Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1987. november 13., péntek KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. november 11-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) dasági, műszaki-tudományos és kulturá­lis együttműködés további lehetőségeit tár­ták fel. 8. A szolidaritás és a kölcsönös előnyök alapján az elmúlt időszakban is bővítet­tük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. Ezt a törekvést juttatták kifejezésre Ken­neth David Kanadának, a Zambiai Köz­társaság elnökének és Mahathir Mohamad- nak, Malaysia miniszterelnökének magyar- országi tárgyalásai. A Központi Bizottság meghallgatta és tudomásul vette az ideológiai munka kér­déseiről szóló tájékoztatót. A Magyar Szocialista Munkáspárt tevé­kenységében a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazására ttörekszik. A legutóbbi három évtizedben töjbb ideológiai jelentő­ségű gyakorlati feladatot oldott meg. Az ideológiai munka fontosságát növeli, hogy mélyreható változások korában élünk, a társadalmi-gazdasági fejlődés új szakaszá­hoz érkeztünk. A szocialista fejlődés hazai és nemzet­közi tapasztalatainak elméleti általánosí­tása csak részben történt meg. Népünk műveltsége, politikai kultúrája, tapaszta­lata gazdagodott, a szocializmus eszméi széleskörűen elterjedtek. Mindez foko­zott minőségi követelményeket támaszt az ideológiai munkával szemben. Növekszik az emberek igénye olyan válaszok iránt, amelyek megerősítik a szocialista társa­dalom lehetőségeibe vetett hitet, eszmei biztonságot nyújtanak. 1. A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításéhoz elvi kö­vetkezetességre, megújuló elméleti tevé­kenységre. a hazai és a nemzetközi ta­pasztalatok hasznosítására, az alkotni ké­pes erők összefogására, eredményesebb esz­mei nevelőmunkára van szükség. Az oktatás, a pártpropaganda eszméink, világnézetünk terjesztésével segítse a szo­cialista építőmuinkát. növelje a tudatossá­got. ösztönözzön a cselekvésre. A szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konkrét lépések szükségességéről, azok következményeinek a megítéléséről nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták körében is egymástól eltérő elképzelések alakulhatnak ki. Az elméleti, politikai-ideológiai véleménykülönbségeket alkotó szellemű vitákban és a gyakorlati tapasztalatok alapján kell tisztázni. A régi rendszertől örökölt és részben új­ratermelődő, a kapitalista környezetből beszivárgó, a szocializmussal szemben el­lenséges nézetekkel határozottan és kö­vetkezetesen harcolni kell. 2. Fejlődésünk mai szakaszában a döntő láncszem a gazdaság megújítása. A szocia­lista gazdaság fejlődési törvényeivel és működésének alapelveivel, értékeivel ideo­lógiai munkánknak rendszeresen foglalkoz­nia kell. segítenie kell az eredményesebb gazdálkodást. A gazdasági mechanizmus gyakorlati alakítása azonban a szaktudo­mányokra is támaszkodó gazdaságpolitika feladata. A belátható történelmi szakaszban a szocialista gazdaság olyan tervgazdaság, amelyben döntő szerepe van a termelő- eszközök társadalmi tulajdonának, s amdly teret ad más tulajdonformáknak, és az árutermelés törvényszerűségeire, a piaci viszonyokra épít. A termelőerők fejlődésé­vel a tulajdonformák sokféle kombinációi jelennek meg. A magántevékenység, a ma­gántulajdon is hasznos szerepet tölt be a társadalmi szükségletek kielégítésében. Fejlődésünk követelménye a munka ter­melékenységének növelése, a munka sze­rinti elosztás elvének érvényesítése, az egyenlősdi gyakorlatának a visszaszorítása. 3. A szocializmus építése nem mentes ér­dekütközésektől. konfliktusoktól. A tár­sadalmi ellentmondások megoldásának, a szocialista társadalom megújulásának esz­köze a reform. Szükségességének felisme­résében és bevezetésében kulcsszerepe van a pártnak. A reformok bevezetésének ideje, üteme és mértéke Objektív és szubjektív társadalmi feltételektől függ. A reformlépéseket egyeztetni kell egy­mással, és össze kell hangolni a társadalmi élet egyes területeinek fejlődési sajátossá­gaival. A reform nem lehet öncél, szocialis­ta társadalmunk fejlődését, az ország anya­gi és szellemi gazdagítását, nemzetünk fel- emelkedését kell szolgálnia. 