Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombat BOCONÁDON SOKAT TESZNEK A FIATALOKÉRT ... A virágos falu — novemberi ködben Amikor a novemberi ködben — a tájékozódásban a könnyebb utat választva — elsőként betérünk a községházára, Sedon János tanácselnök e szavakkal fo~ aadott bennünket: —Kár, hogy nem tavasz - szal vagy nyáron jöttek, hiszen akkor megláthatták volna a falut igazi pompa' jában. Sokat fáradozunk azért, hogy lakóhelyünk külsőleg is barátságos képet mutasson. Díszfákat, cserjéket, rózsatöveket vettünk a tanács pénzéből, kiosztottuk a lakosok között, akik elültették, gondozták azokat. 1985-ben a Hazafias Népfront megyebizottsága által hirdetett versenyben elsők lettünk. A mostani eredményt még nem tudjuk, de reménykedünk ... A virágokat valóban nem láthattuk — jegyezzük meg —, de azt igen, hogy az egyik utcában épp az aszfaltot egyengette egy munkagép. — Igen, ez most a legsürgetőbb tennivalónk, amire saját pénzünket, meg a lakosoktól összegyűjtött tehát fordítjuk. Az Esze Tamás, Baross, és Táncsics utcában még nem volt megfelelő az útburkolat. Az aszfaltozást most végzik. Nemrég oldottuk meg a villanyhálózat korszerűsítését. — Kevés község mondhatja el magáról, hogy kivilágított korcsolyapályája van — dicsekszik tréfásan Be- senyéi Béláné vb'titkár. — Majd komolyra fordítva a szót, elmondja, hogy az egykori téglavető helyén lévő tó felett az ÉMÁSZ szakemberei egy villanyvezetéket húztak át, így ha az befagy télen, a gyerekek este is csúszkálhatnak, korcsolyázhatnak. Még a környékbeliek is idejárnak. Persze a falu vezetői nemcsak örömökről, gondokról is számot adnak. Amikor a Szeleczky-kastély ügyét szóba hozzuk, a tanácselnök nagyot sóhajt: — Szép, de nehéz örökség ez nekünk — kezdi. — A hajdan Szeleczky Márton által építtetett, majd a •Gosztonyi család tulajdonában lévő épületegyüttes sokáig gépműhelyként szolgált. A hetvenes években került napirendre a műemlék felújításának terve. Csak annyit mondok, milliókra lenne még szükség. Az Országos Műemléki Felügyelőség megrendelése alapján 1984-ben elkészült a teljes tervdokumentáció. A kastély és a körülötte egykor meglévő őspark felújításának koncepciója. Azóta — pénz hiányában — csak lassú lépésekkel haladunk. Az állagmegóvás a fő célunk egyelőre. Amire büszkék vagyunk: az egyik mel- lékszámyból kialakítottunk négy tantermet az iskolások számára. Tavaly augusztus húszadikán adtuk át a létesítményt. A másik mellékszárnyban 1972 óta az óvodások vannak. A főépület — a tervek szerint — közművelődési célokat szolgál majd valamikor. Szeretnénk megérni... Az elmondottak után mi sem természetesebb, hogy utunk az iskolába vezet. Cseh Béla igazgató irodájában éppen településtörténeti dokumentumokat tanulmányoz. Mint magyarázatul hozzáfűzi: vehetői és oktatómunkája mellett honismereti szakkört vezet: a gyerekekkel régi írásos és tárgyi emlékeket gyűjtenek össze. Talán egykor még kiállítás is lesz belőle. Az iskolában egyébként nagy a nyüzsgés. Minden teremben lázas munka folyik. Káli József rajzórá' ján a hatodikosok a színekkel ismerkednek. Kaslik Kriszti kivételes helyzetben van, ő dekorációt készít osztályfőnöke kérésére. Hiszen november 15-én, a község felszabadulásának évfordulóját ünnepük. Az intézmény régi épületében még hagyományos Simon Alajos: „Még mindig van mit javítani.,, ” rézcsengővel jelzik a szünet végét. Szemben, a kastély felújított szárnyában a gyerekek világos, tiszta, hangulatos osztálytermekben tanulnak. Itt minden feltétel megvan a kulturált munkához. Az épület egykori szépségét őrzik a műemlék jellegű ablakok. A tárgyi környezet is ízléses. A kisdiákok közlékenyek. Beszámolnak arról, hogy többen járnak zongora- és szolfézsórára a hevesi zeneiskola tarnamérai kihelyezett tagozatán. Az érdeklődő nagyobbak Hevesen az úttörőházban találnak hasznos elfoglaltságot. De itt Boco- nádon is irodalmi színpad, mezőgazdasági, egészségügyi, barkácsszakkör van és még sorolhatnánk. A hetedikesek, nyolcadikosok fakultációs foglalkozáson ismerkedhetnék a négy Commodore géppel. Mint összegzésképp megtudjuk, 140 kisdiák nevelését 15 szakképzett pedagógus látja el. A tanárok vállalják a továbbképzésekkel járó fáradságot is. Hárman új típusú, intenzív kurzus elvégzésére vállalkoztak, s