Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

NÉPÚJSÁG, 1987. november 14., szombat

9»

Bocsáss meg, Madáríjesztő! m

fen*? ■■ztWM.V, ':*>».* fűre. W

í*x*3ez* scxan myv

Az elcserélt cárevics

i '-v y MIKMt. JU&MSZKU

,s,\í« 0:^s ?ss*w>y &íí>sa;> i»*«.««. Vsíííü y>iw TatUs»

á iwgáitteiötian mmi M ^

Són»«. *xW«-oríHs4ít rtfusAgi k*i«*iiä*n v

R«yfe»*» • AUEKSKAfcOft GRÍ8W

Ki vezekel?

ELEM KLIMOV

Az átépítés nehézségei

„Elvesztettük a közönség bizalmát a szürke alkotások áradatával, és azokkal a tehetségtelen próbálkozásokkal, amelyek a mozi megmentését olcsó szórakoztatófilmek révén akarták elérni. Nagyobb önállóságot akarunk adni a tehetséges művészeknek, a nyilvánosságnak több szerepet kell juttatni. A mai szovjet mozinak a legnagyobb hiányossága, hogy sok olyan semmitmondó film készül, amelyik semmi~ lyen. nézőkörben sem számíthat sikerre. Az a fontos, hogy megszűnjön végre a szürke filmek áradata. Az újítások korszaka következett el . . . és egyeseknek meg kell változtatnia foglalkozásukat... Sokan félnek megválni a már megszokottól, a kényelmestől, még ha nem is olyan nagyon jó . . . A legtürelmesebb bírálóink azt vetik a szemünkre, hogy a mozikban még nem látni az alakítás eredményeit, ha csak nem tekintjük annak a dobozokból kivett műveket. Mi megteremtjük a feltételeket, a megfelelő körülményéket, de a megvalósulásig évek telnek el. A ma megkezdett ügy meg. válósítása hosszú és nehéz, sokéves folyamat, évtizedekre meghatározza filmművészetünk útját. A felelősség hatalma'■ Nem szabad hibáznunk ...”

Tizenhat éves késés

A moszkvai Kira Muratova 1934-ben született, elvégezte a moszkvai filmművészeti főiskolát, aztán az odesszai stúdióban kezdett dolgozni, húsz évig azonban különféle kitalált okok miatt alig forgathatott filmet. Most, rehabilitálását követően egy Maugham-elbeszélés megfilmesítésén dolgozik. Két filmjét soha nem mutatták be nyilvánosan, és csak a Filmművészek Szövetsége konfliktus bizottságának döntését követően kerültek a szovjet mozikba. Első nem játszott filmje, a Rövid találkozások, amely a főszereplő Viszockij szereplése és dalai folytán úgy hat, mint egy dacos vers. A második alkotás a Hosszú búcsúzás, most a magyar mozikba is eljut. A film elkészülte után 16 évvel kezdte el hódító útját

Könnyíí-e liatalnak lenni?

A rigai dokumentumfilmesek készítették a Könnyű-e fiatalnak lenni? című filmet. A történet nézőpontja meglepő. Egy kis baltikumi városban egy rockkoncert után a fiatalok szétvertek két vagont, körülbelül 5500 rubel kárt okozva. „Maguk tettek bennünket ilyenné, a kétszínűségükkel, hazugságaikkal" — mondják a film agresszív rongálói. A kiábrándulás, a szembenézés jellemzi a film egészét. Megszólalnak az Afganisztánból visszatért katonák is: például így: Első időben minden nap ittam, hogy felejtsek. Utána tűzoltó lettem. Ez a munka egy kicsit hasonlít az előző életemre ...” A szerzők nem kommentálnak, tényeket közölnek a nyilvánosság és demokrácia szel" lemében.

A szovjet film megújulásának legfőbb bizonyítéka Abuladze remekműve, a Vezeklés. A történetet Andropov rövid pártvezetői tevékenysége idején kezdték forgatni, de csak később, Gorbacsov alatt volt lehetőség premierjére. A film címe a vezeklés mellett gyónást is jelent. A magyar végleges változat az egyes ember vezeklésére irányítja a figyelmet.