4. A dolgozó osztályoknak, rétegeknek, csoportoknak és az egyéneknek a szocia­lista társadalomban is vannak sajátos ér­dekeik, de az alapvető érdekek közösek. A szocializmus építése során a politikai hata­lom a proletárdiktatúrából össznépi hata­lommá fejlődött. A hatalom gyakorlása olyan intézményrendszerben valósul meg. amelyben a párt a társadalom különböző közösségeivel együttműködve eszmei-poli­tikai eszközökkel vezet. Az állami, a nép- képviseleti szervek és a társadalmi érdek- szervezetek önállóan látják el funkcióikat. A demokratizmus fejlesztése a szocializ­mus építésének nélkülözhetetlen feltétele. A szocialista demokrácia kiszélesítésének útján a fejlődés iránya a marxi érteled­ben vett társadalmi önigazgatás. A társa­dalom igazgatása akkor hatékony, ha az állampolgárok nemcsak a végrehajtásnak, hanem a politika alakításának és a kérdé­sek eldöntésének is részesei. Ehhez nélkü­lözhetetlen a valóságismeret, a társadalmi nyilvánosság, a hiteles tájékoztatás, a vég­rehajtás ellenőrzése és a konstruktív kri­tika. 5. A marxizmus—leninizmus ideológiája magába foglalja az egyetemes kultúra alapértékeit. Olyan társadalmi értékrend kialakítására irányul, amelynek alapján humánus közösségi kapcsolatok jönnek létre, ugyanakkor kibontakozik és gazdago­dik az ember személyisége. A mások érde­keit sértő önző törekvésekkel szemben szükséges a közösségi értékek határozott ideológiai képviselete. 6. A szocializmus felépítése korunkban a magyar nép történelmi vállalkozása, soirskérdéseink megoldásának, .nemzetünk felemelkedésének egyedüli útja. Céljainkat társadalmi összefogással, a közjóért vég­zett állhatatos munkával érhetjük el. A nemzeti öntudat és a hazafiság szo­cialista társadalmunk fontos eszmei össze­tartó ereje. Világnézetünkben a hazafiság az internacionalizmussal elválaszthatatlan egységet alkot. Az eszmék küzdelmében szemben állunk mind a nacionalizmussal, mind a kozmopolitizmussal. A szocializmus eredményes építésének elengedhetetlen feltétele, az általános tör­vényszerűségeknek, az ország adottságai­nak, a nemzeti sajátosságoknak egyidejű figyelembevétele. Fejlődésünk ‘kölcsönha­tásban van a többi szocialista ország hely­zetének alakulásával, a szocializmus egye­temes ügyével. A szocialista országok kap­csolatainak lényeges eleme egymás meg­értése és támogatása, az együttműködés, a tapasztalatok kölcsönös hasznosítása. 7. Az elméleti kutatásokban és az ideo­lógiai munkában nagy figyelmet kell for­dítani korunk új általános kérdéseire, ame­lyek között első helyre került az emberi­ség fennmaradásához kötődő egyetemes érdek. Ide tartozik: — a béke és biztonság szavatolása. — a nukleáris fegyverektől mentes vi­lág megteremtése, — új. igazságos gazdasági világrend ki­alakítása, — a természeti környezet védelme; min­den olyan globális feladat, amely a legszélesebb nemzetközi összefogással és együttműködéssel oldható meg. 8. A Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy az ideológiai kérdések tanulmányozá­sát folytatni kell a pártszervezetekben és a társadalomtudományi alkotóműhelyekben, az alapvető témákról újabb tanácskozáso­kat kell tartani. A tapasztalatok összegzé­se alapján a Központi Bizottság a kérdést ismét napirendjére tűzi. ★ A Központi Bizottság Kovács Imre elv­társat. a gazdaságpolitikai osztály helyettes vezetőjét kinevezte az osztály vezetőjévé. (MTI) AGRIA BRANDY, EGRI VÍZ, AGRICUM Magyar kiállítások a világ nagyvárosaiban A napokban a világ 3 nagyvárosában is szervez ki­állítást a Hungexpo magyar külkereskedelmi vásár- és reklámvállalat. Bemutatót tartanak novem­ber 9. és 13. között a londo­ni magyar kereskedelmi ki­rendeltségen. A Kecskemét- vin saját kiszerelésű borai mellett nemes gyümölcspár­latokkal, Vilmoskörte, szil­va-, barack-, cseresznyepálin­kával jelentkezik. Az Eger­vin pultjain a szigetország­ban már jól ismert borokon kívül új fajtákkal töltött pa­lackok sorakoznak — erősí­tendő, illetve kiterjesztendő a piaci jelenlétet. Itt a tö­ményebb ínyencségeket az Agria brandy, Egri víz, Ag- ricum