Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 7., szombat Lenin egy kirszak jelképe A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban bemutatott csaknem száz képzőművészeti alkotás Lenin alakját kíséri végig a képzőművészetben. A szovjet művészek munkáit a Szovjetunió Központi Lenin Múzeuma kölcsönözte. A forradalom vezére, Lenin már a történelmi események sodrában is megihlette a kortárs művészeket, akik a legnehezebb pillanatokban a krónikás hűségével örökítették meg arcvonásait és tetteit. A sokrétű és változatos anyagból a rendezők igyekeztek olyan seregszemlét összehozni, amely azt a folyamatot is érzékelteti, hogyan vált Lenin valóságos alakja egy korszak jelképévé, a kommunista eszmék szimbólumává. A művészek alkotói programja, a műfajok sokfélesége a realizmuson belül más és más megközelítésben ábrázolja. A klasszikus és kortársi megközelítések abban egyeznek, hogy jól szemléltetik: alakja állandóan jelen van a Szovjetunió kulturális világképében. A bemutató azt is jól láttatja, hogy a különböző nemzetiségi iskolák mennyire beépítették most forró képzőművészetükbe Lenin jellegzetes arcvonásait. Az első művek Safran krónikás hűségű rajzával indulnak. 1917-ben az októberi napok lázában Ítészültek, Lenint mutatják a Szmolnij- ban. Ez a téma korunkig természetszerűleg sok művészt megihletett, így plakátokon, különféle grafikai ábrázolásokon és festményeken többször megjelenik a kiállítás anyagában is, például Verejszkij 1967-ben készült művén, és Brodszkij- nak, a ma már klasszikussá vált festőnek képén is, aki a forradalom után mély eszmei tartalmú történelmi tárgyú műveket festett, amelyekkel Leninnek és a forradalom többi harcosának állított emléket. Lenin a Szmolnijban című műve 1924- ből, az új szovjet művészet iskolateremtő darabjai közé tartozik. Megvalósítási módja, de az egész ábrázolás is gyakran előfordul más művek ihletőjeként a kortárs szovjet képzőművészetben. A harmincas évek pátoszát mutatja Hvosztyenko életképe: Lenin páncélautón 1917-ben, körülötte katonákkal. A már jelképpé vált Lenin alakját .idézi Belov A forradalom vezére című. 1969—73 között festett monumentális alkotása, a sötét éjből előrelépő micisap- kás Leninnel, körülötte az egyes fegyvernemeket képviselő katonákkal. Ugyancsak jelképi erejű Karohan A lenini nemzetiségi politika című 1933-as. kitűnő, még avantgárd vonásokat őrző festménye, előtérben a Szovjetunió egyes nemzetiségeinek képviselőivel, háttérben óriási Lenin-fejjel. Ez az ábrázolás ugyancsak iskolát teremtett„ Az ötvenes évek végéig számos plakát, sőt gobelin is merített belőle. Parhomenko Lenin-port- réja a húszas évekből még személyes megfigyelés alapján készülhetett, csakúgy, mint Merkurov 1924-es mellszobra. míg Nyeroda 1974- es Leninje már a szimbólummá magasult Lenint ábrázolja. hasonlóan Z sukov híres Hírek a frontról című grafikájához, mely Lenint két matrózzal ábrázolja, amint asztalánál ülve a legújabb tudósításokat hallgatja. A forradalmi hónapoknak jellegzetes, gyakran ábrázolt mozzanata a munkásokat buzdító, szónokló Lenin. Itt is többször jelenik meg a húszas évek végéről származó alkotásokban (Kuszto- gyiev, Verejszkij), de új megfogalmazásban is. Napjaink szovjet művészetében Lenin alakja egyre inkább a forradalom jelképévé magasztosul. Alakja már a nagy honvédő háború éveiben is az új Szovjetuniót szimbolizálta a képzőművészeti alkotásokon. Ezt az erőt mutatja Zsu- kov híres. 1969-es plakátja, a Forradalom vihara. R jazanov A forradalom lángja című, 1979-ből származó művén Lenint a háttérben vörös zászlókkal körülvéve jeleníti meg. Ez az új ábrázolásmód Európa- szerte hamar követőkre talált, nálunk is több művészt megihletett, különösen a nagy októberi szocialista forradalmat idéző plakátokon. Brestyánszky Ilona (Dolezsál László felvételei) I. Parhomenko (1920) Lenin-portré ff (olajfestmény) P. Belou- szov: Lenin a Komintern kongresszus delegátusaival (1967) (rajz) — lent N. Zsukov: Hírek a frontról (1965) Beálltam én is a sor végére, s hamarosan a kezemben volt a piros párttagsági könyvem. Attól kezdve párttagnak számítottam. Kijev számára igen nehéz napok kezdődtek abban