Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 28., szombat SKBBtmaSumi DASÁG — TÁRSADALOM „Emberekkel dolgozni, s nem okosabbnak látszani” MÁR „CSAK” 35 MILLIÁRD Mi idézi elő a költségvetési hiányt? Beszélgetés a megye legfiatalabb rendőrkapitányával (Fotó: >Tóth Gizella) — Nem volt túl nagy fe­lelősség ilyén fiatalon ezt a tisztet vállalnod? Főképpen ekkora terület közbiztonsá­ga fölött őrködni, mint Egier és körzete, s különösen nap­jainkban, amikor (nemigen számíthatunk .a bűnözés csillapodására. Dr. Lantos Bálint rendőr őrnagy megyénk legfiata­labb kapitánya. Alig túl a 33. életévén. (A kor, s a ko­rábbi jó ismeretség pecsé­teli megengedhetővé tegező- désünket.) — Amikor az ember vál­lal ilyen fontos megbízatást — válaszolja —, többnyire nem tudhatja teljes egészé­ben, részleteire menően, mi­re is adta a fejét. Az biz­tos, a rendőri munka több részével is megismerkedhet­tem már. — Tehát bizonyos fokig kockázat? — Vallom, ahhoz, hogy előbbre léphessen valaki, kockáztatnia is kell! Ez ed­digi pályámon már bebizo­nyosodott egyszer-kétszer. Például... — ... Egyelőre, kérlek, maradjunk a mánál. Az el­telt idő, a másfél esztendő azért csak sokat jelentett? — Múlt év augusztusa óta valóban felmérhettem mun­kám alapjait. Kétségkívül nehéz helyzetben kerültem a kapitányság élére. A bűn­ügyi mutatók négy évre visszamenően 42 százalékos növekedésről árulkodnak. Szaporodott jócskán a mun­kánk. Harmad megyényi te­rületről van szó. és nyomo­zásunk eredményessége, a megelőzés milyensége nagy hatással van az egész me­gyére. Találkoznom kellett ide kerülésemkor a bűncse­lekmények számának gyara­podása mellett az állomány cserélődésének gondjával, a fiatalodásból adódó olyko- ri tapasztalatlansággal. — Hogyan fogadták az if­jú vezetőt személyedben? Most már igazán beleme­legedik a társalgásba. Be­szédének sodró a lendülete. Széles gesztikulációi is egy szót juttatnak eszembe: megszállottság. — Ügy érzem, sikerült megtalálnom a hangot az itt dölgozókkal — mondja. — Az elvem: beszéljük meg, győzzük meg egymást! A kapitánynak, az irányítónak — mert ez mindenütt igaz — nem okosabbnak kell lát­szania, hanem képesnek kell lennie összefogni az embe­reket. Egyáltalán nem szé­gyen az, ha a vezető kér­dez az idősebbtől, a tapasz­taltabbtól, s ezeket haszno­sítja az: elhatározásainál. — Ez azért kissé furán hangzik egy fegyveres tes­tület esetében, nem?! — Nem vagyok aktaku­kac. Szeretek emberekkel dolgozni, a gyakorlatban vé­gezni a munkámat, a mun­katársakkal való foglalko­zás teljes skálájával. Szol­nok megyében magam is, osztályvezetőként is gyak­ran kimentem a járőrrel', tu­lajdonképpen végigjártam jó néhány lépcsőfokot. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy nem veszem ész­re a fegyelmezetlenkedőket, de a jutalmat is megadom annak, aki tett is érte. Meg­történt már, hogy vezetői megbeszélésen valamely dön­tés meghozatalánál a beosz­tottaim javaslata érvénye­sült. Ez számomra érthető, hisz nem lehet csak azért igazam, mert én vagyok a kapitány. Persze vannak helyzetek, amikor a gyors elhatározás . érdekében egy­személyi döntésnek kell elő. térbe kerülnie, nincs lehe­tőség a kollektívára támasz­kodni. — Mielőtt mélyebbre ás­nánk a szakmai kérdések­ben, a rendőri hivatásban. nem árt kicsit visszaemlé­keznünk ... — A pályaválasztásom nem volt tudatos. A Kos­suth Lajos Katonai Főisko­la karhatalmi szakán kezd­tem, 1972 augusztusában, Szegeden. Az