Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 5., csütörtök 3. Nemzetközi találkozó a Kreml kongresszusi palotájában (Folytatás a 2. oldalról) A város határában. a Moszkiva védelmében 1941- ben elesett katonák tömeg­sírjánál — ahonnan a Kreml falánál eltemetett is­meretlen katona hamvai is származnak — Viktor Sza- veljev, a város pártbizott­ságának első titkára és Ze- lenográd más vezetői kö­szöntötték. Németh Károly virágot helyezett el az el­esett hősök sírján. A zelenográdi tudomá­nyos-termelési egyesülés dísztermében Eduard Ivanov, az elektronikai ipari minisz­ter helyettese köszöntötte Németh Károlyt, majd Vik­tor Szaveijev tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét a Moszkva egyik kerületét ké­pező, de önálló városi tanács által irányított 160 ezer la­kosú város történetéről, életéről, munkájáról. Ezt követően Jurij Gyakov. az egyesülés vezérigazgatója számolt be a vállalat tevé­kenységéről, nemzetközi kapcsolatairól. Az üzemlátogatás után a város központi kultúrpalo­tájában Németh Károly részt vett a zelenográdi dolgozók ünnepi nagygyűlé­sén. ahol beszédet mondott. Kedves Elvtársak! Örülök a lehetőségnek, hogy az ünnep előestéjén ép­pen itt, Zelenográdban for­dulhatok önökhöz a barát­ság szavaival. Hazámban sokan ismerik az itt folyó magas színvonalú munkát, nagyra becsülik mindazt, amit a tudományos-műszaki vívmányok alkalmazásában, a gépgyártás, az elektronika fejlesztésében elértek. Szín­ből kívánom, hogy újabb kiemelkedő munkasikerekkel öregbítsék jó hírnevüket — mondotta a nagygyűlésen Németh Károly. — Ezekben a napokban a nagy októberi forradalom országa felé fordul a világ figyelme. Az a megtisztelte­tés ért minket, hogy részt vehettünk azon az ünnepi ülésen, amelyet ennek az eseménynek szenteltek. Gor­bacsov elvtárs beszéde, a Szovjetunió Kommunista Pártjának mélyen szántó, elvi alapokon nyugvó, leni­ni szellemű értékelése a forradalomról, a történel­mi útról, amelyen a Szov­jetunió hét évtizeden ke­resztül járt, mély benyo­mást tett ránk. őszinte egyetértésünkkel találko­zott mindaz, amit a forrada­lom jelentőségéről, a meg­tett út történelmi eredmé­nyeiről. a szovjet nép nagy tetteiről. áldozatvállalásá­ról és azokról a tanulságok­ról mondott, amelyek elen­gedhetetlenek a íelen és a jövő feladatainak megha­tározásához. — A XX. század legfon­tosabb eseménye világtörté­nelmi fordulatot jelentett, meghatározta az emberi tár­sadalom fejlődésének fő irá­nyát. A hetven esztendeje lezajlott forradalommal kez­dődött el a szocialista esz­me valósággá válásának hosszú, küzdelmes, de ígé­retes folyamata. Mindenek­előtt azokra az emberekre gondolunk tisztelettel és megbecsüléssel, akik viha­ros időkben súlyos áldoza­tokat is vállalva győzelem­re vitték a szocializmus ügyét. — A magyar nép a nagy októberi szocialista forrada­lom jelentőségéhez méltó­an emlékezik meg az év­fordulóról. Azt tartjuk, hogy a megemlékezés attól kap igazi tartalmat, ha fel­adatainkra összpontosítunk, a szocialista forradalom mai kérdéseit a lenini tanítás és munkamódszer szellemében igyekszünk megoldani. Népünk figyelemmel és rokonszenvvel kíséri a Szovjetunióban kibontakozó átalakítási folyamatot. A magyar közvélemény üdvöz­li és saját ügyének tekinti, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja a lenini ha­gyományokhoz híven a tö­meget mozgósítva. milliók tudatos érdeklődésének a felkeltésével és érdekeltsé­gének a megteremtésével gyorsítja a társadalmi fo­lyamatokat, a gazdaság in­tenzív fejlődését, a tudo­mányos és műszaki hala­dást: a demokrácia elmélyí­tésével határozott lépéseket tesz a szocialista önigazga­tás megvalósítása felé. