Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-10 / 265. szám
4. : NÉPÚJSÁG, 1987. november 10., kedd Arnold Zweig emlékezete Szépen magyarul? Nézem, s hallgatom a televízió gyermekműsorait ajánló Idesüss! című műsort. A kicsinyek a képernyőhöz láncolva csüngnek a készülék előtt. Ez nem nekem szól, hiszen kinőttem, sajnos a mesevilágból. Mégis felkapom a fejem, s engem is hatalmába kerít a sugárzott program. Nem létezik, hogy a gyermekeinknek szóló műsor szereplői: egy egyébként bájos, baba- arcú kislány, s jeles színészeink races aljának, pöszén beszéljenek! Még jobban figyelek. Végérvényesen bebizonyosodik, hogy ezúttal nem halluci- náltam. Itt, a műsorban szót kapók, s a szerkesztők szinte a tudatosságig fokozták a hanyag, hibás, pősze akcentust, Sőt, úgy próbálták a bensöségességet fokozni, hogy a kényeskedő, affektáló beszédstílust tették törvénnyé. Elgondolkodom. Mi indokolta például a gyermekszereplő kiválasztását, hiszen bántóan beszédhibás bájával „fertőzést" okozhat! S mindezt a felnőttek gügyögése megerősítette. Arra gondoltam; talán épp azért történt mindez, hogy felhívják a figyelmünket: így nem szabad! Mindez megtette a hatását. Este, a kétéves kora óta tisztán artikuláló, csaknem 6 éves kislányommal egészen szépen elraccsolgat- tunk, pöszéskedtünk, gü- györésztünk. Hiába, minden példa ragadós . .. ! (b. szabó) Száz éve született Arnold Zweig, a modern német irodalom kiemelkedő alkotója. Édesapja szíjgyártó és szállítási vállalkozó volt, tönk- remenése után családostól Katowiczébe költözött, Arnold fia 1906-ig ott végezte iskoláit, s az utóbbi évhez kapcsolódtak korai irodalmi kísérletei. Első sikerét 1914-ben a tiszaeszlári pert feldolgozó Rituális gyilkosság Magyarországon című drámájával aratta, mely elnyerte a Kleist-díjat. Ezt követően Belgiumban, Dél- Magyarországon. Szerbiában és a francia fronton katonáskodott, 1917-től a Keleti Főparancsnokság sajtó- részlegénél működött, majd a wilnai katonatanács tagja lett. 1918-ban tért haza Németországba és már 1923- ban megtapasztalta a náci terrorizmust. 1933-ban emigrált, és Palesztinában kötött ki, de onnan is rendszeresen írt a német emigráció európai lapjaiba, sőt szov- jetbarát társadalmi szervezetet hozott létre. Palesztinában íródott. A wandsbeki hen- tesbárd című regénye. 1948- ban hazájául a demokratikus német államot választotta, tagja lett a Béke Világtanácsnak, 1950-től a Német Művészeti Akadémia és a német PEM Klub elnöke, képviselő; 1950-ben Nemzeti Díjat, 1958-ban Nemzetközi Lenin Bókedíjat kapott; tíz évre rá halt meg. Kant és Nietzsche filozófiájából kiindulva, egyrészt a mélylélektan, másrészt a zsidó sors egyéni értelmezésén keresztül jutott el a társadalmi és osztályösszefüggések mind teljesebb belátásáig, s ennek kapcsán korábbi műveinek szereplőit is újból felléptetve, másmás szemszögből nézve őket, fejlődésüket vagy dekadenciájukat egyaránt megmutatta. E sajátos írói módszer egyrészt párját ritkító- an szervessé, másrészt dinamikussá tette életművét, amelynek középpontjában óriási regényciklusa: A fehér emberek nagy háborúja áll. Ennek legkülönb darabja az épp hatvanéves Grisa őrmester: a háborús társadalom, front és hátország hatalmas realisztikus körképe. És e legkorábbi mestermű szereplői sorra felbukkannak a ciklushoz tartozó, harmincöt (!) éven át írt további műveiben (Verdun iskolája stb.). melyek nem a történések időbeli sorrendjében íródtak, fokozatosan mégis hőseik életének és ideológiai-politikai fejlődésének teljes ábrázolásává lettek. A Grisa őrmester főszereplőjét, Grisa lljics Paprot- kint, az orosz hadsereg