Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 17., kedd 3 FAGYÖNGYE, ARANYÁG, RUMOS MAZSOLA ... LESZ PULYKA, LIBA, VIRSLI... HONGKONGI SZUPERSZERKENTYÜK ... Teli lesz a Télapó puttonya ünnepi dísz. ben az egri Széchenyi utcai édes­ségbolt kirakata Bőséges a választék a Heves Megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Válla­lat 1402.es számú áru- dájában (lent) lrAnyu, odanézz, Mikulás bácsi” — mutat a karon ülő szőke csöppség az áruház polcaira. Színes a kavalkád, kis Télapó, nagy Télapó, kö­zepes, dobozos, zacskóba csomagolt, műanyag, szánon utazó, gyalog lépkedő — egy­szóval minden méretben, for­mában felsorakozik itt a de­cember 6-i választék. Eger utcáit járva bizonyára a leg­többen észrevették már, hogy az édességboltok egyik ki­rakatát csak ilyen jellegű áruk töltik meg, s az egyéb üzletek polcain is ott a ren­geteg, piros papíros csoko­ládéfigura. A Télapó-ünnepség közel van, s nincs messze már a karácsony sem. Hogyan ké­szül fel megyénk cukorkák, élelmiszerek és játékok te­kintetében e két eseményre — ezt kérdeztük meg né­hány áruházban, kereskedel­mi vállalatnál. — A mikulási választék már a polcokon van — mondja Szentpéteri Gyuláné, a Belvárosi ABC egyik ve­zetőhelyettese. — A szalon­cukrok közül is érkezett már néhány, zselésből ötven ki­logramm, konzum már- tottból száz, csokoládés desz- szertből ugyanennyi. Ez csak töredéke a megrendelt meny- nyiségnek, december köze­péig ugyanis 3150 kilóra szá­mítunk. Lesznek újdonságok is ezek között, például a vaj karamella-szalon, ilyet tavaly kaptunk először, s akkor is nagy sikert aratott, a Fagyöngye, az Aranyág és a Rumos mazsola elnevezé­sű cikkek — ezeket még mi sem ismerjük igazán. — Kielégítő lesz-e a vá­laszték pulykából, libából, malachúsból, virsliből, egy­szóval az ünnepi asztal alap­anyagaiból? — Ebben biztosak lehet­nek a vevők — kapcsolódik a beszélgetésbe Kotán Im­révé eladó. — December második hetében már a fa­gyasztópultokra kerülnek a szárnyasok, és az egyéb hús­félékből is színvonalas, egyenletes lesz a kínálat. — Vehetünk-e banánt, fü­gét az év utolsó hónapjában? — Ezt sajnos mi sem tud­juk. Egyelőre úgy tűnik, hogy ha lesz is, jóval keve­sebbet kapunk, mint tavaly. A déligyümölcsök közül csak a narancs és a grapefruit a „biztos áru”. A boltban tett séta után felhívtuk Gyöngyösön Hor- nyák Miklósnét, a Heves Megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat áruforgal­mi osztályvezető-helyettesét. Megerősítette azt, amit a Belvárosi ABC-ben tapasz­taltunk, és elmondta, hogy a megye többi árudájában is hasonló a helyzet — a mi­kulási teríték bőséges és esztétikus. A szaloncukorról, húsféleségekről azonban még nem tudott pontos adatok­kal szolgálni, ezek szállítá­sát csak az elkövetkező he­tekben kezdi majd meg a vállalat. A Dobó téri játéküzletben a vásárlási láznak még csak a szele sem csap meg. Egy nagymama kinézetű nénike, fiatal házaspár, egy terhes kismama és egy középkorú anyuka válogat. Az ifjú pár éppen azon morfondírozik, hogy a kisebb, avagy a na­gyobb szánkót ajándékoz­zák-e gyermeküknek, végül — mivel az árak közötti kü­lönbség nem számottevő — az utóbbi mellett döntenek. A középkorú anyuka egy 1600 forintos távirányítós autót nézeget, próbálgat, majd megvesz kettőt belőle. Minden van itt, ami egyéb­ként is szokott lenni, társas­játékok, babák, macik, lo­gikai fejtörők, kisautók, nagyautók, ami csak egy gyerekszobában elfér. Ami­kor kifejezetten ünnepi já­tékokról érdeklődtünk, a fia­tal eladó csak annyit mon­dott, egyelőre még nem ér­kezett ilyen, nézzünk be ta­lán a jövő héten. — Az idén kevesebb ke­ret jut tőkés import árura, mint eddig — tájékoztat Oláh Kálmán, a Heves Me­gyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat kereskedel­mi igazgatóhelyettese. — En­nek ellenére