egy kolléganő a Lovász-féle olvasástanítási módszerrel ismerkedik. — A helyzetünkre azt mondanám: megfelelő — zárja a beszélgetést Cseh Béla. — Szaktantermeink még nincsenek, inkább szituációs termek, de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk mindig előbbre jutni. Az óvodában is — amely a kastély második szárnyában van, — a közeljövőben tervezünk egy épületbővítést — újságolja. — Az elmúlt esztendőkhöz képest, amikor kis helyen kellett szoronganunk és váltott rendszerben tanítottunk, ez már nagy előrelépés ... Boconád azok közé a helyek közé tartozik, ahol jelenleg az ellátásnak nincsenek igazán megoldatlan ÍM Készül az új útburkolat — Ml mindannyi»«» szoktunk korcsolyázni Hazafelé... (Fotó; Tóth Gizella) pontjai. Jóllehet, egy-két hónappal ezelőtt még mást tapasztalhattunk volna. Az egészségügyben is hasonló a helyzet: 1971 óta működik idősek klubja, egy esztendeje új védőnő van a faluban. Ottjártunkkor vizsgálták épp a kisiskolásokat. Egy jó hónapja annak is, hogy új orvos vette át a betegek gyógyítását. A sűrűn közlekedő buszok Hevesre, Gyöngyösre viszik, hozzák a lakosokat. S bár a megélhetést az itteniek 70 százalékának a Tárnámé' rat Lenin Termelőszövetkezet adja, többen vannak, akik a környező ipari üze~ mekbe ingáznak: Visontá- ra. a Thorezbe, a Gagarin~ ba vagy a hevesi Bervába. Boconádon, s a hozzá tartozó 300 lelkes Alatkán azért mindenki igyekszik kipótolni a munkahelyi keresetét. Népszerű a fóliázás, zöldség- termesztés, de minden portán tartanak, ha többet nem, egy-két hízót, néhány malacot, majd mindenkinek van háztájija. Ahogy oszlott a köd, a járókelők útját követtük. Sokan jöttek biciklire rakott zsákokkal. Tápot hoztak ... A Zrínyi utcában a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tápértékesítő boltja egy családi ház udvarán van. Kovács Sándorné az üzletvezető: — Ilyenkor ősszel a hízótáp, süldőtáp kelendő. — informál bennünket. — Hiszen ki a leadás miatt, ki a közelgő vágás miatt szeretné, ha gyarapodnának a jószágok. Havonta 250 ezer forint körüli a forgalom — mondja. — Természetesen ez változó, időszakoktól is függ. Arra mindig ügyelek, hogy friss legyen az áru. 100—150 mázsát rendelek egy hétre. Mint elmeséli egyébként, ők is foglalkoznak malacneveléssel. A tsz kihelyezte az anyakocákat, s a kismalacokat le kell majd adni. — Az idén három kocánk YOlt- de keveset fialtak. Nem Volt szeieHCSínk =r kapcsolódik a férj a dis~ kurzusba. Szó esik még arról is, hogy héjas tökmagra is szerződtek. Nyolcszáz négyszögölön úgy másfél mázsa termett, amivel szintén nem elégedettek. A minősége se mondható kiválónak. Az A virágok már elhervadtak m ísssnr SBfKS ■írSedon János tanácselnök Tavaly adták át a kastély felújított szárnyát első osztályúért 7500 forintot fizet pedig a termelőszövetkezet mázsánként... Az itteniek mondják, a szolgáltatásokkal sincs nagy baj. Ahogy a főúton végigmegyünk, látni: megannyi tábla hirdeti, itt autót javí~ ianak. úmCÍÍ kőműves kínálkozik munkai". Simon Alajos cipész a kisiparosok kitüntetése szerint: „Kiválóan” lassan hatodik évtizede javítja a lábbeliket. A nyolevanesz- tendős mester emlékezete élő történelem: — A harmincas években megvolt az ismeretségem a környékbeli tanyán dolgoző cselédekkel. Sokszor dolgoztam hitelbe is, szegények voltak. Akkoriban terménynyel fizettek. Erről a vidékről sokan eljártak summásnak. Azóta is változott a lakosság összetétele. Kevés az őshonos család, talán azért is van, hogy itt nehezen találni olyan famíliákat, S.Tf'vek több. Sfc«lírÍ9^n *ce" resztül itt éltek. változott a világ! Munkám persze akkor is volt, most is akad. Talán csak kevesebb csizmát javítok... Jámbor Ildikó A falu szép csengésű nevét így magyarázzák: valamikor e vidéket bodza és nád borította. Ebből lett Boconád. Hiszen Heves megye lapályos, alföldi részén helyezkedik el a hajdani uradalmi cselédek lakóhelyéből ma már 1742 lelkes községgé fejlődött település. A magyarázat igaz vagy nem? A néprajzkutatók dolga, hogy eldöntsék. Egy mindenesetre biztos: régen is .gazdag zöld növényzetéről volt híres e hely. Ma meg az itt lakók buzgalmának köszönhetően arról, hogy tavasszal, nyáridőben minden porta előtt virágok, ;bokrok teszik otthonossá a széles utcákat. Ütban az orvostól
