Népújság, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1987. december 2„ szerda „Kívántam romlását az Egri Töröknek” Koháry István költészetéről III, 3. A Koháry költészetéről eddig előadottak után feltehető a kérdés: érvényesek-e az előbbi, az értékteremtésre vonatkozó megállapítások a Koháry-líra 1887 utáni termésére is? A megrokkanás ténye s az ebből fakadó körülmények jelentettek-e olyan ihlető erőt, miként a fogságé, amidőn vasra verve, íróeszközök hiányába« jó ideig csak emlékezetében őrizhette „éjjel nappal bézárt fogházában" ..koholt verseit”? A továbbiakban erre kereshetünk választ. Rövid vizsgálódásunk tárgyául az Üdö mutatás közben Szerzett Versek című. 188 strófát számláló, tizenkét részből, egy a „kegyes olvasóhoz" intézett ajánlásból, a „mostoha szerencséről” elmélkedő versezetből, s egy Szűz Máriához intézett fohászból álló mű kínálkozik. Két okból is. Egyfelől az egri ostromra történő konkrét utalás okán, másfelől a műben rejlő esztétikumból következően. Az a Koháry ajánlja bénasága miatt „mások pennájával” „Íratott” művét a „kegyes olvasónak”. Az Ilii lEper alatt, \karja sebesülve. Epedett bújában, sorsát keserülve, Fájdalmi árjában éppen elmerülve, Töltötte napjait, hol !fekve, hol ülve. Töröktül nyert sebe, szerezvén unalmát, Sebesült karjának szenvedvén fájdalmát, Búsult elméjének magyarázta álmát. Keresvén azzal (is csendes nyugodalmát. Néhány strófával odébb azt is előadja, mi volt Eger alá jöttének indítéka: Kívántam (romlását az Egri Töröknek. S kívánom mostan is az Pogány éheknek, engedgye Istenem, látni szemeimnek, vég Eger várát is adgya kereszténynek. Az Egri Töröknek romlását kívántam, más többekkel együtt, hogy abban fáradtam, én bal szerencsémnek horgára akadtam, nehéz tsebben esve, markában jutottam. A XVI—XVII. századi fölöttébb gazdag magyarországi törökellenes költészet viszonylatában is figyelmet érdemlő strófák ezek, egy következetes életpálya politikai és katonai vonatkozásaira vetnek fényt, amely vonatkozások nem is előzmény nélküliek. Előibb az előzményekről. Koháry tö- rökellenességének inspiráló elemei között a költő Zrínyi példája volt az egyik legfontosabb. „Minekünk meghalnunk kell ebben a helyben” — jegyzi fel magának a Szigeti veszedelem helytállásra, példaadásra ösztönző sorát, s barokk szokás szerint több strófányi magyarázattal is ellátta. S hogy ez nem egyszeri példa, azt — egyebek között — egy a sérülését megelőzően írt, formájában és tartalmában egyaránt XVI. századi költészetünkben gyökerező Koháry-költemény példázhatja. A Balassi'-strófátoan íródott Magyarországnak elveszett szabadságán, s Török igájában esett sorsán, jaj igen méltó keseregnem című költeményéről van szó, amely a magyarság hajdani nagyságának, s jelenbeli (XVII. századi) sanyarú, a török iga s a nemzeti széttagoltság állapotának ellentétére épül. A ,romlottság” motívumával induló vers jól ismert tényeket sorakoztat fel a nemzet múltjából, amidőn „régi szent királyaink, s jó hírű eleink” „Országunk kő várit, terjesztők határit, tengertől tengerig”; amidőn „Életeket nem szánták, véreket ontották, oltalmáért ennek”; amikor „böcsület. tisztesség, bátorság s vitézség” jellemezte a nemzetet, s amely — épp ezért — „strázsája volt..., bástyája az kereszténységnek”. A jelenben fordított