Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1987. november 14., szombat A KISZ HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA A FIATALOKHOZ: Lépjünk—felelősséggel a jövönkért! A fiatalok többsége — köztük te is — nem csak figyelemmel kíséri társadalmunk erőfeszítéseit, hanem tevékenyen keresi a kialakult helyzet megoldását. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az elkövetkező évek hosszú távra megalapozzák az ország társadalmi-gazdasági fejlődését, a mi életkörülményeinket is SÜRGETŐ FELADATUNK A CSELEKVÉS! A szocialista építőmunka során történelmi eredményeket ért el hazánk, de több tényező együttes hatására társadalmi, gazdasági fejlődésünk lelassult, a munkánkban jelentkező gondok nyilvánvalóbbá váltak! Politikai rendszerünk működőképes, de nem elég hatékony. A végrehajtás következetlensége, az ellenőrzés hiánya, a késlekedés, a bürokrácia az össaműködést gyengíti. Komoly veszély hitelképességünk megrendülése, a műszaki fejlődés folyamatairól való lemaradásunk. Társadalmunk fejlődését befolyásoló új értékeink — pl.: a vállalkozások, a szellemi erő hatékonyabb kamatoztatása — ez idáig még nem váltak igazi hajtóerővé. Az ellentmondások gondolkodásunkban és életmódunkban is változtatásokat sürgetnek. Az átfogó korszerűsítés elkerülhetetlen! A párt programja meghatározza a kibontakozás irányait. A KISZ a.1- kotóan vállalt 'részt a program kialakításában, és részt kíván venni annák megvalósításában. Tudjuk, hogy egyetlen lehetséges alternatívánk a szocializmus továbbfejlesztése! A VÁLTOZTATÁSOKRA KÉSZÜLT PROGRAM ÖNMAGÁBAN KEVÉS, összefogásra, a nemzeti program következetes, határozott megvalósítására van szükség. Jogosan vetődik fel benned is a kérdés: mi, fiatalok, mit tehetünk, mit tegyünk? Parancsoló szükségszerűség, érdek és kötelesség. hogy kiálljunk a reformfolyamatok mellett! az Átalakítást a kisz-nek is MAGAN KELL KEZDENIE. Ennek alapja a XI. kongresszus megújulási folyamatainak továbbvitele, önmagát és környezetét ismerő és alakító ifjúság formálása. Legfontosabb, hogy a fiatalok érdekeit képviselve részt vegyünk legégetőbb problémáink megoldásában: „Legyen hol lakni; le' gyen hol dolgozni; a munka hasznos, a teljesítmény megfizetett legyen; legyen érdemes tanulni, és mindenki megtalálhassa helyét a társadalomban...” (KISZ KB). Ahhoz, hogy a gondok megoldásában részt vegyünk, eddigi működésünkön változtatni kell. Mentesíteni kell szervezetünket a felesleges formalizmustól, szervezeti átalakításokat kell végrehajtanunk. Számolni kell azzal, hogy törekvéseink — a szervezeten belül és kívül egyaránt — vitákat, konfliktusokat szülnek. Ezeket a vitákat. konfliktusokat nyíltan, a nyilvánosság előtt is vállaljuk. ELLENTMONDÁSOK, FESZÜLTSÉGEK KÖZÖTT ÉLÜNK. A tanult elvek és a gyakorlat között különbséget érzünk. Küzd- jünk a társadalom fejlődését gátló negatív jelenségek, a felelősséget elhárító magatartás, a reform megoldását gátló kompro- misszumök ellen. Vállaljuk tevékenységünkben a társadalmi programot segítő értékek képviseletét, segítsük a mindent megteremtő munka, a tudás elismerését. Ösztönözzük a főmunkaidő becsületének helyreállítását, a teljesítményelv érvényesítését. Részt vállalunk a foglalkoztatási gondok megoldásában. Valljuk, hogy a fogyasztás fedezete CSAK az elvégzett munka lehet, ezért nem egyszerűen többet, sokkal inkább hatékonyabban kell tennünk! NEM VARHATUNK CSODÁKAT! Ahogyan Lukács György is megírta: „amikor egy társadalomban eluralkodik a csodavárás, az a bukás előszele” Ami körülöttünk épül, az az