Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kádár János belgiumi tárgyalásai Kádár János belgiumi látogatás során a szállásán találkozott Jacques Delors-sal, az EGK bizott­ságának elnökével (jobbról a második) és Willy de Clercq.kel, a bizottság külkapcsola- t okért fele­lős tagjával. (jobbról az első) (Népújság- telefotó: MTI — KS - Manek Attila) Példaképek Amikor t’a Nándor és Gál József a Szent Jupát nevű hajóval világkörüli útra indúlt. jómagam is — gondolom sok-sok hon­fitársammal együtt — fö­lösleges erőfitogtatásnak, elnézést a kifejezésért hü­lyeségnek tartottam pró­bálkozásukat. Ugyan­ilyen véleményem volt a különböző Himalája-ex- pedíciókról is. Hogy mi­ért? Ma már nehéz lenne csokorba gyűjteni, a múlt­ból előhalászni azokat a komponenseket, amelyek miatt így vélekedtem. De egyet-kettőt mégis érde­mes megemlíteni. így például: mi értelme van a Földet körülhajózni, a Hi­maláját megmászni, ami­kor ezt már többen is megtették? Milyen hasz­not jelenthet számunkra ez a vakmerőség, amely akár tragédiával is vég­ződhet? Aztán hazatért a Szent Jupát. s legutóbb a hegy­mászók is sikerrel jártak. De nemcsak emiatt válto­zott meg a róluk alkotott véleményem, hanem első­sorban azért, mert a saj­tó, a rádió és a televízió híradásaiból egy olyan képet kaptam, amely nem egyszerű erőfitogtatásnak tünteti fel vállalkozásukat, hanem heroikus, jellemet próbáló küzdelemnek, amit az ember a termé­szettel vív. Napjainkban szeren­csére vagy sajnos? — el­szoktunk az ilyesmitől. A legtöbben a munkahely és az otthon nyugalmát tart­ják mindenekfölöttinek. Lefitymálva beszélnek azokról, akik nem ilyenek, akik többre vágynak, ne­tán másfélét akarnak. Természetesen ez a szemlélet nemcsak a föld­rajzi utazókkal kapcsolat­ban tapintható ki, hanem, a társadalmi, gazdasági és a kulturális élet területein is. Hiszen akadt-e sok olyan szakember, aki nem furcsállotta volna évekkel ezelőtt azokat a törekvé­seket. amelyeket például a győri Rábában, a Bá­bolnai Állami Gazdaság­ban, netán a Taurus Gu­migyárban végeztek a korszerű termékszerkezet kialakítása, a hatékony foglalkoztatás megvalósí­tása érdekében. Ugyancsak egy korszerűbb szemlélet vezette azokat is, akik a képviselői és tanácstagi választások során keresz­tülvitték a kettős, illetve a többes jelölés bevezeté­sét. Nyugodtan kijelenthet­jük: az élet nem a kételr kedőket. az aggályoskodó- kat, nem is a demagógo­kat igazolta, hanem azo­kat. akik képesek voltak megfejteni századvégünk rejtélyeit, s ezek jóvoltából gazdagabbá, színesebbé, igazságosabbá tenni min­dennapjainkat. Egy kicsit mindannyian félünk az újtól, ezzel együtt a jövőtől is. Ezért szolgál­hatnak példaként a cikk­ben említett személyisé­gek. Természetesen ezzel nem azt akarom sugallni, hogy holnaptól mindenki kerülje még a Földet egy halászladikkal... Homa János Kádár János, aki Baldvin király és a belga kormány meghívására vasárnap Brüsz. szelbe érkezett, hivatalos programját megelőzően va­sárnap este szálláshelyén megbeszélést folytatott a Kö­zös Piac két vezetőjével, Jacques Delors-sal, az EGK Bizottságának elnökével és Willy de Clercq-kel, a Bi­zottság nemzetközi kapcso­latokért felelős tagjával. Esz­mecseréjük központjában a KGST és az EGK tagorszá­gai, illetve Magyarország és az EGK közötti kapcsolatok alakulása állt. Megelégedés­sel állapították meg, hogy a javuló politikai légkör Eu­rópában új lehetőségeket te­remt az együttműködés fej­lesztéséhez. Hangsúlyozták: mindkét fél érdekelt a Ma­gyarország és az EGK kö­zötti átfogó megállapodás­ban, s a hosszú távú keres­kedelmi és gazdasági együtt­működésben, amely a köl­csönös előnyökön és a