Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 2., hétfő 3 CSALÓKA LÁTSZAT Öregedő traktorok, növekvő teljesítmény? Az anyagbeszerzőnek az anyagbeszerzés a dolga. Ez ugyan teljesen magától értetődő megállapítás, de a mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozó anyagbeszerzők inkább viszontagságaikról mesélnek sokat. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen körülmények között kerül a megvásárolandó gépalkatrész a kereskedelmi raktárakból a gépjavító műhelyekbe. Módszerként az volna a legegyszerűbb, hogy az anyagbeszerző telefonon felhívja a kereskedőt, gyorsan megállapodnak az átvétel idejében, s néhány óra múlva már működhet is a meghibásodott gép. Ma erről csak álmodhatnak az anyagbeszerzők. Vaktában indulnak országjárásra, megyéről megyére, városról városra járva keresik a hiányzó alkatrészeket. Egyikük kiszámította, hogy termelőszövetkezete évente legalább félmillió forintot költ a beszerzésre. Persze az alkatrész ára ebben nem foglaltatik, csupán a beszerzők bére, a gépkocsik amortizációja és üzemanyag- költsége. Ösii hajrá — gépmatuzsálemekkel Kissé leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy az alig ötezer hektáros szövetkezetben ennek a költségnek a fele is sok volna. A jelenlegi körülmények között azonban senki nem sajnálja rá a pénzt, hiszen sokkal nagyobb vesztesége származna a gazdaságnak abból, ha elkedvetlenednének a nehézségektől, s a kijavításra váró gépek sorakoznának a műhelyek udvarán. Az anyagbeszerzők bosz- szankodása még a kisebbik „baja" a gépalkatrészek utánpótlásának. Az országjáró szakemberek ugyanis az esetek jó részében sok száz kilométer szaladgálás után sem a keresett árut kapják meg, gyakran kénytelenek megvenni a jóval drágább részegységeket. Máskor, ha éppen rábukkannak a keresett árura, a szükséglet többszörösét is megvásárolják. A hiányból fakadnak e torz beszerzési módszerek, ugyanakkor a hiányt is tovább növelik. Felesleges terhet jelentenek a készletezésben, végső soron a termelési költségeket növelik. Az ellentmondások ellenére is ez izgatja kevésbé a mezőgazdasági szakembereket, ha az ágazat műszaki ellátottságát értékelik. Lehangolóbban vélekednek, mikor a statisztikákat idézve sorolják: a traktoroknak 1980-ban 37 százalékát, öt év múlva már a 47 százalékát írták le nullára a gazdaságok, a kombájnoknál ez az arány 18- ról 32 százalékra nőtt. Ez valóban borúlátásra ad alkalmat a mezőgazdasági munkák időbeni befejezéséért felelős szakembereknek. Velük szemben viszont gyakorta hangoztatják, hogy a romló műszaki állapot ellenére is növekedett a gének teljesítménye. Az valóban tény. hogy a traktorok, a kombájnok, a tehergépkocsik és az önjáró eszközök motprteljesítménye 1980- ban’7,4 millió kilowatt volt, öt év múlva ennél egymillióval több. Meddig nyílhat az agrárolló? Ha azonban e tény mellé a fent idézett, az eszközök állapotára utaló adatokat is felsorakoztatjuk, megállapítható: a motorteljesítmények növelését csak a gyengébb műszaki állapotú eszközök üzemben tartásával érték el a gazdaságok. Nem biztatóbb a helyzet akkor sem, ha az ország határain túlra tekintünk: az eszközellátást tekintve ugyanis lemaradtunk a nemzetközi élmezőny mögött. Amíg Magyarországon egy traktorra 96 hektár terület jut átlagosan, Csehszlovákiában 38, az NDK-ban 32, Dániában 14, Ausztriában mindössze 5 hektár. Ebből persze az is következik, hogy nálunk a traktorok igénybevétele, kihasználtsága lényegesen nagyobb, mint az említett országokban. Ezért a munkák zavartalan szervezésének feltétele volna a kifogástalan műszaki állapot és az egyenletes alkatrész-utánpótlás. A romló műszaki állapot ellen érvelők azt szokták állítani, hogy miközben a gazdaságok szakemberei panaszkodnak, a kereskedelmi vállalatok udvarain új traktorok, kombájnok vesztegelnek. Magyarán a szűkös állapotokért a gazdaságok is felelősek. Ez az érvelés aligha vitatható, ám egy dolog miatt pontosításra szorul. A vesztegelő gépek látványa nem a szakemberek restsége vagy tudatlansága miatt tapasztalható, fő oka a gazdaságok pénztelensége. Tíz évvel ezelőtt például egy MTZ- traktort átlagosan 26 tonna gabonáért lehetett megvásárolni, ma 66 tonnáért. A kombájnok átlagos ára 810 ezerről egymillió 400 ezer forintra emelkedett. Napjainkban már