Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombat 4. Az állampolgár vágyai Bevallom, el kellett telnie három évtizednek, hogy igazán ráébredjek állampolgári tudatomra. Teltek-múltak az évek, lettem tanuló, diák, egyetemi hallgató, házasulandó, albérlő, bérlő, szülő, tagtárs. kortárs és elvtárs, de valahogy az utóbbi időikig igen kevesen szólítottak úgy, hogy állampolgár, még kevésbé tisztelt adózó állampolgár. Mit tegyak? Ez az idő is eljött, meg kell szoknom ezt is. Csak valahogy sohasem éreztem ennyi belső szorongást előző minőségeimben. Akkor ugyanis, mindig tudtam mit várnak tőlem. Most nem egészen vagyok tisztában vele. Félek. Mindig készséggel és aggályos lelkiismeretességgel végeztem kötelességeimet: beiratkoztam, tanultam, vizsgáztam, értekezletekre jártam és szerződést kötöttem, és gyereket szültem, és neveltem. Bejelentkeztem és kijelentkeztem, s ezekkel mindeddig úgy gondoltam, eleget tettem állampolgári kötelességeimnek. Most aztán kiderült, hogy valamit mégse csináltam jól. Mert túl keveset kerestem, bár sokat dolgoztam, így kevéssel járulok hozzá az adóalaphoz. Mert túl sokat kerestem ahhoz, hogy a rám váró adóösszeg akkora, hogy annak levonása után, gondolkodha- tom, ugyan nem jobb lett volna ölbe tett kézzel ülni, hiszen a megmaradó összeg úgyse elég ahhoz, hogy akár a hónap közepéig is megéljek belőle. Aztán azt se tudom, jól tettem-e hogy vásároltam. Mert illetékesek mondják, jó néhány azoknak az áruknak a köre. amelyek továbbra sem lesznek drágábbak, esetleg még kevesebbet is kell fizetni értük. De arról se vagyok meggyőződve: helyesen cselekedtem, hogy nem vásároltam. Mert az ismerősök, meg a szomszédok azt állítják, hogy ennek is annak is borsosabb lesz az ára, mi több hírlik, hogy majd nem is lehet kapni. Jól tettem-e, hogy olvastam újságot, néztem a televíziót és pontról pontra, stációról stációra követtem — ezt teszem még ,ma is — hogy mi, hogyan és miért várható. és kinek lesz az jó. Fentiek szerint nekem, mert ha pár évig össze is kell szorítanom a nadrágszíjat, utána megint olyan jól élhetek, mint most, ha nem jobban. ’Helyesen cselekedtem-e, hogy nem olvastam semmiféle napilapot, s amikor e témáról szóltak nemcsak a rádiót, tévét, de a fülemet is becsuktam, mert féltettem az egészségemet, és főleg a vérnyomásomat, ami pedig ennek ellenére is időről időre felmegy. Szóval, szorongok. Mert mindeddig úgy hittem, állampolgárnak lenni jó, és büszke lehet rá az ember, s ha mindent úgy tesz, ahogy elvárják tőle, akkor semmi baj nem érheti. Ezzel szemben kiderült, hogy mindez nem így van. hogy állampolgárnak lenni felelősséget jelent, olyannyira, hogy még azokért a vétségekért is megróhatnak, amit nem én követtem el, hiszen még meg sem voltam, és úgy kell nekem, hogy nem vigyáztam. Teljes tanácstalanságban vagyok. Szeretnék nem félni és nem megijedni, és legfőképpen tisztán látni mi a feladatom, és nemcsak végrehajtani, hanem beleszólni, és bízni, bízni, bízni... S ha így szólítanak: magyar állampolgár, erre igenis hosszú ideig hv,szkének lenni.. . (jámbor) 51 MILLIÁRD FORINT SÍRKŐBEN Kegyelet és közérzet Egri temetőben ... (Fotó: iPetrl iMártom) GYUFAVARÁZS A Parlament a szobában A barkácsoló egyik mintamotívuma a Parlament épülete volt Sok minden befolyásolja közérzetünket. Rendkívül rossz hatással van ránk, ha például elhunyt szeretteinknek nem tudjuk olyan méltó módon megadni a végtisztességet, ahogyan megilletné őket, vagy ha végső nyugvóhelyük kegyeletét méltatlan körülmények zavarják. Márpedig a Fogyasztók Országos Tanácsának szolgáltatási szakértői bizottsága is azt állapította meg a közelmúltban, hogy a különböző intézkedések ellenére a temetők helyzete és gondozottsága a települések jelentős részénél nem felel meg