldvay Győző Műholdas televízióadás Székesfehérvárott Az Euelsat I. F. 1 mű­holdról sugárzott televízió­adásokat is nézhetik már Székesfehérvárott, a nagy­közösségi antennahálózat­ra kapcsait több, mint 25 ezer otthonban. A Székesfe­hérvári Ingatlankezelő Vál­lalat — a Magyar Posta en­gedélyével — megvásárolta és felszereltette a Budapes­ti Telekábel Kisszövetkezet műholdas adásvevő beren­dezését. Elsőként az angol Sky Channel programját a 12-es csatornán foghatták már a héten a televízió-tu- lajdonosoík. Ügy tervezik, hogy az idén még két újabb műholdas adásvétel lehe­tőségét teremtik meg a vá­rosban. Előreláthatóan ka­rácsonykor már nézhetik az angol Super Ohannelt és a francia tv 5-öt is a székes- feh érváriák. A műholdas vétel megte­remtése — az antenna és a szükséges berendezések meg­vásárlása és felszerelése — mintegy hatszázezer forint­ba került. (MTI) Földgolyónyi drótháló Száz éve dolgozik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Huzal- műgyárának dróthúzó üzeme. Termékei korábban is keresettek voltak, s ma is találnak rá piacokat. A dróthúzóban évente 110 ezer tonna készterméket állítanak elő, s a hazai igények kielégí­tése mellett több nyugat-európai országba és az USA-ba szállítanak belőle. A salgótarjániak azt mondják, hogy az üzem százéves fennállása alatt annyi dróthálót készítettek, hogy azzal beboríthatnák a földgolyót (MTI-fotó: Szabó Sándor — KS) A kisszövetkezett torma bevált NÉGY ÉVTIZED A KEMENCE MELLETT A pékmester és családja Megnyerő, kedves család Gál Jánoséké Fü­zesabonyban. Érkezésünkkor pillanatok alatt „terülj asztalkámat” varázsolnak. A családfő pékmester, s a jövő évben készül nyugdíjba. Több mint négy évtizede kezdte •a szakmát nagybátyjánál, aki szintén ezt a tevékenységet űzte. — Ö szólt nekem, hogy lenne nála hely — meséli Gál János. — Miskolci mű­helyében dolgoztam, de rosz- szabb volt nála, mint egy idegennél. Pénzt nem kap­tam, s inkább földön alud­tam, mint ágyban. 1949-ben aztán megszerez­te „szabaduló levelét”, s azóta Füzesabonyban dol­gozik. Ez alól megszakítást csak a katonaidő letöltése jelentett. — Szeretem a szakmá­mat, bár elég nehéz. Nem volt se hétköznapom, se va­sárnapom, három műszak­ban dolgoztam. Jelenleg táp­pénzen vagyok, azért be­szélek múlt időben. Azonban így is van tenni­való, otthon besegít a ház körüli munkába. Foglalkoz­nak nyulakkal, s karácsony­ra disznót is hizlalnak. Emel­lett kis unokájuk is ott sza­ladgál a szobákban. — Két asszonylányunk van. Az idősebbik a helyi gimnáziumban gazdasági elő­adó, a fiatalabbik a Mátra- vidéki Fémműveknél bérel­számoló. ö és férje még ná­lunk laknak, most spóroljuk (Fotó: Tóth Gizella) nekik a házra valót. Fele­ségem is szakmabeli, s a közös munkahely révén is­merkedtünk össze annak ide­jén. Gál János törzsgárdatag, s szocialista brigád tagjaként aranykoszorús címmel is büszkélkedhet. A Kiváló Dol­gozó jelvényt kétszer kap­ta meg. Nyugdíjba vonulá­sa után sem akar szakítani a munkával. Szeretne a je­lenleginél könnyebb tevé­kenységet vállalni, például akár portásnak menni. — Régi vágyam is vallóra válik remélem. Kicsi gye­rekkorom óta szeretnék re­pülőre ülni, de mind ez idá­ig ez nem sikerült. Az uno­kám már szállt repülőgépen, nekem is ki kell próbálnom. Leginkább a Szovjetunióba szeretnék utazni. Eddig egy­szer voltunk csak külföldön, Csehszlovákiába robogtunk Pannónia motorunkkal. Zsuzsa lánya meséli, hogy édesapja a munkából soha sem késett, s tőlük is meg­követelte a pontosságot. De nem volt túlságosan szigo­rú. A család nagyon össze­tartó, minden ünnepet kö­zösen, heten ülnek. A vejek- nek eleinte ez szokatlan volt, de állítólag most már bele is betegednének, ha nem így történne. Búcsúzáskor végigjárjuk a takaros 'bortát. a pincében bekészítve télire a zöldség, a járművek a kamrában pi­hennek. Rend egy nyugodt család hajlékában ... , {kovács) Az Egri Fém- és Elektro­mechanikai Kisszövetkezet ez év január 1-jétől műkö­dik kisszövetkezetként. A vál­toztatás — persze, bizonyos feltételek megléte esetén — előnyökkel is jár. Nevezete­sen: ha a cég termelése, il­letve eredményei megfelelő­en alakulnak, akkor na­gyobb bérnövelésekre nyílik lehetőség. Amint azt Gyenes Sándor elnök elmondta, az erre az esztendőre szóló terveiket már az új formát figyelem­be véve alakították ki. Tény mindenesetre, hogy az árbe­vétel várhatóan mintegy 5—7 százalékkal lesz több. mint azt előzetesen elképzelték. A túlteljesítés főként an­nak köszönhető, hogy a ha­tékonyság nőtt, s hogy a dolgozók közvetlenül érde­keltté váltak abban, hogy tevékenységük színvonalát emeljék. Az idén egyébiránt jelen­tős beruházásokba is bele­fogtak, melyeknek költsége hozzávetőlegesen 17 millió forint. Ez a gépesítést, va­lamint korszerű épület ki­alakítását foglalja magába. Szükség volt erre, hiszen a piacokon másként aligha le­hetne érvényesülni. Úgy tű­nik, mindez körülbelül 10 százalékos termelésnöveke­dést segíthet majd elő. Jelenleg az 1988-as esz­tendő előkészítése van napi­renden, s az ottaniak szerint nemigen lesz probléma az indulásnál. Már csak azért sem, mert az első fél évre már megvannak a megren­delések, ami biztonságérze­tet adhat vezetőknek, dol­gozódnak egyaránt.

Next

/
Thumbnails
Contents