Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. december 14., hétfő Kibontakozás és ember \i őszi parlamenti ülésszakon az egyik képviselő azzal nyerte el a T. Ház hangos helyeslését, hogy nagyobb megbecsülést követelt a tudásnak. Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén az ideológiai munkáról szólva az előadó azt szorgalmazta, övezze nagyobb társadalmi tisztelet az emberi becsületességet, szerénységet, műveltséget, tisztességet. Nem lehet véletlen, hogy e magas képviseleti fórumokon pozitív emberi tulajdonságokat is felemlegetnek. Olyan jellemvonásokról van szó ugyanis, amelyeknek a fénye az utóbbi időben eléggé megkopott, sőt számosán okkal az ilyen személyiségjegyekkel magyarázzák sikertelen életüket, kerékbetört pályafutásukat, vagy esetleg üldöztetésüket is. A Mátra Gázbetongyár a visontai Gagarin Hőerőműnél keletkezett egymillió tonna pernye 20 százalékát hasznosítja falazóanyag gyártásához, melyből közel 10 ezer közepes méretű családi ház építhető A nemes állampolgári tulajdonságok devalválódását könnyen okozhatta az, hogy idővel elvetettünk számos, régről örökölt eszményt csak azért, mert azokhoz esetleg más társadalmi valóság tapadt, vagy mert egyszerűen régi volt. Gondoljuk csak el például, mit éreznénk. ha ma valaki azzal állna elő, hogy a társadalom alapja a tiszta erkölcs. Kissé zavarba jönnénk az egykori jelszótól, pedig ha jól belegondolunk, a követelmény ma is igaz, hiszen ezen a fogalmon a közgondolkodás becsületességet, törvénytiszteletet, családszere- tetet, tisztességes munkavégzést ért. Ugyanígy megváltozott a szerénység jelentése is. ami mindenekelőtt azoknak az állampolgároknak az odaadó visszafogottságát, közösségi életszemléletét, a köz érdeke iránti fogékonyságát jelzi, akik pozícióiknál fogva kicsikarhatnának különböző előnyöket az életben. No és a tudás? Annak mitől eshetett le az ázsiója? Hiszen a szocializmuson kívül alig akad társadalom, amelyben közösségibb célokat szolgálna a műveltség, az ismeretgazdagság, a pallérozott intelligencia! Miből gondolhattuk, hogy a tudást éppen mi taszíthatjuk le a hatalom trónjáról? Ügy tűnik, az emberi értékek e földcsuszamlását az ország előtt álló feladatok alábecsülése, a tennivalók komolyságának fel nem ismerése, azok az illúziórikus eszmeképek idézték elő. amelyek a fejlődést automatizmusként fogták fel. Ez a lesújtó véleményünk köny- nyen bizonyítható bármelyik üzemünk példáján, ahol legalábbis a fizetések alapján úgy tűnt, a szocializmus attól épül, hogy az udvaron egyik helyről a másikra átvitték a vasdarabokat, és nem attól, hogy a mérnök, éjszakáit a rajzasztalnál töltve kitalálta a termék gyártásának jobb menetét, vagy jól összehangolta több tucat munkás tevékenységét. Ha igazából magunk elé vetítettük volna, milyen akadályokat állít elénk a versenyfutásban a világ új erőforrásait felbuzogtató műszaki-tudományos forradalom, a termelőerők integrációja, de hazai adottságaink is, mint a munkaerő, a terület. a nyersanyagbázis szűkössége, az elaggott géppark és elhanyagolt infrastruktúra, nem hinném, hogy külön parlamenti hozzászólásban kellett volna rangot követelni a magas fokú szaktudásnak. S jobb fizetést a mérnöknek szinte mindenütt, szinte minden tanácskozáson. Ha igazából fölmértük volna a társadalmi és gazdasági átalakítás gyötrő nehézségeit, azt, hogy e sziszifuszi munka rétegek, osztályok közös cselekvésével. s benne az egyes emberek semmivel sem pótolható helytállásával végezhető csak el, aligha engedtük volna az igazi emberi értékek elhasználódását, olyan közeg kialakulását, amikor rendre nem a becsületes állampolgároknak van igazuk, s az ésszerűségben kap „fel- oldozást" a törtetés. önzés, a közösségi céloktól való elfordulás. Régi bánat, ne hánytor- gassuk fel — mondanánk, ha nem köszönne vissza ma is, súlyos gazdasági gondjaink tárgyalásánál az emberi tényező puszta