egy ekevas is 300 kilogramm búzával „egyenértékű”. Több pénz fejlesztésre Miközben a gépek ára gyorsan növekedett, a mezőgazdasági termékek fel- vásárlási ára pedig ettől az ütemtől elmaradt, növekvő költségeiket a bevételekből nem tudták kiegyenlíteni a gazdaságok. Romlott a termelés jövedelmezősége, növekedett a nyereséget terhelő elvonások összege, végül is egyre kevesebb pénz jutott a mezdgazdalságban fejlesztésre. Az ötödik ötéves tervidőszakban évi átlagban — 1981. évi összehasonlító árakon számolva — 28 milliárd forintot fordítottak beruházásra a nagyüzemek, 1981—85. között már csak 24 milliárdot. Ebben az időben bontakozott ki a világbanki programhoz kötődő fejlesztés, s ez részben mérsékelte a hátrányokat. Részben, mert a világbanki hitelekhez jobbára a kedvező adottságú, tőkeerős gazdaságok jutottak. így a gyengébbek, a nehezebb pénzügyi helyzetben levők lemaradása fokozódott. A gyengék felzárkózásához. a jobbak előbbreju- tásához nélkülözhetetlen az ágazat műszaki fejlesztése. Erre két. népgazdasági szempontból is jelentős ok miatt szükség van: az ország összes kiviteléből 22 százalékkal részesedik az élelmiszer-gazdaság, s jelenleg ennek pótlására nem kínálkoznak a lehetőségek más ágazatokban; másfelől a termelés fékeződése a hazai ellátás zavarait okozhatja. V. F. J. Az Ember és a törvények tisztessége Gondolkodás — a képviselővel Szeptember közepe. Csaknem /négy napon !át másról se hallott }iz ember. Országgyűlés. A honatyák vitatkoznak. Ki szenvedélyesen, ki raeionűlisan, ki szép szavakkal, ki ragaszkodva a pontos szakkifejezésekhez, de — teljes felelősségtudattal mondja el véleményét. Ez az, amit mindenki lát! A rivaldafény — még ha nem is akarják — rájuk vetül e napokon, ülésszak. Az Országház. De 'csak ez lenne minden, ami jellemzi a képviselőséget? Szó 'nincs róla! Együttgondolkodásunk megyénk 5. számú választókerületének képviselőjével, Zsidei Istvánnéval mindenekelőtt arra jó alkalom, hogy megbizonyosodhassunk, mekkora a fontossága a területi munkának, a hét- köznapokbeli segítségeknek, intézkedéseknek, sikereknek, s olykor bizony a kudarcoknak. Némi bepillantást nyerhessünk — belső vívódásain keresztül — a döntésig való eljutásig, új gondolatok, javaslatok megszületéséig. Induljunk el a piros bár- sonyszőnyeg-borítású lépcsőkön — amelyek már az utolsó fokok az ülésteremig —, s gondolatban pergessük vissza például az elmúlt hónapok történéseit! Hát persze, hogy legelébb ez az őszi sorsformáló, szokatlan „terjedelmű” ülésszak kerül szóba! Ügy beszéli, az előkészítést mi sem jellemzi jobban, mint hogy egy év óta mindenkit nagy-nagy várakozás töltött el. A tömérdek ellentmondás láttán, a nyitott szakmai kérdések mellett, azt tartotta végig lényegesnek, hogy a születő jogszabályok mögött is folyton az Embert kell keresni és megtalálni! Amikor ott figyelt a mezőgazdasági, majd a terv- és költségvetési és a jogi állandó bizottság tanácskozásain, az volt az érzése, mintha kissé kívülállóknak tekintenék őket. A szakemberek — talán a maguk alaposságát, precízségét szem előtt tartva — úgy vették, nincs szükség további 'különösebb magyarázatra. Valójában akadtak jócskán aggályok. Például, ugye, január 1-jével kiderül, mely cégek lesznek életképesek. De mi lesz mondjuk a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek esetében, amikor azok jelentik adott helyen az egyetlen lehetőséget a foglalkoztatásra? Vállalatnál is előfordulhat, hogy hirtelen közbejött ok miatt nem tud munkát adni dolgozói egy részének. A jelenlegi szállítási tarifák mellett megbarátkozhatunk-e azzal, hogy kilométerekkel odébb kelljen munkába utazniuk az embereknek?! Ki finanszírozza ezt? Megemlíti rögtön: tudja, tartalékoltak erre a célra 1,2 milliárd forintot. Ám eddig arra senki sem pályázott... Figyelemre méltó polémia: hazánkban minden változásnál mindig előre fizetünk a közpénzből! Áremelésnél — kompénzálumk. Előre odaadjuk azt, amit még el sem fogyasztott a lakosság. Miért ne mondhatnánk: ezúttal kérünk! Az eddigi megoldásokkal az előrelépés az egyénnek minimális, a társadalomnak viszont nagy hátrány. Mélységesen egyetértett azokkal, akik a szociális kérdéseket feszegették. Ügy tartja, a törvényeket csakis akkor lehet tisztességesen betartani és betartatni, ha mögöttük