őrmesterét ugyan — rnegany- nyi humánus értelmiségi mentőakciója éllenére — 1917. november 17-én kivégezteti a prefasiszta német hadvezetés, de Babka, aki szerelméért szintén hősi módon küzdött, ugyanakkor megszüli gyermeküket, a jövő — talán a forradalom — nemzedékét... A regény pedig az uniformisba öltöztetett, de a tiszturaknak mind kevésbé „parírozó” (szak)- munkások szolidaritása egy kicsi, de jelképes tettének példájával zárul. Az eset tanulságainak hatására pedig minden, nem reménytelen emberségű szereplő, főként az értelmiség (köztük Bertin hadnagy, az egész regényciklusnak önéletrajzi elemeket hordozó főhőse) a valóság, a humánum és a társadalmi radikalizmus irányába lép tovább. Ily módon a háború egy szinte jelentéktelen, de tipikus eseményének sokoldalú ábrázolásával Arnold Zweignek e műben teljes társadalmi, sőt világképet sikerült nyújtania, s ezáltal századunk egyik ki- emekedő, realista remekművét megalkotnia. K. N. I. Mély zenei átéléssel Marik Erzsébet zongoraestje Bizonyára Egerben a zenebarátok számon tartották az elmúlt évek hangversenyein sikeresen közreműködő Marik Erzsébet művésztanár nevét és valószínűleg ennek tudható be, hogy önálló hangversenyén zsúfolásig megtelt a helyőrségi művelődési otthon hangversenyterme. A felfokozott érdeklődés — mint az a későbbiek folyamán kiderült — nem volt alaptalan. Már a műsorösszéállítás sokat ígért: a gondosan választott program első felében Liszt-művek szerepeltek, de nem a csillogó, mutatós, közönség csalogató, hanem az elmélyült, bensőséges muzsikálást igénylő zongora- darabok. Elsőként a Zarándokévek itáliai sorozatából a finom lírával átszőtt 104-es Pet- rarca-szonett hangzott el, melyben a mű dalszerűsége, intim hangulata jól érvényesült az előadásban. A Rousseau tanításán nevelkedett romantikus íróknak a természet volt az eszményképük, de menekültek a társadalomban csalódott hőseik, csakúgy, mint Senancour Obermannja. Lisztet ez a levélregény gondolatvilága inspirálta az Obermann völgye című műve megírására, melyet nem természetfestőként tár elénk — mint ez a cím után feltételezhető —, hanem sokkal inkább az ember és a természet kapcsolatát. harcát illusztrálva. Az alkotáson végig jelen van egy ereszkedő dallamvonalú téma. amely meglepő módon Csajkovszkij híres Lenszkij- áriára emlékeztet, ez a téma drámai láncolatok sorozatán bontakozik ki különféle megfogalmazásban: olykor fájdalmas, álmodozó, máskor szenvedélyes, izgatott, míg a végén megdicső- ült győzelmi induló. A mű előadásbeli felépítése. értelmezése, rendkívüli tudatosnak, érettnek hatott, minden dinamikai árnyalat, frazeálás, technikai megoldás a helyén volt, de úgy, hogy ezek megvalósítása nem tűnt előadói manírnak, hanem szívből jövő. a muzsikát mélyen érző előadó legbensőbb énjéből fakadó interpretálásnak. A hangverseny két ritkán hallható öregkori Lisztművel folytatódott, az En reve-vel és Schlaftos-sal. Az első rész befejező darabja a Funerailles volt. Liszt Ferencet a szabadságharc bukása mélyen megrendítette, ennek mártírjainak, hőseinek emlékére írta ezt a fájdalmában is fenséges gyászzenét. Marik magávalraga- dó szuggesztivitássai sokrétűen, mély regiszterekben megszólaló gyászharang. a siratótéma megformálása, a dinamika hatalmas drámai fokozása, majd a magyaros jellegű .