Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-16 / 270. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 16., hétfő i Túlfogyasztás vagy túlköltekezés? Olvasom a rangos folyóirat rangos szerzőjének tanulmányában : „A lakosság 1985— 1986. évi többletfogyasztása miatt olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek a fogyasztást mind 1986- hoz, mind a jóváhagyott 1987. évi tervhez képest mérséklésre késztetik.” S olvastam az elmúlt hónapokban iöbb, éhhez hasonló és kategorikusan fogalmazott megállapítást, s ezekből csakis arra következtethetek, hogy az ország minden gondjának, bajának legfőbb — de leg. alábbis egyik legfőbb — oka. hogy a tervekhez és a józan mértékletességhez képest a személyes fogyasztásom mértéktelen. Ha meggondolom. hogy mint „bérből és fizetésből élő” havonta, a KSH megállapítása szerint, mindösz- sze 6084 forint bérből, illetve és legfeljebb csak 6412 forintnyi keresetből élek. akkor ugye aligha lehetséges annyi anyagi erőm. amennyi a mértéktelennek ítélt túlfogyasztásomhoz elegendő lenne. Ha azt is meggondolom, hogy a má- scd-. harmad- és negyedállások. a mellékfoglalkozások. a külön munkák, az eseti munkavégzéssel kapcsolatos szerződések. a vgmk-zások. egyszóval a ..keresetkiegészítő többletjövedelmek” hajszolásának korszakában ez a bizonyos többletjövedelem — és megszerzésének lehetősége — nagyon sokaik számára még mindig elérhetetlen, akkor máris nem értem, hogy miből finanszírozná e sokaság, a rájuk is érvényesített ..túlfogyasztást”; s egyáltalán: vajon lakossági méretekben általánosíthatók-e a túlfogyasztással kapcsolatos vádak? Megkockáztat, vám: aligha . .. De mert — az iménti átlagkereseteket jelző számokra visszagondolva — a kétkeresős család havi összes keresete — KSH-adat! — a 13 ezer forintot sem éri el s ha e családban csak egyetlen eltartottal számolunk is, akkor az egy főre jutó családi jövedelem alig több mint négyezer forint, akkor kérdeznem kell. hogy a hivatalosan ugyan nem publikált. de azért csak-csak számítgatott létminimumnál alig egy ezressel magasabb egy főre számított családi jövedelemből miként futná a mértéktelennek ítélt túlfogyasztásra? Mit tehet — ha egyáltalán tehet valamit — ilyen helyzetben a bérből és fizetésből élő állampolgár? Jövedelmét kiegészítő munka- vállalási lehetőség után néz. no. de azt is olvasom, hogy például a vgmk-kban történő munkavállalás korántsem jár együtt olyan magas jövedelemmel, amit egyébként e munkaszervezetekből kiszorult nagy többség feltételez. Vannak persze más források is. Csakhogy a maszekvilágot nem említeném, mert az ide tartozók aligha lehetnek annyian. hogy személyes fogyasztásuk döntően meghatározná a belső egyensúlyzavart. Az átlagoshoz képest valóban több személyi jövedelmet kasszírozó kisvállalkozásokat meg azért nem említeném, mert egyrészt kemény szigorúsággal adóztatják ezeket, másrészt pedig — s erről is sokat olvasni — túlságosan is magasnak ítélt jövedelmük ellenében valóban magasnak ítélhető teljesítményeket produkálnak. Ha nem ezt tennék, meghalnának . ., A nem második, a hovatovább nem is harmadik inkább már csak valóban fekete gazdaságnak nevezett szférából származó fekete pénzek kasszírozóit meg azért nem említeném, mert e hiénákat többnyire a bérből és fizetésből élők fizetik. (No. persze: „hiénák” ők. valamennyien? Közéjük sorolható például a hálapénzért” ácsingózó pályakezdő orvos is. akinek havi fizetése alig több mint 3000 forint?) Forog tehát a pénz. s lényegében ugyanabban a körben: a szegényes havi bérek, a már-már elviselhetetlen önkizsákmányolással megszerezhető, ám ugyancsak szegényes mellékjövedelmek ,csoportosulnak” át egyik társadalmi rétedből a másikba, aminek következtében amit én nem fogyaszthatok, azt fogyasztja más. S vajon közrejátszik-e a túlfogyasztásban az elmúlt évek beruházáspolitikája, s még inkább a beruházási gyakorlata? Hogy milliár- dok mentek el, és minden haszon nélkül az energeti~ kai beruházásokra, és az energiaigényes ágazatokra, vállalatokra. Éppen abban az időszakban, amikor a világ fejlettebb és megfontoltabban gondolkodó országaiban rémülten menekült a tőke az ilyesfajta befektetési lehetőségeitől. S további milliárdokkal próbáltuk megmenteni — a siker legcsekélyebb reménye nélkül is — a már hosszabb ideje és tartósan veszteséges vállalatokat, sőt, komplett iparágakat. Nem