Abuladze a filmet a grúz tévé számára forgatta, és egy szinte hihetetlen történetet dolgoz fel. Megesett, hogy egy polgármestert halála után többször is kiástak a földből, elvitték a rokonok házához, mondván: olyan

sok bűnt követett és követ- tetett el, hogy a föld nem fogadhatja be ... Ezt a kiindulópontot használta fel Abuladze, s a konkrét eseményt általánossá emelte. Határozottan rajzolja meg a diktatúrák természetrajzát nem felejtve természetesen a Sztálin alatti törvénysértéseket. Variam, akinek halálával kezdődik a film cselekménye, magába foglalja több zsarnok sajátosságait.

Felismerhetjük Mussolini hevületét, Hitler külső vonásait, Sztálin gondolatait, Be- rija életének mozzanatait. Amikor a szívfacsaróan őszinte film a zsarnokokról beszél, természetesen nem lehet szem elől téveszteni,

hogy a filmrendező Grúziában él, konkrét élményei innen származnak: több alkalommal egyértelműen utal a bizalmatlanság légkörének fokozására. A polgár- mester „nagy érdeme”, hogy barátból ellenséget, ellenségből barátot csinált A bosz- szúálló Ketyevan Barateli, aki egész családját elveszítette Variam uralkodása idején. A bíróság előtt torokszorító részleteket közöl a kegyetlenségekről. A félelem ’jó bizonyítéka Variam néhány nyilatkozata: „nehéz a sötét szobában megfogni a 1 ekete kandúrt. különösen ha nincs is ott, de ha a vezetés és a nép összefog, ha szilárdan szembeszállnak az ellenséggel, akkor is megfoghatják a kandúrt, ha nincs ott”. Az ilyen demagógiának az áldozata Szandro is, a híres festő, mert Variamnak nem ad igazat ésszerűtlen döntéseiben. Látszólag komikus • a letartóztatás magyarázata: „Bombay és London között alagutat ástak a rendszer ellenségei".

Szívfacsaró azonban, hogy emberek ezrei estek az abszurd helyzet áldozataivá. Az eltűntekről nem jön semmi hír csak tönkfa szállítmány érkezik a szomszédos vasútállomásra, amelyekbe a száműzöttek belevésték nevüket. A film legdöbbenetesebb perceit akkor éljük át, amikor a rokonok a reményüket elveszítik — amikor nem érkezik hír a szeretettekről. Ketyevan apja után anyját is elveszti. Fel- nöttként látjuk viszont Variam halála után, amikor az ellentét áthelyeződik a polgármester családjába. Fia hosszas lelkitusa után saját maga dobja egy szakadékba a holttestet, unokája pedig önként lép ki a világból, így vezekel nagyapja bűneiért.

Az idő és a hely alig meghatározó. A rendőrök lovon közlekednek, középkori a páncéljuk, a bírósáe Rubik-kockával játszik. A szürreális látomások, a barokk pompa rendkívül látványossá emeli a filmet. Az utolsó jelenet az örök emberi érték jelképével, a templom-szimbólummal zárul. Kiderül, a Variam utca nem vezet a templomhoz, tehát sehová sem vezet. A templom az evilági biztos hit megtestesítője. Végül a film azt is sugallja, a múltat akkor tudjuk lezárni véglegesen. ha nem magyarázzuk és nem védjük a zsarnok tetteit. Variamat és fiát Avtandil Maharadze olyan zseniálisan alakítja, hogy a néző szinte észre sem veszi, hogy kettős szerepet formál.

★

A Vezeklést 1986 októberében kezdték el forgalmazni kizárólag Grúziában, majd 1987. január 26-án kirobbanó sikerrel mutatták be

Moszkvában is. Október közepéig a szovjet fővárosban csaknem ötmillió nézője volt a filmnek. Nyugaton májusban a Cannes-i filmfesztiválon játszották először, ahol elnyerte a zsűri különdíjat.