^balkéz-téma” szomorú egyszerűsége megren- dítöleg hatott. A program második felében Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című nagyszabású zongoraműve szerepelt. Ez a rendkívül ötletesen szerkesztett darab egy kiállítás tíz festményét mutatja be programzenesze- rűen. előadása minden zongoraművész számára komoly feladatot jelent, elsősorban zenei, de technikai nehézségeit tekintve. Minden egyes kép más téma, hangulat, melyet a „promenade” (séta) köt össze. Marik Erzsébet megformálásában szinte látjuk a gnóm esetlen bukdácsolását, a végtelen sztyeppén haladó ökrösszekér lomha mozgását, hallani véljük az ódon vár trubadúrjának olaszos lejtésű szerenádját, a csibék csipogását, a li- moges-i kofák tereferélését, csakúgy, mint a szegény és gazdag ember párbeszédét. És a végén kitárul előttünk A kijevi nagykapu minden pompájával, zúgnak a harangok, egy magasztos, jellegzetesen oroszos dallam szól, amely minden visszatérésekor egyre fényesebben, hatalmas akkordtömbök kíséretében éri el a végkifejletet. Ezen az esten Marik Erzsébet pályafutása egy kiemelkedő állomásának tanúi voltunk, a művek jó ízlésre valló előadásában hangzottak el, érződött a gondos műhelymunka, amely a darabok témáinak, motívumainak kimunkáltságában érvényesült, előadása mély zenei átélésről tett tanúbizonyságot, játékának érzelmi fűtöttsége magával ragadta a hallgatóságot. A művekhez kapcsolódó zenei tudnivalókat dr. Kelemen Imre zenetörténész állította össze, pontos és lényeges adatokkal segítve a zongoraművek értelmezését, keletkezésének hátterét, körülményeit. Nagy Miklós Osztályunkon a munkanap egyformán Ikezdődik: Jero- nyin, a technológus végignéz a szobán és jelenti: — Szergej Nyikolajevics, Szerjabkin megint nincs itt. — Na és hol van? — kérdem. — Még tartozik a negyedéves jelentéssel. — Nem tudom — rándít a vállán Jeronyin. — Valószínűi eg ,közügyekben távozott. Elmenjek megkeresni? — Menjen — felelem, és munkámba mélyülök. öt perc múlva Glinyen- ko, a számvivő lemelkedik fel. — Szerjabkin nincs, Je- ronyin elment... — mondja .elgondolkozva, és az ablakpárkányon álló kaktuszhoz fordul. — Megkeressem őket, Szergej Nyikolajevics? — Keresse — válaszolom. Újabb öt perc elteltével Makariscsev, <a tervező pattan fel. — Szergej Nyikolajevics, ez igazán példátlan! Engedjen el, megkeresem őket! Élve vagy holtan, de mindhármukat idehozom. — Inkább élve f— intem hidegvérrel. — iEz a Makariscsev nagyon lobbanékony, folyton le kell hűteni. Makariscsev kirohan a szobából. Ketten dolgozunk tovább; én és osztályunk büszkesége lAhmedov, aki a laboráns szerény tisztét tölti be. Végül már ő sem bírja tovább. — Szergej Nyikolajevics! — buzdul fel. I— öt perc múlva mind itt ivannak. Ismer engem. Persze, ismerem. Ahmedov is elmegy. Felállók a fotelból, [az ablakhoz megyek, lenézek az utcára. Ott ia túloldalon a söröző cégtáblája csillog: „Appenninek”. Üvegfalai nem tudják elrejteni előlem munkatársaimat, Jeronyint, Szerjabkint, Glinyenkot és Mákariscsevet. A sarokban ülnek körül egy asztalt. Egy perc múlva Ahmedov is csatlakozik hozzájuk. Már látom is, ahogy átszalad az úttesten. Akkor felsóhajtok, ta hűtőszekrényhez megyek. Kiveszek két üveg sört, óraláncommal felnyitom, és karcsú pohárba töltöm. Szememet lecsukva újra elhelyezkedem a fotelban. — Különös emberek — gondolom. — Hogyan lehet jobban szeretni a csapolt sört, mint az üveg eset? (Horváth \Lilla fordítása) Rendhagyó tisztelgés A hétköznapokat szeretem, a feladatokkal terheseket, a megbízatásokban, a teendőkben bővelkedőket. Az ünnepélyesség, illetve annak törvényszerű sallangjai zavarnak. A Nagy Október előtti tisztelgés mégsem keltett bennem efféle elegyes érzéseket. Mindez nem véletlen, hiszen ez a főhajtás nélkülözte a közhelyeket, az elkoptatott, a megfakult fordulatokat. Elég csak Mihail Gorbacsov históriai jelentőségű beszédére utalni, amely úgy értékelte az elmúlt hét évtizedet, hogy