Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-24 / 277. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 24., kedd 3. Mit hoz a holnap? A futurológia: jövőkutatás. Mi mégsem a távoli napokra voltunk kíváncsiak — valamiféle sci-fit írva, — hanem arra, hogy a reform mit hoz(-hat) a magyar társadalomnak. A gazdasági reform elképzelhetetlen társadalmi átalakulás nélkül — ez.t már saját bőrünkön megtanultuk. Mit hoz tehát a holnap. ha következetesen végrehajtjuk a gazdasági reformokat a magyar társadalomban? Mit jelent ez a mai osztályszerkezetet nézve. s a már megindult változásokból milyen jövőképet lehet festeni? Erről kérdeztük Cseh-Szombathy Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének igazgatóját. — A futurológia tudományát egy mondatban nehéz meghatározni — kezdte Cseh. Szombathy László —, mégis azt mondhatjuk: a múlt mozgásainak előrevetítése. Tehát először a tegnapot és a mát kell vizsgálni ahhoz, hogy megbízható jövőképet kapjunk. Mi a mai helyzet? Várjuk, hegy változás következzék be Magyarország gazdasági-társadalmi életében. Természetesen majdnem minden attól függ, hogy mennyire leszünk következetesek, másként: milyen gazdasági és politikai döntések születnek ma és holnap. A folyamatokat — a trendeket — azonban vizsgálni lehet. Ezekről elöljáróban any- nyit. hogy rendkívül szomorúak. Itt van mindjárt a népesség halandóságának növekedése. Az elmúlt tizenöt évben a harminc és hatvan év közötti férfiak halálozási aránya közel a kétszeresére nőtt. Nem volt járvány az országban — baj van az életmódunkkal! Vagy itt van egy másik adat. A májzsugorban meghaltak száma — ugyancsak az elmúlt tizenöt évet véve figyelembe — négyszeresére emelkedett. A mutatók mögött ott kacag az alkohol! Az öngyilkosok száma 1970- től 50 százalékkal emelkedett. Pedig a hetvenes években még tartott a gazdasági felfutás. Az ok tehát nem a mai gazdasági pangásban keresendő. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar társadalom krízisben van. Mielőtt még két érvet mondanék erről a súlyos helyzetről, hadd szögezzem le: ennek a krízisnek oka a félarcúan bevezetett, majd megtorpanásra kényszerített, aztán újra, ímmel-ámmal elindított gazdasági reform. Érvünk: egész gazdasági helyzetünkből hiányzik a rugalmasság — idegen szóval a flexibilitás. Az előbbi kettőből azután egyenesen következik a harmadik: az emberek ma— ha meg akarnak élni, és a korábban megszokott színvonalon — önkizsákmányolásra kényszerülnek. — Az MSZMP határozata, a kormányprogram a reformról — ha következetesen végrehajtjuk — milyen változásokat hozhat a társadalom szerkezetében? Beszélhetünk-e egyáltalán még társadalmi osztályokról, vagy ma már rétegekről kell szólnunk? — Az osztályok ma már csak magyarázó kategóriák. A valóságos társadalmi szerep szerint rétegekről kell beszélni, amelyek meghatározásánál nemcsak a foglalkozást, hanem más jellemzőket is figyelembe veszünk. Más ma például Baranyában a Dráva mellett vagy Szabolcsban egy téeszparaszt,' és más Pest megyében, az, aki a nagyvárosi piacra termel. Vagy más a dunaújvárosi kohász és más a székesfehérvári Videoton gyár fehér köpenyes dolgozója. A társadalmi rétegeket ma a legkülönbözőbb szempontok szerint kell megkülönböztetnünk. A legfontosabbak: a foglalkozás, a jövedelmi viszonyok, a lakóhely, az. hogyan el a társadalom beleszólási jogával. Mindezek mellett ma is családban kell gondolkodnunk. Más a helyzet ott, ahol a feleség titkárnő — tehát értelmiségi — és férje gépkocsivezető — tehát munkás. Vagy a feleség téeszdolgozó. a férj vasutas stb. — Ezek a hazai és természetesen a világtendenciák mire mutatnak, egy szóval: mit hoz a holnap? — Beszéljünk tehát a trendekről. Növekszik — mert nem lehet másként — az értelmiség szerepe. Káros volt egykor szembeállítani a fizikaiakkal az úgynevezett nem fizikai „állományt”. Most jöttem Japánból. Ott a dolgozók 25 százaléka egyetemet végzett. Annak ellenére, hogy még talán a miénknél is keményebbek