a követelményeknek, és a temetkezéssel kapcsolatos szolgáltatások színvonala sem kielégítő. Magyarországon összesen 5 ezer 722 temető van, eb* bői ezerszázöiven lezárt sírkert. A működő temetők 52 százaléka állami (taná~ esi), 48 százaléka felekezeti. És figyelemre iméító adat az is, hogy a temetők 86,5 százaléka a iközségekhez, kistelepülésekhez ^tartozik, tehát csak tizenhárom lés fél százaléka 1van Budapestem és a többi .városiban. A magánvállalkozókat 1948 után váltották fel a megyékben az állami temetkezési vállalatok, melyeknek munkájához csatlakozik az ország különböző vidékein működő öt városgazdálkodási vállalat, valamint tizenhárom költségvetési üzem. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakmai felügyelete alá tartozó megyei temetkezési vállalatok széles körű tevékenységének része meghatározott hatósági feladatok ellátása is, a közegészségügyi rendeletek legújabb előírásai között szerepel például, hogy az AIDS-fertőzés veszélyére is figyelniük kell. Az ellátó szervezetek ösz- szesen háromezerhatszáz embert foglalkoztatnak. Ez a létszám kevés ahhoz, hogy a növekvő követelményeknek eleget tegyenek, a temetkezési vállalatok nehezen. tudják pótolni például a kiöregedő sírásókat. Kétségtelen, hogy az elhunytakkal kapcsolatos teendőket végző dolgozók munkájának nincs társadalmi presztízse, és anyagi elismerésük sem olyan mértékű, hogy vonzóerőt jelentene, még azok esetében sem, akik „hálapénzt” kapnak, állapította meg a közelmúlt, ban érdekképviseleti szervük, a Helyiipari és Város- gazdasági Dolgozók Szak- szervezete. De hosszan lehetne még sorolni a tennivalókat. Évente 30 millió iember látogat el az ország temetőibe, iesős időben sok helyütt térdig sárban járva, mert nincs közművesítés, nincs villany, tízezer kutat kellene fúratni, nyolcszáz új ra~ vatálozót felépíteni, utakat, kerítést. A köves talajú vidékeken sírásó gépekre lenne szükség, és még nem is említettünk meg mindent. A lehetőségek szűkresza- bottak, a lakosság viszont országszerte mindinkább igényt tartana a teljes körű temetkezési szolgáltatásra, amit jelenleg csak a Fővárosi Temetkezési Intézet nyújt. A megyei vállalatok székhelyeiken és egyes városokban képesek követni példáját: a községekben, falvakban viszont még ezután is személyesen kell eljárni a hozzátartozóknak a halálesettel kapcsolatos hivatalos tennivalókban, intézni a többnyire városi kórházban elhunyt halott anyakönyvi kivonatát, a sírhelyet, egyeztetni a temetés időpontját, és így tovább. Vannak kistelepülések, ahol még mindig a .jka- lákarendszer” dívik: a hozzátartozók, jó barátok vállukon viszik végig a falun a koporsót, (mert isok helyütt nincs pénz halottszállító gépkocsira. A tekintélyes számú — több mint ezer — lezárt temető gondozására már végképp nincs erő a legtöbb helyen, bár Vas megye példája bizonyítja: vannak tő~ fekvések arra, hogy a vá~ vasokban a lezárt sírkerte- ket parkká alakítsák. Szonr bathelyen egy 350 éves te~ métából lesz kegyeleti park. A közszolgáltatások körébe tartozó, temetkezéssel kapcsolatos tevékenységért a tanácsok felelősek, de csak társadalmi összefogással lehet javítani a helyzeten, orvosolni a panaszokat, amelyek jelzik a közhangulatot, a helyenkénti feszültségeket. Szükség van arra is. hogy a tanácsok együttműködjenek az egyházi szervekkel, hiszen a nagyszámú felekezeti temető sorsa közös gond, a kistelepüléseken általában nincs külön állami és egyházi sírkert. És ahol a szószékről is „mozgósítanak” társadalmi munkára, ott biztosan többen vesznek részt a temető szépítésében. Jogosan beszélhetünk társadalmi felelősségről, a lakosság közös érdekéről, ami" kor a temetőkről szólunk, amelyekben 51 milliárd fo~ rint értékű gránit, márvány, kő síremlék hirdeti a holtak