Népújság, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
NÉPÚJSÁG, 1987. november 14., szombat DUPLA EREDMÉNY Nehéz évek után Talán panaszkodnak? Eszük ágában sincs. Ezek szerint elégedettek? Szó sem lehet róla. Ez aztán a furcsa helyzet: alapvetően egyik sem igaz. de mind a két ellentét ott feszül a markaziakban. Hogyan lehet ez? — Azt gondolom, nálunk a szövetkezet tagjai elégedettek az évi átlagos 72 000 forintos jövedelemmel — mondta dr. Koren János, a Mátravölgye Tsz elnöke. — Én nem, a vezetőség sem. Mert ettől még többre is képesek vagyunk. Az előbbi adathoz még hozzá kell tenni azt a pénzt, is. ami a háztájiból és a szakcsoport tevékenységéből származik. A végső szám már ugyancsak szép summát képvisel. A vezetőség mégsem mondja azt, hogy most már minden rendben van. Pedig ha csak az utóbbi négy év eseményeit vesz- szük figyelembe, kiderül, hogy sokat fejlődtek. Amíg 1984-ben azt közölték a zárszámadáskor, hogy a nyereségük kitett 24 milliót, a nyereségtartalékuk pedig 4 millióra rúgott, most ott tartanak, hogy 30 milliós nyereséget és 40 milliós tartalékot említhetnek. Mi történt? Azzal kezdem, hogy azon a 84-es februári közgyűlésen választották meg elnöknek dr. Koren Jánost. De az sem volt előzmények nélkül. Korábban kétszer is felmondott. Főagronómus volt. Miért akart elmenni? — Több oka volt annak — válaszolja a kérdésre. — Ügy éreztem, nem sike~ rül semmi sem úgy, ahogyan én szeretném. Ez . a tény nagyon letört. De egy időben személyes támadás is ért, szinte sorozatban. Igaz, akkor azt mondtam, be kell bizonyítanom, az igazam. Ezt meg is tettem. Ajánlották azt is. hogy más községbe menjek, ott jelölnek elnöknek. Ha máshol megfelelnék elnöknek, miért ne lennék jó itthon? Kér" deztem. Rám csodálkoztak. Az akkori elnök nyugdíj előtt állt, ez hozzátartozik a körülményekhez. Kivárásra ment hát a dolog? — Az járt az eszemben, hogy engem itt jól ismernek. Amikor ide kerültem, egy évre rá már főagronó- musnak neveztek ki. Ebben a beosztásban több mint tíz évet töltöttem. Ami ebben a szövetkezetben történt, abban az én munkám is benne van. Ezt hagyjam itt? Csak azért, »mert esetleg néhány személynek nem tetszik az ábrázatom? — Érthető a gondoláimé~ nete. De az elnököt választják. És ha a tagság úgy gondolja- ■ ■ ? Ennyire biztosra vette, hogy elnök lesz? — Ezt így nem illik mondani. De sok jel mutatott arra, hogy a szövetkezet tag' jainak zöme mellettem áll. Sokan szóban is közölték ezt velem. Bíztam a választás eredményében, nem tagadom. — A lehetőséget megkap' ta arra, hogy érvényesítse terveit a szövetkezet gazdálkodásában. Mi történt ezután? — Végiggondoltam, mit lehet és mit kell tennünk. Fejleszteni, ezt mondtam. Mindenekelőtt az oltványt. Elvállaltuk, hogy a Kecskeméti Kutató Intézetnek kísérleteket végzünk. Ma 57 szőlőfajtával foglalkozunk. Nálunk dől el, melyik fajta mire képes. Ide jönnek hozzánk azok, akik szőlőt akarnak telepíteni és nálunk érdeklődnek. Az oltványtermesztésünk is erre az 57 fajtára épül. A belföldi piac érdekeit tartjuk a legfontosabbnak. Nem exportálunk oltványt. Ez meglepő. De nem sokkal később az indoklás nyomán érthetővé válik az elhatározásuk. Az igaz, hogy az úgynevezett „kihozatali százalék” náluk alacsonyabb, mint máshol, de a minőség kifogástalan. — A válogatást egyéni darabbérben végzik a dolgozóink. ök a nyersanyag mennyisége után kapják a pénzüket, tehát nem érdekeltek a minőségben tett engedményben. A felelős vezető pedig azért felel, hogy egyetlen reklamáció se legyen az oltványoknál. Így már érthető a dolog. A válogatáskor „nincs pardon”. Ami nem tökéletes oltvány, már törik is ketté Még „dugiban” sem lehet „megmenteni” néhányat a „majdnem olyan” soraiból. Van egy ipari ágazata is a itsz-nek. Ennek Szalóki Ferenc mérnök az irányítója. Még másik két szakember segít neki, és ők hárman felelnek a 120 betanított munkás teljesítményéért, jó minőségű munkájáért. Áz évi 15 milliós termelési ér' téket 26 millióra fejlesztették. Az építőbrigád is letette a maga névjegyét