az igazság, ott lehetett a legkevesebb pénz­ből továbbtanulni, mert szü­leim anyagi helyzete ezt tette lehetővé. Előzőleg egyébként szülővárosomban, Jászberényben, a Lehel ve­zér gimnáziumban szerez­tem géplakatos szakmát. Szegedi iskolánkat azonban még a kezdő év végén fel­számolták. Két megoldás maradt: vagy más fegyver­nemhez megyünk vagy rend­őrnek. Én a Rendőrtiszti Főiskolára kértem magam, s a közlekedési-közbiztonsá­gi szakon végeztem 1076- ban, mint hadnagy. A további út megyeszék­helyünkig elég kanyargós, változatos volt. Visszatérve Jászberénybe, szabálysértési előadó lett, de belekóstolt hivatása más területeibe is, majd osztályvezetői feladat, tál bízták meg Tiszafüre­den. Ez bizony elég sok konfliktussal járt... — Akkor még nem vol­tam elég rugalmas, kevés volt a tapasztalatom — ma­gyarázza. — Azután jött a lehetőség: Heves megye. Mint a főkapitány közbiz­tonsági helyettesének érté­kelő tisztje, széles körű betekintést nyertem külö­nösen a döntés-előkészítésbe. De dolgoztam a társadalmi tulajdonvédelemben is. A kereskedelem, az idegenfor­galom és a vendéglátás ügyeivel foglalkoztam. Spe­ciális területe ez a bűnüldö­zésnek, szívesen csináltam, hisz sok sikerélményem volt benne. Aztán ismét az értékelő tiszti megbízás kö­vetkezett. S ekkor egyre jobban éreztem a gyakorlati sikerek hiányát. Kerestem azt a lehetőséget, amivel effajta törekvéseimet meg­valósíthatom. — S most már a kapitány szakmai hevületéről adhatsz tanúbizönyságot nekünk. — A kezdeti ismerkedés után mindenekelőtt a pa­rancsnoki felelősséget erő­sítettem. Ehhez sok türelem­re volt szükség. Rendszeres­sé vált, hogy leültem és megtanácskoztam a parancs­nokokkal a tennivalókat, s azóta már ennek alapján dolgozunk. Emellett több­ször előfordult, hogy fel kel­lett rázni az embereket, hi­szen az elfásulás veszélye itt állandóan előtérbe kerül­het. Ne felejtsd el, mi ren­geteg negatív jelenséggel ta­lálkozunk! Szerencsére a ve­zetők. nagy tapasztalaid, jó szakemberek, s kellően se­gítenek. A beosztottak pedig többségükben lendületes fia­talok. — Azért bizonyára most már kellően megalapozottak elképzeléseid a bűncselek~ menyek visszaszorítására, különösképpen a megelőzés hatékonyabbá tételére ... — Szó volt már róla, az elsőfokú rendőri szervek egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Változnak a ha­tásköri és az illetékességi szabályok, növekvőek a munkaterhek. Ehhez csatla­kozik, hogy fokozódik a bű­nözők aktivitása. A vagyon elleni ,bűntettek ! esetében, köztük a kisebb isúlyúakmál is fokoztuk az erőteljesebb fellépést. A jogszabályok közül a szigorított javító­nevelő munka és a közve­szélyes munkakerüléssel kapcsolatos rendelkezések támogatják munkánkat. A bűnüldözésben pedig az ak­ciócsoport tavalyi létrehozá­sa igen sokat jelentett. Fo- kozottabbá tettük a rend­őri felügyeletet a többszö­rös és különös visszaesők­kel szemben. Sűrítettük az ellenőrzéseinket. Azt is tud­ni kell azonban, hogy —, s ez ma már szinte közhely­nek számít — a rendőrség önmagában nem elegendő. Elengedhetetlen a társadal­mi összefogás. Erre is meg­vannak az elképzeléseink: bűnmegelőzési tanácsot kí­vánunk létrehozni. Ám arra ügyelünk, hogy ez ne ta­nácskozó szerv legyen, ha­nem valóban operatív mun­kát végző, tényleges meg­előző feladatokat lásson el, amelyben a rendőrség koor­dinációs szerepet tölt be. Volt is már konkrét tevé­kenységük: a Csebokszári lakótelepen a