Tengiz Abuladze rendező a Vezeklésről: „A hatalomra jutó rossz — ez maga a zsákutca. „Variam kora” annyira abszurd, hogy a filmvásznon csak a fantasztikum kifejező eszközeivel lehetett visszaadni. Ezért gondolom. a műfajra talán „lírikus tragibohózat” lehetne a meghatározás... A szürrealista látomások bemutatása azért fontos, mert nélkülük nem tudtam volna' ábrázolni a korszak abszurditását. Másképp, fehér zongora nélkül, vagy mondjuk Mendelsohn Nászindulója nélkül, továbbá Themisz. az igazság ógörög istennőjének alakja nélkül, akit egy csinos lány jelenít meg bekötött szemmel, kezében mérleggel, szóval mindezek nélkül hogyan is adhattam volna vissza azt a fan'asztikus, már-már hiheteten jelenetet amelyben Szandro festőt vallatják Variam „pribékjei”? Hogyan lehetne átadni a mai nézőnek azt az abszurditást, amelyben az öreg, hősiesen viselkedő és becsületes ai- lampogár iszonyatosan hamis váddal illeti önmagát? A fantasztikumba torkolló abszurd valóság megfelelő kifejező eszközöket követelt. .

feje — a vékonydongájú alacsony kis legény.

Hideg hajnal. A lekaszált réten Boriszka kószál. Mesz- sziről meg lehet ismerni mulatságos, szökdellő járásáról. Átvág egy fiatal fenyvesen, kiér egy lassú folyású kis folyóhoz, elidőzik egy kicsit szakadékos partján, elnézi a tajték hűvös táncát az örvény felétt. Aztán hirtelen meglendíti a lábát, és nyűtt bocskora felivel a levegőbe, belecsobban a vízbe, s belekerülve az örvény néma, lassú forgásába, körözni kezd... A legényke nézi egy darabig a bocskorát, aztán elhatározza, hogy kimenti, leereszkedik a meredek parton, a vízhez, de rosszul lép, megcsúszik, falára esik, és a partba, az agyagba kapaszkodva, lefelé csúszik.

Az agyagba. De micsoda agyagba! Belemélyeszti az ujjait, kiszakít egy csomót, gyúrogatja, kettétöri, újra összetapasztja, nyomogatja, becézi. Zsíros, semmivel nem keveredett élénkszürke, engedelmes és tömör anyag. A keresett, az áhított! Boriszka nem tudta, hogy ez szemre ilyen, senkinek sem tudta volna apróra leírni, mert nem látta soha, de most már biztosan tudja ■— ezt az anyagot kereste.

Késő ősz. A mély gödörben, amelynek falait és fenekét kövekkel rakták ki, vagy húsz mester végzi az utolsó simításokat az agyagöntőformán. Az ingatag pallókon kubikosok sürgölődnek föl-le. Ez a hatalmas lendületű, népes és lármás munka: harangöntés.

Ebben az embersokada- lomban ide-oda rohangál egv alacsony, cingár legényke, ő irányítja a munkát. Sürög- buzog, mindenbe egyszerre kap, parancsokat oszt.

Tél. A fekete, kormos gödör sarkaiban már rég állnak a vastag, magas tölgv- oszlopok, a gödörben készen áll az öntőforma. Az oszlopok közé emelt négy olvasztókemence építését fejezik be. Mindenünnen szánutak vezetnek az építés színhelyére, ezeken hordják egyetlen óriási halomba az olvasztáshoz való ércet.

Űjra tavasz. Éjszaka. A viliódzó lángok bevilágítják a gödröt, benne a harangot. A kemencék körül, mint az ördögök, kormos, fekete arcú mesterek. A gödör felett az olvadó érc mindent elnyomó, fenyegető mormolása hallatszik.

A sötét úton lihegve, botladozva lohol egy sereg hosz. szúruhás ember. Az Andoro- nyikov-kolostor szerzetesei. Legelöl — Rubljov. Zihálva furakodik a gödör széléig, nyugtalan tekintetét végighordozza a munkálatok helyén. Meglátja Boriszkát, aki ott szomorkodik a kemence előtt, és felsugárzik a szeme.

Este. A repedező öntőforma hőséget áraszt a fagyos

levegőbe, amely úgy hullámzik, folydogál fölötte, mint a víz.