nem­zetközi kapcsolatok elismert elvein épül. Kádár Jánost hétfőn kora délelőtt ünnepélyesen fogad­ták az Egmont-palota dísz­udvarán. A palotát és kör­nyékét magyar és belga nem­zeti zászlókkal díszítették. A szálláshelyről, a királyi kas* télyhoz tartozó Stuyvenberg-' palotából érkező Kádár Já­nost Wilfried Martens mi­niszterelnök fogadta. Kölcsö­nös üdvözlések után a kato­nazenekar eljátszotta a ma­gyar és a belga Himnuszt, majd Kádár János fogadta a kivonult katonai egység pa­rancsnokának jelentését és vendéglátója kíséretében ellé­pett a tiszteletére csapat- zászlóval felsorakozott ka­tonai díszegység előtt. Az ünnepélyes fogadtatás után Wilfried Martens ven­dégét az Egmont-palota ta­nácstermébe kísérte, és mind­járt meg is kezdődött Kádár János és a belga kormány­fő hivatalos tárgyalása, va­lamint az általuk vezetett delegációk munkamegbeszé­lése. A szívélyes, nyílt légkörű tárgyaláson mindkét fél hang­súlyozta. hogy sürgető és az emberiség számára létfon­tosságú egy békés, biztonsá­gosabb világ, amely a nuk­leáris és más tömegpusztító fegyverek leszerelésével, a. fegyverzetek lehető legala­csonyabb szintjén létrejövő erőegyensúlyával teremthe­tő meg. Megelégedéssel szól­tak a kelet—nyugati viszony­ban. a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatában tapasztalható kedvező változásokról. Üd­vözölték, hogy elvi megálla­podás született a közepes és rövidebb hatótávú núkleá- ris fegyverek európai fel­számolásáról szóló egyez­mény aláírására. Kifejezték reményüket, hogy Gorbacsov főtitkár és Reagan elnök de­cemberi találkozója, az első konkrét leszerelési egyez­mény ösztönzést ad a továb­bi nagy fontosságú fegyver- zetkorlátozási tárgyalások­hoz, az európai leszerelési folyamat gyorsításához. A tárgyaló felek megelé­gedéssel állapították meg. hogy a magyar—belga kap­csolatok rendezettek, a köl­csönös érdekek alapján jól fejlődnek. Üdvözölték a po­litikai párbeszédnek az utób­bi években tapasztalt kitel­jesedését, amely kedvezően járul hozzá a nemzetközi légkör javításához, a biza­lom erősítéséhez és további lehetőségeket teremt a két ország közötti együttműkö­dés fejlesztéséhez. A felek tovább kívánják szélesíteni az ipari kooperációt a ma­gyar és belga vállalatok kö­zött, szorgalmazzák Vegyes vállalatok létesítését és bel­ga cégek részvételét a ma­gyar gazdaságszerkezet át­alakítási programjában. Hangsúlyozták, hogy tovább kell kutatni az együttműkö­dés korszerű formái meg­teremtésének lehetőségeit. Kifejezésre juttatták, hogy tovább munkálkodnak a kul­túra, az idegenforgalom fej­lesztésén és az emberi kap­csolatok előmozdításán. A tárgyaláson részt vett dr. Várkonyi Péter külügy­miniszter, Gecse Attila és Karvalics László, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettesei. Bar- tha Ferenc, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Tit­kárságának vezetője és dr. Németh József, Magyarország brüsszeli nagykövete. A bel­ga küldöttség tagja volt Leo Tindemans külügyminiszter. Theo Lansloot, a miniszter- elnök külpolitikai tanácsadó­ja, Frans Roelants külügy- . minisztériumi főtitkár, Georges ua« Der Epst, a külügyminiszter kabinetfő­nöke, Jan Hollants van Loocke. Andre Rahir, Ro­bert Guillot-pingue politikai főigazgatók, báró Wleeschau- tver meghatalmazott minisz­ter és Mauriee t. M. Vaisiere. a Belga Királyság budapes­ti nagykövete. Kádár János hétfői, szí­vélyes légkörű találkozóján Jean Debraigne-el, a Kép­viselőház és Edward Lee- mans-szal. a Szenátus el­nökével megállapították, hogy a törvényhozók közöt­ti kapcsolatok fontos, ösz­tönző szerepet töltenek be az államközi együttműkö­désben, a népek közötti bi­zalom