Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-10 / 265. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 10., kedd 3. MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOK KÉT ÉVTIZEDE - KÖZÖSEN (IV/1.) Kevesebb gép — több építkezés Még nincs ugyan vége az évnek, ám megközelítő pon­tossággal már megmondható, hogy az idén mire, mennyit költöttek a mezőgazdasági üzemek. Nem mellékes a beruházások vizsgálata, ugyanis a számok, az ará­nyok fontos tendenciákról is tudósíthatnak. A legfrissebb adatok sze­rint ez évben a mezőgazda­ság körülbelül 32 milliárd forintot fordít beruházás­ra. Ez egy-két milliárd fo­rinttal meghaladja az elő­irányzottat. Mondhatni te­hát, hogy túlteliesült a terv. A kevésbé derűlátók az ér­tékelésnél viszont óvatosság­ra intenek, abból a megfon­tolásból, hogy a forint idei inflálódása gyorsabb ütemű volt, mint amire egy évvel korábban számítani lehetett. Vagyis: egyáltalán nem biztos, hogy annyi minden megvalósult ebből az összeg­ből, mint amennyire koráb­ban gondoltak a szakem­berek. Ettől függetlenül azonban megállapítható, hogy a 32 milliárdos beruházás elfogadható abban az esz­tendőben, amikor a tsz-ek, állami gazdaságok pénzügyi helyzete nem éppen jó, s amikor már világosan látható, hogy új és nö­vekvő követelményeiket állít a gazdálkodók elé az új adórendszerrel és sza­bályozókkal induló 1988-as év. Azt viszont mindenkép­pen negatív irányú válto­zásnak kell tartani, hogy a beruházásokon belül tovább csökkent a gépvásárlás ará­nya. Az idén az agrárágazat beruházási forintjainak már csak 48 százalékát fordítot­ta eszközeinek lecserélé­sére, a többit építésre, kü­lönféle létesítmények meg­valósítására költötte. A kí­vánatos arány — a magyar fejlettségi viszonyok között — az lenne, ha a beruházá­si keret kétharmadát adnák az üzemek erő- és munka­gépek beszerzésére, illetve különféle más korszerű tech­nikák megvásárlására. De vajon miért építkeznek inkább a gazdaságok? Nyo-_ matékosítja ezt a kérdést, ha* hozzátesszük, hogy jelenleg a mezőgazdasági géppark nagy része már idős, elhasz­nálódott, állandó javításra szoruló. A válasz mégis egy­szerű. A gépvásárlási ked­vet erősen lelohasztotta, hogy az igazán korszerű techni­kát jelentő tőkés eszközök­höz az ország szűkössé vált devizakerete miatt ez év­ben sokkal nehezebb volt hozzájutni. De van egy bel­ső oka is az építőberuházá­sok előtérbe helyezésének. Nevezetesen az, hogy számos üzem csak a különféle épít­kezések beindításával tud­ta, tudja foglalkoztam idő­közben nagyra nőtt építő­brigádjait. A legtöbb beruházás ter­mészetesen ma is három for­rásból valósul meg. Az idei év azt tükrözte, hogy to­vább növekedett a hitelek szerepe — ami üdvözölhető —, csökkent viszont az álla­mi támogatásé, ami most már ágazati szinten átlago­san nem haladja meg a 15 százalékot, az 55 százalékos saját erő mellett. Számos üzemet viszont kellemetle­nül érintett az év derekán kihirdetett hitel- és támo­gatási stop. Mert bizony még szép számmal lettek volna beruházásra vállalkozó gaz­daságok, ám már év köz­ben kimerült az e célra el­különített pénzkeret. Ezt azért fontos visszaidézni, mert a mostanihoz hasonló évközi stopra a jövő eszten­dőben is lehet majd számí­tani. Az idei beruházások között továbbra is kiemelt szerep jutott az állattenyésztő lé­tesítményeknek, a legna­gyobb