emberi tudás és akarat szülötte. Azt várjuk, hogy te is felelősséget érezz az elkövetkezendő időszak eredményeiért. Az. hogy mi és hogyan változik — tőled is függ! Keressük a megoldást, mert szeretnénk tudni, mi jár !a fejetekben, mire és kitől vártok választ. Például olyan kérdésekre. hogy mi az ára az életszínvonal megőrzésének, tudvalevő, hogy az önálló életkezdéshez nem elegendő a főmunkaidőből származó jövedelem, hogy a túlmunkát nem a végzettségeteknek megfelelő területen ívégzitek. hogy sajnos a tudásnak nincs becsülete. hogy a teljesítményelv még mindig nem igazán érvényesül, hogy gond a közösségi élet hiánya. Nos. egyebek mellett az iméntiekre is kérjük reagálásotokat. aminek érdekében a megyei KlSZ-bizott- ságon úgynevezett párbeszédstábot létesítünk. Ez azt is jelenti, bármikor elérhetsz bennünket, levélben Eger, Széchenyi utca 18. szám alatt, ugyanitt élőszóban, de elküldheted véleményedet magnószalagra vagy kazettára mondva, s persze felhívhatsz bennünket telefonon is a 06-36-10-83$-as számon. Kérjük, véleményeitekkel keressetek meg bennünket, s ehhez a Népújság szerdánkénti ifjúsági oldala ad I nyilvánosságot, emellett szóróanyagokon, fórumainkon, szervezeti eseményeinken várjuk hozzászólásaitokat. A legfontosabb kérdésekben is vállaljuk munkánk és álláspontunk nyilvános megméretését, alakítását — például olyan kérdésekben. ,mint a lakás- helyzet, az oktatás, a politikai képzés, a foglalkoztatási helyzet, a közösségi élet. A nyilvános közzététel mellett találkozókat is szervezünk a problémák feltárására. a megoldás keresésére. A már .említett ifjúsági oldalon rendszeresen fórumot biztosítunk vala- mennyiőtöknek. amelynek keretében laz illetékesek válaszolnak kérdéseitekre, észrevételeteikre. (MTI Fotó: E. Várkonyi Péíer — KSl 100 éves a gramofon A Magyar Rádió 50 éves születésnapján (1975-ben) kapta az első öreg rádió- készüléket, amely megalapozta a ma már több, mint 900 darabból álló gyűjteményét. Az értékes műsorszórók között található az a 100 éves öreg gramofon is, amelyet Emile Berliner amerikai feltaláló szabadalma alapján 1887-ben készítettek. Az értékes darab és a gyűjtemény őr. zöje,. Szabó Miklós, a Rádió üzemfenntarási osztályának vezetője. A100 éves Berliner gramofon. A SZERECSENFEJ ÁRNYÉKÁBAN Csak a sógorság marad?! Ha az osztrák—magyar kapcsolatokat említjük, önkéntelenül. még a németül nem tudók körében is két szó jut eszünkbe: „gemütlich herzig”, azaz barátságos és szívélyes. Való igaz. történelmi bűntudat vagy tudathasadás nem foglalkoztatja országaink közvéleményét. A politikai, tudományos, művészeti kapcsolatok komoly sikerekre. több évtizedes együttműködésekre tekintenek vissza. Vajon igy van-e ez az osztrák—magyar gazdasági kapcsolatok terén is? Franz Wranitzky osztrák kancellár legutóbbi látogatásakor a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában határozottan kifejezte jövőbeni elképzeléseit: minél több területen. minél gyakoribb üzletkötés, sőt közös harmadik piaci részvétel, lehetőleg már az elkövetkezendő évektől. Természetes, az azóta eltelt néhány hét alatt nem duplázódhatott meg az üzletkötések száma, viszont Bécsben járva az egyik utazási iroda hirdetése már jó példát mutat. A Blaguss fivérek tették meg az első lépést, ők ugyanis a magyar Volánbusz Vállalattal közösen tavaly hoztak létre új irodát azzal a céllal, hogy hazánk fiait minél nagyobb számban invitálják Burgen- landba. A hirdetés szerint november 26-ig naponta kétszer közlekedik nemzetközi társaskocsijárat a két főváros között. továbbá