a felvételi körülmények. A jelentkezők fele nem kerül be az egyetemre! Megkérdeztem: mit kezdenek ezzel a tengernyi friss diplomással? Meglepve mondták: a kereslet nagyobb. A hatékony termelés feltétele a diplomás dolgozó! Magyarországon a jövőben egyre több értelmiségivel kell számolnunk. Elhelyezkedésük körülményei is megváltoznak. Mert most elképesztően sok „skriblert” — adminisztrátort — foglalkoztatunk. A decentralizáltabb igazgatási rendszer és a számítógépes forradalom azonban csökkenti — szerencsére — számukat. A munkásságnál jelentősen megnő a szellemi foglalkozásúak száma. Az „öreg szaki” csak fogalom lesz a múltból. Jönnek a fehér-köpenyesek, a technikusi szinten dolgozók és az egyetemet végzettek. Az öreg szaki szerepét átveszi a robot! Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a betanítatlan- és segédmunkásgondunk növekedni fog. Részben azért, mert például az anyagmozgatást „elfelejtettük” gépesíteni. Nagyobbrészt azonban azért, mert az általános iskolát el nem végzők száma öt százalék körül marad. Nagyon sokan lesznek a „megrekedtek”, akik hagyományos értelemben nem analfabéták, és mégis azok. Talán túlzás, hogy ma hazánk lakosságának harminc százaléka „csak nevét -aláírni tudó” analfabéta, de becslések szerint a szám ijesztően magas. Egy szóval: jelentősen növekszik, illetve újratermelődik a „proble- tikus népesség”. Olyan arányban, mint Nyugat-Euróbában a vendégmunkások. Nálunk elsősorban a cigány lakosságból kerülnek ki a réteg tagjai. A parasztság. A legnagyobb kérdés az, hogy a XXI. század első évében mennyien lesznek. Mindenesetre a gépesítéssel egyre kevesebben. Életformájuk is változóban van. Valószínű, nem fogjuk bírni a téeszek szubvencionálását úgy, hogy például a Közös Piac tagországai teszik ezt a falusi gazdaságokkal. Fantáziát a melléküzemágak, a kisegítő ipari tevékenységek sokszoro- sodásában látok. Innovatívak ezek az egységek, és sok szellemi tőke halmozódik fel bennük — hatékonyak. — Ez tehát a szocializmusba vezető út jövőképe? — Igen. Természetesen akkor, ha megvalósul az észszerűség — a racionalitás — alapjára épülő termelés. Akkor, ha úrrá tudunk lenni az önkizsákmányolás riasztó járványán. Akkor, ha illően és okosan meg tudjuk oldani az időskorúak és nyugdíjasak foglalkoztatását. R. L. NYISZTOR GYÖRGY EMLÉKÉRMET KAPOTT Igazgatói portré-gazdasági háttérrel Idén, az alkotmány ünnepe alkalmából vehette át Molnár Gábor, a Heves Megyei Állatforgalmi cs Húsipari Vállalat igazgatója a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által alapított, illetőleg odaítélt Nyisztor György Emlékérmet. E szakmai elismerés értékét csak növeli, hogy minden esztendőben csupán tíz embernek adományozzák ezt a kitüntetést. — Mindenekelőtt az érdekel: mivel érdemelte ki az emlékérmet? — Hogy ne tűnjek szerénytelennek — mondja —, inkább felolvasnám azt a telexet, amit ezzel kapcsolatosan kaptam a MÉM-ből. Szóval: ...... a magas színv onalú üzem- és munkaszervezésért, a működési területén lévő mezőgazdasági nagyüzemekkel való példás együttműködés kialakításáért, a termelőkapacitások fejlesztését elősegítő gazdasági társulás létrehozásáért, az új szarvasmarhavágó üzem és mélyhűtőház ügyviteli, továbbá üzemelési rendjének kidolgozásáért, a vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében kifejtett eredményes tevékenységéért.. — Ügy gondolom, ezen indoklás kézhezvételéig nagyon hosszú út vezetett. Kérem., elevenítse fel ennek főbb állomásait. — Nos, Mezőszemerén születtem, ott jártam általános iskolába is, majd az egri mezőgazdasági technikumot végeztem el, s 1952- ben szereztem meg az érettségi bizonyítványt. Ezután a Gödöllői Agrártudományi Egyetem következett, s így lettem agrármérnök. Kezdetben nem ez a terület érdekelt, hisz általános gimnáziumba akartam menni, de tudatosan irányítottak e pályára. Nem bántam meg a dolgot, a technikum remek iskola volt, nagyszerű tanárokkal, akiktől alapos felkészítést kaptunk. A mezőgazdaság persze