Boriszka megszállottan dolgozik. Az óriási, kormos harang ott áll a gödörben, a mesterek a levert forma még langyos cserepein üldögélnek.

És végre felvirrad a rég várt nap. A gödör körül a lankát már kora hajnalban ellepte a nép, és még egyre jönnek, jönnek az emberek. Senki sem akarja elmulasztani a látványosságot, amihez fogható nem sok akad az ember életében.

A mesterek utoljára még átvizsgálják, erősen áll_e minden, ^elszállnak a gödörből, amely már otthonuknál is ismerősebb lett nekik. Boriszka összeharapia elfehéredett száját, és meglendíti a sapkáját.

Száz meg száz kar feszül meg egyszerre, vér tolul az arcokba, kidagadnak az erek. Bonganak, mintahúr az erős kötelek. És nincs egyetlen ember sem a gödörben, sem körülötte, aki közönyös maradna, miközben a harang felhúzását várja. A harangét, amelyhez annyi reménység ' fűződött!

. Boriszka úgy jön-megy, mintha álmodna. Mindenki végzi a maga dolgát, ő pedig tanácstalanul ténfereg a mesterek körül, és mindenkinek útjában van. A köteleket megerősítették, a harangot szilárdan felfüggesztették.

Boriszka keresztet vet. megindul a harang felé és megmarkolja a harangnyelv kötelét.

Izgatott sóhajtás száll el a tömeg fölött, és természetellenes, félelmetes csönd támad..

Lassan meglódul és himbálózni kezd a nehéz harangnyelv. Lendületei egyre szélesebbek, egyre súlyosabbak.

A nagyherceg szoborme. reven ül a nyeregben. A mesterek csupa füllé válva, a földet bámulják, nem néznek a harang felé — a kon- dulást várják. Azt, amiért kerek esztendeig dolgoztak mint a bolondok, tűrve a gyalázást, a megaláztatásokat ettől a megszállott kölyök- től. Boriszka tágra nyitott szemmel követi a harangnyelv lengését, de hirtelen megroggyan a térde, és ő leroskad a földre, a tavaszi sárba.

Hatalmas erejű, mély, tömör hang válik el lassan a megremegő harangtesttől. A második kondulás felébreszti a torony hangjait, amelyek sokféle hangon, egymás szavába vágva, örvendezve köszöntik. Az emberek boldogan hadonásznak, lekapják sapkájukat? és keresztet vetnek a vártemplom kupolái felé. A harang pedig egyre döng-bong, zsongító hangja egyre erősebb, a harangozó pedig egyre lóbálja a súlyos harangnyelvet és teli tüdőből, diadalmasan ordítoz valamit.

Boriszka föltápászkodik a földről, és görcsösen kapkodva a hideg levegőt, elindul amerre a lába viszi. A sokaság utat nyit előtte, örvendezve és hihetetlenül pil- lantgat feléje. A zokogástól rángó kisfiús arcon a felszabadult öröm könnyei csurognak. Boriszka megbotlik — erős karok tartják meg. Sírástól fuldokolva hanyatlik valakinek a füst és férfiverejték szagú melléré. Különös, rekedt hangot hall, csi- títgató, féligérett szavakat:

— Ne sírj, ne sírj. . . Látod, hát sikerült. .. Jó{ van, jól... Látod, milyen jól sikerült minden ... nyugodj meg hát... Jössz-e ... Elmegyünk a Szentháromságkolostorba, dolgozni megyünk . . . Micsoda ünnepnap ez az embereknek!... Mekkora örömet szereztél nekik, és még sírsz ...

Lenin kiemelt fontosságúnak tartotta a filmművészetet, úgy vélte:

Iez korunk népművészete. Az utóbbi

években és hónapokban hasonló hangulat veszi körül a szovjet mozgóképet: megújulásai lendületes, egyre érdekesebb, vonzóbb alkotásokat tekinthetünk meg. Közöttük olyanokat is, amelyek évekig, évtizedekig dobozban várták sorsuk jobbra fordulását. Ezért a szovjet filmek fesztiválja hazánkban különösen érdekes. Ebből az alkalomból Hernádi Ferenc készített számunkra válogatást.