jelszóként való emlegetése. Nyugtalanító ugyanis, hogy az emberi tényező, mint fontossági fogalom már el is kopott, mielőtt még tehettünk volna a dolgozó ember pozíciójának erősítéséért, alkotó lehetőségeinek szélesítéséért. Oly feszítőek ma már az ország gazdasági gondjai, hogy hovatovább körmünkre ég a feladat, hogy megtaláljuk az emberi gondolkodást és kiállást formáló anyagi, erkölcsi ösztönzőket, hogy finomabb kézzel játszunk az emberi lélek húrjain, s mindennek eredményeként társadalmi eszmény- nyé váljon a „jó polgára a hazának” jellemzés. Sorrendről van itt is szó, amikor a megmérettetésnél, a megbecsülés ezer jelével előbbre sorolódik a társadalomnak hasznosabb, az életet szebbé tevőbb, az emberi kapcsolatokat megnemesítő. S e jellemvonások alanya mögött nem súgnak össze az emberek: milyen becsületes, nem erre a világra való ... De bizony, ide való. Tudását, érzéseit, erejét igényli a reánk köszöntő korszak, amelyben meg kell tanulni a munkánkból élni. Mégpedig jól élni. K. F. A kormányprogramban előírt hulladékanyagok hasznosítása jegyében épült fel Hálmajugrán az európai színvonalon álló Mátra Gázbetongyár, 1986-ban. Az olcsó falazóanyag, mely a hazai szabványtól jobb hőszigetelést biztosít a családi házak építőinek, hamar közkedveltté vált. Az utóbbi időszakban azonban sok kifogás érkezett a minőségre, melyet döntő többségében az építési hibákra, helytelen szállításra és a gyártás közben előfordult hiányosságokra lehetett visszavezetni. Ahhoz, hogy az 1,8 milliárd forint költséggel épült beruházás hiteleit, s annak kamatait időben visszafizethesse a vállalat, minél több I. osztályú terméket kell előállítani. A gyár műszaki dolgozói több újítással, találmánnyal járultak hozzá a műszaki fejlesztéshez, a minőség megóvásához az NSZK Hebel cég is nyújtott segítséget. hogy az idénre tervezett 450 ezer köbméter gázbeton falazóanyag jó hírneve ne csorbuljon. Az alapanyagokat felhasználás előtt vizsgálja a gyártásközi laboratóriumban Oláh Mária gázbeton szilárdságát vizsgálja Márkus Lászlóné a műszeres törőgéppel (Fotó: Szabó Sándor) AHOGY A VÁLLALATI TANÁCS ELNÖKE LÁTJA Munkánkkal a saját jövőnket alakítjuk A Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 1986. január 1-jétől vállalati tanács irányítása alatt működik. Vajon hogyan vált be ez az új forma, milyen tapasztalatok halmozódtak fel a majd két esztendő során? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kisbenedek Béla munkaügyi osztályvezetővel, a vállalati tanács elnökével. — Először is arra kérném, mutassa be néhány í » (Fotó: Tóth Gizella) szóval önmagát. — A cégünknél — mondja — 1959 óta dolgozom, lényegében ez az első munkahelyem a polgári életben. Először normás voltam, utána normacsoport-vezető, s 1961-től tevékenykedem a jelenlegi funkciómban. Azt. hogy a vállalati tanács élére megválasztottak, feltétlenül a bizalom jeleként értékelem. Amikor az előkészítő bizottság megkeresett, s közölték, hogy rám gondoltak, mert jól ismerem az itteni helyzetet, az embereket, s van némi tekintélyem is, kicsit megijedtem, hiszen arra gondoltam, bírni fo- .gom-e még ezt a plusz megterhelést is 55 évesen. Végül azonban úgy éreztem, vállalnom kell, mert bizonyára tudom hasznosítani az ismereteimet. — Hogyan épül fel ez a testület? — Nos, még 1Ö85. december végén alakultunk meg. A tanácsiban öt fizikai dolgozó van. 19 műszaki és hét egyéb szellemi foglalkozású. A harmincegy tagból ketten nők. Az első esztendőben hat ülést tartottunk. Azért ilyen sokat, mert az különleges időszak volt: akkor kezdődött a VII. ötéves terv, emellett pedig az igazgatóválasztást is meg kellett oldani. Az idén eleddig három alkalommal jöttünk össze, s még egyszer találkozunk majd. Köztudott, hogy a döntéseket szavazás előzi meg. Van, amikor minősített, van, amikor csupán egyszerű többség szükségeltetik. Hogy mikor milyen, azt a