emlékét, és évente újabb 500 millió forint ölt testet sírkőben, mert így kívánja a kegyelet, vagy ettől lesz jobb a közérzetünk. I. E. Ha nem magam látom, alig hiszem el, hogy a Parlamentet ügy ahogy van, a legteljesebb hűséggel meg lehessen építeni fából. Nem is akárhogyan, hanem mérnöki precizitással. Akinek kedve van hozzá, akár meg is számolhatja, annyi ablak van-e az első emeleten, amennyi a valóságban vagy annyi lépcsőn lehet-e feljutni az akármelyik bejárathoz, ott láthatók_e a belső udvarok a helyükön és így tovább, egészen a legrejtettebb kiszögellés mérethűségéig bezáróan. Méret? Egy gyöngyösi szobában, egy asztalon a teljes Országház? Ezt másként nem lehet elképzelni, csak kicsinyítéssel. Az aránya ennek az 1 a 260-hoz. — Ehhez hibátlan műszaki rajzhoz volt szükség. Honnan sikerült olyat beszereznie? Az alkotó, Balatoni István elmondta, honnan jutott hozzá a teljes műszaki rajzállományhoz. De ebből még nem lehetett volna „szobai” Parlament. —Egy hónapig tartott, amíg az arányos kicsinyítés méreteit kiszámoltam, és elkészítettem azt a rajzot, aminek az alapján elkezdtem az „építkezést". A megvalósítás során tizedmilli- méterekfg kellett pontosnak lennem. Az ámuldozás egyre inkább a hatalmába kerít. Csodálom az emberi kéz és szorgalom remeklését. Megtudom azt is, hogy a munka 1972. március 1-jén kezdődött és 1973. június 31-én ért véget. Lekötött 1500 órát mindösszesen. Az anyaga az épületnek tölgy és nyírfa. — Hogyan adta a fejét arra. hogy nekifogjon egy ekkora munkának? — Már gyerekkoromban érdekelt az ilyesfajta játék. Én apci vagyok, a szüleim elég egyszerű körülmények között neveltek. Játékom csak az volt, amit én készítettem magamnak. Felhasználtam a gyufásdobozt arra, hogy apró kis vályogtéglákat csináljak a segítségükkel, a téglákból pedig épületeket állítsak fel. Várat is öntöttem gipszből, aminek zsaluzatát kartonpapír adta. Már felnőtt voltam, amikor a mi családi házunk kicsinyített mását megcsináltam. Mindig szívesen foglalkoztam ezzel a tevékenységgel. Pedig semmiféle műszaki képzettségem nincs, hiszen adminisztratív munkakörben dolgoztam a bányánál. Ha van szenvedély, amihez az embernek semmi ér• • II vég beszerzése egy ^ képkeretbe honunkban jelenleg a következő adminisztrációt kívánja. Az üveges szövetkezetben ketten dolgoznak és egyöntetűen tanúsítják: rendelést nem vesznek fel otthoni mérőeszköz alapján, csakis az ő fémszalagjuk az érvényes, vigyem el a képkeretet, és ők belemérik. Némi ismeretségünk van. s mivel ez már protekciót jelent, áttapogatják a fémszalaggal feleségem varráshoz használt centiméterét, melyről közlöm, hogy méréskor nem feszítettem meg. s várom, hogy vágják az üveget. Közük: pénteken reggel mehetek érte, mert az üveges, aki vágni is tud, fregoli ember, csak a hét közepén jön, különben is üvegük csak nagy táblában van. azt nem lehet csak úgy egy képkeret kedvéért elvágni, majd ha több rendelés is összejön. Nyugodjak meg, biztosan összejön, aztán szabnak. Történt hétfőn. Pénteken megdeke nem fűződik, akkor ez — szenvedély. De miért nem gondolt arra, hogy az idejét valami pénzszerzési elfoglaltsággal töltse ki? Akár játékok készítésével. Nem. azt nem, hárítja el még a gondolatot is. Amire a családnak szüksége volt, azt mindig előteremtették, igényeik pedig soha nem emelkedtek az anyagi lehetőségeik fhértéke fölé, hallom az indokot. Ott volt velünk a felesége is Balatoni 'Istvánnak. Neki soha nem volt „elege” ebből az örökös fúrás-faragásból? — Mindig csak a szabadidejét használta erre a munkára, de a család soha nem sínylette meg. Kint dolgozott a konyhában, kényelmetlenséget nem okozott. És mondja már, van ettől szelídebb szenvedély a világon? Bölcs vélekedés, az biztos. El kell fogadni a feleség