körvonalazta az értékes örökség továbbvitelre méltó, mindnyájunkat gazdagító eszmei magját, s kijelölte azokat a penzumokat, amelyeket az elkövetkező esztendőkben — természetesen a helyi adottságokra adaptálva. — nem csak- a Szovjetunióban kell maradéktalanul megoldani ahhoz, hogy az egyén élete kiteljesedjék, s a társadalom is gyarapodjék. Az újfajta szemlélet. illetve gondolkodásmód tükröződött a rádió kétségkívül nagyszabású szombati vállalkozásában, az Egész nap párbeszéd-ben. A program előkészítése, megszervezése és lebonyolítása egyaránt szokatlan körültekintést, ötletességet, talpraesettséget, leleményességet. precizitást igényelt. Az összmunka nem hibádzott, ugyanis a mesterien megformált blokkok minőségi szintet jelző szerves egész- szé ötvöződtek. Ezzel magyarázható, hogy nemcsak képet alkothattunk a baráti, testvéri országban zajló folyamatok lényegéről, a peresztrojka, a glasznoszty eredményeiről és gondjairól, hanem azon is töprenghettünk, hogy saját területünkön miként produkálhatunk ezzel harmonizációt, ezzel szinkronban lévőt. Már a nyitány is tetszett. A nyolc óra tizenötös rajt előtt, a Jó reggelt!-ben hallgathattuk Bábolnától Ung- várig címmel Bíró Andor kárpát-ukrajnai kolhozel- nök, Vitalij Vlaszenko kombinátigazgató és Burgert Róbert vezérigazgató sok szempontból tanulságos beszélgetését. Vonzó volt már maga a megközelítés is. Egyetlen megszólaló sem ködösített, mindenki érzékeltette örömei mellett nehézségeit is. A nyilatkozók nem tévedtek zsákutcába, nem kóboroltak felesleges kerülőutakon, hanem folyvást a lényegre tapintottak. Kirajzolódott előttünk a menedzser vállalatvezető portréja, akinek — persze kellő mérlegelés után — kötelessége kockáztatnia. Az is egyértelművé vált, hogy sikereket mindenütt . csak úgy érhetünk el, ha az embereket, a földeiken szor- goskodókat, az irodákban tevékenykedőket érdekeltté tesszük abban, hogy előbbre lépjünk. Sokszor emlegetik, hogy hatástalan a toliforgatók ügyködése. Most bebizonyosodott épp az ellenkezője. A műsor hozzájárult ahhoz, hogy a partnerek — az éteren át — üzletet is kössenek. A legfontosabb motívumokban meg is egyeztek, azaz kereshetik egymást, s létrejöhet a valamennyi fél boldogulását segítő alku. Jó az ilyesmit nyomaté- kolni, mert önbizalmat ad nemcsak nekem, hanem a tömegkommunikáció összes frontján, őrhelyén posztoló kollégámnak. Az ajánlatlistából még kiemelném a 168 óra fórumát. Mester Ákos egy órát szánt arra, hogy a tengernyi kérdésre feleljenek az legilletékesebbek. Élvezet volt figyelni, mert sorjáztak a célratörő, kíváncsiskodó mondatok, s nem maradt el a rendkívül korrekt, többrétű, minden részletre kiterjedő tájékoztatás sem. így értesülhettünk — többek között — a nagyszabású átalakítást ellenzők mesterkedéseiről, arról a küzdelemről. amelyet a XXI. századra méretezett elmék vívnak a csak azért is konzervatívakkal, a mindenféle haladás önző kerékkötőivel. Túlzás nélkül mondom, egy születő világ műhelyébe csöppentünk, s rádöbbenhettünk arra, hogy történelmi idők tanúi, illetve teremtői — ez nem kis részben tőlünk is függ — vagyunk, leszünk, lehetünk. Nemcsak szovjethonban, hanem nálunk is ... Pécsi István Görögkeleti templom Kecskeméten A Bács-Kiskun Megyei Tanács, az Országos Műemléki Felügyelőség és a magyarországi ortodox egyház összefogásának eredményeként eredeti szépségében helyreállítva ismét megnyitották Kecskeméten a múlt század elején épített görögkeleti templomot. A restaurálás során rábukkantak az elrejtett eredeti ikonokra is, amelyeket visszahelyeztek a helyükre (MTI-fotó: Karáth Imre — KS) OLEG NAZAROV: Különös emberek