legalább any- nyi, vagy ha lehet, még na­gyobb . lesz a választék. — Hogyhogy? — Más forrásoknak — például a Triálnak, a Dél- kernek — köszöbhetően. A játékok jelentős hányada bel­földi, s az importáru egy része is megérkezett már. Szokásunkhoz híven az idén is rendezünk karácsony előt­ti vásárokat. Egerben pél­dául a Mágnes Aruház föld­szintjén, Gyöngyösön pedig a Helyőrségi Művelődési Ott­honban. Ez utóbbin igazi csemegék is a pultokra ke­rülnek, például hongkongi távirányítós elemes autó, be­szélő mackók, olyan járómi­kulások, amelyek lépegetés közben még csengetnek is. Ezeket a helyszínen kipró­bálhatják majd a szülők, gyerekek. A felsorolt áruk az igényesebbeket elégítik k!i, s ennek megfelelőek az áraik is. De természetesen kaphatók lesznek a már meg­szokott, hagyományos cik­kek. Vállalatunk játékkész­lete — amelyet az egri, gyön­gyösi, -hatvanig üzleteinkben,, valamint á -vásárokon áru­sítunk----; közel 15 millió fo­r int értékű. A kereskedők tehát úgy érzik, nyugodt szívvel áll­hatnak az elkövetkező hó­nap elébe. Az ünnepi kör­kép viszont csak úgy lesz teljes, ha az év végére a vásárlók is ugyanilyen elé­gedetten ülnek majd a fe­nyőfa alatt, a karácsonyi asztalok mellett. Doros Judit Vásárlók az egri Dobó téri áfész-boltban (Fotó; Tóth Gizella) NOVEMBER 17.: DOHÁNYZÁS- MENTES NAP Közös füstölgés a füstről A dohányzás története talán akkor kez­dődött, amikor az ősember használni kezdte a tüzet. B. Gajdon Nárcisz szakértő sze­rint: „a természeti népek a füstnek mágikus hatást tulajdonítottak, amelyet gyógyító, vallási szertartásaikon bódító füvek, leve­lek égetésével fokoztak”. Az amerikai indiá­nok nemcsak szívták vagy rágták a do­hányt, hanem ünnepeiken közösen égették is. Tőlük vettük át a szokást. Rövid idő alatt elterjedt egész Európában. Divat lett; használták gyógyszerként és élvezeti szer­ként. Érdekes, hogy hamar ismertté vált: a dohányosoknak rosszabb az étvágya. A 30 éves háború hadvezérei, — hogy csök­kentsék az élelmiszeradagokat — kötelezővé tették a katonák számára a dohányzást. „Férfias" viselkedéssé lett a pipázás, majd a cigarettázás. Korunk felgyorsult civilizá­ciós társadalmi és gazdasági változásai fe­szültségeket és alkalmazkodási zavarokat okoznak, amelyek ellensúlyozására az em­bér rágyújt. Hazánkban közel 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő számban — dohányoznak. Mit tudunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük meg dr. Bottá Adám főorvost, az Országos Egészségneve­lési Intézet főigazgatóját. — Főorvos úr, engedjen meg egy személyes kérdést: ön dohányzik? — Nem, és ezt ajánlom valamennyi honfitársamnak. Ha a dohányra kiadott ősz- szegeket nézzük, akkor lát­juk: csak az alkoholra köl­töttünk többet. A kiskeres­kedelmi forgalomban 1984- ben 14 milliárd 46 millió forintot költöttünk dohány- termékek vásárlására. Ez az összeg az akkori egészség- ügyi kiadások 56 százaléka, s a szociális juttatások több mint kétszerese volt. Ha­zánk az egy főre eső fo­gyasztásban a világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét régen a mértéktelen fo­gyasztásban látták. A kró­nikus betegségek kialakulá­sában vezető szerepét az elmúlt évek tudományos ku­tatásai bizonyították. A Egészségügyi Világszervezet 1970-ben megállapította, hogy a fejlett országokban az ideiglenes és tartós mun­kaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a dohányzás. Évente körülbe­lül egymillió ember esik ál­dozatul e szenvedélynek. Bizonyított szerepe van a tüdőrák kialakulásának 90 százalékában, a szívinfark­tusban, a meddőségben és a kis súlyú magzatok születésé­ben is. — A dohányzás felelős továbbá a kényszerűen do­hányfüstös környezetben élők, ezek között is az ön­védelemre legkevésbé képe­sek: a méhen belüli magza­tok, csecsemők, a gyerme­kek és a