nem állt távol tőlem, mert a szüleim falusi emberek voltak. Utóbb, egészen pontosan 1957-ben, pályázat révén kerültem a jelenlegi cégemhez. — Azaz, immár harminc esztendeje. j. Mi volt az első beosztása? — A vállalat felnémeti célgazdaságának lettem a vezetője, ahol növénytermesztés és állathizlalás folyt. A továbbiakhoz tudni kell, hogy akkoriban a cég tevékenysége két megyére — Hevesre és Szolnokra — terjedt ki- Az igazgatóm kért meg, menjek át kereskedelmi vonalra, s a Hevés megyei termeltetési és állatforgalmazási feladatokat végezzem. Igent mondtam, s 1968-ig ezzel foglalatoskodtam, ám akkor szűkebb hazánkban önálló vállalat jött létre, vagyis a mai forma. 1969. január 1-jétől az igazgató első helyettese lettem, 1971-től megbízott igazgató, s 1973-tól töltöm be a jelenlegi pozíciómat. — Az irányítás során mit tart rendkívül lényegesnek? — Több dolgot is ... Így például, hogy a mezőgazda- sági üzemekkel a közös érdekeltség alapján építsük ki a kapcsolatainkat, s amire vállalkozunk, azt feltétlenül teljesítsük, jóllehet, olykor tudni kell nemet is mondani. A másik kulcskérdés, hogy olyanokkal dolgozzunk együtt, akik felkészültek, értenek a szakmájukhoz. Fontosnak vélem — s ezt a gyakorlatban is követem, pedig időigényes —, hogy a tennivalókat úgy alakítsuk ki, hogy végrehajthatók legyenek. S nem feledkezhetünk meg a maximális következetességgel végrehajtott számonkérésről sem. Jelentős szerepe lehet ebben a személyes ellenőrzésnek. A magyarázkodást — hiányosságok esetén — nem fogadom el. Program szerint kell tehát cselekedni, s amit elhatároztunk, azt végig kell vinni. — Egy vezetőnek az ön megítélése szerint milyen emberi tulajdonságokkal kell rendelkeznie? — Először is kiválóan ' ismerje a szakmát, emellett legyen határozott és következetes, ugyanakkor emberséges. A legapróbb epizód mellett sem mehet el szó nélkül, ami kihathat a dolgozók hangulatára, így a munkájára is. Ezért a közvetlen találkozásokra hangsúlyt kell helyezni, hiszen ezek nélkül aligha lehet reális képet kialakítani. Nem udvariaskodom, hanem hiszem is: a becsületes, kétkezi munkások azok, akiktől rengeteg függ, akik nagyra hivatottak. — Az előbb említette a kollégákat... Milyen a vezetői „garnitúra”? — Valamikor mindössze két-három diplomással rendelkeztünk. Az újjászerveződéskor egy fiatal csapat indult, sok-sok olyan ember. aki éppen csak befejezte a főiskolát, egyetemet. Akkoriban sok kritikát kaptam ezért, hogy hogyan merek egy ilyen rutintalan gárdával belevágni, ám az idő engem igazolt. Mára összerázódott a társaság, a zöme vezető lett, s csak kevesen hagytak itt bennünket. Mi az oka? Biztosított egzisztencia, nagyfokú önállóság, lehetőség a sikerre, illetőleg az ezekhez párosuló anyagi elismerés. Örömmel tölt el, hogy nálunk mintegy 80 diplomás tevékenykedik. Ezzel nem sokan dicsekedhetnek ... — Ez év január 1-jétől megszűnt a tröszti szervezet, így önálló gazdálkodást folytatnak. Milyenek a tapasztalataik? — A kollektíva e változásnak nagy várakozással, ugyanakkor nem kis izgalommal nézett elébe. Tíz hónap távlatából úgy ítélem meg, hogy mindez különösebb megrázkódtatások nélkül zajlott le. A terveinket időarányosan teljesítettük, s — úgy tűnik — eredményes esztendőt hagyunk magunk mögött. Ezt bizonyítja, hogy 7,7 millió dolláros exportelképzelésünket mintegy 1 millióval múljuk felül. — Mit hoz majd 1988? — Folytatni szeretnénk a megkezdett rekonstrukciót, méghozzá egy sertésvágó, -bontó és -daraboló üzem létrehozásával, világbanki konstrukcióban. A jövő év első felében megindulnak az építkezések is. Persze, az 1988-as esztendő rejt magában egy sor bizonytalanságot. Nőnek a vállalati terhek. csökkennek a szubvenciók, s a külpiaci helyzet sem a legkecsegtetőbb. Ezek negatívan befolyásolhatják a gazdálkodást, de ettől függetlenül mindent megteszünk az eredményességért. — Ennyi tennivaló láttán jogos a kérdés: mennyi szabadideje van? — Minimális, hiszen más elfoglaltságom is van. Tagja vagyok