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy testvérpártunk a reformfolyamatot, a gaz­dasági-társadalmi átalaku­lás véghezvitelét összetartó, egységes feladatnak tekinti. A lenini politika és gya­korlati munkastílus meg­nyilvánulásának tekintjük szovjet elvtársaink új szel­lemű kezdeményezéseit, a reális, kritikus, a tovább­haladásra ösztönző látásmó­dot. Számunkra is tanulsá­gos az eltökéltség, amellyel szembefordulnak a szocia­lizmustól idegen nézetekkel és magatartással; ahogyan fellépnek a társadalmi igaz­ságosság következetes ér­vényesítéséért. a jó minősé­gű munka megbecsüléséért, az emberek életkörülményei­nek javításáért. Pártunkról, országunkról szólva, hangsúlyozni kívá­nom. hogy mi is a társadal­mi fejlődés követelményeit szem előtt tartva a lenini szellemű megújulás útját járjuk. Központi Bizottságunk az év közepén elvégezte gazda­sági helyzetünk és mun­kánk kritikai elemzését. Or­szággyűlésünk őszi üléssza­kán elfogadta azt a progra­mot, amely megjelölte a következő évek fő feladata­it. Ezek lényege abban fog­lalható össze, hogy a ma­gyar nemzetgazdaságot ma­gasabb műszaki színvonalra emeljük. hatékonyságát és versenyképességét növel­jük. Ennek egyaránt szol­gálnia kell a gazdasági egyensúly fokozatos helyre- állítását és a népjólét to­vábbi emeléséhez szükséges feltételek megteremtését. Elhatározott szándékunk, hogy gazdaságunk szerke­zeti átalakításával, korsze­rűsítésével egy időben fel­gyorsítjuk a gazdasági-tár­sadalmi reformfolyamatain­kat, és továbbhaladunk elő­re a demokrácia fejlesztésé­nek útján. Ezt nemzeti ügy­nek tekintjük, véghezvitele nagy munka elé állítja tár­sadalmunkat. A fő feladat most — és az előttünk álló években — az. hogy ésszerűbben hasz­nosítsuk a nemzet anyagi és szellemi erőforrásait. El­odázhatatlan, hogy a ma­gyar népgazdaságot, az egyes vállalatok, szövetkeze­tek. gazdálkodó egységek, intézmények tevékenységét a nemzetközi feltételekhez, fejlődési irányzatokhoz iga­zítsuk. A jó munkának le­gyen rangja, megfelelőbb anyagi és erkölcsi megbe­csülése. A hanyag, rossz munka pedig ne maradjon következmények nélkül. Hazai munkánkhoz. tö­rekvéseinkhez erőt ad. hogy támaszkodhatunk a szocia­lista országokra, mindenek­előtt a Szovjetunióval való együttműködésre. A magyar —szovjet barátság közös ér­tékeinkből. a népeinket ösz- szekötő történelmi emlékek­ből is táplálkozik. A Magyar Tanácsköztársaság és Szov- jet-Oroszország forradalmi szövetsége a polgárháború­ban, majd a békás építő- munkában részt vett ma­gyar internacionalisták te­vékenységében élt tovább. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy a szovjet emberek féltő gondoskodása megőriz­te emléküket. A hazánkat felszabadító szovjet hősök nevét a magyar nép tiszte­lete és megbecsülése övezi. Az Elnöki Tanács elnöke beszédének végén megkö­szönte a szíves fogadtatást ék a forradalmi ünnep elő­estéjén sikert kívánt a moszkvaiaknak, a szovjet népnek céljaik eléréséhez. ★ A látogatást követően Németh Károly az esti órák­ban visszatért Moszkvába. Lovász László géplakatos. Most tepsiket készít, amik­ben a tartós kenyereket sü­tik majd. A szövetkezetben 1969-től van. Nagyrédén la­kik. A felesége