volt-e oka a túlfogyasztásnak — a túlköltekezésnek — a vállalatoknál hosszú évek óta és ma is jellemző készletfelhalmozás, ami persze megint csak — a hiánygazdálkodás miatti — kényszerhelyzet, de gyakorta és általában csakis veszteségeket okozó pazarló pénzköltés. Mindezek csak tanácstalan — ám nemcsak a civil állampolgárnak, de a szakembereknek is gyötrődést okozó — kérdések. Mind- ahányan egyre csak azon töprengenek, hogy igazából mi az oka az egyébként vitathatatlan túlfogyasztásnak. s vajon ez ügyben csakis a lakossági fogyasztás — másképpen fogalmazva: az életszínvonal — drasztikus visszaszorítása jelentheti-e az egyetlen lehetséges megoldást? Vagy, ha nem. akkor netán elképzelhető lenne végre a társadalmi «méretű pénz- gazdálkodás racionalizálásának kikényszerítése; mi több: az anyagi haszonnal együtt járó tőkebefektetések — és nem a közpénzt fogyasztó beruházások — minden lehetséges módon történő szorgalmazása ? A válasz nem lehet kétséges. V. Cs. Eger vízellátása is megoldódik Új üzemigazgatósággal jubilál a vállalat Üi munkahely költözött a régi épületbe. Egerben a Lenin út 142 c épületre kikerült a tábla: Észak-magyarországi Regionális Vízművek Egri Üzemigazgatósága. Maga a vállalat az idén 25 esztendős. az egri telephely azonban 1987. július elsejétől létezik. Igazgatója Simon Lajos régi „vízügyes” több, mint két évtizedig vezette a megyei tanácson a területtel foglalkozó csoportot. Öt kértük. beszéljen a múltról, a kialakulás indokairól, s az egriek feladatairól, elképzeléseiről. — Vállalatunk jogelődje, a Sajómenti Vízművek 1962- ben létesült — mondta Simon Lajos. — Feladata eleinte a terület iparvidékének az ellátása volt. Ez a tevékenység 1970-től lényegesen kibővült, s jelenleg három megyéről, Borsod-Abaúj- Zemplénröl, Nógrádról és Hevesről gondoskodnak. 1920 ember dolgozik itt, akik évi 850 millió forint termelési értéket állítanak elő. Állóeszközértékük országosan is kimagasló. mintegy 5 milliárd forint. — Mi indokolta annak idején a vállalat létrehozását? — Észak-Magyarországon sok települést nem lehet a földrajzi viszonyok miatt helyből vízzel ellátni. Ezért olyan regionális vízmű kellett, amely több településre eljuttatja ezt. Ezen a tevékenységen kívül foglalkoznak a szennyvíz elvezetésével, tisztításával, strandok üzemeltetésével. Melléktevékenységként évi 250 milliós értékben építenek vízműveket, csatornákat, s műszaki tervezéssel is foglalkoznak. — Eddig a már meglévő dolgokról beszélgettünk. Mi változik ezután, hogy az egmmmmmm mmúm mmm EGRI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA EGER. LENIN g 1A2.t. rí üzemigazgatóság is megkezdte munkáját? — Állami igazgatás alá tartozunk, mint szolgáltatók, az Országos Vízügyi Hivatal hatáskörébe. A vállalat vezetése többek között velük egyeztetve hozta létre az új üzemigazgatóságot. Ezt alapvetően vízellátási üzemeltetési problémák indokolták, s az, hogy Eger vízügyi gondjait hosszú távon csak regionálisan lehet megoldani! Ennek oka, hogy nem találtak olyan lelőhelyeket, ahonnan bővíthették volna a készletet. Emellett környékünkön elmaradott a szennyvíztisztítás is, ezt fejleszteni kell. Nagy gondot okozott az is, hogy a vízművek 50 kilométeren túl voltak az irányító központtól, s most így jelentős költségmegtakarításról beszélhetünk majd. Három üzem kerül a hatáskörünkbe. A parádi, a bélapátfalvi és a mezőkövesdi. Kéttöszáz dolgozónk lesz, 100—120 milliós termelést tervezünk. 930 milliós állóeszközértékünkkel. — Ezek szerint egy idő után nem lesznek majd vízellátási gondok a megye- székhelyen? — Azt tervezzük. hogy legkésőbb 1993-ra kiépítjük Mezőkövesden a harmadik egységünket, amely ezt lenne hivatva szolgálni. Ez 600 milliós beruházás, de meg lennének vele oldva Eger gondjai. — Ezenkívül milyen megoldásra váró feladatok állnak az üzemigazgatóság előtt? — 1990—91-re szeretnénk orvosolni a parádi szennyvíztisztítási gondokat. Ehhez előreláthatóan 56 millió forintra lesz szükség. Elképzeléseink szerint fejlesztjük a népszerű bükkszéki strandot is, a munkálatok jövő(Fotó: Perl Márton) re indulnak, s negyvenmillió forintot igényelnek. Természetesen emellett meglesznek a mindennapi munkák is, hiszen január elsejétől 23 települést, illetve üdülőterületet látunk el vízzel. Hogy az egri üzemigazgatóságra milyen nagy szükség van. arról Szőke József műszaki