ugyanebben az időszakban várják az utasokat Szombathelyről, Sopronból Ei- senstadtba és a többi búr-* genlandi településre, onnan pedig igen sokan Bükfürdőre váltanak jegyet. Úgy tűnik, legalábbis első látásra, hogy a jövőben is a legrugalmasabban fejlődő kapcsolat a turizmus marad. Azonban az osztrák fővárosban járó. különösen ha kedveli a gasztronómiai ínyencségeket, felkeresi a történelmi múltú Juliús Meinl szerecsenfej emblémás áruházait. A gyarmatáru import-exporttal foglalkozó cég nem ismeretlen itthon sem. Néhány évvel ezelőtt a Csemege Vállalat — közös megállapodás alapján — úgynevezett részkompenzációként — Meinl-sarkokat nyitott négy budapesti boltjában. Hazánk élelmiszeripari termékei közül néhány közismerten keresett a nyugati piacokon, viszont a különlegességnek számító egzotikus élelmiszerek iránt hazánkban mutatkozik vásárlási igény. Néhanapján még azok is szívesen vásárolnának egy-egy hamisítatlan teavagy kakaókülönlegességet, vagy déli gyümölcsöt, akik ezt ritkábban * engedhetik meg maguknak. Szolgáltat- hat-e mindez alapot nagyobb mértékű árucserén alapuló együttműködésre, várható-e hogy a jövőben a Meinl esetleg önálló üzletházat nyit Budapesten vagy valamelyik határ menti magyar városunkban. Ez iránt érdeklődtünk Bécsben a Juliús Meinl cég igazgatójától, dr. Hofinger úrtól. — Mi, osztrákok, a legnagyobb készséget mutattuk pár évvel ezelőtt, amikor az együttműködés először szóba került. Szívesen szélesítenénk választékunkat Magyarországon, sőt az ön által említett áruháznyitás sincs ellenünkre. De tapasztalataink szerint pillanatnyilag a magyar külkereskedelem nem „favorizálja” ezeket az elképzeléseket. Részünkről a helyzetet nehezíti a szigorú osztrák védővámrendszer, önök részéről pedig a valutáris elszámolás. Korábban ugyanis mi annyi Meinl-árut adtunk a Csemegének, amekkora értékben magyar árut kaptunk. Régi igazság: a gazdaság terén is hallgattassák meg a másik fél is. Varga István, a bécsi magyar nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének munkatársa: — Az osztrák mezőgazdaság abban érdekelt, hogy saját termékei számára minél szélesebb exportpiacot teremtsen. Figyelembe véve előállítási költségeiket, e törekvésben erősen korlátozottak. Kiviteli piacként szóba jöhet Európa, Kanada, USA. Japán, Ausztrália. Tehát, a legfejlettebb tőkés országok. A távolabbi piac csupán magas értékű, hibátlan minőségű termékeket fogad el. Nos. mindennek érdekében megállapodásokat kötöttek a Közös Piaccal. A további lehetőségek kidolgozásai most is folynak. Osztrák barátaink teljes jogú gazdasági részvételt szeretnének. Ennek jegyében állítják fel az importszabályaikat. Annak adnak, akik tőlük is hajlandóak konvertibilis valutáért vásárolni. Itt kerülünk mi hátrányba a fizetéses mérleghelyzetünk miatt. Nálunk ugyanis nem a komparatív előnyök. hanem az döntött, hogy képesek vagyunk-e a szóban forgó terméket itthon előállítani. Ha igen. szóba sem jöhetett még egy, az előállításnál olcsóbb import sem. — Ennek ellenére úgy tudjuk, meglehetősen komoly igény van a Meinl termékei iránt itthon. — így igaz. Ám az import visszaszorítása miatt nem kaphatunk behozatali engedélykeret-bővítést. Az i-re a pontot immár itthon. Budapesten Cahó György, a Belkereskedelmi Minisztérium konvertibilis importosztálya vezetője tette fel. Aki az eddigiek ismeretében elmondotta, hogy továbbra is szeretnék fenntartani a jó üzleti viszonyt a nagy hírű Meinl-céggel, és ha hazánk gazdasági helyzete ezt lehetővé feszi, a jövőben sor kerülhet esetlegesen áruház kialakítására