Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 30., hétfő ÉVZÁRÁS ELŐTT AZ ÉPÍTŐIPAR Elkészül a 60 ezer lakás Bár még van idő szilveszterig, az építők is lassan összegzik az egész éves termelésüket, tevékenységüket. Ez a feladat az év hátralévő időszakában már párhu­zamosan halad a napi teendőkkel, és tart egészen 1988-ig, amikor ez az ágazat is megváltozott feltételek közepette kezdi újra a munkát. Hogy nehezebb vagy könnyebb lesz-e jövőre építeni, azt nehéz lenne meg­jósolni. Az azonban bizonyos, hogy azok a vállalatok, amelyek eddig is eredményesen gazdálkodtak, nem kerülnek rosszabb helyzetbe. Hogy mi várható az egész ágazatban, azt nagyban be­folyásolja az idei évzárás is. Az előzetes adatokból az látszik, hogy egyes területe­ken túl is teljesítik az elő­zetes terveket a vállalatok, máshol viszont lemaradnak a korábbi elképzelésektől. Fürgébbek a kicsik A kivitelező építőipar épí­tési-szerelési termelése vár­hatóan megegyezik a terv­vel. ami a tavalyi teljesít­ményhez képest 3 százalékos növekedést irányzott elő. Hogy a munkáik értéke mennyivel nagyobb, mint ko­rábban volt, azt jól érzékel­teti az az adat, hogy a vál­lalatok pénzügyi eredménye már félévkor is magasabb volt az egész évre tervezett­nél, és az idei év végére előreláthatóan eléri a 17 mil­liárd forintot. Érdekesén alakul a kis- és nagyszervezetek munkameg­osztása. A számokból az lát­szik, hogy folytatódik az a tendencia, amelynek során a szövetkezetek, a különböző munkaközösségek folyama­tosan növelik termelésüket, a vállalatok viszont az idén 2 százalékkal termelnek ke­vesebbet, mint tavaly. Eb­ben szerepet játszik a mun­kaerő sajátos mozgása is. Az irány ma is ugyanaz, mint tavaly volt: a szakmunkások az állami vállalatoktól a ki­sebb, mozgékonyabb, egyre többet vállalkozó szervezetek felé tartanak. Az új létesítmények ará­nya magasabb, mint ameny- nyit a tárca előzetesen várt. Ez a felújítások, a karban­tartások rovására valósult meg, és azt a beruházói ma­gatartást példázza, hogy még az idén — viszonylag ked­vezőbb feltételek között — igyekeztek úgy elkölteni a pénzüket, hogy nagyobb ér­tékű épületekbe fektették. Ennek következtében 1,5—2 százalékkal több új létesít­mény készül az idén, a fenn­tartásokra viszont Hevesben 30, Veszprém megyében pe­dig több mint 50 százalék­kal kevesebbet fordítottak a vártnál. A csődhelyzet határán A legtöbben a lakásátadá­sok statisztikáját böngészik. Ebből az látható, hogy szep­tember végéig az idei szer­ződésekben vállalt új ottho­noknak a kétharmadát át­adták. A teljesítés tehát üte­mesnek mondható, legalábbis ütemesebbnek a korábbi évekénél. A 21 663 szerződés várhatóan mind teljesítéssel zárul, és ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a magánépít­kezések is nagy lendületet vettek az idén — a jövő évi anyagár-emelkedés hírére —, akkor várhatóan elkészül az országos lakásépítési terv al­só értéke, a 60 ezer új ott­hon. Az eddig meglehetősen szép palettán van azonban egy fehér folt: az export­teljesítések. Most már lát­szik, hogy minden igyekezet ellenére sem érik el az idei 88,5 millió dolláros tervet, körülbelül 10 millióval ke­vesebbet sikerül csak expor­tálni az építőknek. Szépíti viszont az arányt az építő­anyag-ipar, amelynek termé­kei egyre sikeresebben ve­szik fel a versenyt a nyuga­ti piacokon. Nemcsak azok, amelyek vegyes vállalati for­mában készülnek, külföldi technológia alapján, hanem olyan, eddig fantáziátlannak tetsző termékek is, mint a homok, a szalagparketta. Márpedig ezek eladásával si­keresen kísérleteznek a va­siak, a kecskemétiek. A magasépítő ágazat ha­gyományosan „nehéz hely­zetiben van. Az idén sem könnyebb a dolguk, a pénz­ügyi hiány több is, mint ta­valy volt, 1,3 milliárd fo­rint. Ezt az összeget viszont kevesebben „hozták ösSze”, ami jelzi, hogy a gyengén gazdálkodók vagy csődbe mentek már, vagy pedig fel­tornászták magukat az ala­csony hatékonyság szintjéről egy biztosabb