közbiztonsági és közlekedési osztály irá­nyítása mellett az ott lakó munkásőrök, önkéntes segí­tők és nyugdíjas rendőrök végeztek közterületi ellen­őrzést, mintegy harmincán. Azon a hét végén például egyetlen gépkocsifeltörés sem volt, holott előzőleg ugyancsak elszaporodott ez a bűncselekmény. Részt vesznek ebben a munkában a városi tanács szakigazga­tási szervei, a Köjál, de be­kapcsolódnak szülők és pe­dagógusok is. A középisko­lai tanárok bevonásával pél­dául havonta többször tar­tunk majd ifjúsági őrjára­tot. Az említett tervek vi­lágosak és jól hangzanak. De azért szembe kell nézni bizonyosfajta presztízskér­déssel, társadalmi megítélés­sel is ... — Értem mire gondolsz. Munkánk kellő társadalmi presztízsének megítélése eléggé hullámzó. Azt hiszem, ez abból is adódik, sokan nem ismerik alaposan azt, hogy mit csinálunk, ezért felszínesen ítélnek meg. Szerintem egyáltalán nem szakadunk el a civil élettől. Én mindig is kerestem a le­hetőséget, a megfelelő kap­csolattartásra. Ma is sok barátom, jó ismerősöm van, aki nem tartozik a mi tes­tületünkhöz. Vallom, nem szabad elkülönülni, mert az beszűkülést hoz magával. De az is tény, helytelen misztifikálni a rendőri munkát... Szalay Zoltán Sokáig emlékezetes lesz az Országgyűlés őszi ülésszaka, és nemcsak a két adójavas­latra föllángolt viták miatt. Már az országgyűlési bizott­ságok ülésén az adóreform­mal kapcsolatban jó néhány képviselő a költségvetés re­formját emlegette. S rend­kívül erősen fogalmazódott meg az a követelmény, hogy az Országgyűlés több infor­mációt kapjon és nagyobb fokú ellenőrzést gyakorol­jon közös állami bevétele­ink és kiadásaink fölött. Valószínűleg nemcsak az adóreform miatt fogalmazó, dott meg ilyen élesen ez a javaslat. Köztudott, hogy a költségvetés idén is mintegy 35 milliárd forint hiánnyal zárja majd az évet, igaz ez jóval kevesebb lesz a ter­vezettnél. Pénznyelő vállalatok A jelenlegi gazdasági szá­mítások szerint a bevételek és a kiadások a következő éviben sem kerülnek egyen­súlyba. Az országgyűlési bi­zottságok vitáját hallgatva, föltűnt, hogy a legtöbb kép­viselő elsősorban az intéz­ményi rendszerre fordított milliárdokat okolja a hi­ányért. Pedig a költségvetés kiadási oldalának egyik legnagyobb tétele a válla­latok támogatása. És itt je­lentős súllyal szerepelnek azok a cégek, amelyek oly­kor évről évre veszteséggel gazdálkodnak, önerejük oly­kor még a munkabérekre is alig futná. Bár a támogatások csök­kentése a gazdaságpolitika egyik fő célkitűzése, en­nek — mint a számok is bizonyítják — nem sike­rült mindig eleget tenni. Holott az itt megtakarítható forintok jóval nagyobb ösz- szegre rúgnak, mint példá­ul az intézménykiadások csökkentései. Amire egyéb­ként tavaly már volt példa a költségvetési intézmények­nél; az államigazgatási szerveknél pedig a létszám- csökkentést ismét napirend­re tűzték. Természetesen egy bizo­nyos ponton túl a kiadások mérséklésének már nem sok értelme van. Ha meg­bénul egyes fontos intézmé­nyek munkája pénz híján, akkor ez több kárt okoz. mint hasznot. Tehát mi­közben az ésszerű csökken­tés a fő feladat, emellett a költségvetés bevételeit is növelni kell. Éppen az adóreformmal kapcsolatos vitákban kapott nagyobb hangsúlyt, hogy nem érdemes nagyon szigo­rú adókulcsokkal megcsa­polni akár a vállalati, akár a magánszemélyek jövedel­meit. Ha mindez a teljesít­mény visszatartásához vezet, akkor az adó is kevesebb lesz a