fejlődésen a szarvas­marha-ágazat ment keresz­tül. Az elmúlt időszakban a szarvasmarha-férőhelyek összesen 56 ezerrel, azon be­lül a tejelő teheneké 27 ezer­rel gyarapodott. A sertés-fé­rőhelyekből 100 ezerrel lett több, aminek nagyobb há­nyada a hizlaldákban van. Növekedett — 35 ezerrel — o tartható juhállomány is, ez azonban még messze áll az optimálistól. Évtizedek óta nem bővült ilyen gyors ütemben a baromfiágazat: 273 ezer négyzetméternyi nevelőépület készült el az idén. Változatlanul nagy a szemestermény-tárolók épí­tése iránti igény: a befo­gadótér félmillió tonnával bővült. Persze, nem minde’n területen ilyen jelentős a fejlődés, a szárítókapacitás például nem nőtt a szükség­letnek megfelelően, üzemi útból sem épült elegendő. Egyáltalán nem mindegy, hogy az elkészült és átadott új létesítmények mennyi­be kerültek, milyen techni­kai színvonalat képviselnek. Ha általánosítunk, a műsza­ki megoldásokról megálla­pítható, hogy az többnyire eléri az európai nívót. Ez elsősorban persze azokra a beruházásokra igaz, amelyek világbanki kölcsönnel való­sultak meg, mivel itt a hi­telek odaítélésének alapkö­vetelménye a korszerű tech­nika és technológia beépí­tése, alkalmazása. Az árak e területen ismét emelkedtek. Néhány évig ugyanis számos agrárléte- sítmény építésekor sikerült az ipari anyagok és az ener­gia árának növekedéséből származó terheket „eltün­tetni”. Ez elsősorban az ésszerűsítéseknek, a taka­rékosságnak köszönhető. A 70-es években például, ami­kor betonerődítményeket építettek a teheneknek, egy férőhely költsége meghalad­ta a 100 ezer forintot. Ugyan­az a hely néhány éve már csak a felébe került, ma vi­szont megint eléri a száz­ezer forintot. És más terüle­ten is ugyanez tapasztal­ható. A bekerülési költségek általános emelkedésének vi­szont van egy kedvező ha­tása: érezhetően gyorsab­ban készül el egy-egy beru­házás; 10—15 százalékkal ke­vesebb nap telik el az első kapavágástól a kulcsátadá­sig, ami nyilván lerövidíti az új létesítmény megtérü­lési idejét is. H. L. I. A műszaki-közgazdasági hetek eseményei Több mint húsz éve ren­dezik meg megyénkben a műszaki-közgazdasági hete­ket a Hevesben dolgozó szakemberek számára. Las­san egy hónapja, hogy az idei rendezvénysorozat meg­kezdődött. s ezen a héten újabb események várják az érdeklődőket. Ma a Technika Házában dr. Vörös Árpád ipari mi­niszterhelyettes tart előadást. A fél 11-kor kezdődő prog­ramon az öntvénygyártás ipa­ri szerkezetátalakítási fel­adatairól esik szó. Ez a kez­detét jelzi egy szeminárium­nak, amely két napon át tart majd, s a „Műszaki fej­lesztés — Minőségi öntvény­gyártás a vasöntészetben” címet viseli. Csütörtökön várható a hetek egyik legér­dekesebbnek ígérkező prog­ramja. A városi tanács nagy­termében Pullai Miklóst, az Országos Tervhivatal elnök­helyettesét hallgathatják a résztvevők. A politikus az irányításnak a stabilizációval összefüggő tennivalóiról be­szél. Pénteken az Országos Er­dészeti Egyesület egri cso­portja szervezésében erdé­szeti nap lesz a Mefag Kos­suth Lajos utcai nagytermé­ben, Ott szó esik az erdő- gazdálkodás gazdaságpoliti­kai elképzeléseiről. Az ötödik legnagyobb Európában A 63 esztendős, galamb­ősz hajú menedzser tele de­rűvel, szívesen emlegeti a múltat, hiszen ott volt húsz évvel ezelőtt, Budapesten, amikor aláírták a két cég közötti együttműködést. Éle­te ma is fontos állomásá­nak tekinti ezt. Hogy a kap­csolatok azóta is rendezet­tek és felfelé ívelők, abban óriási érdemeket szerzett. Amikor munkásságáról kér­dezzük, szerényen válaszol: — 1943-ban kezdtem dol­gozni értékesítési ügynök­ként az Elektroluxnál, itt Stockholmban. Alig egy év­tizeddel később. 