képviseli. New Yorkban, november 11-ig tartott az idei három­napos élelmiszer-, és italki­állítás. Magyarországról a 'Monimpex borokat, pezsgő­ket, röviditalokat, paprikát, édességféléket kínál, másik résztvevőnk a Konsumex pe­dig dzsemeket állít ki. München a házigazdája a Produktronica szakkiállítás­nak, amely november 10-től 14-ig fogadja látogatóit. A (magyar színeket a Mi krómo­dul mikroelektronikai külke­reskedelmi közös vállalat kép­viseli, saját tervezésű áram­körtervező szoftvereket, be­rendezésorientált áramkörö­ket mutat be, ismerteti fő­vállalkozási tevékenységét a mikroelektronikai területeken és export-import ügyleteit. WASHINGTON: Daniel Ortega Washing­tonban csütörtökön megtar­tott sajtókonferenciáján megismételte javaslatát az Egyesült Államokkal foly­tatandó közvetlen tárgyalás azonnali felvételére, a Fe­hér Ház és a külügyminisz­térium szóvivője azonban egyaránt elutasította ezt. Ortega bírálta Reagan el­nöknek azt az álláspontját, hogy az Egyesült Államok csak közvetve, a guatema- lai béketerv többi aláírójá­val együtt hajlandó tár­gyalni Nicaraguával. LONDON: „A brit kormány az ame­rikai nyomásnak, ellenállva úgy döntött, hogy nem tele­pítenek további robotrepü­lőgépeket Nagy-Britanniá- ban. jóllehet több hónap fog eltelni a közepes ható- távolságú nukleáris raké­tákról (INF) szóló szovjet— amerikai megállapodás jö­vő hónapban esedékes alá­írása és az egyezmény élet­be lépése között” — közölte szerdán első oldalán a The Guardian. Hella Pick, a lap diplomáciai főmunka­társa a kormánydöntéshez magyarázatként hozzáfűz­te: ez azt jelenti hogy a ki­rályi légierő cambridge- shire-i támaszpontján, Mo- lesworth-ben nem állítják rendszerbe a jövő év végén az eredetileg előirányzott 64 darab amerikai manő­verező robotrepülőgépet. —( Külpolitikai kommentárunk )— Öbölháború — végre tárgyalást A HADAKOZÖK TÖBB MINT HÉT ESZTENDŐ UTÁN végre követéket küldenek. No nem egymáshoz, csupán a konfliktus megoldásában közvetíteni próbáló ENSZ-fő- titkárhoz. Mégis palitikaíordító jelnek tekinthető ez, is­merve az egyik fél eddigi hajlíthatatlan, kompromisszu­mot nem akaró magatartását. Irán eleddig minden bé­kéltetést és -megbékélést azzal utasított el, hogy a harcot psak akkor hajlandó abbahagyni, ha Irakot agresszor- nak bélyegzik. Erre aligha lesz rábírható bárki is, hi­szen a háborúban Irak jóval több támogatóra számítha­tott, tehát valószínűtlen, hogy egy nemzetközi megegye­zés jöjjön létre az iraki kormány egyértelmű elítélésében. Mivel a legfőbb és ma is fenntartott iráni követelés aligha teljesülhet, ezért aztán valóban döntő fejlemény­nek látszik, hogy Teherán végül mégis hajlandó tárgyal­ni. Bizonyára széles és erősödő nemzetközi nyomásra ha­tározták el az iráni fővárosban, hogy Irakhoz hasonlóan készek elküldeni valakit az ENSZ főtitkárához New Yorkba. Az sem tűnik valószínűnek, hogy gyors sikerrel jár majd ez a bajos diplomáciai kőművesmunka. Most in­kább az a legjobb hír, hogy egyáltalán létrejöhet egy ilyen közvetett tárgyalás. Ennek előfeltétele lehetett a frontokon kialakult erőegyensúlyon túl, hogy az arab vi­lág egyre erőteljesebben áll ki Irak mellett. Ezt megmu­tatta a minap véget ért rendkívüli csúcsértekezlet min­den várakozásnál keményebb hangú nyilatkozata. S ta­lán még ennél is riasztóbb volt Teherán számára az a jelentés, hogy Ammanban állítólag kibékült volna Irak és Szíria. Bár az utóbbi aztán, cáfolta a hírt, valami még­is lehetett az ügyiben, s Irán számára ez azért fenyegető, . mert Szíria jóformán utolsó támogatója közvetlen kör­nyezetében. EZENKÍVÜL EMLÍTHETJÜK MÉG az Irán számára jelentkező gazdasági, fegyverutánpótlási gondokat, ame­lyek végül is együttesen tolhatták abba az irányba a te- heráni vezetőket, hogy — inkább gesztusértékű tettként — elküldjék képviselőjüket egyezkedni. Lehet, hogy eb- •ből sem lesz komoly béketárgyalás, de a végeláthatatlan háború befejezése felé irányuló minden apró lépést jó jelnek tekint a világ. Avar Károly Egerben ülésezett az Országgyűlés kulturális bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) dolgozás és a közzététel