a tsz hűtő- házában dolgozik. — Az elmúlt hónapban 6700 forintot kaptam, a szák - csoporti munkáért pedig 3000-et. Ennyit várok a kö­vetkező hónapért is. Majd hozzáteszi, hegy elé­gedett a keresetével. Fel kellett figyelnem be­szélgetés közben arra, hegy milyen gyakran említették ,a szakcsoportot. Ez itt a gmk- val azonos szervezet. Kide­rült, hogy kezdetben nem mindenki volt „elragadtat­va” a szakcsopórttól. Most már békesség honol körü­lötte. Úgy látszik, nagyon so­kat tudott tenni ez a szer­vezet a tervek teljesítésében és túlteljesítésében. Márpe­dig a teljesítmény nemcsak nagyabb bevételt hoz, ha­nem nagyobb nyereséget is, ha az meghaladja a tervet. A több pénzből pedig több jut azoknak is, akik nem tagjai a szakcsoportnak, hi­szen a jövedelemkiegészítés ebből a „nagy kalapból” ke­rül blő. Úgy tetszhet, teljesen tisz­táztunk mindent ezzel a bi­zonyos szeptember 30.-val kapcsolatban. De nekem még egy megjegyzés motoszkál a fejemben. Történetesen azt szeretném még kimondani, hogy az Agromechanika Kis­szövetkezet volt már a csú­csokon is, és került nehéz gazdasági helyzetbe is. Vol­tak, akik már a vészharangot is megkongatták fölötte. Minden helyzetben azon­ban az a figyelemre méltó vonás jellemezte, hogy ke­reste az újat, kereste a mű­szakilag fejlettebbet, keres­te a minél gazdaságosabb megoldást. A kockázat azon­ban 'kockázat. Kiderült az is, hogy megbízható, jól érté­kesíthető gyártmányok nél­kül nem maradhat fenn. Ez a felismerés segített újból a talpraállásban. Persze, hogy most is tö­rik a fejüket valami jobb megoldáson. De ezt már a megszerzett tapasztalatok birtokában teszik. Tegyék is. G. Molnár Ferenc Még egy sor dolog tisztá­zatlan előt­tünk — hangsúlyoz­ta Hangosi Lászlóné főkönyvelő — Az új helyzet, új gya­korlatot követel meg. Tehát: termékszerkezet-váltás: — Úgy van — jegyezte meg az elnök. — Erről ugyan még részleteket nem sze­retnék közölni, de a tárgya­lásokat már elkezdtük. Amiből az is kiderül, hogy nem sóhajtoznak, és nem né­zik egymást reménytelenül, hanem ... cselekszenek. Kíváncsi voltam arra is, hogyan vélekednek a kis­szövetkezetről a dolgozóik. Antal Vilmos marós szelep­szárakat köszörül. — Négyen dolgozunk 6000 szelep köszörülésén — vála­szolta a kérdésemre. — Ez­zel a munkával havonta hat­ezer forintot keresek. Hozzá­jön még a szakcsoporti mun­ka. amely ugyan változó ösz- szeget ad: 1900-tól 5000-ig terjedően, de úgy minden­nel együtt elégedettek va­gyunk. A feleségem is dol­gozik, ő a Mikroelektroni­kai Vállalatnál műszaki raj­zoló. Egyébként Gyöngyösha­lászon lakunk. — Megérte magának a „nagy hajtás”? — Először is: egyéni da­rabbéres vagyok. Tehát a jövedelmem a teljesítmény­től függ. Aztán: kaptam 3850 forint célprémiumot. De az év végén még jövedelem­kiegészítés is jár nekem. Azt már csak halkan te­szi hozzá, hogy elégedett lesz, ha jövőre is annyit vi­het haza, mint amennyit az idén. Szőke László csoportvezető, összesen tizenöt betanított -munkás tartozik hozzá. Ne­ki kell a gépeket beállíta­nia, hogy a munkadarab úgy formálódjék, ahogyan kell. — A felelősség tehát a magáé. Ennek megfelelő a jövedelme is? — Úgy érzem, igen. Nagy­jából kétezer forinttal ka­póik többet, mint csoportve­zető. Már tíz éve elmúlt annak, hogy ezt csinálom. A szövetkezetnél pediig húsz éve vagyok. — Nem gondolt még ar­ra, hogy másfelé nézzen szét? — Egyszer, néhány hó­napra elmentem, de annak családi oka