vezető szavai is meggyőztek. aki a beszélgetés közben érkezett meg az irodába. Elmondta, hogy ha valamelyik megyei községünkben nem volt víz, a vezetők azonnal Egerbe telefonáltak, ám onnan természetesen még a miskolci vagy salgótarjáni központot kellett hívni. Innen aztán ugyanilyen úton jutott vissza a hír. Az új egri létesítmény ezt a nyakatekertséget is megszünteti majd .. . Kovács Attila Elkészült a MO-ás autópálya- körgyűrű első hídja Elkészült a leendő MO-ás. autópálya-körgyűrű első hídja, amely a Kecskemétre vezető 50-es utat íveli át Budapest határában. A terhelési próbák is megtörténtek, ám a 60 méter hosszú, 12 méter széles hídon egyelőre csak az építők járművei közlekedhetnek; ez számottevően megkönnyíti munkájukat, ugyanis ezentúl nem kell gépeikkel átjárniuk — a forgalmat is akadályozva — az 50-es úton, folyamatosan dolgozhatnak. A készülő MO-ás autópályán még 12 közúti híd épül. A munkák megfelelő ütemben haladtak: az M5-ös autópálya és a Dunaharaszti közötti 7 kilométer hosszú szakaszon a gépek eddig 200 ezer köbméter földet mozgattak meg, s dolgoznak a budai oldalon, Nem az iskolának.. Hóekék készültségben Egymás mellett felsorakozva, készültségben várják az első havazást a hóekék, a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat XI. kerületi Budafoki úti telepén. Idén először állnak munkába az igen nagy terjedelmű és erejű Kraz munkagépek, valamint az egy helyben is megfordulni képes kis hóekék. A képen: Hamál László felkészíti munkagépét (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter — KS) Az egyik vállalatnak szerszámkészítőkre volt szüksége. Jelentkezett is rá szerszám- készítő szakmunkás kifogástalan papírokkal, megnyugtató szakmai gyakorlattal. Bérigénye is ennek megfelelő volt. de a vállalat nem garasoskodott. Csak még egy kis próbafeladatot adott: a jelentkezőnek egy egyszerű szerszám rajza alapján meg kellett volna mondania, hogyan fog hozzá az elkészítéséhez. Ám ekkor kiderült, hogy a szerszámkészítő szakmunkás korábban sohasem dolgozott rajz alapján. A fenti esetben nem jött létre a munka- viszony. Az egyik épületasztalos-ipari vállalat szakmunkását azonban boldogan vitte el magasabb fizetéssel egy közeli téesz-üzem karbantartó asztalosnak. „Fel- akadhatott a szemük, amikor volt dolgozónknak először kellett kézbe vennie a karbantartó munkáknál nélkülözhetetlen gyaíut — meséli a vállalat igazgatója. — Mert látni ugyan látta nálunk a tanulóévek alatt ezt a szerszámot, használnia azonban nem kellett. A mi technológiánkhoz ugyanis nem volt rá szükség”. Vajon milyen szakképesítést kívántak meg attól az asszonytól, akire egy budapesti árubemutató terem vezetését bízták? Bár nem is szakképesítésen, csak józan mérlegelésen múlik, hogy ne vállalkozzék az ember olyan bemutatóteremben élelmiszer-kiállításra. ahol nincs hűtővitrin, ö vállalkozott. Képzelheti, hogy festettek a harmadik napon azok a felvágottfélék, amelyeket reggelenként tettek ki a mélyhűtőből a bemutatópultra, hogy aztán este megint visszadugják őket! Igaz, a reklámlehetőségért fizető húsüzemek nehezen tudták megállapítani, mekkora kárt okozott nekik ez a „vásárlási kedvcsináló". Szerszámkészítő, asztalos, bemutatóterem-vezető persze valószínűleg legkevésbé sincs «tisztában a korlátáival, hiszen szak" májukban hosszú évekig, ha nem évtizedekig elfogadták őket teljes értékű munkaerőként, s időről időre bizonyára megkapták az esedékes fizetésemeléseket is. Ami nyilván sohasem szolgált a megelége" désükre. De hogyne elégedetlenkedtek volna, ha soha senki meg nem mondta nekik, hogy voltaképpen még ennyit sem ér a munkájuk. Csak hát éppen másra, jobbra nem alkalmasak. A keserű felismerést föltehetőleg a most következő időszak hozza majd meg És a hiányosságok az esetek nagy részében pótolhatók. Az egyén részéről csupán a hajlandóság kell rá, amit ha más nem. az anyagi kényszer bizonyára meghoz^ De hogy módja is legyen e hajlandóságnak engedelmeskedni, ahhoz már a társadalomnak kell a tanulási alkalmak sokaságát megteremtenie. Az olyan tanulási alkalmakét, amelyek az élet teremtette szükségletek rugalmas kielégítésére készítenek fel, nem pedig a holmi elvont tanuláseszmény szolgálatában állnak. Non, scholae, séd vitae discimus, avagy: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — mondja a latin közmondás, amely ma is érvényes. É. I.
