Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 5., csütörtök

3.

Nemzetközi találkozó a Kreml kongresszusi palotájában

(Folytatás a 2. oldalról)

A város határában. a Moszkiva védelmében 1941- ben elesett katonák tömegsírjánál — ahonnan a Kreml falánál eltemetett ismeretlen katona hamvai is származnak — Viktor Sza- veljev, a város pártbizottságának első titkára és Ze- lenográd más vezetői köszöntötték. Németh Károly virágot helyezett el az elesett hősök sírján.

A zelenográdi tudományos-termelési egyesülés dísztermében Eduard Ivanov, az elektronikai ipari miniszter helyettese köszöntötte Németh Károlyt, majd Viktor Szaveijev tájékoztatta az Elnöki Tanács elnökét a Moszkva egyik kerületét képező, de önálló városi tanács által irányított 160 ezer lakosú város történetéről, életéről, munkájáról. Ezt követően Jurij Gyakov. az egyesülés vezérigazgatója számolt be a vállalat tevékenységéről, nemzetközi kapcsolatairól.

Az üzemlátogatás után a város központi kultúrpalotájában Németh Károly részt vett a zelenográdi dolgozók ünnepi nagygyűlésén. ahol beszédet mondott.

Kedves Elvtársak!

Örülök a lehetőségnek, hogy az ünnep előestéjén éppen itt, Zelenográdban fordulhatok önökhöz a barátság szavaival. Hazámban sokan ismerik az itt folyó magas színvonalú munkát, nagyra becsülik mindazt, amit a tudományos-műszaki vívmányok alkalmazásában, a gépgyártás, az elektronika fejlesztésében elértek. Színből kívánom, hogy újabb kiemelkedő munkasikerekkel öregbítsék jó hírnevüket — mondotta a nagygyűlésen Németh Károly.

— Ezekben a napokban a nagy októberi forradalom országa felé fordul a világ figyelme. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy részt vehettünk azon az ünnepi ülésen, amelyet ennek az eseménynek szenteltek. Gorbacsov elvtárs beszéde, a Szovjetunió Kommunista Pártjának mélyen szántó, elvi alapokon nyugvó, lenini szellemű értékelése a forradalomról, a történelmi útról, amelyen a Szovjetunió hét évtizeden keresztül járt, mély benyomást tett ránk. őszinte egyetértésünkkel találkozott mindaz, amit a forradalom jelentőségéről, a megtett út történelmi eredményeiről. a szovjet nép nagy tetteiről. áldozatvállalásáról és azokról a tanulságokról mondott, amelyek elengedhetetlenek a íelen és a jövő feladatainak meghatározásához.

— A XX. század legfontosabb eseménye világtörténelmi fordulatot jelentett, meghatározta az emberi társadalom fejlődésének fő irányát. A hetven esztendeje lezajlott forradalommal kezdődött el a szocialista eszme valósággá válásának hosszú, küzdelmes, de ígéretes folyamata. Mindenekelőtt azokra az emberekre gondolunk tisztelettel és megbecsüléssel, akik viharos időkben súlyos áldozatokat is vállalva győzelemre vitték a szocializmus ügyét.

— A magyar nép a nagy októberi szocialista forradalom jelentőségéhez méltóan emlékezik meg az évfordulóról. Azt tartjuk, hogy a megemlékezés attól kap igazi tartalmat, ha feladatainkra összpontosítunk, a szocialista forradalom mai kérdéseit a lenini tanítás és munkamódszer szellemében igyekszünk megoldani.

Népünk figyelemmel és rokonszenvvel kíséri a Szovjetunióban kibontakozó átalakítási folyamatot. A magyar közvélemény üdvözli és saját ügyének tekinti, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a lenini hagyományokhoz híven a tömeget mozgósítva. milliók tudatos érdeklődésének a

felkeltésével és érdekeltségének a megteremtésével gyorsítja a társadalmi folyamatokat, a gazdaság intenzív fejlődését, a tudományos és műszaki haladást: a demokrácia elmélyítésével határozott lépéseket tesz a szocialista önigazgatás megvalósítása felé. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy testvérpártunk a reformfolyamatot, a gazdasági-társadalmi átalakulás véghezvitelét összetartó, egységes feladatnak tekinti.