az időben. A német hadsereg. Szkoropadszkij. Petljura, Gye- nyikin csapatai vonultak be Kijevbe és rendezték be a maguk hatalmát. Ilyen körülmények között mi. bolseviikok sem ülhettünk ölbe tett kézzel. Csupán talán két-három hónapig, a németek bejövetele előtt éltem némileg nyugalomban, úgy, hogy nem vettem részt fegyveres harcban. Sőt egy olyan időszaka is volt az életemnek akkor, hogy összekerültem egy férfival és össze is házasodtunk. HADJÁRATBAN Az úgy történt, hogy ismeretségbe kerültem egy forradalmár egyetemistával. Arkagyij Tomiimnak hívták. Hivatalnok szülők gyermeke volt, de szívvel-lélekkel a proletariátus oldalán állt a kijevi harcokban. Bizonyos tisztelettel néztem fel rá. De ő is belém habarodott. Aztán, ahogy mondani szokták, igen mély érzések keltek bennünk egymás iránt. Nem volt ugyan párttag, de lánggal égett, ha a nép érdekeiről volt szó. ki nem állhatta az úrféle és kupec népséget. Azt hangoztatta: minden becsületes ember kötelessége a nép érdekeit képviselni. Meg hogy most elérkezett egy olyan pillanat, amikor a nép végre lerázhatja a válláról az elnyomóit, ettől kezdve a maga javára dolgozhat, nem pedig idegen élősdiek hasznára. Hogy aztán ezt a jövőben minek fogják nevezni — kommunizmusnak-e vagy másvalaminek — ez őt egyáltalán nem érdekli. Erről majd akkor, a távoli jövőben határoznak, és a dolgokat elrendezve úgy cselekszenek, ahogy a dolgozó nép szempontjából szükséges. Egyelőre harcolnunk kell ezért a célért, ha mindjárt az életünkbe kerül is. Roppant lelkes és nagyon becsületes ember volt. Műszaki egyetemista. De nem fejezte be a tanulmányait. Vele együtt álltunk be a partizánseregbe, mikor a németek és Szkoropadszkij csapatai grasszáltak Kijev utcáin. Amikor a németek (a németországi forradalom kitörése miatt) kivonultak Kijevből, ml q fiúval beléptünk a Vörös Gárdába. Így kerültünk a csernyigovi frontra Plesztunovszkij hadosztályával. Én a felderítőkhöz kerültem, őt meg beosztották egy géppuskás szakaszba. De a csernyigovi harcokban, mikor elfoglaltuk a várost, őt egy fehérgárdista puskagolyója megölte. Megszoktam, hogy elveszítek embereket, és életemben már súlyos veszteségek is értek, s nem értem, miért hatott rám olyan kegyetlenül az ő halála. Teljesen magamon kívül voltam, annyira megrázott, és úgy zokogtam, mint még soha addig, és valószínű, hogy a hátralévő életemben sem fogok sírni. Majd meghaltam bánatomban, annyira szerettem. Az elvtársaim azt tanácsolták: — Anyuta Kaszjanova, tégy fogadalmat itt a holtteste fölött, hogy megbosszúlod a halálát, és véghez viszed a tervedet! Hidd el. megkönnyebbülsz. Ügy is cselekedtem. És csakugyan megkönnyebbült a lelkem. Ünnepélyesen fogadalmat tettem magamban, hogy addig le nem teszem kezemből a puskát, amíg be nem teljesülnek a vágyaink Akkor aztán szinte kótyagos lettem a saját fogadalmamtól. Folyton a legelöl harcolók közt találtak. Erőszakosan oda mentem, ahol a legnagyobb volt a baj. Nekem akkor semmiség volt a hátországban bombát dobni a parancsnoksági épületükre. Borzasztóan merész és határozott voltam abban az időben. Akkor kétszer is kitüntetett a hadsereg-parancsnokság. Első alkalommal egy nevemmel bevésett Browning-pisztolyt. másodszor egy aranyórát adtak jutalmul. Ami a Vörös Zászló Érdemrendet illeti, nem ekkor, hanem későbben kaptam. Ez alatt a két év alatt olyan események történtek, hogy a háborús élet epizódjai önálló könyvet érdemelnek. Olyan fegyvertényeket hajtottunk végre, amelyeket minden bizonnyal megemlít majd a polgárháború történetírása. Győzelmek és vereségek váltakoztak. Előfordultak válságos pillanatok, amikor szinte az egész Ukrajna a fehérek markában volt, Pétervárról pedig Jugyenics indult támadásra. Megesett, hogy bementéi a parancsnokságra megtudni a napi jelentést, és összészorult a szíved a bánattól. No de azután mi egy hónap leforgása alatt a Krímig űztük-hajtottuk a fehéreket. Amikor egészen Perekopig vertük magunk előtt ezt az úri Oroszországot, eszembe jutottak Gleb Cvetajev lovaskapitány egykori szavai, ö már akkor megjósolta, hogy eljött a bosszú ideje, amikor megfizetnek a múltért. És ez valóban így is történt Barka Ferenc: Az Aurora