1954-ben jöttem az AB Mecmanhoz, ahol a külkereskedelem irá­nyításával bíztak meg. Az lett a fő feladatom, hogy a cég termékeit minél jobban megismertessük a világban, és minél töibb vásárlót meg­nyerjünk. A Mecmarit 1945- ben alapította Hans Holm — mutat a konferenciate­rem falán elhelyezett képre. — A második világháború uitáni Svédországban nehéz volt munkaerőhöz jutni. Így a gazdaság, ezen belül az ipar rákényszerült arra. hogy gyorsan modernizáljon és olyan munkakörülménye­ket teremtsen, ahol a kor­szerű technika könnyíti el­sősorban a nehéz fizikai munkát. Ez különösen fel­merült a bányákban, a ko­hászatban, a vasiparban. Így hát automatizálták a folya­matokat. A Mecman erre irányulva a pneumatikus hengerek gyártásával Euró­pában úttörővé vált. Az évek során előrelátó ter­mékfejlesztéssel és magas színvonalú minőséggel cé­günk megszilárdította he­lyét ebben az üzletágban. A Meoman tanácsadóként is jelentős szakértelemre tett szert a gépesítésben ás az automatizálásban. Tevé­kenységi körünk a pneuma­tika, a hidraulika és az elektronika területére terjed ki. Termékeink jelentős ré­szét ma ' olyan vevőknek gyártjuk, akik saját terve­zésű gépeikbe vagy terme­Az elmúlt héten a fontos események miatt nem tudtuk folyamatosan közölni svédországi sorozatunkat. Ezért most ismét elkezdjük. Ve­rőfényes, ezernyi színben pompázó skandináv őszben érkeztünk Stockholmba. Jubileumot köszöntöttünk: az AB Mecman és az egri Fi- nomszerelvénygyár között két évtizede meg­lévő közös kapcsolatot, amely a pneumatikus automatikai elemek együttes gyártására és forgalmazására terjed. A 16 szigetre települt főváros déli részén sziklára épült az AB Mecman központja, amelyet feliratáról^ mesz- sziről megpillanthat az arra látogató. Lars Passburg alelnök barátsággal fogad a kon­ferenciateremben. A hosszú asztalon magyar és svéd zászló emelkedik, az együttműködést szimbolizálva. menyes megismerését. Nem csupán gyártást jelent ez. hanem szoros szakmai együttműködést, közös fej­lesztést és ezen keresztül szakembereink folyamatos megújulását is. Két évtized blatt korrekt, előremutató kapcsolatot alakítottunk kir amely ma is él. Ez mind a két cégnek jelentős anyagi előnyt, az ésszerű gyártásra való berendezkedést jelen­tett. A Mecmannak pedig lehetőséget, hogy bejussunk termékeinkkel a KGST-or- szágokba is. Kezdetben je­lentős kockázatot vállaltunk és gyakran, szinte kétha- vönként megfordultunk Egerben, a gyártótechnoló­giát megtanítani. A szigorú minőségi követelményeket azonban egyre inkább be­tartották a finomszereL vénygyáriak. és a szállítási határidőket is csökkentet­ték. így ma már csak éven­te két műszaki tárgyalást folytatunk, tavasszal és ősz­szel. — Miként látja a Mec­man jövőjét? — Én azt hiszem, hogy ez a jövő most kezdődött el nálunk. A tulajdonosi szer­vezetben ugyanis változás történt. Előzőleg egy na­gyobb vállalati csoporthoz tartoztunk Svédországban, most viszont független vál­lalat lettünk. Ezáltal még inkább érdekeltek lettünk abban, hogy