a helyzet. „Nem kell immár félned, ijedned, rettegned hajdú ka- tonátul, /éles fegyverektől, megvetett lesektől, s vitéz próbáitul” — mondja a töröknek, s okát is adja e szavakban : „Egyenetlensége, dagály negédsége hozta ezt Magyarnak.” A katona Koháry — börtönéből szabadulva — nyilván ezért indult hadba, hogy az általa nemzeti szégyennek tartott török uralom felszámolásához hozzájáruljon. A fentebb idézett, „vég Eger várának" felszabadítását óhajtó strófák efelől aligha hagynak kétséget. Hogy az Üdö mutatás közben Szerzett Versek mindeme előzmények és szándék ellenére nem az Eger alatti harcok krónikája, hanem a testileg súlyosan megsérült, s ezért a -kétségbeesés állapotába jutott ember önmagára találásának versbe foglalása lett, azt egyfelől az epikus költészet barokk kori igényei, másfelől a barokk ember magatartásformájának vállalása magyarázza. A his- tóriás ének műfaja a XVII. század végére rég időszerűtlenné vált, de elmúlt a nemzeti nyelvű barokk eposz divatjának virágkora is, s helyette a morális tanulságokat megfogalmazó, a gyönyörködtetést, tanító szándékot megvalósító hosszabb- rövidehb epikus vers vált népszerűvé. Ez a műforma alkalmasabbnak látszott a barokk ember érzésvilágának kifejezésére, amelyben — miként Koháry említett szövege is mutaja — a múlandóságmotívum, a művészet szépségének rajza, az antikvitás és keresztény mitológia lesznek a meghatározó jegyek. Az Üdö mutatás közben Szerzett Versek egészére is ez jellemző. A mű világát a múlandóságmotívum uralja, s itt is érvényesek az evilági lét hiábavalóságával, múlandó voltával kapcsolatos életelvek. Az ember sorsa — így a vitézé is — a barokk felfogás szerint Fortuna szeszélyeinek függvénye. „Szerencse forgattya, sok képpen for- gattya, sorsát az vitéznek, /taszít egyet földre, s emel mást helyére, ha tetczik kedvének, egyet földhöz verve, és mást fel emelve, öröme szívének" — írta egy korábbi versében s most is azt véli, „mostoha szerencse” „taszítá ... rabságba . .. /sok üdéig való, nagy nyomorúságba ...” Rezigná- cióval veszi tudomásul, hogy „ha élete ... kétséges", hogy „a halál markán van”, hogy „ha élete ... marad is, igen forog kockámt”, nem lesz-e holtáig jobb kezére csonka. Mégis azt vallja: „Vérem kiontását. igazán megvallom, ha kell is cson- kúlnom, méltán nem sajnálom, avagy ámbár légyen sebemben halálom, testemet s Lelkemet. Istennek ajánlom." Az Udö mutatás közben Szerzett Versek tizenkét részes kompozíció, amely a nyugtalanság, s az egység szintéziseként fogható föl. A nyugtalanság forrása az élet pillanatnyi bizonytalansága, a közeli halál lehetősége, s ha az nem. úgy ott a másik: a testi rokkantság réme. Ezt az állapotot kell bonyolult képrendszerrel, szillogisztikus mondatfűzéssel, polifonikus moti- vumanyaggal megnyugvássá, bizonyossággá, egységgé varázsolni. A lírai hős célja: eltűrni, .