lehetségesnél. Itt is reform Ezért csak az ésszerű, a teljesítmények fokozására ösztönző adózási rendszer növelheti a vállalkozó ked­vet az egész gazdaságban, és a fellendülő gazdasági tevékenységből több jut az államkasszába is. A parlament óta eltelt he­tekben megjelentek már a vállalati jövedelem sza­bályozásáról szóló rendele tek és a törvények alapján mindannyian számolhatjuk, mennyit érdemes dolgozni? A vállalati jövedelmekből körülbelül öt százalékkal maradt több, mint koráb­ban, és ha csak kismérték­ben is, de növeli az érde­keltséget. A magánszemé­lyekre vonatkozó törvény paragrafusait azért nehéz értelmezni ebből a szem­pontból, hiszen nagyon sok a mentesség. Így jövőre vá­lik el, hogy hol ösztönzi, és hol fogja vissza a teljesít­ményeket. A várható hatá­sok felmérésére, az első tapasztalatok összegzésére egyébként parlamenti ad hoc bizottság alakult. Ugyanekkor a kormány elfogadta a javaslatot, mely szerint 1989-re előkészítik a költségvetés reformját is. Természetesen ez nem csak a bevételek és a kiadások akár tételes ellenőrzését je­lenti. hanem a korábbi szerkezet átalakítását, az ál­lami nagyberuházások fo­kozottabb figyelemmel kí­sérését. S ekkor kell meg­határozni, hogy az éves költségvetési törvény jóvá­hagyásán kívül, milyen te­rületeken és milyen módon kíván az Országgyűlés elő­zetes konzultációt kérni, vagy mely kérdésekben akar dönteni. L. M. Felhívás! Ifjúsági Díj adományozásához, javaslatok megtételére Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal fel­hívja a társadalmi és tömegszervezeteket, a minisztériumokat, az országos hatáskörű szerveket, a tanácsokat, a vállalatokat, a szövetkezeteket és intézményeket, az ifjúsági kollektívákat, hogy tegyenek javaslatot IFJÚSÁGI Díj adományozására. A díj azoknak a magyar állampolgárok­nak, valamint kollektíváknak adományoz­ható, akik, illetve amelyek kiemelkedő sze­repet vállalnak a gyermekek és a fiatalok társadalmi életre való felkészítésében, köz­életi aktivitásuk kibontakoztatásában, egészséges életmódjuk kialakításában. Szer­vező, irányító, alkotó, közművelődési, mű­vészeti, pedagógiai és sportvezetői tevé­kenységükkel hozzájárulnak az ifjúságpoli­tikai célok megvalósításához. Sokoldalúan és eredményesen segítik a fiatalok pálya­kezdését, termelő munkáját, otthont te­remtő törekvéseiket. A díjakat az érre az alkalomra létrehozott társadalmi bizott­ság véleményének figyelembevételével az ÁISH elnöke ítéli oda. Az egyéni díj 30 ezer Ft. a kollektívának adományozott díj maximális összege 100 ezer Ft. A személyi adatokat tartalmazó, rész­letes indoklással ellátott javaslatokat (ma­ximum 5 gépelt oldal) 1987. december 31- ig kérjük eljuttatni az Állami Ifjúsági és Sporthivatal személyzeti főosztályára (1054 Budapest, Rosenberg házaspár u. 1.). Állami Ifjúsági és Sporthivatal Oltványok Markazról Már a század elején a boráról és a szőlőoltványáról tette ismertté a nevét a mátraalji község, Márkáz. Az itteniek most nagy gonddal, szakértelemmel „művelik” az olt vány termesztés „mesterségét” a helyi termelő- szövetkezetben. Az idén 17 hektárról — 40 fajtából — egymillió 200 ezer szál szőlőoltványt osztályozhatnak a szorgos kezek a belföldi piacra, nagyrészt az elmúlt évi fagykárok pótlására. Ügyes kezek minősítik a szálakat Az oltvány teremben több mint félszázan dolgoznak Osztályozás, majd kötözés... (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
Thumbnails
Contents