fokozzuk a Mecman termelését és ter­melékenységét. Ebben az évben 900 dolgozónk közre­működésével. várhatóan 600 millió svéd korona árut ér­tékesítünk. Az elmúlt néey esztendőben előnyösen meg­változott a gondolkodás, és ezen keresztül az egész vál­lalati munkakultúra színvo­nala jelentősen emelkedett a Mecmannál. Egy közepes nagyságú cégből a nagy fe­lé közelítünk. Ma Európá­ban legalább ezer termelő- egység foglalkozik a pneu­matikái elemek gyártásá­val. Ezek között mi az ötö­dik helyen állunk, és ezt szeretnénk meg is tartani. Ehhez úgy érzem van erőnk és lehetőségünk. A Finom- szerelvénygyánral is az együttműködés magasabb szintjét tervezzük közösen, amely hiztatást adhat a svéd—magyar kapcsolatok továbhi elmélyítéséhez. (Folytatjuk) Mentusz Károly lőberendezéseikbe építik be azokat. így például a svéd Saab-Scania teherautó- és kamiongyárnak, az ugyan­csak hazai Tetrapaknak, amely Európa egyik legna­gyobb. csomagolóanyagot készítő gyára, vagy az Ár­iának, amely kontinensünk egyik legmodernebb tejfel­dolgozója. Említhetem a nyugatnémet Siemens, nor­végjai trondheimi gyárát, amely az automatizálást úgy oldotta meg, hogy a munka­tempót nem a gének, ha­nem a munkások határoz­zák meg. Ma Európában tíz leányvállalatunk működik és gyártmányainkat további 15 országban forgalmazzuk. Amiket készítünk, azoknak több mint felét exportáljuk. — Hogyan értékeli az eg­ri Finomszerelvényqyárral két évtizede létesített kap­csolatukat? Ezt ma a leg­újabb kori magyar ipartör­ténetben már „klasszikus" példaként emlegetik. — Valóban kiemelkedő ^llomás volt 1967 októberé­ben az együttműködést rög­zítő okirat aláírása Buda­pesten. az AB Mecman és a Finomszerelvénygyár között. Ez úgy tudom, az első nem­zetközi kooperációt jelentet­te Magyarországon. Később számos további megállapo­dást írtunk alá. Ezek közül is szeretném kiemelni az 1972-est, amikor a Finom- szerei vény gyár hozzájutott a teljes Mecman-választékhoz. Azután 1976-ban és 1980- ban további kiegészítéseket tettünk. Jelenleg az 1983- ban aláírt megállapodásunk érvényes. Ez tulajdonképpen egy kombinált licenc- és kooperációs kapcsolat, amely elsősorban a pneumatikus és hidraulikus elemekre vo­natkozik. Ugyanakkor lehe­tővé teszi az együttműkö­dést az elektronikus vezérlő­rendszerek területén is. A két cég között húsz eszten­deje gyümölcsöző a kapcso­lat. Azt hiszem, mind a két félnek jó iskola volt és le­hetővé tette egymás ered­Alumíniumtartályokba gyűjtik össze a fejtéskor visszamaradt anyagok a szesz­főzdének Anga Ildikó, Gromon Tamásné az első fejtési kéntartalmát vizsgálják a laboratóriumban Az „Egri leányka” tisztaságának hagyományos vizsgálata gyertyafénynél (Fotó: Szabó Sándor) Fejtik az egri borvidék nedűit Az Egervin Borgazdasági Kombinát egri ánnyékszalai főpincészete több mint 100 ezer mázsa szőlőt dolgozott fel — nagyrészt kékszőlő fajtát — a szüret ideje alatt. A jó közepes termésből 70 ezer hektoliter, jobbára vö­rösborra számítanak. Most végzik a leendő bor első fej­tését, s az időszerű pince­munkákat. Az idei termés­ből, az 1987-es évjáratból 50 ezer palackot töltenek meg a bormúzeumnak. Lars Passburg: „A Finomszerelvénygyárral is az együttműködés magasabb szintjét tervez­zük .. '(A szerző felvétele) Szabó István borász szakmunkás a szűrőgépből vesz mintát

Next

/
Thumbnails
Contents