^békével szenvedni” „ez világ igáját", „a bánatos szív ... nem kis nyavalyáját” a halál órájáig, A bú, a kétségbeesés felejtésére az evilági lét számos lehetőséget, élethelyzetet, szépséget kínál, de megpróbáltatásokat is. Ligetes erdők, zengő madárszó, a „serkentő nap”, az árnyat adó terebélyes fák, néhány szál gyöngyvirág akár elegendő is lehet a megnyugvásra. Hamar be kell azonban látnia: mindez csak látszat. A gyöngyvirág lesza- kasztásának ára például ezernyi veszély legyőzése: sebes patakon kell átkelni, magas kősziklát megmászni, sárkányok barlangján áthaladni. A természet szépségein túl más evilági értékek és javak is kínálkoznak, de ezek sem hozhatják el az óhajtott megnyugvást. Sem a gazdagság, sem az arany, sem a szerelem. Amíg Koháry mindezt barokk aprólékossággal, bonyolult cselekményvezetés- sel előadja, az esztétikai értékek sajátos változatait teremti meg, amelyekben a sokat emlegetett erudíció most is éppúgy meghatározó, miként a barokk világkép. Szeretnénk hangsúlyozni: ez a kései Koháry-köl- tészet korántsem csak költői bravúr, játék, ellenkezőleg: a magyar barokk líra utolsó fejezetének maradandó része... (Vége) Lőkös István FELIKS DERECKI Terüli, terülj, asztalkám! Az asztalka gazdája rögtönzött bemutatót tartott. — Figyelem! Az asztalka teljesen üres! A kezembe veszem ezt a talizmánt, és elmondom a varázsigét! Terülj, terülj, asztalkám! A csodálat és az értetlenség hangja tört elő a nézők soraiból. Csak úgy roskadozott az asztal a finomabbnál finomabb falatoktól! Volt azon kolbász, sonka, szalámi, és mindenkinek csurgott a nyála. — Ehető? — kérdezte valaki gyanakodva. — Tessék, ide lehet jönni, és meg lehet kósolni! Nem kellett kétszer mondani! Megrohantuk az asztalt, kis híja, hogy fel nem borult. Mindenki felkapott valamit, ami a keze ügyébe esett, és élvezettel belevájtuk a fogunkat az omlós húsba. Derekasan csámcsogtunk, nyeldekeltünk és böfögtünk. — A háború előtt ettem utoljára ilyen finom kolbászt! — sóhajtotta egy nyugdíjas, és újból vett magának. Egy szempillantás alatt tisztára pucoltuk az asztalt. — Bárki meg tudja csinálni ezt a mutatványt? — érdeklődtem. — Természetesen! — bólogatott az asztalka gazdája. — Mindenki, akinek odaadom a talizmánt, és elmondja a varázsigét. Elsőként ez a telhetetlen nyugdíjas tett próbát. Fogta a talizmánt, megszorította, és reszkető hangon elmondta a varázsigét. Ki hitte volna? Egy szemvillanás alatt tele lett az asztal mindenféle égi-földi jóval! Középen pedig egy jókora lazac díszelgett ezüsttálcán. — Én is! Én is — kiabáltuk teli torokból. Sorban megkaptuk a talizmánt, elmormoltuk a varázsigét, és nem maradt el az eredmény. Csak egyvalaki, ott, a leghátsó sorban nem tett kísérletet. Olyan ismerős az arca, azt hiszem, már láttam valahol, de most képtelen vagyok rájönni, hol. Véget ért a kóstoló. — Miért akarja eladni? — kérdeztem értetlenül. — Nyugaton fogom leélni a hátralévő éveimet, a családomnál. Ott pedig olyan bőséges az ellátás, hogy nem lesz rá szükségem. Amikor közölte az árat, a csalódottság moraja zúgott végig a termen. Igaz, ami igaz, minden pénzt megért volna! Micsoda pech, hogy senkinek sincs ennyi pénze! És ekkor váratlanul felpattant a leghátsó sorban ülő férfi, aki annyira fölkeltette az érdeklődésemet, és így szólt: — Én megveszem. Előtte azonban szeretném kipróbálni. Odalépett az asztalhoz, átvette a talizmánt, és elmondta a varázsigét. És csodák csodája! Nem termett az asztalon még két szem töpörtyű sem! — Tegye át a talizmánt a másik kezébe! — javasolta az asztalka gazdája. Lélegzetünket visszafojtva várakoztunk. És most sem történt semmi, az égvilágon semmi! — Nem értem — kezdett nyugtalankodni az asztalka gazdája. — Még sohasem fordult elő ilyesmi. Idáig még mindenkinek könnyűszerrel sikerült. A pórul járt vásárló lemondóan legyintett. Visszaült a helyére, és még alaposabban szemügyre vettem. Hirtelen a homlokomra csaptam! Hát persze! 