A lenini politika és gyakorlati munkastílus megnyilvánulásának tekintjük szovjet elvtársaink új szellemű kezdeményezéseit, a reális, kritikus, a továbbhaladásra ösztönző látásmódot. Számunkra is tanulságos az eltökéltség, amellyel szembefordulnak a szocializmustól idegen nézetekkel és magatartással; ahogyan fellépnek a társadalmi igazságosság következetes érvényesítéséért. a jó minőségű munka megbecsüléséért, az emberek életkörülményeinek javításáért.

Pártunkról, országunkról szólva, hangsúlyozni kívánom. hogy mi is a társadalmi fejlődés követelményeit szem előtt tartva a lenini szellemű megújulás útját járjuk.

Központi Bizottságunk az év közepén elvégezte gazdasági helyzetünk és munkánk kritikai elemzését. Országgyűlésünk őszi ülésszakán elfogadta azt a programot, amely megjelölte a következő évek fő feladatait. Ezek lényege abban foglalható össze, hogy a magyar nemzetgazdaságot magasabb műszaki színvonalra emeljük. hatékonyságát és versenyképességét növeljük. Ennek egyaránt szolgálnia kell a gazdasági egyensúly fokozatos helyre- állítását és a népjólét további emeléséhez szükséges feltételek megteremtését.

Elhatározott szándékunk, hogy gazdaságunk szerkezeti átalakításával, korszerűsítésével egy időben felgyorsítjuk a gazdasági-társadalmi reformfolyamatainkat, és továbbhaladunk előre a demokrácia fejlesztésének útján. Ezt nemzeti ügynek tekintjük, véghezvitele nagy munka elé állítja társadalmunkat.

A fő feladat most — és az előttünk álló években — az. hogy ésszerűbben hasznosítsuk a nemzet anyagi és szellemi erőforrásait. Elodázhatatlan, hogy a magyar népgazdaságot, az egyes vállalatok, szövetkezetek. gazdálkodó egységek, intézmények tevékenységét a nemzetközi feltételekhez, fejlődési irányzatokhoz igazítsuk. A jó munkának legyen rangja, megfelelőbb anyagi és erkölcsi megbecsülése. A hanyag, rossz munka pedig ne maradjon következmények nélkül.

Hazai munkánkhoz. törekvéseinkhez erőt ad. hogy támaszkodhatunk a szocialista országokra, mindenekelőtt a Szovjetunióval való együttműködésre. A magyar —szovjet barátság közös értékeinkből. a népeinket ösz- szekötő történelmi emlékekből is táplálkozik. A Magyar Tanácsköztársaság és Szov- jet-Oroszország forradalmi szövetsége a polgárháborúban, majd a békás építő- munkában részt vett magyar internacionalisták tevékenységében élt tovább. Jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy a szovjet emberek féltő gondoskodása megőrizte emléküket. A hazánkat felszabadító szovjet hősök nevét a magyar nép tisztelete és megbecsülése övezi.

Az Elnöki Tanács elnöke beszédének végén megköszönte a szíves fogadtatást ék a forradalmi ünnep előestéjén sikert kívánt a moszkvaiaknak, a szovjet népnek céljaik eléréséhez.

★

A látogatást követően Németh Károly az esti órákban visszatért Moszkvába.

Lovász László géplakatos. Most tepsiket készít, amikben a tartós kenyereket sütik majd. A szövetkezetben 1969-től van. Nagyrédén lakik. A felesége a tsz hűtő- házában dolgozik.

— Az elmúlt hónapban 6700 forintot kaptam, a szák - csoporti munkáért pedig 3000-et. Ennyit várok a következő hónapért is.

Majd hozzáteszi, hegy elégedett a keresetével.