dohányosok vérét kapó betegek passzív károsí­tásáért. — Nyilvánvalóan a tár­sadalom egyik feladata, hogy megőrizze állampolgárainak egészségét. Mi tehát a te­endő? — Az Egészségügyi Vi­lágszervezet, amelynek ha­zánk is tagja — 1978-ban Alma-Atában hirdette meg az „Egészséget mindenki­nek 2000-re” programot. E szerint egyik feladatunk az egészséges életvitel kialakí­tása. Vállaltuk azt — az eu­rópai tagállamokban 2000-ig —. hogy a dohányosok szá­mát a lakosság 20 százalé­kára csökkentjük. Tehát Magyarország közel 4 millió dohányosa közül kétmilliót kellene leszoktatni az ezred, fordulóra. Természetesen ez sokrétű társadalmi össze­fogást igénylő feladat. Eh­hez készített az Országos Egészségnevelési Intézet „Dohányzás — Egészség” címmel programtervet. Cél­jaink: a rászokás megelőzé­se. a nemdohányzók védel­me. és a dohányzásról való leszokás segítése. — Manapság sokat beszé' lünk programokról. Ez csak akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk. — Igen, feldataink na­gyok és sokrétűek. Elsősor­ban olyan közhangulatot és közerkölcsöt kell teremteni, amely a dohányzást elítéli. Mozgósítanunk kell a la­kosságot, nemcsak a do­hányzás csökkentésére, ha­nem a passzív ártalmakkal szembeni önvédelemre is. Fontos feladatunk, hogy a meglévő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket és szabályozókat felülvizs­gáljuk, és újabbakaLdolgoz- zunk ki. Mindez azonban nem feledteti, hogy szüksé­ges a rászokás megelőzése, a leszokás segítése; egyszóval minden olyan ismeret, amely egészséges életvitelhez vezet. Természetesen nem' mondha­tunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohányipari termékek jussanak a leszok­ni képtelenek kezébe. A felsorolt feladatok az ország valamennyi intézmé­nyét politikai, társadalmi és tömegszervezetét, vezetőit, egyaránt érintik. R. L. BOLDOGf SIKER: Egyet fizet-hármat kap...! A megyei népfront 'bi­zottság még az év elején némi anyagiakat biztosí­tott arra a célra, hogy a községben nagyobb szabású fásítási akciót lehessen ki­bontakoztatni. Ez az összeg magában kevés volt, de arra mindenképpen elegen­dő. hogy kedvet ébresszen mind a tanácsvezetés ille­tékeseiben. mind a lakosság körében a parkosításra, fá­sításra. Boldog szebbé té­telére. A májusi tanácsülé­sen akciót is hirdettek, mi­szerint a helybéli háztulaj­donosok, amennyiben egy facsemetét kifizetnek, to­vábbi kettőt ingyen kapnak hozzá, ha közterületen, te­hát házuk, telkük előtt ül­tetik el. A fő cél ezzel az utcák egységes képének ki­alakítása volt, továbbá a gyümölcstermesztéshez kí­vántak ösztönzést adni a ta­nács illetékesei. Természetesen maga a ta­nács is zsebbe nyúlt, és pe­dig százezer forint erejgig. amely összeget csemetevá- sárlásra irányoztak elő, len­dületet adva a mozgalom­nak. Az összegből ezer gyü­mölcsfát tudtak vásárolni, fokozatosan juttatva el a helybélieknek, de futotta a pénzből - díszcserjére is, amelyeket főként a község parkjaiba szántak, mivel ezekben a növényzet elöre­gedett. És e pillanatban már a finiánél tart az ak­ció! Lékóné Tóth Irma vb- titkár ugyanis elmondotta, hogy tavasz ótta az összevá­sárolt csemeték, díszcser­jék jó nyolcvan százalékát a lakosság már földbe jut­tatta, és mivel engedi az idő, a most kezdett hajrá eredményeként november végéig befejeződhet az ak­ció. Erre igencsak biztosíték, hogy a községbeliek közül rendre kopogtatnak facse­metékért a tanácsházán azok is. akiknek eddig a telepítés eszükbe sem jutott, vagy nem tulajdonítottak fon­tosságot a mozgalomnak. Boldog tanácsvezetése te­hát elismeréssel könyvelhe­ti el, miszerint jól sáfárko­dott a megyei támogatással, ugyanakkor saját erőforrá­sát is olyan célra használ­ta fel, amely egybeesett a lakossági igényekkel. (m. gy.) Az OENI dohányzásellenes plakátja (KS)

Next

/
Thumbnails
Contents