és megértés erősíté­sében. A belga parlamenti kép­viselők és a magyar delegá­ció tagjai között kötetlen beszélgetés alakult ki. Délben a képviselőház és a -szenátus elnöke ebédet adott Kádár János tiszteletére. Kádár János hétfőn, hi­vatalos belgiumi látogatá­sának első napján délután a belga gazdasági és pénzügyi élet 30 kiemelkedő szemé­lyiségével találkozott, köztük a Belga Nemzeti Bank kor­mányzójával, más nagy bel­ga pénzintézetek igazgatói­val, a Belga Vállalkozók Szövetségének elnökével, egyesülések és Magyarország­gal kapcsolatban álló vál­lalatok vezetőivel, továbbá a belga gazdasági élet olyan személyiségeivel, akik ta­valy az Albert herceg és Herman de Cro külkereske­delmi miniszter vezette ma­gas szintű küldöttség tag­jaiként hazánkban jártak és tárgyaltak. A meghívottakat Virgine Plas asszony, a Belga Kül­kereskedelmi Hivatal alelnö- ke mutatta be, majd Jacques Godot, a Belga Nemzeti Bank kormányzójának kö­szöntője és Kádár János üd­vözlő szavai után igen szí­vélyes légkörű, kötetlen be­szélgetés alakult ki. Az MSZMP főtitkára re­ményét fejezte ki, hogy a kölcsönös érdekek alapján a belga pénzügyi és üzleti kö­rök a jövőben aktívabban vesznek részt a kétoldalú gazdasági kapcsolatok épí­tésében. A találkozón élénk véleménycsere alakult ki az együttműködés új formai­ban — mindenekelőtt a vállalatok közötti kooperá­cióban, a közös vállalatok alapításában — rejlő, kiak­názható lehetőségekről. Kádár János a délután folyamán szálláshelyén, a Stuyvenberg-kastélyban ta­lálkozott Guy Spitaels-szal, a Belga Szocialista Párt (vallon), majd Karel van Miert-tel, a Belga Szocía­iFolytatás a 2. oldalon) Németh Károly Brazíliában Németh Károly. az El­nöki Tanács elnöke magyar idő szerint hétfőn délután, hivatalos látogatásra Brasi- liába érkezett három dél­amerikai országot érintő út­jának első állomására. A brazíliai légierő külön- gépe magyar idő szerint 16.30 órakor landolt a bra­zil főváros katonai repülő­terén. A gépből kiszálló Né­meth Károlyt és feleségét Jósé Sarney brazil köztár­sasági elnök és felesége, valamint Abreu Sodre kül­ügyminiszter köszöntötte. Az Elnöki Tanács elnöké* nek fogadtatására megje­lent a brazil kormány va­lamennyi minisztere. A ma­gas rangú magyar vendéget 21 díszlövéssei fogadták, majd a két államfő a ma­gyar és a brazil Himnusz el­hangzása után ellépett a fogadására felsorakozott díszzászlóalj előtt. Ezt kö­vetően bemutatták Németh Károlynak a brazil kormány tagjait, Sarney elnöknek pedig az Elnöki Tanács el­nökének kíséretében megje­lent Veress Péter külkeres­kedelmi minisztert, dr. Bá~ nyász Rezső államtitkárt, a Tájékoztatási Hivatal elnö­két, dr. Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettest, dr. Dobóczky István mezőgaz­dasági' és élelmezésügyi miniszterhelyettest. Kört­t’élyex István ipari minisz­terhelyettest, Sütő Gábor, hazánk brazíliai nagyköve­te Brasil iában csatlakozott a küldöttséghez. A vendég­látó és vendége még a re­pülőtéren megtartotta első rövid megbeszélését. A magyar—brazil tárgya­lások első eredményeként hétfőn este együttműködési megállapodást írtak alá a Magyar Távirati Iroda és a brazil EBN-hírügynökség közölt. A szerződés hír- és fotócserét. technikai együtt­működést és a tudósítók munkájához nyújtott köl­csönös támogatást irányoz elő. Az MTI első ízben kö­tött ilyen megállapodási egy dél-amerikai hírügy­nökséggel. A szerződést magyar részről Pálos Tamás, az MTI vezérigazgatójának első helyettese, brazil rész­ről pedig Luiz Recena Gras~ sí, az EBN ügyvezető elnö­ke írta alá. az ünnepélyes aktuson megjelent Bányász Rezső államtitkár, a kor­mány Tájékoztatási Hivata­lának elnöke