szervezeti szabályzat rögzíti. — Miben tér el ez az irányítási forma az azt megelőzőtől ? — Korábban e feladatokat a megyei tanács építési és vízügyi osztálya végezte el. Most mi. s az igazgatási osztály csak a törvényességi felügyeletet látjuk el. Hozzánk tartozik az éves, illetőleg a középtávú tervek, wildmint az itteni ibe- ruházásak jóváhagyása, a jövedelemelosztás szabályozása, egységünk tevékenységi körének módosítása — azaz szűkítése vagy bővítése —, mindezeken túl mi választjuk meg az igazgatót, s gyakoroljuk fölötte a munkáltatói jogokat. — Előnyösebb így ténykedni? — A régi felügyelet különféle Ibeszámoltatások alapján értékelt bennünket, s adott iránymutatást. Most egyrészt mi „testközelben” vagyunk, másrészt úgy hozzuk meg a határozatainkat, hogy tudjuk, azokkal a saját jövőnket is jelentősen befolyásoljuk. Nem mellékes, hogy az egyes kérdések tárgyalásakor valamennyi terület dolgozóinak nézetei elhangzanak, így az összes véleménynyel tisztában lehetünk. Felszínre kerülhetnek tehát a különféle érdekek, ütközhetnek, s az az álláspont győz, amelyet a többség képvisel. Annak előtte ilyen mélységekig sohasem mentünk el. Fontos momentum, s ez az előbbiekből következik, hogy a felelősségiünk igen nagy. — Ezek szerint gyakoriak a viták? — Természetesen. Említhetném példaként a jövedelemfelosztást, vagy a szervezeti és működési szabályzatot. Utóbbit egyébként első lépésben nem is hagyta jóvá a tanács. A kifogás az volt. hogy — bár formailag megfelel — nem tartalmazza a szükséges változásokat, az előrelépés lehetőségeit, a rugalmasságot, s az előkészítése sem volt eléggé demokratikus. — Az aktivitás az összetételnek köszönhető? — Véleményem szerint igen. A dolgozók tizenhat embert delegáltak, tizenegyen a beosztásuknál fogva kerültek be, négyen pedig az igazgató javaslatára. A termelésirányítás első vonalából, vagyis a tíz főépítés-, illetőleg főüzemvezető közül heten jutottak be a testületbe. Ilyenformán olyan csapat jött létre, amely nem csupán a döntések meghozatalában játszik szerepet, hanem azok végrehajtásában is. S arról sem szabad elfeledkezni, hogy az illetők hozzászólásai a legvalósabb információkat hordozzák. — Hogyan alakították ki a választókörzeteket? — Átlagosan száz-száz- húsz munkás tartozott egy- egy ilyenbe. Tizenkettőben vezetőt választottak meg a tanács tagjának. Hogy miért? Talán azért, mert úgy vélték, hogy azok jobban megvédhetik majd az érdekeiket. — S hogyan ellenőrizhetik a szavazók, hogy ez valóban igy történik-e? — Több módon is. Így például a küldöttek a termelési tanácskozásokon beszámoltak az addig elvégzettekről, s megválaszolták az esetleges kérdéseket is. Aztán pedig a vállalati újság is folyamatosan hírt ad a testület tevékenységéről, egyszóval a nyilvánosság biztosított. Jómagam is gyűjtöm a különböző információkat, hiszen gyakorta keresnek fel sokfelől ügyes- bajos dolgokkal. — Várható- e a jövőben valamilyen változás a tanáccsal kapcsolatosan? — Nem. Ami a hatáskörünkbe tartozik, az oda is való, bővíteni ezt nem kell. Nem kívánunk operatív teendőket ellátni. Ügy munkálkodunk, hogy ezzel se az igazgatót, se a többi vezetőt ne akadályozzuk a feladataik elvégzésében. — összegezve tehát az elhangzottakat, mit állíthatunk: pozitív hatásai voltak a megalakulásuknak? — Kétségkívül. Hadd említsek egy konkrét példát. 1985 végére egy hatalmas, ám rendkívül elhasználódott gépparkkal rendelkeztünk, s a szabályozórendszer nem adott módot ennek felújítására, avagy a cserékre. A tanács kezdeményezésére egy olyan készletgazdálkodást alakítottunk ki, amelynél a forgóalapból felszabaduló összegeket át lehet csoportosítani fejlesztési célokra. S még valami... Tavaly megkaptuk a Kiváló Vállalat címet. Nem mondom, hogy ez kizárólag a tanács szorgoskodásának tudható be, ám az is bizonyos, hogy részünk volt a sikerben.., (sárhegyi) A gázbeton minőségéért...