a vég- elszámoláshoz. ők 5 millió' ról indultak és mára a 15 millióhoz értek el. — Az idő az elnök terveit igazolta. Most tehát megkönnyebbülten dőlhet hátra az íróasztala mögötti székben. Minden rendben? A kérdést mintha rosszul hallotta volna, csodálkozva nézett rám. Koren János tsz-elnök — Rendben...? — nyújtotta el a hangokat. — Leg' feljebb éjszakánként nem alszom. Mondták már mások is. hogy meg kellene állapítanom egy mércét, amin túl már „ne törjem magam". Erre én képtelen vagyok. Most ment el tőlünk két szakember. Maszeknak. Miért változtattok az életeteken? Kérdeztem tőlük. Fáradtak vagyunk, válaszolták. ök, a negyvenévesek fáradtak? Mi ez? Érti ezt valaki? Néhány másodpercig hallgatunk. Majd így folytatom: — Nem hagy nyugodni egy korábban elhangzott adat. Negyvennyolc milliós nyereségtartalék. Elfogadják ezt az emberek? — Ez nem titok. A mérlegben közöljük. Nincs itt semmiféle susmus. A tsz-ta- gok elfogadják, mert megértik. Mi ugyanis nem biztosítunk. Ez a negyvenmillió tehát az a tartalék, ami bármilyen természeti kár esetén kihúz bennünket a bajból. Hát. .. ? Ez is egy megoldás. A markaziak tudják ...! — Ügy tudom, ma vezetőségi megbeszélést tartottak. Miről tárgyaltak? — Mindig a termelési ügyeinkkel kezdjük. Szó volt arról, hogy a talajforgatással ihol tartunk. A 22 hektár fele háztáji, a fele közös, amiben a fajtakísérletnek adunk helyet. Ma kezdtük meg az oltványok osztályozását. Ez három hétig tart. A 123 hektárnyi búzánk jól mutat. Tovább tart 110 hektáron a tavaszi vetésre való előkészítés. , — Említette korábban a szőlőfajták között a cserszegi fűszerest. Ez is vala~ mi ..divatfaita’"’ — Azt mondhatom erre, hogy ezzel a fajtával ,meg-, fogtuk az isten lábát”, KiÉvi 3 millió oltványt készítenek Villamossági alkatrészeket gyártanak bérmunkában a termelőszövetkezet egyik mellek. üzemágában (Fotó: Perl Márton) váló tulajdonságokkal rendelkezik. Fagytűrő, magas cukorfok jellemzi és a termés mennyisége is jó. Esetében a divatról szó sincs. De nem is „tisztviselő szőlő”. Mert olyan is van. Amit nem kell permetezni, például. — Mivel foglalkoztak még a vezetőségi ülésen? — Személyi ügyekkel. A főkönyvelőnk nyugdíj előtt áll. Ki legyen az utóda? De azon is el kellett gondolkoznunk, hogy mennyire megfelelő a káderfejlesztési tervünk. Elő kellett készítenünk a számítógép teljes hasznosítását a szövetkezetünkben.' Ennek a munkának az irányítását hozzáértő szakemberre lehet csak rábíznunk. Nem hozunk máshonnan mérnököt, saját környezetünkből választjuk ki a megfelelő személyt. — Jól tudom, az első számú vezető véleménye meghatározó. De elvárható-e az, hogy, az elnöknek „hivatal' bál díj átalány ozott” módon kell mindig igazának lennie? — Nem hiszem, hogy mindig az első számú vezető gondolata a legjobb. De elvárom, hogy az ellenvélemény esetén megfelelő érvekkel győzzenek meg. — Mi történik olyankor, ha hagyta magát meggyőzni és később kiderül, hogy jobb lett volna, ha ragaszkodik a saját elképzeléséhez? — Ez is megtörtént már. Olyankor azt mondja az illető, hogy ezt elszúrtuk: Így: többesszámban. Van egy régi mondás: az ember ragaszkodjék az első gondolatához. Hát...! A felelősség mindig az első számú vezetőé, mégha másnak az ötletét fogadja is el. A felelősség .. .1 Ez akkora súly, hogy olykor álmatlan éjszakákat okoz, máskor nyugtatok szedésére kényszeríti azt, akinek dönteni joga és kötelessége. Mert van szépen berendezett iroda és kényelmes autóM van széles ismeretségi kör, mosolygó baráti társaság, van szívélyes üdvözlés az utcán és az üzemben, de mind emö- gött ott kell lennie az eredményes és a sikeres gazdálkodás aranyfedezetének. Ez pedig egyre több gondolkodást, tervezést, idegmunkát igényel attól, akinek a vállán egy falu közösségének biztos megélhetése nyugszik. — Nemcsak mások előtt, magamnak is be akartam és be akarom bizonyítani, hogy képes vagyok az emberek segítségével az eddig elért eredményeket túlszárnyalni. Tiszteletre méltó .makacs elszántság szülte ezeket a szavakat. Ügy hatnak, mint