Fel kellett figyelnem beszélgetés közben arra, hegy milyen gyakran említették ,a szakcsoportot. Ez itt a gmk- val azonos szervezet. Kiderült, hogy kezdetben nem mindenki volt „elragadtatva” a szakcsopórttól. Most már békesség honol körülötte. Úgy látszik, nagyon sokat tudott tenni ez a szervezet a tervek teljesítésében és túlteljesítésében. Márpedig a teljesítmény nemcsak nagyabb bevételt hoz, hanem nagyobb nyereséget is, ha az meghaladja a tervet. A több pénzből pedig több jut azoknak is, akik nem tagjai a szakcsoportnak, hiszen a jövedelemkiegészítés ebből a „nagy kalapból” kerül blő.

Úgy tetszhet, teljesen tisztáztunk mindent ezzel a bizonyos szeptember 30.-val kapcsolatban. De nekem még egy megjegyzés motoszkál a fejemben. Történetesen azt szeretném még kimondani, hogy az Agromechanika Kisszövetkezet volt már a csúcsokon is, és került nehéz gazdasági helyzetbe is. Voltak, akik már a vészharangot is megkongatták fölötte.

Minden helyzetben azonban az a figyelemre méltó vonás jellemezte, hogy kereste az újat, kereste a műszakilag fejlettebbet, kereste a minél gazdaságosabb megoldást. A kockázat azonban 'kockázat. Kiderült az is, hogy megbízható, jól értékesíthető gyártmányok nélkül nem maradhat fenn. Ez a felismerés segített újból a talpraállásban.

Persze, hogy most is törik a fejüket valami jobb megoldáson. De ezt már a megszerzett tapasztalatok birtokában teszik.

Tegyék is.

G. Molnár Ferenc

Még egy sor dolog tisztázatlan előttünk — hangsúlyozta Hangosi Lászlóné főkönyvelő

— Az új helyzet, új gyakorlatot követel meg. Tehát: termékszerkezet-váltás:

— Úgy van — jegyezte meg az elnök. — Erről ugyan még részleteket nem szeretnék közölni, de a tárgyalásokat már elkezdtük.

Amiből az is kiderül, hogy nem sóhajtoznak, és nem nézik egymást reménytelenül, hanem ... cselekszenek.

Kíváncsi voltam arra is, hogyan vélekednek a kisszövetkezetről a dolgozóik. Antal Vilmos marós szelepszárakat köszörül.

— Négyen dolgozunk 6000

szelep köszörülésén — válaszolta a kérdésemre. — Ezzel a munkával havonta hatezer forintot keresek. Hozzájön még a szakcsoporti munka. amely ugyan változó ösz- szeget ad: 1900-tól 5000-ig

terjedően, de úgy mindennel együtt elégedettek vagyunk. A feleségem is dolgozik, ő a Mikroelektronikai Vállalatnál műszaki rajzoló. Egyébként Gyöngyöshalászon lakunk.

— Megérte magának a „nagy hajtás”?

— Először is: egyéni darabbéres vagyok. Tehát a jövedelmem a teljesítménytől függ. Aztán: kaptam 3850 forint célprémiumot. De az év végén még jövedelemkiegészítés is jár nekem.

Azt már csak halkan teszi hozzá, hogy elégedett lesz, ha jövőre is annyit vihet haza, mint amennyit az idén.

Szőke László csoportvezető, összesen tizenöt betanított -munkás tartozik hozzá. Neki kell a gépeket beállítania, hogy a munkadarab úgy formálódjék, ahogyan kell.

— A felelősség tehát a magáé. Ennek megfelelő a jövedelme is?

— Úgy érzem, igen. Nagyjából kétezer forinttal kapóik többet, mint csoportvezető. Már tíz éve elmúlt annak, hogy ezt csinálom. A szövetkezetnél pediig húsz éve vagyok.

— Nem gondolt még arra, hogy másfelé nézzen szét?

— Egyszer, néhány hónapra elmentem, de annak családi oka volt. Aztán visz- szaköltöztünk. Nekem jó itt, ennél a szövetkezetnél.