volt. Aztán visz- szaköltöztünk. Nekem jó itt, ennél a szövetkezetnél. TOVÁBBI HÚSZMILLIÓ Nyertek egy negyeiével Egyáltalában nem volt könnyű — mondta Dähnis Richárd elnök Tessék meglepődni, A gyöngyösi Agrome'chanika Kisszövetkezet az idei termelési tervét szeptem­ber 30-án teljesítette. Hi­hetetlen? Csakugyan az. Miféle terv lehet az olyan, amit egy negyedévvel korábban lehet teljesíteni? Én is ezt kérdeztem azon­nal Dähnis Richárdtól, a szövetkezet elnökétől. — Nem ment ez olyan egyszerűen, mint amilyen .^könnyű” kimondani — hangzott a válasz. — Még a nyár elején megkerestek bennünket a megrendelőink, és közölték, örülnének, ha még ebben az évben az ere­deti mennyiségen túl gyár­tanánk nekik alkatrészeket, összeültünk, szót értettünk az emberekkel, és azt mond­tuk, rendben van. — Ez így nagyon szépen hangzik. De nemcsak a terv teljesítéséhez, hanem az újabb feladatok elvégzéséhez is idő kellett és kell. Az idő pedig adott tényező. — Természetesen. De a nyolc óra helyett lehet ti­zenkét órát is dolgozni na­ponta, ahogyan szombaton és vasárnap is, az egyébként általános munkarendtől el­térően. Mi ezt tettük. Az emberek még a szabadságu­kat sem vették ki. Csak a már elkerülhetetlen ügyei­ket intézték el. — Feltehetően ezt a túl­munkát nem csupán köszö- nömért végezték. — Miután mi darabbérben dolgozunk, a teljesítmény­nek megfelelően jutott min­denki a jövedelemhez. — Van itt még valami. Olyan egyszerű volt a gyár­táshoz az alapanyagot be­szerezni? — Egyáltalán nem volt könnyű. De az történt, hogy a tőkés importból származó alapanyag csak a harmadik negyedévre érkezett meg. A másik: majdnem azt mond­hatnám, hogy „nyakunkba vettük az országot”, és on­nan jutottunk anyaghoz, ahonnan tudtunk. Itt említik a Trade Coop kereskedőházat, a Magyar Acélárugyárat, a Lenin Ko­hászati Műveket. Megjegy­zik, hogy a Lenin nevét vi­selő gyárból még tavaly megrendeltek 5 tonna anya­got, de a mai napig sem ér­kezett meg az egész ebből a tételből. Az ellenkező elő­jelű példa a Soroksári Vas­öntöde, ahonnan pontosan jön mindig a szállítmány. A főkönyvelőtől, Hangos i Lászlónétól a pénzügyek fe­lől érdeklődtem. Arra vol­tam kíváncsi mindenekelőtt, hogyan mutatkozik meg a jövedelmekben az idei ter­melési teljesítmény. — Átlagban 90 ezer fo­rintos jövedelemmel számol­hatunk. A teljes létszámunk 120. Mintegy hatvan sze­méllyel vagyunk kevesebben, mint néhány évvel ezelőtt, és azt is fontosnak tartom, hogy a nem termelői állo­mányunk az idén 16 sze­méllyel csökkent. — A teljesítmények érté­ke így még jelentősebb. De mi lesz jövőre? — Még egy sor dolog tisz­tázatlan előttünk. Azt tud­juk, hogy a tervünk 120 millió lesz az idei. 100-zal szemben. De a nyereség ...!? Erre az évre 12 millió fo­rint nyereséget érünk el. Jövőre a termelői árak vál­tozása következtében el­esünk 6 milliótól. A bruttó­sítás és az SZTK-járulék to­vábbi 3 milliót tesz ki. Ma­rad 3 millió. Ha a termelési tervet teljesíteni tudjuk. — Miért ne tudnák telje­síteni? Az idei év példája jó alapot nyújt ehhez. — Igenám, de a vélemé­nyünk szerint a mostani plusz-megrendelések bizo­nyos „előre hozott” igénye­ket sejtetnek. Tehát jövőre ennyivel csökkenhet a meg­rendelés. Tavaly ilyenkor már az egész éves kapacitá­sunkat megtöltötték a ren­delések. Most még csak 70 milliónál tartunk. Gépek, termékek a nagycsarnokban (Fotó: Perl Márton) Egyik fő termékük a fékdob

Next

/
Thumbnails
Contents