mindig az Embert nézzük! Nem hiába hangsúlyozza az iménti követelményt, saját tapasztalatai mondatják vele. Két órát beszélgetett dr. Csehák Judittal. Egy anya ügyében. Tizenegy gyermeket nevelt fel a tarnaszent- máriai asszony. Ám, csak nyolcéves munkaviszonya van, nyugdíjat nem kaphat. Havi járandósága — méltányosságból — kétezer forint. Járták a hatóságokat, megismerhettek ilyen meg olyan rendelkezést, de eredmény — semmi. Ezután kért meghallgatást a miniszterelnök-helyettes asszonytól. A jogszabályok persze őt is kötik ... Csak azt nem érti, hogyan lehetséges: az egyik oldalon semmi, a másikon viszont minden elrendezhető. A tisztességes az lenne, véli, ha az anya a saját jogán juthatna nyugdíjhoz ... S itt a másik példa. Egy 15 esztendős, súlyos epilepsziás fiú kálváriája. Szakmához szerették volna juttatni az árva fiatalt, ám sehol sem fogadták tanulónak. Féltek, mi lesz, ha rájön a roham. Mialatt az egészség- ügyi vonalat is igyekeztek végigzongorázni, érkezett egy nem akármilyen javaslat: ha legalább egy ujjperce hiányoznék a gyereknek, már bekerülhetne a mozgássérül tek iskolájába. A társadalom- biztosításnál sem tudtak sok újat mondani. Mivel még egy napot sem dolgozott. így leszázalékolni nem lehet. Ha viszont nem tanul már, 02 árvaellátás megszűnik. Joghézag. Végül született megoldás: a képviselő a vállalatánál helyeztette el a beteg ifjút. S ez neki komoly sikerélmény .. . Kevésbé az egy másik eset, holott attól jól alszik, a lelkiismerete nyugodt. Fogadónapján kereste meg egyik választója tavasszal. Beadványt nyújtott át. Már másnap felkereste az. adott ügy országos érdekeltjeit, s egyeztető megbeszélést, jobban mondva törvényességi felügyeleti vizsgálatot tartottak. Az. értekezlet — éppen a főpanaszos makacssága, helytelen magatartása miatt —_ nem hozott várt sikert. Ezek után ősszel ugyanettől az állampolgártól levél jött a lakására, s az illető kérdőre vonta, miért nem intézkedett ... Visszakanyarodunk á parlamenti munkához. Nagyon feszült, s olykor ellentmondásos volt az. őszi ülésszak, mondja. Inkább, érthetően, a problémák, a változtatási igények kerültek felszínre. Egyik pillanatban nagyon jól érezte magát, de néha bizony tele volt szorongással. A voksolásnál egyszer nemmel foglalt állást. Mikor az Országos Választási Listára jelölték az. új püspököt. No nem a személyével volt kifogása, hanem a móddal. Az alkotmányban rögzített a titkos szavazás. Ezt nyíltra változtatták ... Ami az adótörvényeket illeti? Környezetéből úgy engedték el, hogy az. előkészítésnél felmerült korrekciókkal együtt szavazzon róluk. Elfogadta azokat, hiszen tudja. jelen pillanatban más megoldás nincs. Szalay Zoltán Mezőgazdasági nyugdíjasok A nyugdíjasoknak kínált kedvezmények, juttatások egyre kevesebb helyen különböznek az aktív tagokétól és az alkalmazottakétól a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, az üzemek számos szolgál~ tatással segítik egykori munkatársaikat — ezt állapította meg a Medosz elemzése, amely országos összesítés alapján mérte fel az egykori dolgozók mai helyzetét, és egyúttal javaslatokat tett a támogatás bővítésére. Az adatok szerint a gazdálkodó egységek nagy ré~ sze különböző kedvezmények' ben részesíti egykori dolgozóit. Csaknem valamennyi mezőgazdasági nagyüzemben, az adatok szerint több mint 1400 helyen alkalmazzák a támogatás valamelyik formáját. Például a tüzelő beszerzésénél segédkeznek, és a hazaszállítást is kedvezményesen végzik. Általános a gyakorlat, hogy búzát, kukoricát és szalmát juttatnak az időskorúaknak, akik a ház körül állattartással foglalkoznak. •A méltányossági alapon történő nyugdíjemelés sokakon segít, ennek odaítélésé' ben a Medosz megyei bizottságai is közreműködnek. Nem is egy megyében egyetlen év alatt 200—250 idős embernek rendezték a nyugdíját. Egyes megyékben, ahol csak 40—50 ember kaphatott nyugdíjkiegészítést; ezért a Medosz központja intézkedett arról, hogy a megyei ügyintézők soron kívül kezeljék a kisnyugdíjasok kéréseit. Cipőipari gépek — Romániába A KAEV 10. Számú Egri Gyáregységében már évek óta készülnek Romániába cipőipari megmunkáló- gépek. Az idén ki vágógépekből 17 millió forint értékben szállítanak a szomszédos országnak. Képünkön: sorozatban készülnek az egyes darabok (Fotó: Szántó György)