TOVÁBBI HÚSZMILLIÓ

Nyertek egy negyeiével

Egyáltalában nem volt könnyű — mondta Dähnis Richárd

elnök

Tessék meglepődni, A gyöngyösi Agrome'chanika Kisszövetkezet az idei termelési tervét szeptember 30-án teljesítette. Hihetetlen? Csakugyan az. Miféle terv lehet az olyan, amit egy negyedévvel korábban lehet teljesíteni? Én is ezt kérdeztem azonnal Dähnis Richárdtól, a szövetkezet elnökétől.

— Nem ment ez olyan egyszerűen, mint amilyen .^könnyű” kimondani — hangzott a válasz. — Még a nyár elején megkerestek bennünket a megrendelőink, és közölték, örülnének, ha még ebben az évben az eredeti mennyiségen túl gyártanánk nekik alkatrészeket, összeültünk, szót értettünk az emberekkel, és azt mondtuk, rendben van.

— Ez így nagyon szépen hangzik. De nemcsak a terv teljesítéséhez, hanem az újabb feladatok elvégzéséhez is idő kellett és kell. Az idő pedig adott tényező.

— Természetesen. De a nyolc óra helyett lehet tizenkét órát is dolgozni naponta, ahogyan szombaton és vasárnap is, az egyébként általános munkarendtől eltérően. Mi ezt tettük. Az emberek még a szabadságukat sem vették ki. Csak a már elkerülhetetlen ügyeiket intézték el.

— Feltehetően ezt a túlmunkát nem csupán köszö- nömért végezték.

— Miután mi darabbérben dolgozunk, a teljesítménynek megfelelően jutott mindenki a jövedelemhez.

— Van itt még valami. Olyan egyszerű volt a gyártáshoz az alapanyagot beszerezni?

— Egyáltalán nem volt könnyű. De az történt, hogy a tőkés importból származó alapanyag csak a harmadik negyedévre érkezett meg. A

másik: majdnem azt mondhatnám, hogy „nyakunkba vettük az országot”, és onnan jutottunk anyaghoz, ahonnan tudtunk.

Itt említik a Trade Coop kereskedőházat, a Magyar Acélárugyárat, a Lenin Kohászati Műveket. Megjegyzik, hogy a Lenin nevét viselő gyárból még tavaly megrendeltek 5 tonna anyagot, de a mai napig sem érkezett meg az egész ebből a tételből. Az ellenkező előjelű példa a Soroksári Vasöntöde, ahonnan pontosan jön mindig a szállítmány.

A főkönyvelőtől, Hangos i Lászlónétól a pénzügyek felől érdeklődtem. Arra voltam kíváncsi mindenekelőtt, hogyan mutatkozik meg a jövedelmekben az idei termelési teljesítmény.

— Átlagban 90 ezer forintos jövedelemmel számolhatunk. A teljes létszámunk 120. Mintegy hatvan személlyel vagyunk kevesebben, mint néhány évvel ezelőtt, és azt is fontosnak tartom, hogy a nem termelői állományunk az idén 16 személlyel csökkent.

— A teljesítmények értéke így még jelentősebb. De mi lesz jövőre?

— Még egy sor dolog tisztázatlan előttünk. Azt tudjuk, hogy a tervünk 120 millió lesz az idei. 100-zal szemben. De a nyereség ...!? Erre az évre 12 millió forint nyereséget érünk el. Jövőre a termelői árak változása következtében elesünk 6 milliótól. A bruttósítás és az SZTK-járulék további 3 milliót tesz ki. Marad 3 millió. Ha a termelési tervet teljesíteni tudjuk.

— Miért ne tudnák teljesíteni? Az idei év példája jó alapot nyújt ehhez.

— Igenám, de a véleményünk szerint a mostani plusz-megrendelések bizonyos „előre hozott” igényeket sejtetnek. Tehát jövőre ennyivel csökkenhet a megrendelés. Tavaly ilyenkor már az egész éves kapacitásunkat megtöltötték a rendelések. Most még csak 70 milliónál tartunk.

Gépek, termékek a nagycsarnokban

(Fotó: Perl Márton)

Egyik fő termékük a fékdob