egy ünnepélyes fogadalomtét?!; De hitelük is van a szavaknak, méghozzá — a tények. G. Molnár Ferenc A kibontakozástól a brigádmozgalomig Mire figyelnek a bányászok a Mátra alján? Mint arról annak idején hírt adtunk, október végén a Mátraatji Szénbányáknál járt Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára és Kovács László, a BDSZ főtitkára. A program során a vendégek találkoztak szakszervezeti aktivistákkal is, akik elmondták, milyen kérdések foglalkoztatják manapság őket, illetve az általuk képviselteket. S bár a beszélgetés a céggel kapcsolatos dolgokról folyt, mégis számos általános, jellemző tényt tartalmazott, amelyek sok-sok tanulsággal szolgálhatnak. Már a diskurzus kezdetén többen megjegyezték, hogy hazánkban az elmúlt esztendők — beleértve az 1987- est is — rendkívül eseménydúsak voltak. Ezek „megemésztése” még a politikában jártasaknak is nehézséget okozott, nem hogy az úgynevezett „hétköznapi" embereknek. Persze, mindenkit más és más izgat leginkább. A bányánál lévő műszakiakat például az, hogy a vállalat 4—5 esztendő múlva hogyan fogja teljesíteni a feladatait, ha a pénzügyi (beruházási) lehetőségek továbbra is szűkülnek. Hiszen a jövő megalapozásához ma kellenek a forintok... A dolgozók zöme ennyire nem tekint messzire, s inkább a napi kérdésekre figyel, hangulatát pedig alapvetően a . boríték vastagsága határozza meg. A nagy, országos gondok csakis akkor válnak érzékelhetővé számukra, ha azok hatásait önmaguk is tapasztalják. A legtöbb hozzászóló > a brigádmozgalom jelenlegi helyzetét elemezte. Mint említették, a vállalatot nem érte el a „gmk-hullám”, s így elszívó hatása sem volt. Visszaesés megfigyelhető ugyan, de ez nem jelentős. Persze, a többletjövedelem utáni hajsza — háztáji, stb. — okozott változásokat. Nagyobb baj. hogv a különféle munkák során gyakran lehet találkozni a formalitásokkal. így néha nem azt veszik alapul az értékeléseknél, hogy egy-egy kollektíva hogyan állt helyt a termelésben, hanem egyéb — mozi. és színházlátogatások száma. stb. — szempontokat. Emellett nem ritkán lényegesen nagyobb terheket rónak e közösségekre, mint amennyit elbírnának. Ha az emberek látják egy-egy feladat értelmét, hasznát, akkor szívesen vállalnak pluszt is, de nem abban az esetben ha szorgalmuk révén a mások által elkövetett hibákat akarják korrigálni. A mozgalomban még vannak erőtartalékok. de ezeket csakis a megújulás hozhatja felszínre. Érthető módon sok szó esett a kibontakozási programról is. Általános volt az a vélemény, hogy ez kedvező fogadtatásra talált. Még akkor is, ha azzal mindenki tisztában van, hogy egy ideig bizony nem lesz könnyebb a helyzet. Ügy ítélték meg. hogy a határozatokat most konkrét lépéseknek kellene követniük, mégpedig sürgősen. Eleddig ugyanis nem mindig ez volt a gyakorlat, sőt a már elfogadott követelményeket újabb és újabb változtatások, módosítások követték. Az irányítóktól határozottságot, gyors, egyértelmű cselekvést várnak, tényleges tetteket, s „kézzelfogható célok, normák megfogalmazását. Mindezt úgy, hogy a döntések mögött állandóan ott lássuk a dolgozó embereket. Kívánatos lenne a tájékoztatási tevékenység megjavítása is, hiszen ez nagy segítséget jelenthetne a problémák meg. értésében. Könnyebb lett volna eligazodni az új adó’ zási rendszer „berkeiben” is, ha ezzel kapcsolatosan nem kerültek volna napvilágra egymásnak ellentmondó információk. A szakszervezeti munkával összefüggésben elhangzott, hogy ennek jelentősége az utóbbi időszakokban megnövekedett, s ezzel együtt erősödött az érdek- képviseleti funkció is. Feltétlenül a bizalom jeleként kell értékelni azt, hogy a dolgozók olyan gondjaikkal is a szakszervezetet keresik meg, amelyek elintézését nem onnan kellene remélni. E javuló pozíciót — természetesen — a jövőben is meg kell őrizni. De ez csakis akkor valósítható meg, ha a mozgalom képes arra, hogy ténykedését hozzáigazítsa a megváltozott körülményekhez, s nem csupán érzi és jelzi a napi problémákat, hanem elébe is megy azoknak. (sárhegyi)