0 az a neves közgazdász, aki hosszú évek óta azon fáradozik, hogy talpra állítsa a népgazdaságot! (Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán) Hatvani Galéria-naptár Arcok és sorsok — A Délsziget ismét Budapesten — Biblia és a művészetek — iubileumi gálaműsor Nagy érdeklődés kíséri a Galéria termeiben januárig nyitva tartó Arcok és sorsok című VI. országos port. rébiennálét. A kiállító száz művész között több neves mester — így Patay László, Vecsési Sándor, Németh József. Fejér Csaba, Orosz János festő, Szabó Iván, Győrfi Sándor, Kő Pál, Pa- tó Róza, Kelemen Kristóf, F. Egyed Emma szobrász — alkotásaival találkozhatnak a látogatók. Az egész kiállítás anyagából pedig Losonci Miklós írt képekkel gazdagon illusztrált ismertetőt, amelyet a biennálé nyitására megjelent új Dél- sziget katalógusrészében olvashatnak a kiállítás vendégei. Hatvan és Vásárhely folyamatos kulturális együttműködését jelzi az a Délsziget-est is, amelyre december 7-én, hétfőn este 6 órakor Budapesten, a népfront Népköztársaság útja 94. szám alatti kerületi székházában kerül sor. Ide a Hódmezővásárhelyi Városvédő Egyesület fővárosi tagozata invitálta meg a folyóirat munkatársait, közöttük Czine Mihályt, Raf- fay Ernőt, Domonkos Lászlót, Kristó Nagy Istvánt. Az esten Sólyom Ildikó színművésznő és a Hatvani Galéria Trió működik közre, a lap terveiről pedig Moldvay Győző szerkesztő-kiadó beszél a hallgatóságnak. Köszöntőt Balaskó Sándor tagozati titkár, zárszót pedig Szokodi Ferenc, a hatvani városi pártbizottság első titkára mond. A találkozón jelen lesznek a két város vezetői is. December 11-én, pénteken este fél 6-kor kerül sor a Galéria emeleti termében a „Biblia és a művészetek” című előadás-sorozat harmadik fejezetére, Ábrahám, Izsák, Jákob címmel. A diaképekkel, zenével illusztrált est előadója dr. Reisinger János, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa lesz. Immár 15 esztendeje él a köztudatban a Hatvani Galéria neve, rendszeres kiállítótevékenysége, átgondolt művészeti ízlésformáló munkája. E szép jubileum alkalmából karácsonyi gálaműsort rendeznek a helyi szakmunkásképző nagytermében december 21., hétfőn este 7-kor. Itt Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára mond ünnepi köszöntőt, megjutalmazzák a hosszabb ideje hasznos társadalmi munkát végző galériatámogatókat, majd kitűnő művészek egész sora — Agárdy Gábor, Balázs Péter, Bordás György, Faragó Laura, Frey- mann Magda, László Margit, Nyerges Ferenc, Schütz lla. Sólyom Ildikó, Szentirmai Ákos, a Galéria Trió és a Vásárhelyi Promenad Dixieland — lép pódiumra. A változatos gálaműsort Bajor Nagy Ernő, a rádió népszerű publicistája vezeti. Mesefilmet forgatnak a jeli arborétumban Magyar—kanadai kooprodukcióban Piroska és a farkas 2000- ben címmel filmet forgat Mészáros Márta a Vas megyei jeli arborétumban. A film operatőrei Vámos Tamás és Jancsó Nyika. A főszerepet, Piroskát, a 13 éves Fanny Lauzier játssza, a nagymamát Makay Margit. Képünkön: Mészáros Márta Fanny Lauzierrel egy jelenetet beszél meg. (MTl-fotó: Czika László felv.)