is Addig azonban, ahogy a címben is megfogalmaztuk, csak a sógorság marad! (soós) LÁZBAN A BOLTOKBAN Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra! Adjunk túl rajta, fektessük be, vegyük meg, amíg nem késő .. . Szinte kivétel nélkül minden családban elhangzottak már ezek a mondatok az utóbbi időben. Persze, sok helyen nem okoz fejtörést az előrelátó beszerzés, mivel nincs is miből vásárolni. A lakosság nagyobb része azonban előveszi az évek óta kuporga- tott biztonsági tartalékot, oszt, szoroz, majd vásárol. Azaz vásárolna, ha lenne mit mert ki ne tudná, hogy. manapság a tartós fogyasztási cikkekre érdemes áldozni, hiszen jövőre ezek ára emelkedik leginkább. Az egri Domus Áruházban a sokadik kört írjuk le a bútorok között., de hiába, az összkép mindig ugyanaz. A szekrénysorokon, ülőgarnitúrákon ott hasal a cédula: eladva, előjegyzés szünetel.. Egy fiatal pár homlokráncolva tanakodik: — Ha már veszünk, olyan bútor kellene, ami tetszik, s több évig kitart, de idáig csak egy faragott zsúrasztalt találtunk, amit mi semmire se tudnánk használni. Úgy látszik, ez az egyetlen darab, ami még nem kelt el. Pedig bíztunk benne, hogy legalább egy ágyat sikerül venni. A szülők adták össze ugyanis a pénzt, egy pár darab berendezési tárgyra. Igaz, lakásunk még nincs, de a barátainknál elfért volna az egyik szobában, amit ők még nem tudtak bebútorozni. — Most mi ilesz? — Semmi. Várunk, hátha az idén még kifogunk valamit. Keresett cikk a hűtőláda is. Akinek már van, tudja mennyire praktikus és takarékos. Eláll benne a nyáron megtermelt zöldféle, gyümölcs, hús. De ahol nincs hűtőláda, ott felesleges felhalmozni a romlandó árut. Annak marad a bolti mirelit, és — a választás: megéri vagy nem ... A Mágnes Áruházban megmosolyog az eladó: — Hűtőláda? Viccelni tetszik? Utoljára márciusban kaptunk. De ne tessék keresni színes tévét, meg videót sem, mert abból sincs. Minek mondanám meg, hogy én azon szerencsések közé tartozom, akik hogyha lenne, sem tudnák kifizetni, így hát különösképpen nem tör le a hír. A gyógyszertár előtt két fejkendős asszony diskurál. Az egyik a jól értesültek magabiztosságával emeli a hangját: — Ez már biztos. A rádióban is bemondták. Amit recept nélkül meg lehet venni, abból én mindenesetre feltöltöm a házi patikát. Soha nem lehet tudni, milyen idők jönnek .. . A Centrumban egy középkorú nő végszámra veszi a ruhaanyagot. Bár nem sok közöm van hozzá, mégis megkérdezem, milyen apropóból. — Ugyan — néz rám gyanakodva. — Úgy tesz minth/ még nem tudná, hogy jövőre minden drágább lesz Ez legalább egy jó ideig kitart a családnak. — Én viszont úgy hallottam, hogy a [méteráru árát nem emelik — jegyzem meg. — Én már nem hiszek senkinek. Amit most megveszek, azt már nem tudják elvenni tőlem. Bár számítottam efféle nyilatkozatokra, a séta végén mégis zsong a fejem. A helyijáratos buszmegállóban azért akaratlanul is fül- tanúja leszek egy újabb kis párbeszédnek: — Megírta az újság is, mégsincs szén, csak brikett. Látod, akkor jártunk volna jól, ha megvettük volna még a nyár elején, de ihát azt ígérték, hogy lesz elegendő ... — Ne félj — legyint a másik —, akinek esze volt, az három télre bespejzolt magának. Az utolsó jó tanácsot ismerősömtől kapom: ha más. ra nem is telik, cukrot, zsírt, sót, lisztet vegyél jó néhány kilót. Akkor már nem érhet meglepetés. Töprengek. A régi magyar közmondás észrevétlenül változott át: amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra! A kamra feltöltése azonban így is költséges mulatság lenne. (barta) Keressük a megoldást