megélhetést nyújtóra. Több új gép Ezt látszik igazolni az is, hogy a fizikai dolgozók, tel­jesítménye több mint 5 szá­zalékkal növekszik az ága­zatban, az átlagbérek és át­lagkeresetek emelkedése vi­szont ennél jóval több, 7—8 százalék is lesz. A jövőre való felkészülés látszik abból, hogy az épí­tőipari vállalatok a tervezett 2,7 milliárd forintnál jóval többet, 3,1 milliárdot for­díthattak saját beruházásaik­ra. Ebből a pénzből a leg­többen a gépparkjukat újí­tották fel. Az építőanyag-gyártók már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, mert például a tégla- és cserépipar alacsony jövedelmezősége, folytonos eladósodása láttán a ban­kok nem adnak pénzt új be­ruházásaikhoz. Nem látják pénzük megtérülésének ga­ranciáját. Ez pedig nemcsak a falazóanyagok termelésé­nek emelhet gátat, hanem to­vább gyűrűzve az építési, ki­vitelezési folyamatba, vég­ső soron az egész ágazat jö­vő évi tervét, eredményeit csorbíthatja. Sz. K. ELÉGEDETTEK LEHETNEK A RÉVAISOK „Az eredmény is mindannyiunké..." Glédában állnak a folyóiratpapírok Kovács Dénes a színes lapok denzitását vizsgálja (Fotó: Perl Márton) Mindig örülünk, ha olyasvalamiről kapunk hírt, hogy egy gyár, üzem, vál­lalat határidő előtt teljesí­tette éves tervét. Így tör­tént ez az idén a Révai Nyomda Egri Gyáregységé­nél, ahol november 7-én már megelégedetten bólint­hattak vezetők és dolgozók: megtették, amire vállalkoz­tak. Az eredmény mögötti munkáról, mindennapjaik­ról faggattuk Kopka Lászlót, a gyáregység igazgatóját. — Igazából nem tudok látványos, hangzatos tettek­ről beszélni — mondja. — A létszámunk ugyanannyi, mint tavaly volt, 302-en va­gyunk. Ugyanolyanok a technikai adottságaink, és a profilunk sem változott. Kö­zel kilencven folyóiratot, ti­Mocsári Jánosné és Reschné Farkas Anikó a jövő évi nap­tárakat rendszerezi zennégy üzemi lapot állí­tunk itt elő, de hozzánk tartozik a Népújság és kü­lönféle könyvek, tájékozta­tó és programfüzetek nyom­tatása is. — Mégis, mi lehet akkor az oka a jobb teljesítmény­nek? — Talán az, hogy az itt dolgozók érzik: szükség van a szakmai tudásukra, tapasztalatukra, s megbe­csüljük azt. Az egyik leg­jobb szakembergárdával rendelkezünk az országban. Olyan munkákat is kapnak, amelyek szépek, értékesek — és nehezek. Ha ezeket a feladatokat megoldják, sa­ját maguknak is örömet okoznak, s tovább nő a becsvágyuk is. Néha ők sem sejtik még töprengésük, gürcölésük eredményét, csak amikor látják ezt, ak­kor hiszik el: jól dolgoztak. — A másik fontos dolog, bogy igényesebbé váltak. Amikor idekerültem, körül­belül egy évvel ezelőtt, úi- ratapétáztattam a szobá­kat, s a folyosókon még most is folyik a festés. Ak­koriban többen megjegyez­ték: mire kell ez? Ma már majdnem mindenkiben meg­van ez az igény: szép kör­nyezetben dolgozni. Csak egy példát említek. Nemré­giben, anélkül, hogy erre bármiféle utasítást kapott volna valaki, száz rózsatö­vet ültettek el az udvaron, hogy tavasszal szép legyen a kert. — Csökkentek az üzemi ráfordítások költségei, ke­vesebb a gépek állási ideje, jobb a' hatékonyság, maga­sabb színvonalú a szerve­zettség. Mind-mind hozzá­tartozik ahhoz a tényhez, hogy az év végére a tava­lyi eredményeket várható­an 40 százalékkal teljesít­jük túl. Ez körülbelül 20 millió forint többletet je­lent. — Ez bizonyára a dolgo­zók fizetésén is meglát­szik ... — Jobb lett a kereset, az év végére körülbelül 10 szá­zalékkal tudjuk növelni, de ennek nagyobb részét — közel 9 százalékot — már szétosztottuk. Az erkölcsi elismerés sem marad el, sokszor elég esetleg csak annyi, hogy a másik szemé­ben lássák a megbecsülést, a dicséretet. Itt csapatmun­ka folyik, egymásra va­gyunk utalva sok minden­ben. Épp ezért jó tudni, érezni — az eredmény is mindannyiunké. Doros Judit GYORSAN VÁLTOZTATNI, ALKALMAZKODNI Mit jelent ma piackutatónak lenni? Árut gyártani csak úgy a vakvilágban nem lehet. Ám ahhoz, hogy a ter­melő biztosra mehessen, ismernie kell a lehetséges vásárlóközönséget, S ez közel sem könnyű. Diva­tok jönnek, divatok men­nek, s folytonosan válto­zik a minket körülvevő gazdasági környezet is. Mit kell tudnia egy piac­kutatónak, hogyan kell feltérképeznie a terepet? Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk Kovács Sán­dorral, az Agria Bútor­gyár értékesítési osztályá­nak vezetőhelyettesével. — Arra kérném, elöljáró­ban szóljon néhány szót ön­magáról, arról az útról, amely a jelenlegi beosztásá­hoz vezetett. — Karácsondi születésű vagyok, jelenleg is ott élek. Feleségem, aki magyar—tör­ténelem szakos tanárnő, az ottani iskolában tanít. Van egy nyolcesztendős gyerme­kiünk. Nos, az általános is­kola elvégzése után Gyön­gyösre jártam szakmunkás­képzőbe. Ezt követően — immár munka mellett — to­vábbra is tanultam, mégpe­dig a fővárosban, a faipari szakközépiskolában. Az alap­szakmám kárpitos. Dolgoz­tam Gyöngyösön, Csepelen, majd 1966-ban kerültem az Agriába. Először kárpitos­ként tevékenykedtem, ké­(Fotó: Tóth Gizella) sőbb anyagbeszerzőként és üzletkötőként, illetőleg szál­lításvezetőként, jelenlegi funkciómat a ’80-as éveik eleje óta töltöm be. Felada­tom — többek között — a piackutatási tennivalók koor­dinálása is. — Vajon milyennek kell lennie egy jó piackutatónak? — Hadd koncentráljak most a saját területünkre, azaz a bútoriparra. Lénye­ges, hogy képzett szakember legyen, továbbá, hogy tisztá­ban legyen a magyar lakás- kultúrával, a tényleges igé­nyekkel. Szükséges, hogy megfelelő kapcsolatot ala­kítson ki mind a kereske­delemmel, mind a fogyasz­tókkal. E kritériumok nél­külözhetetlenek. Persze, egyéb, általános tulajdonsá­gok is kívánatosak, mint például a rugalmasság, talp­raesettség, tárgyalókészség stb. — Milyen módszerek se­gítségével lehet képet alkot­om a piacról? — Természetesen sokat kell utazni. Fontos a külön­féle kiállításokon való rész­vétel, a kereskedelmi part­nerekkel történő folyamatos konzultáció. Nem mellékes a vevőik tesztelése. Ennek sok- sok formája lehet, de tálán az egyik leggyakoribb a kér­dőíves. Ez csak akkor ha­tásos, ha jól van. összeállít­va. — Maradjunk a terméke­iknél. Mi a helyzet jelenleg ezen a „fronton”? — Az a tapasztalatom, hogy idehaza egyre inkább az igényesebb, értékmegőr- zőbb bútorokat keresik. Ma már nem mindegy senkinek sem, hogy mit vesz. Ez kö­szönhető annak is, hogy az importból beszerzett ilyen cikkek az itthoni mércét is magasabbra emelték. Meg aztán a lakáskörülmények is mások, mint valamikor. Most — s ez jó — nem csupán a használati, hanem az eszté­tikai szempontok is előtérbe kerülnek. — Ezek szerint nem ne­héz a tájékozódás ... — Ezt nem állítom. A fo­gyasztói árak mozgása in­gadozásokhoz vezet, ami a kiismerhetőség dien hat. Külföldön más ... Nekünk ott főként az a dolgunk, hogy a kiállításokon megjelenjünk, s bemutassuk, mire vagyunk képesek technikailag-tech- nológiailag. Ezáltal felmér­hetik, tudjuk-e az óhajaik­nak megfelelő szintet pro­dukálni. Ha igen, akkor megadják a modellt, s azt kell gyártanunk. — Olyan nem fordulhat elő, hogy a mi áruinkra mondják azt, hogy na, ez ide is kell? — Vannak ilyen cikkeink, de csak elenyésző számban. Törekvésünk viszont, hogy ezt az oldalt erősítsük. Csak­hogy ehhez nem kevés pénz kellene, s manapság ugye ... Másként nem lehet fejlesz­téseket végrehajtani, gyor­san változtatni a gyártmány- szerkezetet. Ezek nélkül képtelenség alkalmazkodni a kinti divatáramlatokhoz. — Személyes jellegű kér­déssel kezdtük, fejezzük be hasonlóval. E munkakör mel­lett — gondolom — nem sok szabadideje marad. Ha még­is, azt mivel tölti? — Való igaz, nincs szám­talan üres órám. Már csak azért sem, mert 1979-től párttitkári feladatoknak is eleget kell tennem. Ráadá­sul kertes házban lakunk, ott is akad elfoglaltság bő­ven. Részesművelésben van szőlőnk, ez egyben hobbi is. Szerencsére az idén johb termésem volt, mint tavaly, így hát nincs okom panasz­ra... (sárhegyi)

Next

/
Thumbnails
Contents