állásfoglalását ebben az ügyben. De a Parlament csak egy a többi között. Hintók kerülnek elő az üvegajtós vitrinből. egylovas cséza, bőr fedelű fiáker, díszes üvegablakos, szíjra függesztett úri kocsi és más egyéb. Minden darab precíz mása az eredetinek. A laprugók száma pontosan annyi, ameny- nyinek lennie kell. A lámpa éppen ott található, ahol annak a helye van a valódi járművön is. Az úgynevezett ötödik kerék, amely a fordulásnál kezd el működni, semmiben sem különbözik az „igazitól”, csak a mérete, ügyeli A? — Elkészítettem én a Thoreznál lévő hányóképzőgép makettját is — jegyezte meg az alkotó. — Ugyanúgy működik az is, mint a valódi. Pedig az már ugyancsak bonyolult szerkezet. De a „mester” nem ismert akadályt, úgy látszik. Lehet hogy saját magának is be akarta bizonyítani, hogy mire képes? 170 dm1 jelenek az üvegemért. A vágás elvégeztetett, az üveglap kész. Mennyi? — kérdem. Hát az nem olyan egyszerű. A 34x50 centis méret előbb betáplálódik egy zsebszámítógépbe, és kijön, mennyit kell fizetnem. Aztán két példányban készpénzjegyzék készül: nevem, lakcímem kell hozzá (személyi számomat az isten tudja miért, nem kérik). A jegyzékre rákerül a munkaszám. a cikkszám, a darab- szám, a méret, az üvegfajta, a folyóméter, az egységár, és az érték: 22 forint 30 fillér. Némi elégedetlenség tölt el, mert a vevőkódrovatot az üzletvezető nem töltötte ki (még bajom is lehet miatta), de a jegyzékre rákerül a bélyegző: KIFIZETVE. Nem értem, hiszen az összeget én hiánytalanul befizettem. Papírt — Látom,, gyufaszálakat ragaszt egymás mellé. Mi készül ebből? — Díszdoboz — jegyezte meg. — Méghozzá gyakorlati céllal. A család minden tagja kap egy ilyen dobozt a névnapjára vagy más alkalomra. Csináltam olyat is, amit a feleségem használ, és egy faliszekrény a fürdőszobában is látható. Megnézi? Megnéztem. Takaros munka és nagyon célszerű. Olvasom az ajtaján látható nevet: Ildikó. — A kislányomé, összesen 18 ezer gyufaszálat használtam fel a szekrény elkészítéséhez. — Milyen szerszámkészlet kell ehhez a makettgyártáshoz? — Van ez az angol késem, amihez több élet tudok használni. Ez olyan, hogy enél- kül el sem tudnám képzelni a munkám. Aztán van néhány tűreszelőm. egy lomb- és egy fémfűrészem. Kell még egy ceruza és egy vonalzó a rajzoláshoz. Ennyi. Ez bizony nem sok és nem is igen igényel nagy befektetést. — Itt van még ez a há- romárbocos angol hadihajó is _ mutat a vitorlákkal ékes tengeri járműre. — Ez is méretarányos kicsinyítés. Számolja meg. 26 ágyúja van. A kötélzete is egyezik az eredetiével, talán mondanom sem kell. — Nagyon szép — elkeli ismernem hangosan kimondott szóval is. — Mondja, mi haszna volt eddig ebből az egészből? — Tényleges hasznom? Annyi, hogy részt vettem néhány kiállításon és egyikmásikon jutalmat is kaptam. Higgye el, engem nem az anyagi haszon érdekelt soha. Örömem találom ebben a munkámban. — És nem árt vele senkinek, nem zavar vele senkit — tette hozzá a felesége. Kell ettől több? Nem kell. Pont elég ennyi ■.. nem adnak az üveglaphoz, így a készpénzjegyzék mából» ti példányával veszem kézbe, viszem haza, s csak egy vízálló sebtapaszt használok el a mutatóujjamra. Bár semmi ilyen szándékom nincsen, de felrémlik bennem: kellene vennem 3 méter szövetet egy öltönyhöz. Kiválasztanám, aztán az eladó (sőt: előadó!)nem nyúlna ám a méterrúdhoz, hanem közölné: még nem tudom uram, hogyan vágjam el, majd nézzen be a hét végén, addig többen is bejönnek, s akkor felszabjuk. Mindenesetre a nevét máris felírom I.1.. Hát ezt meg ne érjük.! (U. ij Az üvegesek melletti presszóban tegnap hallottam, hogy a szövetkezet a boltját a nagy ráfizetés miatt megszünteti. A hír hiteles, maga az üzletvezető mondta. Béke üvegtörmelékeikre ... Benkő Károly G. Molnár Ferenc