és Paulo Bros- sard de Souza Pinto brazil igazságügyi miniszter. Németh Károly és Jósé Sarney magyar idő szerint késő délután hivatalos meg­beszélést lartott a brazil köztársasági elnökségen, a Planalto-palotában. Közlemény a Minisztertanács és a SZOT képviselőinek november 16-i találkozójáról Hétfőn a Parlamentben Grósz Károlynak, a Minisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének veze­tésével megbeszélést tartottak a kormány és a SZOT kép­viselői. A találkozón az 1988. évi népgazdasági terv és költ­ségvetés főbb előirányzatairól, a gazdálkodás feltételeinek alakulásáról, a lakosság, a dolgozók élet, és munkakörül­ményeit érintő fontosabb kérdésekről, valamint a kormány és a szakszervezetek munkájában jelentkező egyéb idősze­rű feladatokról cseréltek véleményt. A gazdaság általános helyzetét, az 1988. évi feladatok ter­mészetét illetően mindkét részről hangsúlyozták: csak a kormány programjában körvonalazott stabilizációs gazda­ságpolitika következetes megvalósítása, az ehhez szüksé­ges társadalmi légkör kialakítása teremtheti meg a felté­teleit a nehéz gazdasági helyzetből történő kilábalásnak, az ezt követő társadalmi-gazdasági kibontakozás megalapozá­sának. O A stabilizációs program fő követelményeinek érvé­nyesítése már az 1988-as terv és költségvetés kiala­kítása során is nélkülözhetetlen. A szakszervezetek vezetői is alapvető fontosságúnak ítélik, hogy 1988-iban érdemben mérséklődjenek a külső és belső pénzügyi egyensúlyi prob­lémák. ne növekedjen az elmúlt években tapasztalt mér­tékben az ország konvertibilis valutákban fennálló adós­ságállománya, csökkenjen a költségvetés hiánya, megfele­lő összhang alakuljon ki a jövedelemtermelés és a belföldi fogyasztás, felhasználás között. E követelmények érvényesítése számos területen jelentős terheket ró a vállalatokra, a lakosságra és a költségvetés­re egyaránt, és mind a közösségi, mind a lakossági fogyasz­tásban lemondást; áldozatot igényel. Ez azonban csak ek­kor találkozhat a társadalom megértésével, ha az átcsopor­tosított források fejlesztésre történő felhasználása valóban szelektív lesz és a szerkezetátalakításra irányuló törekvé­sek kézzel fogható eredménnyel járnak. Ezért a konkrét gazdaságszervező munka során bővíteni kell a jól gazdálko­dó szervezetek mozgásterét. A szakszervezetek támogatják a kormány azon törekvé­sét, amely a gazdaságtalan termelés visszaszorítására, a szükséges szerkezetváltás előmozdítására irányul. Mindemel­lett határozottan igénylik az e folyamattal együtt járó konfliktusok lehetséges legkisebb szintre szorítását. Ennek részeként szükséges a várható munkaerőmozgás körülte­kintő felmérése, a felmerülő foglalkoztatási gondok meg­nyugtató kezelését szolgáló eszközrendszer működtetése, ha kell, kiegészítése. Az egyes területeken esetleg jelentkező foglalkoztatási feszültségek eltérő módon érintik a társadalom különböző rétegeit. Ennek sorában megkülönböztetett módon kell ke­zelni az ifjúsági foglalkoztatás kérdéseit, törekedve az eh­hez szükséges eszközök megteremtésére. A kormány nagy jelentőséget tulajdonít a szerkezetvál­tást kísérő folyamatok megfelelő keretek között tartásá­nak. ezérit kész megvizsgálni a szákszervezetek konkrét javaslatait, figyelemmel az egyes társadalmi rétegek elté­rő helyzetére, az ifjúsági foglalkoztatás különösen fontos szempontjaira. © A találkozó résztvevői nagy figyelmet fordítottak az életszínvonal, az életkörülmények várható alakulá­sára. A kormány képviselői kifejtették, hogy » stabilizáció követelményeinek megfelelően 1988-iban elkerülhetetlen a reálbérek csökkenése. (Folytatás a ?• oldaton)

Next

/
Thumbnails
Contents