egyenrangú hármas felada­ta határozza meg. Megem­lékezik a felszabadulást kö­vető időszakról: különösen a hatvanas évektől dinamiku­san fejlődött az intézmény- hálózat. Nagy számban alapí­tottak kiállítóhelyeket, szer­vezettebbé vált a tudomá­nyos munka. Erősödött a közművelődési funkció. Há­rom évtized alatt Budapesten több. mint nyolcszorosára, vidéken kilencszeresére nőtt a múzeumok száma. Ez ter­mészetes módon sok ellent­mondást okozott. Minőségi problémák léptek fel, elha­nyagolták a műtárgyvédel­met, a raktárak korszerűt­lenek, zsúfoltak. Míg ösz- szességében évente csaknem húszmillió látogató fordul meg az intézményekben, ad­dig akad olyan hely, ahol egy évben ezernél is keve­sebben kopogtatnak, ösz- szességééen átgondolt intéz­kedések sorozatára van szük­ség, hogy jobb, ésszerűbb múzeumi hálózat jöjjön lét­re. Ette a Művelődési Mi­nisztérium intézkedési ter­vet is dolgozott ki. Pusztai Ferenc szóbeli ki­egészítésében kitért a fel­újításokra: ismert gazdasá­gi nehézségeink következté­ben lelassult a korszerűtlen­né 'Jóit épületek rekonstruk­ciója. Akadnak viszont el­engedhetetlenül fontos be­ruházások, mint például a koronázási ékszerek védel­me. Költségvetési nehézsége­ink miatt sok gond jelent­kezik. Rendezték az utóhbi időben a műtárgykereskede­lem jogállását: a Belkeres­kedelmi és Művelődési Minisztérium megegyezett a jogosítványok kérdésében, il­letve a kivitel szabályozásá­ban. Az elhangzottak után ke­rült sor a vitára. Elsőként Varga Imre, az országos lis­tán megválasztott képviselő szólalt fel. Szenvedélyes hangon beszélt a kultúra fe­nyegetettségéről: keveset ol­vasunk. az új tömegtájékoz­tatási eszközök ellentmondá­sos szerepet játszanak. Egy svájci nemzetközi bizottság megállapításaira hivatkozott, mely szerint számot kell vet­nünk azzal, hogy mit hagyo­mányozunk a következő szá­zadokra. Közgyűjteményeink sokat vesztettek azzal, hogy kevés XX. századi művésze­ti alkotást vásároltunk meg. A Művészeti Alap tevé­kenységét rendkívül ellent­mondásosnak minősítette, s véleménye szerint egyszerű piaci alapokra kellene he­lyezni a művész—megrende­lő viszonyt. Szerinte gya­korlatilag 1985-ig kizáród­tunk a nemzetközi művésze­ti életből. A neves szobrász végül arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a képzőművé­szeti főiskolások elmélyed­hetnének a restaurátori munka alapjaiban is. Ezt követően Földi Ferenc, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei képviselő szólalt fel. Szerinte a közművelődési te­vékenységet vissza kellene szorítani a múzeumokban a tudományos, gyűjtő, védő és őrző funkciók javára. Szük­séges, hogy újragondoljuk az intézmények szerepét. Érde­mes felfigyelni arra is, hogy a viszonylag alacsony belé­pőárak nem kedveznek a múzeumok tekintélyének. A tárlatvezetők személye na­gyon fontos: műveltségük, pedagógiai érzékük sokat jelenthet. Pócs János, az MSZMP Eger Városi Bizottságának titkára beszélt az egri ter­vekről. Mint hangsúlyozta: sajátosságokat figyelembe vé. ve igyekeznek a barokk vá­rosban minél több értékes, tanulságos látnivalót kínál­ni. Dr. Bognár Rezső, Hajdú- Bihar megyei képviselő a vidék „előretörését” húzta alá, kiemelve, hogy a né­pesség arányait is figyelem­be véve, még többet kellene áldozni, hogy a fővároson túl is föllendüljön a tudomá­nyos élet. Hoffman Tamás, a Néprajzi Múzeum főigaz­gatójaként elemezte a terü­let nehézségeit. Megállapí­tása szerint sok pénz és meg­szállott ember szükséges az előrelépéshez. Mindkettőből kevés van. A nemzetközi helyzet hasonló a mienkhez: a mennyiségi fejlődés min­denhol hasonló gondokhoz vezetett. A kérdésekre, felvetések­re Pusztai Ferenc válaszolt, hangsúlyozva, hogy az ér­tékek megőrzése és átörökí­tése társadalmi ügy. Délután a vendégek az eg­ri Dobó István Vármúzeum­ba látogattak, ahová dr, Bodó Sándor, igazgató a Dobó-bástyán keresztül ve­zette őket. A képviselők meggyőződhettek arról, hogy ez az újonnan épített bás­tya, belső tereivel jó lehetősé­geket teremt. A képviselők a késő délutáni órákban utaz­tak el. Gábor László Az országgyűlési képviselők a várban

Next

/
Thumbnails
Contents