ugyanis a megyei tanácsnak, illetőleg a végrehajtó bizottságnak. Sok időt elvesz az utazgatás is. minthogy Egerben élek. Ám a munka emészti fel a legtöbb energiát... Valamikor 16—18 órát is dolgoztam egy-egy nap. Ma már „csak”’ tizet-tizenkettöt... Sárhegyi István Nagygombosi kesergő Avagy: két kerület gondjai, örömei A Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik nagygombosi kerületében — a földművelésről van szó! — háromezer hektáron befejeződtek a legkülönbözőbb őszi munkák. Ami az eredményeket illeti: napraforgóból háromszáz hektáron 3,2 tonnás átlagot takarítottak be, a silókukoricájuk harminckét tonnával fizetett, az utoljára befejezett szőlőszüret azonban már a tervezetthez képest elmaradt. — Persze, a mi várakozásunknak még így is megfelelt a szüret — jegyezte meg Nánai Csaba kerületigazgató. — A százhektárnyi gombosi szőlő fele ugyanis új telepítésű, most hozott először termést. Ami pedig a továbbiakat illeti? Hadd mondjam el, hogy az 1988- as esztendőben az eddigi gyakorlaton is változtatunk. Igaz, kísérleteztünk már vele, de jövőre az egész szőlőterületet haszonbérben kívánjuk műveltetni. A jó munkára leginkább így tűnik garancia ... ★ A jövő esztendő megalapozása kapcsán tollhegyre kívánkozik még, miszerint jó minőségben végeztek november első harmadában az őszi mélyszántással, s a gazdaság most már egész gépparkját bérben dolgoztatja, mégpedig a Lenin Termelő- szövetkezet földjein. Egyébként második szezonja van jelenleg a folyékony, szusz- penziós műtrágyázásnak, amihez eddig Vámosgyörk- ről hozták az alapanyagot. Ám bíznak benne, hogy jövőre ezt a GATE saját agrokémiai üzeme szállítja majd. Vagyis az erőműnél frissen épült, 130 millió forintból létrehívott telep haszna itt csapódik le, lényegesen olcsóbbá téve a trágyázást. Látogatásunk során egy fiaskót sem hallgatott él Nánai Csaba. Ez azonban nem a gazdaság alaptevékenységével, hanem a nagygombosi faüzemmel kapcsolatos, ahol mindmáig főként kiegészítő bútorokat állítanak elő a Domus Vállalat rendelésére. Hogy miről is van szó ... ? ★ — Vettünk a tavaszon egy dísztárgyak készítéséhez szolgáló szabadalmat, aminek az alkalmazásába jó fél millió forintot fektettünk. Sajnos, mindmáig teljesen haszontalanul — mondja az igazgató. — Az oka igen egyszerű, csak éppen nem erkölcsös. Ez valamennyiünk meggyőződése. A dísztárgy- készítéshez nélkülözhetetlen, különböző méretű fúrófejeket ugyanis a szerződő másik fél mindmáig nem biztosította üzemünknek. Ilyenformán a licence, amelyhez szép reményeket fűztünk, nem hoz pénzt a konyhára. E pillanatban határozatlanok vagyunk a dologban, s egyetlen reményünk, hogy sikerül „partnerünket” jobb belátásra bírni, vagyis elöbb- utóbb rendelkezésünkre bocsátja a hiányzó alkatrészeket. _ ★ A pórul járt gazdaság szomszédságában, a tej termelési kerületben viszont csak kedvező hírekkel fogadott bennünket Kocsonya László vezető. Mint elmondotta: vége az egy helyben topogásnak. Az előző évek gyakorlatához viszonyítva a tejtermelés erőteljesen felfutott az idei esztendőben. — Ezzel párhuzamosan, hadd dicsekedjem, javult a kerület egész közgazdasági pozíciója, ami az állami intézkedésekkel hozható ösz- szefüggésbe — hallottuk a kerületvezetőt — Hogy számokra váltva mit jelent Gomboson ez az előrelépés? Az ezerszáz darabot számláló. részben keresztezett tehénállományunk laktációs termelése 6500 liter fölé emelkedett. Ugyanakkor nőtt a borjúszaporulat, viszont az elhullás, illetve a kényszervágás minimális szintre csökkent. Mind ez, valamint a költségek radikális leszorítása vezetett oda. hogy pénzügyi eredményességünk az idei esztendőben bizonnyal meghaladja majd az állami gazdaságok átlagát ... ★ Íme... ! Borúra derű. Veszteségre több nyereség. Jóformán egyetlen fedél alatt. S ugyanakkor azon ■meggyőződésünket sugallva, hogy az új esztendőre Nánai Csabáék feje fölött I, épp oly maradéktalanul derűs lesz az égbolt, mint •>=*- lépéssel odébb. Moldvay G>-" (Fotó: Pesti Erzsébet)
